Kovács Károly     ☰ Mezőszilas 1902.01.19   ☷ Budapest 1990.12.10   |   színész
646859
Kováts Károly (2775257 | - )
Kovács Károly (1030584 | - )
 
életrajzok

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Kovács Károly (Mezőszilas, 1902. jan. 19. – Bp., 1990. dec. 10.): színész, érdemes művész (1967). Tanulmányait Rákosi Szidi színiisk.- jában végezte. 1922-ben a Magyar Színházban kezdte pályáját, majd 1925-ig a Renaissance Színház, az Orsz. Kamaraszínház társulatának volt a tagja. Vidéki szereplése után 1928-ben Szegedről feleségével Dajka Margittal együtt Bp.-re, a Vígszínházhoz került. Epizódszerepeket játszott itt (1928-32) és a Belvárosi Színházban is (1932-34). 1935-ben Németh Antal szerződtette a Nemzeti Színházhoz, ahol klasszikus darabok főszerepeit bízták rá. 1945-ben igaztalanul vádolva eltiltották a pályáról, csak 1951-ban léphetett színpadra az egykori Úttörő Színházban. Majd a Jókai, Petőfi, végül nyugdíjba vonulásáig, 1972-ig a Thália Színház tagja volt. Markánsan megformált karakterfiguráival aratott sikert. A televízióban a Századok sorozatban emlékezetessé vált Horthy Miklós alakítása. – F. sz. Helmer (Ibsen: Nóra); Kalmár (Vörösmarty: Csongor és Tünde); Lucifer (Madách Imre: Az ember tragédiája); Metternich (Rostand: A sasfiók); Edmund (Shakespeare: Lear király); Brezovay (Zilahy Lajos: A bolond Ásvayné); Vezérigazgató (Illés Endre: Törtetők); Gessler (Schiller: Tell Vilmos); Foushé (Sardou: Szókimondó asszonyság); Guiche gróf (Rostand: Cyrano); Marke király. (Illés Sándor-Vas István: Tristan); Káplán, Öreg Nagy, Főúr (Bródy Sándor: A tanítónő); II. Fülöp (Schiller: Don Carlos); Főherceg (Molnár Ferenc: Olympia); Marmeladov (Dosztojevszkij-Baty: Bűn és bűnhődés); Mendel Krik (Babel: Alkony); Zentay György (Fejes Endre: Rozsdatemető); Kaunitz kancellár (Szomory Dezső: II. József császár). -I. f. A szűz és a gödölye (1941); Rákóczi nótája (1943); Semmelweis (1952); Édes Anna (1958); Az aranyember (1962); A kőszívű ember fiai (I-II, 1964); Az orvos halála (1966); Húsz óra (1965); Hideg napok (1966); Tűzoltó utca 25 (1973); Budapesti mesék (1977); Hatholdas rózsakert (1978); Októberi vasárnap (1979); Bizalom (1980); Színes tintákról álmodom (1980); Pogány madonna (1981). – Irod. Szombathelyi Ervin: Színész és szerep. K. K. (Népszava, 1965. okt. 3.); A 75 éves K. K.-lyal beszélget Marsall Éva (Rádió Esti Magazin, 1977. jan. 18.); Dalos László: Találkozás K. K.-lyal (Film, Színház Muzsika, 1988. jan. 16.); Gömöry Albert: Valaki elment (Nemzeti Népsport, 1990. dec. 16.); Sivó Emil: Méltósággal volt bohém (Vasárnapi Hírek, 1990. dec. 24.); Búcsú K. K.-tól (Magy. Nemzet, 1990. dec. 29.); K. K. (Esti Hírlap, 1990. dec. 29.).

Magyar színházművészeti lexikon, 1994

Kovács Károly(Mezőszilas, 1902. jan. 19.–Bp., 1990. dec. 10.): színész. 1920-ban a szegedi színházban lépett fel, majd Rákosi Szidi színésziskolájának elvégzése után 1922-ben a Magyar Színház szerződtette. 1924-ben a Renaissance Színház, 1924–25-ben az Országos Kamara Színház tagja volt, 1926–27-ben Győrött, 1927–28-ban Miskolcon és 1927–29-ben Szegeden működött. 1932-ben a Belvárosi Színház, 1934-ben a Vígszínház szerződtette. 1935-től 1945-ig a Nemzeti Színház tagja volt, majd az Úttörő Színházhoz, azután a Petőfi Színházhoz került, végül a Thália Színházból ment nyugdíjba a hatvanas évek végén. Kezdetben epizódszerepeket, a harmincas évektől már főszerepeket is játszott, főként negatív, intrikus figurákat. Alakításait határozott körvonalazottság és szuggesztivitás jellemezte. Számos filmben is szerepelt. 1957-ben érdemes művész kitüntetést kapott. F.Sz. Lucifer (Madách I.: Az ember tragédiája); Metternich (Rostand: A sasfiók); Cedro báró (Goldoni: A legyező); Chabot (Johst: Thomas Paine); Marmeladov (Dosztojevszkij–Baty: Bűn és bűnhődés); Gróf Fontana (Hochhuth: A helytartó); Lontai (Fejes E.: Rozsdatemető); Kaunitz (Szomory D.: II. József császár).

könyvei
róla szóló könyvek

filmszereplés
linkek