ABCD - Hincz Gyula

Hincz Gyula ☰ Budapest 1904.05.17 ☷ Budapest 1986.01.26 | díszlettervező, festő, festőművész, grafikus, iparművész

646937

Hincz Gyula (2773570 | - )
Hintz Gyula (1030701 | - )

kitüntetések

Kossuth-díj, III. fokozat
1958.03.15

életrajzok

Kortárs magyar művészeti lexikon, 2001

1922-1929: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Rudnay Gyula, Vaszary János. 1928-ban berlini tanulmányútján Scheiber Hugó közvetítésével kapcsolatba került H. Waldennel, és 1929-ben Moholy-Nagy közreműködésével szerepelt a Sturm Galériában. 1928-ban az Új Művészek Egyesülete, 1929-ben a Képzőművészek Új Társasága tagja. 1930-1931 között római ösztöndíjas. 1943-ban Erdélyben festett. 1947-1948 között koreai, kínai, vietnami tanulmányút. 1946-1949: a Magyar Iparművészeti Főiskola tanára. 1949-1963: a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára. 1952, 1957: Munkácsy-díj; 1958: Kossuth-díj. 1958-1963 között a Magyar Iparművészeti Főiskola igazgatója. 1964: érdemes művész, 1968: kiváló művész. Nyitottság, vitalitás, expresszív erő jellemezte hajlékony munkásságát. Kiváló technikai tudása és alkalmazkodó, mindent magába olvasztó készsége révén a legkülönbözőbb mesterek és irányzatok nyomták rá munkásságára bélyegüket. Korai rajzain, rézkarcain az aktivisták kuboexpresszív formanyelve cseng vissza, manierisztikusan megnyújtott formákkal, dramatizáló fény-árnyék kontrasztokkal. Érzékeny fakturális hatásokat kihasználó 1925-1926-os rézkarcai Bernáth Aurél 1922-1924 között keletkezett karcaival mutatnak rokonságot. 1926-ban megérintette Párizsban a szürrealizmus, folyóirataikat, kiáltványaikat az elsők között hozta haza Magyarországra. Művészetére inkább a távol-keleti tusképek, s főleg Picasso volt egy egész életre szóló hatással. Csendéleteinek posztkubista rendjébe klasszicizáló motívumokat is felvett. Ezek a tus-, pasztell-, temperaképek dekoratív, absztraháló stílusukkal sajátos nosztalgikus álomvilágot közvetítenek. Kaleidoszkopikusan kavargó, már-már kozmikus látomások jelennek meg képein, melyek azonban a művészben rejlő erős dekorativitásra való törekvés bűvköréből nem tudtak teljesen kitörni. A Képzőművészek Új Társasága kiállításaiba franciás kötődése révén jól illeszkedtek képei. Biomorf, elvont kompozícióit "amöbaizmusnak" nevezte. 1929-1932 között absztrakt színpadterveket készített, 1933-ban egy könyvpavilont is. Az 1930-as évek második felében a megújuló expresszív magyar rajzművészet egyik jelentős mestere. Komor hangulatú Balaton-képeket festett az 1940-es évek elején. Frissítő erővel hatott koloritjára az erdélyi út 1943-ban. Számos tájképén megújult, expresszív színekkel jelentkezett az erdélyi, szász családi tradíció révén e vidék iránt érzett vonzalma. A II. világháború után folytatta elvont kompozícióit, kollázst is készített. Színpadtervek, grafikák, Anatole France-illusztrációk jelzik munkásságának széles skáláját. 1947-1948-as koreai, kínai, vietnami utazásai során az ősi távol-keleti vonalkultúra kalligrafikus jellege érintette meg. A művészt állandó kísérletező kedve, egyetlen művészeti irányzathoz sem kötődő, túlságosan is hajlékony habitusa engedte a megkövetelt szocreál vonzáskörébe, pl. a Május 1. c. kép megfestésére. 1950-1958 között a Béke cikluson dolgozott. Az esztétikai dogmákkal szembeni védekezés gyanánt folklorisztikus elemek keveredtek munkásságába, amikor a különböző tájak népviseleteit örökítette meg. A kötelező témák, zsánerjelenetek mellett intim hangulatú képei őrizték meg könnyed festőiségét. Tiszta vonalrajzú könyvillusztrációival méltán nyerte el 1959-ben a lipcsei könyvművészeti kiállítás ezüstérmét. Toll és ecset címmel jelent meg kötete 1965-ben Budapesten. Intim grafikái mellett ellátott monumentális, dekoratív feladatokat. 1956-1959 között született tervei nyomán készültek el a Fészek Klub gobelinjei: a Népek barátsága és a Martinász, 1967-ben a Debreceni Agrártudományi Egyetem gobelinje. Mozaikot tervezett Inotára, a Park Szálló előcsarnokába sgrafittót. Nagyméretű olajképei is erőteljes színű monumentális kompozíciók, melyeken a kor zaklatottságát montázsszerűen, a békevágyat elemi szimbólumokba, az emberi tudásba, alkotásba vetett hitét picassós motívumokba, figurákba tömörítette. Máskor az ősi indián művészetből merített a dél-amerikai társadalmak szabadsága mellett érvelve. 1970-ben a Budapesti Műszaki Egyetem V/2 épületének tizenhat részből álló üvegmozaikján a tudomány és a technika témája lehetővé tette számára a csaknem teljesen elvont fogalmazást. Sodró erejű formaritmus, új térértelmezés jellemzi alkotását. Ezután született a Gödöllői Agrártudományi Egyetem nagyméretű mozaikja, 1973-ban a SOTE nagy üvegablaka. Kísérletező kedvét élete végéig megőrizte. Próbálkozott kisplasztikával, égetett kerámiával is. Műveinek gyakori modellje volt felesége, akinek halála után - 1983-tól - csaknem teljesen felhagyott az alkotással.1929 • Tamás Galéria, Budapest1937 • CLXVII. kiállítás, Ernst Múzeum, Budapest1938 • Ernst Múzeum, Budapest1943 Tamás Galéria, Budapest1950, 1951, 1952, 1954, 1955, 1962, 1965 • Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest1956 • Képzőművészetünk tíz éve, Műcsarnok, Budapest1960 • XXIX. Velencei Biennálé, Velence1964 • Dürer Terem, Budapest1964 • Kortárs magyar művészet, Neue Galerie am Landesmuseum Joanneum, Graz1965 • Grafikai és kisplasztikai kiállítás, Prága • Berlin • Helsinki • Belgrád1967 • XX. századi magyar művészet, Royal Institute Gallery, London1968 • Galerie de Saxe, Párizs1968 • Kortárs magyar művészet, Folkwang-Museum, Essen1968 • Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest (könyvillusztrációk)1969 • I. Nemzetközi festészeti fesztivál, Cagnes-sur-Mer (FR) • Magyar grafika, Sonnenhalle, Kiel • Archiginnasio, Bologna1969 • Magyar művészet 1945-1969, Műcsarnok, Budapest • Magyar művészet, Kunstforening, Oslo • Bergen1970 • XXXV. Velencei Biennálé, Velence1971 • Budapesti Történeti Múzeum, Budapest [Somogyi Józseffel]1976 • Csontváry Terem, Pécs • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest1977 • Festészet '77, Műcsarnok, Budapest1980 • Vigadó Galéria (kat.), Budapest1981 • Görög templom, Vác (kat.)1983 • A magyar grafika külföldön. Németország 1919-1933, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest (kat.).1983 • Újpesti Mini Galéria (kat.), Budapest~ album (bev.: Láncz S.), Budapest, 1972Bajkay ÉvaBakonyvári Á.: ~ állandó gyűjtemények, Művészet, 1984/9.Bauer J.: ~, Budapest, 1975Egyéni kiállításokfestő, grafikus, (Budapest, 1904. május 17. - Budapest, 1986. január 26.)GyulaHINCZHincz Múzeum állandó kiállítás, Vác.IrodalomKass J.: ~, Kritika, 1986/4.Láncz S.: ~, Művészet, 1968/4.Losonczi A.: ~ életműve, Szentendre, 1989.Mestereimuvesz_103Rudnay Gyula, Vaszary János.Válogatott csoportos kiállítások

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Hincz Gyula (Bp., 1904. máj. 17. – Bp., 1986. jan. 26.): festő és grafikus. Kossuth- (1958) és Munkácsy-díjas (1952, 1957), érdemes művész (1964), kiváló művész (1968). 1922-1929 között a Képzőműv. Főisk.-n Rudnay Gyula és Vaszary János növendéke volt. 1926-ban Párizsban, 1929-ben Berlinben járt tanulmányúton. Az avantgárd vonzása mellett művészi érlelődésében fontos szerepet játszott Gauguin, Kernstok Károly, Galimberti Sándor és Kmetty János festészete. 1928-ban az ÚME (Új Művészek Egyesülete) tagja lett, 1929-től rendszeresen részt vett a KÚT (Képzőművészek Új Társasága) kiállításain, majd hozzájuk tartozott. Első gyűjteményes kiállítását 1928-ban Berlinben rendezték meg. 1930-31-ben kilenc hónapos római ösztöndíjat kapott. Újabb műveit 1934-ben a Tamás Galériában, majd 1938- ban az Ernst Múz.-ban gyűjteményes kiállítás keretében mutatta be. 1947-48-ban rövid tanulmányúton járt Koreában, Kínában és Vietnamban. Az Iparműv. Főisk. tanáraként (1946-49), majd ig.-jaként (1958-63) a Képzőműv. Főisk.-n is tanított. Erőteljes hatású grafikákat, nagyvonalú könyvillusztrációkat, murális alkotásokat, köztük üvegmozaikot, kerámiát, gobelint is készített. Művészete állandó kísérletező kedvről, analitikus útkeresésről ad képet. A 20. századi sokféle művészeti irányzat, s olykor más kultúrák, pl. az indián művészet jellegzetes jegyeinek felhasználásával sajátosan eklektikus stílust alakított ki. A bravúros szerkesztés, a harsogó színek, a szimbólumok stilizált jelrendszere, a határozott grafikai vonalvezetés monumentális hatást, dinamikusan dekoratív képfelületet teremtenek. Ismert művei (táblaképek): Nap és kristály (1967); Arckép (1969); A stressz világa (1970). Állami megrendelésre készült a Fészek Klub gobelinje (Bp.); a Műszaki Egy. V2 épületének a műszaki tudományok szimbólumait megjelenítő 16 részes üvegmozaikja (Bp.); a Gödöllői Agrártudományi Egy. mozaikja. 1945 utáni jelentősebb kiállításai: Bp.: Dürer Terem (1964); Petőfi Irodalmi Múz. (1968); Történeti Múz. (1971); Csontváry Terem (1976); MNG (1976); Vigadó Galéria (1980). 1983-ban Vácott műveiből állandó kiállítást rendeztek. 1960-ban és 1970-ben a Velencei Biennálén mutatkozott be műveivel. Fontosabb egyéni külföldi kiállításai: Helsinki (1965); Belgrád (1967); Párizs (1968); London (1969); Oslo (1969); Bologna (1969). Könyvillusztrációs tevékenységéért 1959-ben a lipcsei Könyvművészeti Kiállítás ezüstérmét nyerte el. – Irod. Láncz Sándor: H. Gy. (Művészet, 1968. 4. sz.); Solymár István: Mai magyar rajzművészet (Bp., 1972); H. Gy.-album (Bp., 19972); Bauer Jenő: H. Gy. (Bp., 1975); Losonczi Miklós: H. Gy. festő- és grafikus művész (Jászkunság, 1984. 4. sz.); Bakonyvári Ágnes: H. Gy. állandó gyűjtemények (Művészet, 1984. 9. sz.); Kass János: H. Gy. (Kritika, 1986. 4. sz.).

Magyar színházművészeti lexikon, 1994

(Bp., 1904. ápr. 17.–Bp., 1986. jan. 26.): festő, grafikus, díszlettervező. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula és Vaszary János tanítványa volt; 1928-tól kezdett kiállítani, s párizsi, berlini, római tanulmányutak hatására is az expresszionizmus, majd a neoklasszicizmus vonzotta. Monumentális falképeket, továbbá gobelineket, szobrokat is alkotott. 1930-tól kezdett illusztrációkkal, valamint díszlettervezéssel foglalkozni. Első terveit az Új Színháznak (1927–1930) készítette. 1945 után a Nemzeti és a Madách Színháznak tervezett jelentősebb színpadképeket. 1946-tól az Iparművészeti, 1949–63 között a Képzőművészeti Főiskola tanára volt, az előbbinek 1958–63 között ig.-ja is. Terveire lazább, könnyedebb, expresszív grafikai és festői megkomponáltság, szín-, fény- és térépítkezés a jellemző. F.T. Steinbeck: Egerek és emberek; García-Lorca: Vérnász; F. Marceau: A tojás; Brecht: A rettegés birodalma; Miller: Az ügynök halála; Vörösmarty M.: Csongor és Tünde. Hincz Gyula

könyvei

róla szóló könyvek

filmszereplés

linkek

PIM

web

Amicus: 15286