keresés (regex):
keresési tartomány:
teljes
szavak
dolgok
jogszabályok
 keresés (id):
 keresés (idő):
Nagy Olga     ☰ Nagyernye 1921.01.02   ☷ Sepsiszentgyörgy 2006.11.02   |   folklorista, író, néprajzkutató, regényíró, ifjúsági író, néprajzi író, népmesekutató
646882
Krizsovánszky Nagy Olga (1030621 | - )
Nagy Olga (1030622 | - )
 
életrajzok

Kortárs magyar írók, 1945-1997

A történelemtud. (néprajz) doktora 1979.M.: Előbb a tánc, azután a lakoma. Mezőségi népmesék, Bk., 1953; A vidámság madara, mesék, Bk., 1954; Az üveghegyi rózsa, mesék, Bk., 1956; A három táltos varjú. Mezőségi népmesék, Bk., 1958; A vén pákász meséi, Bk., 1960 <1959*KK96>; Lányok a bentlakásban, ifj. r., Bk., 1960; Szidi, ifj. r., Bk., 1963 [románul: 1966]; A kopasz király, mesék, Bk., 1963; Vadvizek, r., Bk., 1965; Madár kék mezőben, ifj. r., Bk., 1968; Lüdérc sógor. Erdélyi magyar népmesék, Bk., 1969; A Nap húga maga pakulár. Marosmenti, kalotaszegi és mezőségi mesék, Bk., 1973; Hősök, csalókák, ördögök, esszé a népmeséről, Bk., 1974; Mesék Napkirály és Földtündér fiairól, Bk., 1974; A mesemondó Jakab István. Görgényüvegcsűri gyűjtés [Vöő Gabriellával], Bk.,1974; Győri Klára: Kiszáradt az én örömem zöld fája, feldolg., Bk., 1975; Széki népmesék, Bk., 1976; A szegény ember táltos tehene. Mérai népmesék, Kvár, 1976; Paraszt dekameron. Válogatás széki tréfákból és elbeszélésekből, 1977; A táltos törvénye. Népmese és esztétikum, Bk., 1978; Zöldmezőszárnya. Marosszentkirályi cigány népmesék, 1978; Újabb paraszt dekameron. A szerelemről és a házasságról, 1983; A vasfogú farkas, mesék, Bk., 1987; Kocsis Rózsi: Megszépült szegénység. Vallomás a gyermekkorról, s. a. r., bev., Bk., 1988; Asszonyok könyve, 1988; A havasi sátoros. Dávid Gyula meséi, 1988; A törvény szorításában. Paraszti értékrend és magatartásformák, tan., 1989; Világgá futó szavak. Havadi beszélgetések, 1990; Gyónás, önéletírás, 1991; A csodaszerszámok, népies mesék, Bk., 1991; Cifra János meséi, gyűjt., bev. és jegyz., 1991; Táltos és Pegazus, 1993; Barangolásaim varázslatos tájban. Cigány barátaim között, esszé, Székelyudvarhely, 1994; Népi változatok szerelemre és házasságra, esszé, Székelyudvarhely, 1994; Pályakép fénnyel és árnyékkal. Egy néprajzos emlékei, Székelyudvarhely, 1995; Az aranyhajú és az elátkozott madarak. mesék, Sepsiszentgyörgy, 1995; Villási, a táltosfiú. Mezőbándi, szucsági és mérai cigány népmesék, 1996; Szőnyegbe zárt álmok. Két erdélyi szövőasszony [Kasza Anna és Kozma Erzsébet] művészi pályája, Csíkszereda, 1997.[MIL,KK92,KK94,KK96,ÚMIL,MIB8,MNBCD](Nagyernye, Maros-Torda m., 1921. jan. 2.): író, néprajzkutató. [ROM]NAGY OLGA

Romániai magyar irodalmi lexikon, 1981

Nagy Olga (Nagyernye, 1921. jan. 2.) — folklorista, néprajzi író, regényíró, ifjúsági író. ~ Ödön testvére, Krizsovánszky László felesége, Krizsovánszky Szidónia színművésznő anyja. Középiskoláit Marosvásárhelyen végezte (1939). A kolozsvári Református Teológián egy évet hallgatott, majd tanítóképző tanfolyamon szerzett diplomát (1944). Kisiklódon volt tanító (1940–44), Széken helyettes tanár (1945–51), közben a Bolyai Tudományegyetemen elvégezte a magyar nyelv és irodalom, valamint néprajz szakot (1948). Az Utunk (1952–53), a Dolgozó Nő belső munkatársa (1953–58). A Román Tudományos Akadémia, majd 1958–73 között, nyugdíjazásáig a kolozsvári folklórintézet kutatója, főkutatója. A hiteles népmese esztétikája c. dolgozatával megszerzi a doktorátust (1978). A RománÍószövetség, 1990-től a Kriza János Néprajzi Társaság tagja, a budapesti Magyar Néprajzi Társaság tiszteletbeli tagja. Első írása Makkai Endre és Nagy Ödön Adatok a téli néphagyományok gyűjtéséhez c. kötetében jelent meg (1939). Közölt az Utunk, Korunk, Művelődés, NyIrK, Napsugár, Dolgozó Nő, Revista de Etnografie şi Folclor, a magyarországi Tiszatáj, Valóság, ÚjÍás és számos más folyóirat hasábjain. Írói pályája mesekötetek szerkesztésével, ifjúsági regényekkel indult az 50-es években. A népmesei szemlélet alkalmazása, a szülőként gyűjtött élményanyag feldolgozása tette üdévé írásait, a korabeli kritika azonban elmarasztalta engedékenységét az “öncélú folklór csábításaival” szemben, s az akkor előírt nevelési eszmények pártos hűségének mellőzését vetette szemére. Tudományos pályája modellszerűen ívelt a hagyományfeltárástól a kulturális értelmezésig. Terepismerete, a népi kultúrával való állandó, közvetlen viszonya megőrizte őt a terméketlen áltudományoskodástól. Gunda Béla tanítványaként vált folklórgyűjtővé. Jelentős a szövegfeltáráshoz való hozzájárulása. Harminc éven át mintegy 3000 epikus népi szöveget rögzített és tett közzé. Amikor Európa legnagyobb részén a mese idejét múlt műfajjá vált, ő az archaikusnak minősülő erdélyi néprajzi tájegységekben, élő mesék alapján, a mesélés törvényszerűségeit, a funkcionális mese sajátosságait vizsgálhatta. Az Ortutay Gyula kezdeményezte egyéniségkutatás csapásán haladva elemezte három mesemondó (Jakab István, Dávid Gyula, Cifra János) egyéni repertoárjának szerveződését, a mesemondói szerep jellemzőit. Ezek az elemzései mind az összehasonlító szöveg-, mind az összefüggés-vizsgálatok a mese és a világkép, az életforma kapcsolatát feltárták. A Hősök, csalókák, ördögök c. könyvében a mesei hőskép változását követve ragadja meg a műfaj “identitásváltását”: azt a folyamatot, amelyben az időbeli egymásutániság síkján a mitikus hőst a mágikus erejű ember, ezt meg a törvényeket kijátszó, leleményes kópé váltja fel. A táltos törvénye c. könyvében a mesei világ megteremtésének művészi eszközeit (jelkép, az ismétlődés, epikum, szerkezeti összetétel) elemzi. A mese műfajával kapcsolatos legfontosabb következtetése a mesedialektusokra vonatkozik: a mese szerinte koronként és közösségenként eltérő szereppel rendelkezett, hol a világ, a hagyomány változatlan átadását, hol a szórakoztatást szolgálta. Ez a funkció az, ami megköveteli a mese tartalmának, stílusának állandóságát vagy alakítását, ahogy azt Archaikus világkép és mesehagyományozás c. tanulmányában (Déri Múzeum Évkönyve, Debrecen 1974) kifejti. Ez a gondolat tér vissza kéziratban levő Alkotás és befogadás c. tanulmánykötetében. A kultúra osztatlansága mellett érvel a Táltos és Pegazus c. könyve írásaiban, gazdagon példázva irodalom és mese közös (archetipikus, mítoszi) gyökereit, ezek állandó egymásrahatását. A román és cigány közösségekben végzett gyűjtései lehetővé tették számára összehasonlító elemzések elvégzését. Az ilyen tanulmányok közül kiemelkedő a Barangolásaim varázslatos tájban c. kötete. Úttörő kezdeményezésnek, szemléletváltásnak bizonyult a mese racionalizálódásának, a népi epika műfajrendszerében bekövetkezett átstrukturálódásának a vizsgálata. Több tanulmányában foglalkozik a komikum és a reális élmények mesébe való beáramlásával. Az elsők között figyelt fel arra, hogy a népi epika szerepe ugyan változatlan marad, a mese viszont tartalmi-formai meghatározottságai folytán teret veszít a megváltozott világot és világfelfogást közvetlenebbül lereagáló igaztörténettel szemben. Három kötetet tesz közzé ilyen jellegű gyűjtéseiből, ezek: a Paraszt dekameron c. válogatás széki tréfákból és elbeszélésekből, az Újabb paraszt dekameron a szerelemről és a házasságról s az Asszonyok könyve c. népi elbeszéléskötet. Gondozásában jelent meg Győri Klára Kiszáradt az én örömem zöld fája és Kocsis Rózsi Megszépült szegénység c. önéletírása. Az epika vizsgálata vezette el a társadalomrajzi kutatásokhoz. Közel húsz évig kéziratban állt a 80-as évek elején társszerzőkkel készített Havad tegnap és ma c. falumonográfiája, megjelent viszont két kötete is a paraszti értékrendről, mentalitásról és magatartásról, ezek közül az első, A törvény szorításában falumodellek formájában írja le a hagyományban érvényesülő értékrend sokszínűségét, a Világgá futó szavak pedig interjúkban vall minderről. A népi vallásosságról, a haláltudatról, a szerelemről és a házasságról írott tanulmányai tágítják az életmű és az értelmezett népi kultúra határait. A Korunk hasábjain megjelent szakcikkei közül kiemelkedik a néprajz örökletes előítéleteiről (1989/6) és a néprajzkutatás interdiszciplináris vizsgálatáról szóló (1989/9), valamint az utakat, esélyeket latolgató Merre tart a falu? (1991/6). Szépirodalmi munkái: A vidámság madara (mesék, 1954); Az üveghegyi rózsa (mesék, 1956); A vén pákász meséi (1959); Lányok a bentlakásban (regény, 1960); Szidi (regény, Kv. 1962); A kopasz király (mesék, 1963); Vadvizek (regény, 1965); Madár kék mezőben (regény, 1968); Mesék a Napkirály és Földtündére fiairól (1974); A vasfogú farkas (mesék, 1987); Csodaszerszámok (mesék, 1991); Gyónás (Bp. 1991); Az aranyhajú és az elátkozott madarak (mesék, Sepsiszentgyörgy 1995); Egyszer volt, hol nem volt (népmesék, uo. 1998). Néprajzi munkái: Előbb a tánc, azután a lakoma (Mezőségi népmesék. 1955); A három táltos varjú (Mezőségi népmesék. 1958); Lüdérc sógor (Erdélyi magyar népmesék. 1969); A nap húga meg a pakulár (Maros-menti, kalotaszegi és mezőségi népmesék. 1973); Hősök, csalókák, ördögök (Esszé a népmeséről. 1974); A mesemondó Jakab István (Vöő Gabriellával, 1974); A szegény ember táltos tehene (Mérai népmesék. Kv. 1975); Széki népmesék (1976); Paraszt dekameron (Válogatás széki tréfákból és elbeszélésekből. Bp. 1977); A táltos törvénye (Népmese és esztétikum. 1978); Zöldmezőszárnya (Marosszentkirályi cigány népmesék. Bp. 1978); Újabb paraszt dekameron (A szerelemről és a barátságról. Bp. 1983); Asszonyok könyve (népi elbeszélések, Bp. 1988); A havasi sátoros (Dávid Gyula meséi. Bp. 1989); A törvény szorításában (Paraszti értékrend és magatartásformák. Bp. 1989); Világgá futó szavak (Havadi beszélgetések. Bp. 1990); Cifra János meséi (Bp. 1991); Táltos és Pegazus (Bp. 1993); Barangolásaim varázslatos tájban (Cigány barátaim között. Székelyudvarhely, 1994); Népi változatok szerelemre és házasságra (esszé, Székelyudvarhely, 1994); Pályakép fénnyel és árnyékkal (Egy néprajzos emlékei. Székelyudvarhely, 1995); Hamupipőke igazsága, avagy mit tanulhattok a meséből (uo. 1998). Egy barátság története címmel (Székelyudvarhely 1998) közzétette Féja Géza hozzá írt leveleit.Székely Erzsébet: N. O.: Vidámság madara. Utunk 1955/34. — Kovács Ágnes: Két mesekönyv. Ethnographia 1956/1–2. — Antal Péter: Lányok a bentlakásban. Utunk 1960/45. — Berde Zoltán: Lányok a bentlakásban. Igaz Szó 1961/3. — Kormos Gyula: Irodalom és jószolgálat. Utunk 1963/43. — Mózes Huba: Életszerű olvasmányosság — majdnem regény. Utunk 1964/3. — Szőcs István: Valami furcsa, valami különös. Igaz Szó 1968/10. — Vöő Gabriella: A Lüdérc sógor tanulságai. Utunk 1970/8; uő: ... és a mesehős. A Hét 1973/27. — Féja Géza: A folklór nevében. Közli Lázadó alkonyat. Bp. 1970. 458–70. — Salamon Anikó: Esszé a népmeséről. Utunk 1974/30. — Ráduly János: Széki népmesék. Igaz Szó 1976/8. — Cseres Tibor: Asszonyélet a Mezőségen. Élet és Irodalom, Bp. 1976. máj. 8. — Vöő Gabriella: Székely népmesék az olvasó kezében. Művelődés 1977/3. — Olosz Katalin: Mérai mesemondók. Utunk 1977/26. — Tamás Gáspár: Karnyújtásnyira az emberi emancipáció. Tiszatáj, Szeged 1977/6. — Cs. Gyímesi Éva: Elméletté szűrt tapasztalat. Utunk 1979/6. — Szabó Zoltán: N. O.: A táltos törvénye. NyIrK 1980/2. — Kósa Szánthó Vilma: N. O. köszöntése. Művelődés 1981/1. — Rostás Zoltán: A kutató, a valóság és az utánpótlás. A Hét 1981. jan. 16.; uő: A mese — komoly üzenet. A Hét 1982/47. — Ónody Éva: “A mese az eltiportak költészete” (Interjú N. O.-val). Új Tükör 1984/17. — Csomortáni Magda: Az élő szó dicsérete. Székely útkereső 1991/3. — Olosz Katalin: Cifra János meséi. A KJNT Értesítője 1992/1–2. — Keszeg Vilmos: N. O.: Táltos és Pegazus. Korunk 1994/10. (K. V.)

könyvei

róla szóló könyvek

film
filmszereplés
linkek
ISNI
PIM
VIAF
wikipedia
Amicus: 12827