ABCD - Nyirő József

Nyirő József ☰ Székelyzsombor 1889.07.18 ☷ 1953.10.16 | író, közíró, lapszerkesztő, újságíró, országgyűlési képviselő

646981

B. Adorján Jenő (1030778 | - )
Nyírő József (1030779 | - )
Nyirő József (1030777 | - )

életrajzok

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Nyirő József (Székelyzsombor, 1889. júl. 18. – Madrid, 1953. okt. 16.): író. A gyulafehérvári papnevelő intézetben, majd a bécsi Pazmaneumban végzett tanulmányai után 1912-ben szentelték pappá. Előbb Nagyszebenben hittantanár, majd 1915-től a Kolozs vm-i Kide község plébánosa. 1919-ben az egyházi rendből kilépett. Előbb molnár, majd 1920-tól a Keleti Újság c. kolozsvári lap belső munkatársa. 1931-ben kilépett az újságtól s visszavonult gazdálkodni Alsórákos községbe. 1938-ban visszatért az újságíráshoz s elvállalta a Keleti Újság szerkesztését. 1941-ben Bp.-re költözött s a Magyar Erő c. lap szerk.-je lett. Tagja volt a soproni nyilas parlamentnek. 1945-ben Németo.-ba menekült, majd Madridba került, ahol ismét kat. pap lett. Alapító elnöke volt a clevelandi Kossuth Lajos emigráns könyvkiadó vállalatnak. – 1924-ben tűnt fel Jézusfaragó ember c. novelláskötetével, majd később a Kopjafák c. elbeszéléseivel a m. próza nagy ígéretének mutatkozott. A székelység sorsáról szóló írásaival nagy közönségsikert aratott. Corvin koszorút kapott (1940). – F. m. Jézusfaragó ember (elb., Bp., 1924); A sibói bölény (r., I – II., Kolozsvár, 1928 – 29); Isten igájában (r., Kolozsvár, 1930); Kopjafák (elb., Kolozsvár, 1933); Uz Bence (r., Székelyudvarhely, 1933); Az én népem (r., Bp., 1935); Havasok könyve (elb., Bp., 1936); Madéfalvi veszedelem (r., Bp., 1939); Júlia szép leány (színmű, Bp., 1939); Halhatatlan élet (r., Bp., 1941); Néma küzdelem (r., Bp., 1944); A zöld csillag (Madrid, 1950); Íme az emberek (Madrid, 1951); Mi az igazság Erdély esetében (tanulmányok, Cleveland, 1952); Leánykérés a havason (elbeszélések Pomogáts Béla bevezetőjével, Bp. 1989). – Irod. Tabéry Géza: Erdélyi Helikon (1933): Tóth Ervin: Ny. J. (Hajdúnánás, 1934); Schöpflin Aladár: Nyugat (1937); Bóka László: Szép Szó (1937); Németh László: Készülődés (1941); Illés Endre: Krétarajzok (Bp., 1957).

Romániai magyar irodalmi lexikon, 1981

Becski Irén: Jegyzetek egy csodálatos könyvhöz. Keleti Újság 1924/116. — M. S. [Makkai Sándor]: Ny. J.: Jézusfaragó ember. Pásztortűz 1924. II/10. — Jancsó Béla: Ny. J. novellái. Pásztortűz 1928/2. — Ligeti Ernő: Ny. J. Korunk 1929/5. — Reményik Sándor: A sibói bölény. Pásztortűz 1929/7. — Benedek Marcell: Ny. J.: Isten igájában. Erdélyi Helikon 1931/7. — Németh László: Ny. J.: Isten igájában. Protestáns Szemle 1931/1. Újraközölve: Készülődés. Bp. 1941. I. 177–179; uő: Ny. J.: Kopjafák. Tanú 1934/7. Újraközölve: A minőség forradalma. Bp. 1943. V. 237–239. — Ny. J.:Íás régi dolgokról. Pásztortűz 1931/6. — Szentimrei Jenő: Júlia szép leány. Erdélyi Helikon 1933/6. — Tamási Áron: A székely kék madarászokról. Brassói Lapok 1933. aug. 27. Újraközölve: Tiszta beszéd. 1981. 160–164. — Gyalui Farkas: Megjelent “Uz Bence”. Keleti Újság 1933. dec. 2. — Tompa László: Ny. J.: Uz Bence. Erdélyi Helikon 1934/2. — Szabédi László: Ny. J.: Uz Bence. Protestáns Szemle 1934/5. — Sütő Nagy László: Ny. J.-től — Uz Bencéig. Erdélyi Szemle 1934. — Korvin Sándor: Székelyek. Korunk 1936/10. Újraközölve K. S.: A néma számvető. 1977. 238–240. — Dsida Jenő: Megszületett a magyar dzsungel-könyv. Keleti Újság 1937/31. — Kemény János: Havasok könyve. Erdélyi Helikon 1937/3. — Reményik Sándor: Természet — heroizmus. Pásztortűz 1937/9. — Finta Zoltán: “Uz Bence elindul hazafelé.” Pásztortűz 1940/6–7. — Féja Géza: Ny. J. Közli Nagy változások kora. Bp. 1943. 383–88. — Bözödi György: Népiség az erdélyi irodalomban. Termés 1943. Tél. 70–75. — Kovács György: Halhatatlanság helyett. Utunk 1947/10. — Katona Szabó István: Nézzünk hát szembe. Ny. J. írói útja I–II. Utunk 1957/50–51. — Kántor Lajos: Népiség–mítosz–novella. Tamási, Nyírő, Kacsó. Utunk 1969/28. — Nagy Pál: Nemcsak székely. Romániai Magyar Szó 1991. júl. 11–14. (F. M.)Nyírő József (Székelyzsombor, 1889. júl. 18. — 1953. okt. 16. Madrid) — író, közíró. A székelyudvarhelyi Róm. Kat. Főgimnáziumban érettségizett (1907), teológiai tanulmányait Gyulafehérvárt kezdte, a bécsi Pazmaneumban fejezte be. A katolikus egyházi autonómiáról szóló latin nyelvű disszertációjával teológiai doktorátust szerzett (1912). Pályáját gimnáziumi hittanárként Nagyszebenben kezdte, ahol a helyi Egyházmegyei Tudósító és Pfarrb–ter c. egyházi lapok szerkesztője (1913). A következő évben Besztercén hittanár, majd a Kolozs megyei Kide plébánosa. 1919-ben kilépett a papi rendből és megnősült. Az egyház kiközösítette, s kérésére csak halála előtt oldozta fel XII. Pius pápa. Családot alapítva Kidén maradt s malmot bérelt. A marosvásárhelyi Zord Idő pályázatán Haldoklik a székely c. novellájával I. díjat nyert (1920), s alapító tagja lett a Kaláka Kiadóvállalatnak, mely a Vasárnap c. lapot jelentette meg. Ugyancsak I. díjat kapott Értelek virág, majd Rapsonné rózsája c. elbeszélése az Ellenzék történelmi novella-pályázatán. A kolozsvári Keleti Újság belső munkatársa, az ESZC egyik alapítója, a Pásztortűz főszerkesztője (1923–24), az EIT és a KZST tagja. 1928-tól az Erdélyi Helikon vezető munkatársa, közben bekapcsolódott Kacsó Sándorral, Szentimrei Jenővel, Tamási Áronnal együtt a Benedek Elek körül tömörülő székely írócsoportba. 1931-ben megválik a szerkesztői munkától, s Alsórákoson örökölt nyolc holdján gazdálkodik, majd Székely-udvarhelyen épít házat és otthont családjának, s csak évek múlva tér vissza a Keleti Újsághoz, amelynek 1939–42 között felelős szerkesztője. 1941-ben — a bécsi döntést követőleg — behívott képviselőként a magyar országgyűlés tagja lett. Budapestre költözött. 1942–43-ban a jobboldali Magyar Erő főszerkesztője, 1944-ben a Magyar Ünnep c., szintén jobboldali lap főmunkatársa; a Szálasi-puccs után is tagja marad a nyugatra menekülő “nyilas parlament”-nek. Egy ideig Németország nyugati megszállási övezetében él, majd 1950-ben Madridba települ át, ahol a Spanyol Nemzeti Rádió magyar nyelvű adásainak munkatársa. Szerepeket vállalt az emigráció munkájában: 1946–49 között a Magyar Harangok c. lap társszerkesztője, az 1952-ben Clevelandben létrehozott Kossuth Kiadó alapító elnöke. Elvesztett szülőföldje iránti nosztalgiáját árulja el Küzdelem a halállal c. utolsó írásában, megvallva: “Hallatlanul megkényszerített képzelettel idehozom magamnak a szülőföldet, a Hargitát, Rika rengetegét, a Küküllőt, Csicsert, Budvárt, a pisztrángos patakokat, a virágos réteket, ellopom a bükkösöket, a fehéren villámló nyíreseket, az elveszett csodás magyar világot...” Első szépirodalmi kísérlete, a Beöltözés c. rajz a Nagyasszonyunk katolikus leánylapban jelent meg (1909), ezt több szépirodalmi munka követte az Élet, Katholikus Szemle s a gyulafehérvári Közművelődés hasábjain. Pályadíjakat nyert novelláinak sikere után a Jézusfaragó ember c. novelláskötete (Kv. 1924) fordítja feléje a figyelmet. A szerveződő erdélyi magyar irodalmi életben új tárgykörrel, az egyszerű székely ember világának ábrázolásával jelentkezett, s szecessziós stílusának népnyelvbe ágyazott színpompájával frissítő hatást gyakorolt a korabeli magyar irodalomra. Jancsó Béla szerint új korszak kezdődött vele az erdélyi magyar prózában. Benedek Marcell így jellemzi: “Új, erőteljes, színpompás nyelvet hozott. Prózája dúsan rakott képekkel, hasonlatokkal, meglepő monumentális szépségekkel [...] Alakjai együtt lélegzenek a havasok fiaival és köveivel, s e kozmikus kapcsolatok motiválják gazdag fantáziáját, meseteremtő készségét, balladás titokzatosságát.” A kritika azonban nem hallgatja el, hogy stílusa olykor modoros, dagályos, alakjai megrajzolásánál lélektani következetlenségek adódnak, írásaiban kísért a romantizáló hajlam. Az író romantikus alkatából eredően elbeszélései jó részében tragikus emberi sorsokat ábrázol mély együttérzéssel. A drámai helyzetet vagy a tragédia bekövetkeztét a vihar kitörését megelőző pillanat mesteri érzékeltetése készíti elő. Lényeges, hogy új tájegység vonul be általa irodalmunkba: Nyírőnél jelenik meg először a székely ember a maga eredeti lelkiségével. Ebben a világban otthonosan mozog az író, belülről ismeri alakjait, azok nehéz életét, a természettel való összeforrottságát, drámai küzdelmét a megmaradásért, babonás hiedelmekkel átszőtt lelkületét. A Székelyföldnek és lakóinak mélységes szeretete, aggódó féltése fonja egységbe mindazt, ami ebből a világból irodalommá varázsolódik át. A sok megrázó és felemelő mozzanatot tartalmazó első novelláskötet szolgált alapul az Emberek a havason c. filmhez is (1939). Majdnem tíz év telik el az újabb novelláskötet megjelenéséig. A Kopjafák (Kv. 1933) kerete komor, szomorú történeteket fog egybe. Kopjafák alatt alusszák örök álmukat az elbeszélések szereplői. A kötet egyetlen főhőse a halál, egy-egy prózában írt ballada minden novella. Ezek egy részének címe sincs, sorszám jelzi, hogy újabb életnek vetett véget a halál. De tragikus sorsú alakjai mindig a népi és általános emberi léleknek mély és igaz megérzéséről tanúskodnak. Legértékesebb novellái a természetet, a havasok világát ábrázolják. A Havasok könyve (Kv. 1936) hősei egyszerű pásztorok, favágók, szénégetők, akik együtt élnek a természettel. Csodálatos kapcsolat alakul ki ember és táj között; a székelyek kemény harcot vívnak a betevő falatért. A halál mintha állandóan közöttük járna, nem félik, az élet természetes tartozékának tekintik. A havas igazi urai tulajdonképpen az erdei vadak. Több elbeszélés szereplője a farkas. A ragadozó ösztön ébredését a szerző úgy írja le, hogy abban minden hivatkozás nélkül az ember szégyene is kiolvasható. A kötet huszonnégy elbeszélését keretként fogja át a havasi esztendő. Az őstermészettől még el nem szakadt emberrel együtt lélegzik maga az erdő ragyogóan színes őszével, titokzatosan hallgatag teleivel, sodró tavaszával. Az író varázslatos képessége a természet megelevenítése. Bár alkatának legjobban a novella felelt meg, termésének nagyobbik része regény. A kritikusok véleménye szerint társadalmi és történelmi regényei felépítésükben maguk is jórészt novellafüzérek. Az Isten igájában c. regénye (Kv. 1926) harminc évet ölel át Harghitay József életéből, aki kedve ellenére pap lett, de az 1918-as forradalom idején leveti a reverendát és megházasodik. A regény önéletrajzi fogantatású, még ha nem is tér ki az eredeti pályakezdésre. Az író tollát az a szándék vezeti, hogy igazolja, miért és miként jutott el az aposztata sors vállalásához, megrajzolva belső vívódásait és helyes útra térését. A történelembe nyúl A sibói bölény c. regénye (Kv. 1929). Két központi alakja II. József, a kalapos király, és az idősebb Wesselényi Miklós. A kettejük közti harc eleve reménytelen. A cselekmény bonyolításában nagy szerepet játszanak a babonás félelmek, a látomások, a szenvedélyek. Mind a két fél önmagában hordja tragikumát: a császár nagyra törő eszméi elbuknak, mert nem törődik a hagyományok, a szokások, az anyanyelv erejével, s társtalanná válik, a zsibói főúr pedig szenvedélyes szerelmek rabja, s nem tud a nemzeti ellenállás hősévé válni. Reményik Sándor ezzel a regénnyel kapcsolatban megjegyzi, hogy a szerző ott a legvonzóbb, ahol munkájából “örök emberi és nemzeti szimbólumok emelkednek a mai Erdély horizontjára is”. Ugyancsak történelmi tárgyú a Siculicidium 175. évfordulójára megjelent Madéfalvi veszedelem (Kv. 1939). A mozaikokból összeálló történelmi freskó inkább színes krónika. Nyírő regényeiben is a havasok világában mozog a legotthonosabban. Uz Bence c. művében (Kv. 1933) a híres tréfacsináló Bence túljár az úri vadászoknak, az állam embereinek eszén, kalandor vállalkozásokba kezd, keresztet ácsol, imádkozni tanítja a medvét. A regényhős szép emberi tulajdonságok hordozója is: hatalmas fizikai erő, életrevalóság, tréfálkozó kedv, együttérzés a szegényekkel, a segítőkészség. Azoknak a tulajdonságoknak felnagyított képviselője, melyek az író népét jellemzik, amilyeneknek szeretné látni őket. “Bence nem pusztulhat el!” — hirdeti az író legtöbbet vitatott regényében. A havasok lábánál meghúzódó székely falu képe rajzolódik ki Az én népem (Kv. 1935) és a Halhatatlan élet (Bp. 1941) c. regényekben is. A kisebbségi sorsban, nehéz gazdasági viszonyok közepette vergődő nép mindennapjai elevenednek meg lapjaikon. Az első regényben mindaz, ami a faluban történik, az új református lelkész köré fonódik. Botár Béla sokáig vergődik az események sodrában, míg végül a nép szívébe fogadja. A lélekrajz ebben a regényben a leghitelesebb. Jól megrajzolt alak a renegáttá vált felekezeti tanító; az író hitelesen ábrázolja eltévedésének útját, de a visszavezető lépcsőket is. A regény kicsengése optimista, szereplőit a szinte elviselhetetlen körülmények nem tudják megtörni, az anyanyelven oktató egyházi iskola épülőben van. Az élet halhatatlanságára utaló másik faluregény is a munka, a családiasság, az összetartás eposza. Főhőse, Bojzás Küs Dani középiskolában pallérozott szántó-vető gazda, aki a faluja életét éli. Párbeszédei fiával népi tapasztalatokból táplálkozó derűlátást sugároznak, amúgy — Tamási Áron novelláira emlékeztető — “feleselő” modorban. A Nyírőre annyira jellemző tragikus események ebben a regényben is jelen vannak, de napfényes jelenetek szomszédságában. Az író erdélyi korszakának utolsó alkotása a Néma küzdelem c. történelmi regény (Bp. 1944). Ebben új területet jár be: a Mezőséget. A pusztuló szórványmagyarságról fest lehangoló képet a századfordulót megelőző időből. Visszanéz a törökök és tatárok dúlásaira, melyek következtében a magyar lakosság meggyérült, azóta temploma, sírkertje is odavész. Csak egy megmentett harang kongatása ad még erőt a megmaradásra. A regény szövete reális elemekből alakul, nem ritkák a tudományosan elemző részletek. Magával sodró stílusa külön fejezete a magyar irodalmi nyelvezetnek. Játékos fordulatok, ízes tájnyelvi elemek, szólásmondások együttes jelenlétéből adódik az írói egyéniséget meghatározó kifejezésmód. A kelet-európai változások után szertefoszlik az életművét megbélyegző politikai légkör is. Könyvei sorozatban jelennek meg Magyarországon, s az Uz Bencét 1992-ben a kolozsvári Dacia Kiadó is megjelenteti. Halálának évfordulója időszakában Nyírő József Közművelődési Egyesületet hoz létre Kidén néhány ott élő magyar értelmiségi; székelyudvarhelyi lakóházán emléktáblát helyeznek el, s felvetődik — végakarata szellemében — hamvainak hazahozatala is. “Középiskolás fokon” megindult rehabilitációját jelzi, hogy K. Jakab Antal felveszi egy novelláját a Helikonban közölt Szöveggyűjteményébe (1994/4), majd a Madéfalvi veszedelem egy részletével együtt sorozatának kötetkiadásába (Magyar irodalom Bánffy Miklóstól Szilágyi Domokosig. Kv. 1998). Művei: Jézusfaragó ember (elbeszélések, Kv. 1924); Isten igájában (regény, Kv. 1926); A sibói bölény (regény, Kv. 1929); Kopjafák (elbeszélések, Kv. 1933); Uz Bence (regény, Székelyudvarhely 1933; újrakiadása Kv. 1992); Az én népem (regény, Kv. 1935, Toronto 1967); Székelyek (elbeszélések és rajzok, Kv. 1936); Havasok könyve (elbeszélések, Kv. 1936); Jézusfaragó ember (színmű, Kv. 1937); Júlia szépleány (színmű, Kv. 1939); Madéfalvi veszedelem (történeti regény, Kv. 1939); Új haza (színmű, Kv. 1940); Halhatatlan élet (regény, Bp. 1941); Az elszántak (elbeszélések, Bp. 1943); Néma küzdelem (regény, Bp. 1944); A zöld csillag (Youngstown 1950);Íe az emberek (regény, Buenos Aires 1951); Mi az igazság Erdély esetében? (tanulmány, Cleveland 1952); Leánykérés a havason (válogatott elbeszélések, Pomogáts Béla bevezetésével, Bp. 1989); Küzdelem a halállal (közli Művelődés, Kv. 1991/7–8).

könyvei

róla szóló könyvek

film

Uz Bence |☰ 1938 |☰ író
A vonaton | Az életfa | Emberek a havason |☰ 1941 |☰ forgatókönyvíró, író

linkek

PIM

Amicus: 7061