ABCD - Babics Antal

Babics Antal ☰ Lovászpatona 1902.08.04 ☷ Budapest 1992.01.17 | akadémikus, férfi, orvos, politikus, sebész, urológus, egyetemi tanár, országgyűlési képviselő, társadalompolitikus, egészségügyi miniszter

647675

Babics Antal (1031981 | - )

kitüntetések

Kossuth-díj, II. fokozat
1951.03.15

archontológia

Magyar Tudományos Akadémia
levelező tag
1949.10.31 - 1950.12.07

Egészségügyi Minisztérium
miniszter
1956.10.26 - 1956.10.31

Országgyűlés
képviselő
1963.02.24 - 1967.03.19

Országgyűlés
képviselő
1967.03.19 - 1971.04.25

Magyar Tudományos Akadémia
rendes tag
1950.12.07 - 1992.01.17

életrajzok

História TT

Pékmester leszármazottja. A győri bencéseknél kezdte középiskoláját, majd Pápán érettségizett. Beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karára, ahol 1929-ben kapott orvosi oklevelet. Végzése után a budapesti Urológiai Klinikán kapott állást; kezdetben tanársegéd, majd adjunktus, 1940-től egyetemi magántanár volt. 1941–1943 a klinika megbízott vezetője, majd a budapesti honvédkórház osztályvezető főorvosa. 1945-től az Urológiai Klinika igazgatója volt. Belépett a Nemzeti Parasztpártba, majd 1948 elején a Magyar Kommunista Pártba, később a Magyar Dolgozók Pártja tagja. Szakszervezeti tag, 1948. szeptembertől 1949. márciusig a Magyar Orvosok Szabad Szakszervezete elnöke, 1963 és 1975 között, majd 1980-tól 1985-ig az Orvos-, Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének elnöke, majd haláláig tiszteletbeli elnöke volt. A Magyar Tudományos Akadémiának 1949-től tagja. Két alkalommal – 1948-1950, 1953-1959 – a SOTE dékánja volt, 1951-ben Kossuth-díjat kapott. 1956. október 26. és november 3. között a Nagy Imre-kormány egészségügyi minisztere volt. 1963. február 24. és 1971. február 10. között országgyűlési képviselő volt, előbb a Hazafias Népfront budapesti listáján, majd Budapest 23. számú egyéni választókerületben jutott mandátumhoz. 1974-ben nyugállományba vonult.

Magyar orvoséletrajzi lexikon, 2004

Babics Antal (Lovászpatona, 1902. aug. 4. – Bp., 1992. jan. 17.) orvos, urológus, egy. tanár, az MTA tagja (lev. 1949, r. 1950), Kossuth-díjas (1951). 1929-ben szerzett orvosi oklevelet a bp.-i tudományegy. orvosi karán. 1936–1937-ben Berlinben, a Collegium Hungaricumban, majd Varsóban ösztöndíjas, 1929–1941-ben a bp.-i urológiai klinika tanársegédje, adjunktusa, 1940–1941-ben klinikai igazgató-helyettes, 1941–1943-ban adjunktusként vezette a klinikát. 1940-től magántanár, 1943–1945-ben a III. sz. sebészeti klinika adjunktusa, orvosszázadosként a bp.-i honvédkórház főorvosa. 1945–1974-ben a bp.-i urológiai klinika igazgatója, ny.r. tanár. 1948–1950-ben dékán, 1953–1959 a BOTE általános orvosi kar dékánja, 1950–1953-ban az Állami Kórház igazgatója, 1956. okt. 26–30. között eü.-i miniszter, 1963–1967-ben országgyűlési képviselő. Az MTA Orvosi Osztály titkára (1959–1967), a Magyar Urológus Társaság örökös elnöke, a SZU Orvostud. Akad.-nak tagja (1965), a Csehszlov., a Szovjet Seb. Társ., az osztrák, a lengyel és a román urológiai társaság tb. tagja, az Eü. Szakszervezet elnöke (1950–1962, 1963–1975, 1980–1985). Kutatási területe a veseüregrendszer kórélettana, a vesekövek keletkezése, a nyirokkeringés szerepének a kimutatása a vesemedence betegségeiben. – Fm.: A vese üregrendszerének pathológiája és műtétei (Rényi-Vámos F.-cel, Bp., 1950); Urológia (Bp., 1952); A vesepusztulás elmélete és klinikuma (Rényi-Vámosi F.-cel, Bp., 1952); A vesekövek klinikumáról és műtéti megoldásának elveiről (Bp., 1954); A vesék nyirokkeringése (Bp., 1956); Vérvizelés (Bp., 1959); A korszerű vesesebészet egyes kérdései (Bp., 1962); Anuria (Rényi-Vámosi F.-cel, Bp., 1972); Megtévesztő kóresetek intraoperatív diagnózisa az urológiában (Bp., 1977, oroszul 1984); Limfografia urogenitalis betegségekben (Frang D.-vel, Bp., 1987, angolul 1990) – Irod.: Frang D.: B. A. (Orv. Hetil., 1992, 26. sz. és M. Tud., 1992).

Politika CD

1902. augusztus 4-én született Lovászpatonán (Veszprém megye). Orvos, sebészurológus. 1945-1974 között az Urológiai Klinika igazgatója, 1945-től egyetemi tanár. 1949-1951, illetve 1954-1959 között a Budapesti Orvostudományi Egyetem dékánja. 1949-től az MTA levelező, 1950-től rendes tagja, 1959-1967 között osztálytitkára volt. Egészségügyi miniszter volt 1956. október 26. és 31 között. 1963-1975 és 1980-1985 között az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének elnöke. Parlamenti képviselő 1963-1971 között. 1992. január 17-én hunyt el Budapesten.

tudósportál

A pápai bencés gimnáziumban éretts. (1922); közben két évig, a család anyagi nehézségei miatt kereskedőinas, ill. aratómunkás (1920–1921), a Pázmány Péter Tudományegyetemen általános orvosi okl. szerzett (1928), tanulmányait Berlinben és Varsóban egészítette ki (1936–1937), az urológia tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1940). Az MTA tagja (l.: 1949. okt. 31.; r.: 1950. dec. 2.).

Veszprém megyei életrajzi lexikon

1949-től az MTA-nak levelező, 1950-től rendes tagja.1919 és 1922 között a pápai bencés gimnáziumban tanult. 1929-ben a budapesti tudományegyetemen doktorált, majd tanulmányait Berlinben és Varsóban folytatta. A budapesti Urológiai Klinikán tanársegéd, adjunktus, 1938-tól 1943-ig megbízott vezető, egyetemi magántanár. Két évig a Budapesti Honvédkórház osztályvezető főorvosa, 1945 után a Budapesti Orvostudományi Egyetem Urológiai Klinikájának igazgatója, tanszékvezető egyetemi tanár, dékán. 1956 októberében Nagy Imre kormányának egészségügyi minisztere. 1963 és 1971 között a budapesti 23. sz. választókerület országgyűlési képviselője. Az egészségügyi szakszervezetben, a magyar és a nemzetközi orvos-egyesületekben vezetőségi tag. Elsősorban a veseüreg-rendszer kórélettanával, a vesekövek keletkezésének problémáival foglalkozott. Kimutatta a nyirokkeringés jelentőségét a vesemedence megbetegedéseiben. Több szaklapnak volt szerkesztője vagy szerkesztőségi tagja. Urológiai tanulmányai nemcsak a magyar, hanem a világ jelentősebb szakfolyóirataiban is megjelentek. 1951-ben Kossuth-díjat kapott.BABICS AntalI.: HAJDUSKA István: Tudósok közelről. Bp. 1975. – KARDOS István: Magyar tudósportrék. Bp. 1976. – KARDOS István: A 4-es számú szakszervezeti igazolvány. ~ akadémikus 80 éves. = Nszav., 1982. aug. 5. – FRANG Dezső: ~. = OH., 1992. 20. sz. – Gaál. – RÚL I. köt. – ÚMÉL I. köt.( Lovászpatona, 1902. augusztus 4. - Lovászpatona, 1992. március 17. )M.: A gonorrheáról. Bp. 1935. – A vese üregrendszerének patofiziológiája és műtétei. (Tsz.) Bp. 1950. – Urológia. Bp. 1952. – A vesék nyirokrendszere. Bp. 1956. – A korszerű vesesebészet egyes kérdései. Bp. 1962. – Megtévesztő kóresetek intraoperativ diagnózisa az urológiában. Bp. 1977orvos, politikus

könyvei