História TT

Középnemesi családból származott, apja szőlőbirtokos volt. A traiskircheni császári és királyi hadapródiskola elvégzése után, 1911. szeptember 1-jével avatták zászlóssá. Már főhadnagyként vett részt az első világháborúban. Helytállásáért magas kitüntetésekben (Vaskoronarend III. osztálya, III. osztályú katonai érdemkereszt, mindkettő a kardokkal) részesült, és ezért később felvételt nyert a Vitézi Rendbe is. 1920 és 1921 között a Hadiakadémia hallgatója, majd 1927-ig a szombathelyi 3. vegyes dandár beosztott vezérkari tisztje volt. 1928. december 15-étől a Honvédelmi Minisztériumban szolgált, 1931. szeptember 1-jétől öt éven át harcászatot tanított a vezérkari tisztképzést végző Hadiakadémián. 1936. november 1-jétől a HM VI. csoportfőnökség (valójában a Vezérkari Főnökség) 7/ö (összeköttetés) osztályának vezetője lett, vezérkari ezredesi rendfokozatban. 1940. november 1-jétől a 2. gépkocsizó dandár parancsnoka volt, 1941. május 1-jével tábornok. A vezetése alatt álló csapatok szerepeltek a Szovjetunió ellen 1941 nyarán harcba vetett Gyorshadtest hadrendjében. Rövid ideig az 1. hadsereg vezérkari főnöke volt, majd 1941. november 1-jétől a vezérkar hadműveleti csoportfőnöki beosztását töltötte be. 1943. február 1-jével lépett elő altábornaggyá, és lett a minisztérium anyagi főcsoportfőnöke. Már nyugállományba helyezését tervezték (1943. augusztus 1-jétől háromhavi egészségügyi szabadságot kapott, majd a II. hadtest parancsnoka lett), amikor Magyarország 1944. március 19-i megszállása után német nyomásra 1944. április 19-én kinevezték a Magyar Királyi Honvéd Vezérkari Főnökség élére, majd május 10-én vezérezredesé léptették elő. Szeptembertől azonban a korábban feltétlenül némethű tábornok felismerte, hogy Magyarország létérdeke a háborúból való mielőbbi kilépés. 1944. október 15-i szerepe máig vitatott: határozatlan utasításaival, kétértelmű magatartásával hozzájárult a kiugrási kísérlet kudarcához. A nyilasok elől bujkálva, kalandos körülmények között (ferences rendi szerzetesnek öltözött) november 1-jén Kecskeméten önként jelentkezett a szovjet csapatoknál. Moszkvába vitték, ahol 1944. november 7-étől részt vett a fegyverszüneti, majd kormányalakítási tárgyalásokban. 1944. december 12-én érkezett vissza Moszkvából a leendő magyar kormány néhány tagjával együtt. Tagja lett az Ideiglenes Nemzetgyűlés előkészítő bizottságának. December 18-án Hódmezővásárhely küldötteként – pártonkívüliként – került be az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe. 1944. december 22-én honvédelmi miniszternek választották meg, 1945. november 15-ig állt a minisztérium élén, egyben a Honvéd Vezérkar főnöke beosztást is betöltötte 1946. március 2-ig. Tagja volt annak a küldöttségének, amely 1945. január 20-án Moszkvában aláírta a magyar fegyverszüneti egyezményt. 1949. március 25-én letartóztatták, koholt vádak alapján 1950. június 9-én életfogytig tartó fegyházra ítélték. 1956. október 27-én szabadult ezután visszavonultan élt Balatonfüreden. Ítéletét 1990. május 18-án semmissé nyilvánították.

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Vörös János (Csabrendek, 1891. márc. 25. – Balatonfüred, 1968. júl. 23.): vezérezredes, vezérkari főnök, honvédelmi miniszter. A traisskircheni hadapród isk.-t végezte, 1911-től zászlós a Monarchia közös hadseregében. Átlépett a honvédségbe, s Hajmáskéren a 7. honvéd tüzérezrednél szolgált. Az I. világháborúban az orosz, majd az olasz fronton harcolt. A Hadiak. elvégzése után a szombathelyi hadtestnél vezérkari tiszt lett. Később a Honvédelmi Min.-ba osztották be, majd a harcászat tanára a Hadiak.-n. 1939–40-ben a Honvéd Vezérkari Főnökség 7/ö. (híradó) osztályának vezetője, vezérkari ezredes. 1941. máj. 1-től vezérőrnagy, a 2. gépkocsizó dandár parancsnoka. 1942-ben a Honvéd Vezérkari Főnökség hadműveleti csoportfőnöke, majd a Honvédelmi Min.-ban anyagi csoportfőnök. 1943-tól altábornagy, a székesfehérvári II. hadtest parancsnoka. 1944. márc. 19-től 1944. okt. 16-ig vezérezredes, a Honvéd Vezérkar Főnöke. A nyilas hatalomátvételkor átment a Vörös Hadsereghez. 1944. dec. 22-től 1945. nov. 15-ig az Ideiglenes Nemzeti Kormány honvédelmi min.-e, 1945. nov. 15-től vezérkari főnök, 1946. szept. 1-én kérésére nyugdíjazták. 1945. jan. 20-án az Ideiglenes Nemzeti Kormány küldöttségének egyik tagja, s aláírója a moszkvai Fegyverszüneti Egyezménynek. – Irod. Kis András: Az antifasiszta magyar katonai hagyományokról (Bp., 1978); Simonffy András: Bizalmatlan tavasz (Látóhatár, 1979. ápr.).

Politika CD

1891. március 25-én született Csabrendeken (Zala megye). Katonatiszt. 1931-1936-ban a harcászat tanára a hadiakadémián. Mint vezérőrnagy 1941-től a vezérkari főnökség hadműveleti csoportfőnöke, decembertől mint altábornagy, 1943-tól a HM anyagi főcsoportfőnöke, 1944-ben hadtestparancsnok, április 26-tól vezérezredes. A háború után párton kívüli politikusként parlamenti képviselő lett 1944-ben (1945-ig). 1945. január 20-án a fegyverszüneti egyezmény egyik aláírója volt. A honvéd vezérkar főnöke 1944-ben és 1944-1946 között. Az ideiglenes nemzeti kormány honvédelmi minisztere 1944-1945-ben. 1949-1957 között hamis vádak alapján börtönben tartották. 1968. július 23-án meghalt Balatonfüreden.

Veszprém megyei életrajzi lexikon

A Traisskircheni Hadapródiskola elvégzése után 1911-től zászlós a közös hadseregben. Átlépett a magyar honvédségbe és Hajmáskéren, a 7. honvéd tüzérezrednél szolgált. Az 1. világháborúban az orosz és az olasz frontokon harcolt. A Hadiakadémia elvégzése után vezérkari tiszt, majd a HM-ben dolgozott, a Hadiakadémián tanított. 1939-től magasabb egységeknél és a Hadügyminisztériumban különböző vezérkari és parancsnoki tisztségeket töltött be. 1943-tól altábornagy és a székesfehérvári 2. hadtest parancsnoka, majd vezérezredes és a Honvéd Vezérkar Főnöke. A nyilas hatalomátvételkor átment a Vörös Hadsereghez. 1944. decembertől 1945. novemberig az Ideiglenes Nemzeti Kormány honvédelmi minisztere, majd vezérkari főnök, de egy év múlva, saját kérésre nyugdíjazták. A moszkvai fegyverszüneti egyezmény aláírója. 1949. március 25-én letartóztatták, 1950. június 9-én, folytatólagosan elkövetett hűtlenség vádjával életfogytig tartó fegyházra ítélték. 1956. október 27-én szabadult, Balatonfüreden teljes visszavonultságban és nagy szegénységben élt. 1990-ben az ellene hozott ítéletet semmissé nyilvánították. A veszprémi Alsóvárosi temetőben nyugszik.( Csabrendek, 1891. március 25. - Balatonfüred, 1968. július 23. )I.: Fegyverrel a fasizmus ellen. Bp., 1968. – Magyar szabadságharcosok a fasizmus ellen. Bp., 1969. – KIS András: Az antifasiszta magyar katonai hagyományokról. Bp., 1978. – SZAKÁLY Sándor: A magyar katonai elit. 1938–1945. Bp., 1987. – Vitéz Nemes ~. = BALOGH Gyula: Honvédelmi miniszterek 1944–1990. (Tsz.) Bp., 1992. – GOSZTONYI Péter: A magyar honvédség a 2. világháborúban. Bp., 1992. – Az Ideiglenes Nemzetgyűlés almanachja 1944-1945. Bp., 1994. – BfÉL – RÚL XVIII. köt. – ÚMÉL VI. köt.M.: Vitéz Vörös János magyar királyi vezérezredes vezérkari főnök naplója 1945. április 7.-től, 1945. október 15-ig. Englewood [USA], 1979.vezérezredes, miniszterVÖRÖS János

• Das private Kriegstagebuch des Chefs des ungarischen Generalstabes vom Jahre 1944, 1970
• Vitéz Vörös János m. kir. vezérezredes vezérkari főnök Naplója 1944 ápr. 7-től 1944 okt. 15-ig, 1979
• Jaj de szépen harangoznak, s.a.

• Balogh Gyula-Móricz Lajos: Honvédelmi miniszterek. 1944-1990. Bp., Zrínyi Kiadó, 1992. 109 [4] o., ill., ()
• Bölöny József: Magyarország kormányai. Az 1987-1992 közötti időszakot feldolg. és sajtó alá rend. Hubai László. 4. bőv., jav. kiad. Bp., Akadémiai Kiadó, 1992. 486 [1] o.; 5. bőv. jav. kiad. Bp., Akadémiai Kiadó, 2004. 549 o., ()
• Borbándi Gyula: Magyar politikai pályaképek 1938-1948. Bp., Európa, 1997. 517 o., ()
• Hódmezővásárhely törvényhatósági jogú város történeti almanachja, 1873-1950. Országgyűlési, nemzetgyűlési képviselők, felsőházi tagok, polgármesterek, főispánok. Szerk. Kovács István. Hódmezővásárhely, Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzata, 2003. 276 o., ()
• Ki kicsoda a történelemben? Szerk. Szabolcsi Ottó, Závodszky Géza. [Bp.], Laude, [1990]. 414 o.; Utánnyomás: 1995, 1996, 1998,, ()
• Kubinyi Ferenc: Fekete lexikon. Thousand Oak, Malomfalvi Kiadó, 1994. 303 o., ()
• Magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1981. XV, 900 o., ill. (Kiegészítések és helyesbítések az 1. és 2. kötethez 871-900. l.) 2. változatlan kiadás. 1985. XV, 956 l. (Függelék: Kiegészítések és helyesbítések a Magyar Életrajzi Lexikon I., II. és III. kötetéhez 871-956. l.), ()
• Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-., ()
• Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-. 16 db., ()
• Szakály Sándor: A magyar katonai elit. Bp., Magvető Könyvkiadó, 1987. 272 [2] o., ()
• Szakály Sándor: A magyar katonai felső vezetés 1938-1945. Lexikon és adattár. Bp., Ister, 2001. 409 o., ill., ()
• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub. I. köt. A-Cs. 2001; II. köt. D-Gy. 2002; III. köt. H-K. 2002.; IV. köt. L-Ő. 2003; V. köt. P-S. 2004.; VI. köt. Sz-Zs. 2007., ()
• Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. Veszprém, Veszprém Megyei Önkormányzatok Közgyűlése, 1998. 569 o., ill., ()
• Zalai életrajzi kislexikon. 3. javított, bővített kiadás. Szerk. Fatér Bernadett, Horváth József, Kiss Gábor [és mások]. Zalaegerszeg, Deák Ferenc Megyei Könyvtár, 2005. 287 o., ()
• Zalai életrajzi kislexikon. Szerk. Gyimesi Endre. Zalaegerszeg, Zala Megyei Önkormányzati Közgyűlés, 1994. 220 o., ()

• MFI 1063 (r.: , 1944)