Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Jászai Mari (Ászár, 1950. febr. 24. – Bp., 1926. okt. 5.): színésznő, a magyar színjátszás kiemelkedő egyénisége. Tízéves korában Győrött pesztonkának állt, Bécsben és Pesten szolgáló, markotányosnő a königgrätzi csatatéren. Színpadon először Székesfehérvárott lépett fel mint statiszta Hubai Gusztáv társulatánál. 1867-ben Bényei Istvánnal, majd Molnár György népszínházánál játszott Budán. 1869-ben a kolozsvári színházhoz szerződött. Ugyanez évben feleségül ment Kassai Vidor komikushoz, akitől 1879-ben elvált. 1872-ben Laborfalvi Róza utódaként a Nemzeti Színház tagja lett, s egyévi megszakítással (1900–01), melyet Keglevich István intendánssal való összezördülése miatt a Vígszínházban töltött, haláláig ott működött. 1901-ben a színház örökös tagja, 1909-ben a Petőfi Társ. tagja lett. 1916-ban neki ítélték a Kisfaludy Társaság Greguss-díjának első színészeti jutalmát, 1922. márc. 12-én ünnepelték nemzeti színházi tagságának ötvenéves jubileumát; ebből az alkalomból tiszteleti taggá választották. A klasszikus tragédiák fenséges nőalakjainak tökéletes megtestesítője volt, a „nagy stílus” képviselője, európai viszonylatban is rendkívüli művészegyéniség. Elsőnek alakította Mo.-on az antik tragédia hősnőit, Antigonét, Jokasztét és Élektrát, melyet Nagyváradon szabadtéri színpadon is előadott. Shakespeare nőalakjainak hivatott tolmácsolója volt, játszotta Cleopátrát, Margit királynét, Lady Macbethet, Volumniát, Gonerilt, Konstanciát, de a Dajkát és Capuletnét is a Romeo és Juliában; utolsó szerepe Gloster özvegye volt a III. Richardban. Volt Phaedra (Racime), Stuart Mária és Erzsébet (Schiller), Pármai Margit (Goethe: Egmont), valamint Gonosz lélek (Goethe: Faust). Alakította Szapphót és Médeát (Grillparzer színműveiben), ő volt Az ember tragédiájának első Évája; a Csongor és Tünde Mirigye, a Bánk bán Gertrudisa. A szavalásnak is nagy művésze volt. Leggyakrabban Petőfi műveit adta elő, és legsikerültebbeknek a munkások részére rendezett szavalóestjeit tartotta. Ibsen John Gabriel Borkmann c. drámáját az ő fordításában adta elő a Nemzeti Színház. Írt cikkeket, novellákat és visszaemlékezéseket, mesteri és eredeti magyarságú stílusban. Filmszereplései inkább érdekességek: A tolonc (1914), Bánk bán (1914–15). – M. Emlékiratai (sajtó alá rendezte Lehel István, Bp., 1926); Levelei (Sajtó alá rendezte Kozocsa Sándor, Bp., 1944); Írásai (Válogatta Debreceni Ferenc, Bp., 1955). – Irod. Rakodczay Pál: J. M. mint Elektra (Bp., 1891); Rédey Tivadar: Kritikai dolgozatok és vázlatok (Bp., 1931); Lehel István: J. M. utolsó szerepe (az első teljes életrajz; Bp., 1931); Cenner Mihály: J. M. (Bp., 1957); Nagy magyar színészek (Bp., 1957); Péchy Blanka: J. M. (Bp., 1959). – Szi. Rédeyné Hoffmann Mária: Kassainé ifjasszony (Bp., 1935); Ráskai D.: Áram a tengerben (r., Bp., 1938); Földes Mihály: Örök szerelem (színmű, bem. Bp., 1959).

Magyar színházművészeti lexikon, 1994

(Ászár, 1850. febr. 24.–Bp., 1926. okt. 5.): színésznő, a legnagyobb magyar tragika. Keserves gyermekkor után 1866-ban a Győrből Székesfehérvárra tartó Hubay Gusztáv társ.-a után szökött és kardalos lett. Rövid időn belül fellépett Bényei Istvánnál is, majd 1867-től 1869-ig Molnár György Budai Népszínházában játszott. Ekkor ismerkedett meg Kassai Vidorral, első férjével, akitől azonban csakhamar elvált. Még együtt szerződtek 1868-ban Kolozsvárra, ahol 1872-ig dolgozott. 1872-ben a Nemzeti Színház Laborfalvi Róza szerepkörére szerződtette. Bemutatkozásul a Bánk bán Gertrudisát játszhatta el. Nagy része volt a Paulay Ede nevével fémjelzett nemzeti színházi aranykor létrejöttében éppúgy, mint az 1892-es bécsi vendégjáték sikereiben. 1900. ápr.-tól mégis egy évadot a Vígszínháznál töltött – 1901-ben azonban Beöthy László visszaszerződtette a Nemzetihez, melynek egyidejűleg örökös tagja lett. 1893–94-ben a SzAk-n drámai gyakorlatot tanított. 1909-ben a Petőfi Társaság tiszteletbeli tagjává választották. 1919-ben elsőnek kapta meg a színészek között a Greguss-díjat. Veleszületett tehetségét állandó tanulással fejlesztette. Nyelveket tanult és fordításokat is készített. Óriási hatású művész vált belőle, aki utolérhetetlen volt a tragikus szenvedély megszólaltatásában. Nagyvonalúsága mellett figyelmet fordított a legkisebb részletekre is. Játéka mint egy hatalmas freskó, átgondolt, előrelátó, a színpadot és a drámát érző és értő. Társadalmi drámában és komikai szerepben nem volt igazán otthon, azonban a századvég romantikus-patetikus stílusának kimagasló képviselője volt. Ő még élettel tudta megtölteni a nemesveretű szövegeket. Őszinte és egyenes lényével semmilyen női rafinéria nem fért össze. A tragédia volt az ő területe a színpadon és az életben. Kiváló versmondó; leggyakrabban Petőfi Sándor műveit adta elő. Mintegy 300 szerepet játszott el, köztük húsz Shakespeare-hősnőt. Nevéhez fűződik a Nemzeti Színház görög klasszikus sorozatának több kiemelkedő alakítása. Övé volt a Csongor és Tünde ősbemutatóján (1879) Mirigy szerepe, és ő volt Az ember tragédiája első előadásának (1883) Évája. Emlékezetes jellemeket formált Racine és Grillparzer hősnőiből. Megpróbálkozott Ibsennel is. Pályája végén ő vitte először színpadra A kőszívű ember fiai színpadi változatának özv. Baradlaynéját (1918). Játszott A tolonc (1914) és a Bánk bán (1914) c. korai m. filmekben. Főbb Sh.-szerepei: Goneril (Lear), Margit királyné (III. Richárd), Lady Macbeth, Portia (Julius Caesar), Gertrud (Hamlet), Volumnia (Coriolanus), Imogen (Cymbeline), Closter özvegye (II. Richárd). További Sz.: Erzsébet, Mária (Schiller: Stuart Mária); Antigone, Elektra, Iocaste (Szophoklész); Phaedra (Racine); Medea, Sappho (Grillparzer); Ella (Ibsen: John Gabriel Borkman), Alvigné (Ibsen: Kísértetek); Léna (Verga: A farkas), Predszlava (Szigligeti E.: Trónkereső). F.M. Tükröm (1909); Színész és közönség (1918); J. M. emlékirata (sajtó alá rendezte Lehel I., ill. Haraghy J.); J. M. levelei (Kozocsa Sándor, 1944); J. M. írásai (szerk. Debreceni F., 1955). – Ir. Rakodczay P.: J. M. mint Elektra (1891); Bródy S.: Színésznők (1905); Kárpáti A.: A kételkedő kritikus (1928); Lehel I.: J. M. utolsó szerepe (1931); Rédey T.: Kassainé ifjasszony (1935); Ráskai F.: Áram a tengerben (1938); Cenner M.: J. M. (adattár, 1957); Péchy Bl.: J. M. (1958, 1960, 1971); Földes A.: Így élt J. M. (1981); Földes A.: J. M. és a m. színház (1983).Jászai Mari; Krippel

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái

A Hét 1890. 3. sz. arczk., 1891. 2., 1892. 19. sz.Czikkei a Képes Családi Lapokban (1882–83. Önéletírásféle), a Budapesti Hirlapban (1893. 91. sz. Bizalmas vallomások), Pesti Hirlapban (1894. 346. sz. Hogyan készül el egy szerep) sat.Délmagyarországi Közlöny 1889. 29. sz.Divat Salon 1890–91.: Budapesti Szemle LXV., Budapesti Hirlap 35. sz., Pesti Napló 18. sz., Pressburger Zeitung 65. sz., Ország-Világ 8. sz. képpel, Nagyváradi Hirlap 33. sz.Ellenzék 1887. 42. sz. (Emlékkönyve).Jászai MariM. Salon XII. 1889.Pallas Nagy Lexikona IX. 863. l. (Váli Béla).Szabadság (Székesfejérvár) 1888. 27., 1889. 167. sz.szinésznő,szinésznő, szül. 1849-ben Aszódon (Pestm.) szegény szülőktől. anyja Győrbe átköltözve, ott meghalt, mielőtt kis leánya sorsát biztosíthatta. Bécsben gyermektársalkodónő volt egy magyar családnál tizenöt éves koráig. Korán hajlamot érzett a szinészet iránt, s midőn e hajlamát atyja ellenezte, Hubai szinigazgatóval akként egyezett meg, hogy Székesfejérvárra szökik és ott beáll szintársulatába. Itt lépett föl először 1867-ben mint néma szereplő a Peleskei Notáriusban. Innét jött Budára a népszinházhoz. Molnár György társulatához, havi 20 frtnyi díjazással; miután szerepeket itt sem kapott, 1869 tavaszán, férjével Kassai Vidorral, Kolozsvárra szerződött, a hol már jelentékeny szerepekhez jutott. Innen nyert szerződést 1872-ben Pestre a nemzeti szinházhoz, báró Orczy intendáns meghivása folytán. Itt fejlődött ki voltaképen tehetsége, noha igen sokat betegeskedett. A görög tragoediák nőalakjait; Antigonét, Elektrát és a velük rokon franczia classikus drámák nőalakjait: Phaedrát sat. ő honosította meg a szinpadon. Legnagyobbnak tünt föl Madách Ember tragédiájának Éva szerepében, melynek különböző alakzatait művészileg személyesítette. A Schiller darabjainak kedvéért megtanult németül, majd Phädrát játszva ismerni akarta Racine műveit és francziául tanult.szül. 1849-ben Aszódon (Pestm.)

• Búcsú Kassai Jászai Maritól. Kolozsvár, márcz. 15. 1872., 1872
• John Gabriel Borkman, 1898
• JohnGabriel Borkman, [1907]
• A siker, 1907
• John Gabriel Borkman, 1907
• A siker, 1908
• A tükröm, 1909
• A tükröm, 1909
• Színész és közönség, 1914
• Színész és közönség, 1918
• John Gabriel Borkman, [1926]
• Jászai Mari emlékiratai, [1927]
• Jászai Mari levelei, 1944 [!1943]
• Jászai Mari írásai, 1955
• Jászai Mari Emlékmúzeum Ászár, [1981]
• Jászai Mari emlékiratai, 1994
• Tükör-játék, 2002
• Jászai Mari emlékiratai, 2003
• Jászai Mari írásai, 2010
• Camilla oder, [ca. 1808]
• Die Vestalin, [ca. 1810]
• Egmont, [ca. 1810]
• Egmont, [ca. 1810]
• Heinrich Reuss von Plauen oder, [ca. 1810]
• Johann Vasmer, Bürgermeister von Bremen, [ca. 1810]
• La jeune femme colère, [ca. 1810]
• Die junge Zigeunerin, [ca. 1811]
• Die Macht der Liebe, [ca. 1811]
• Johann, Herzog von Finnland, [ca. 1811]
• Zriny, [ca. 1812]
• Kántorné Engelhardt Anna jelmezmintakönyve, [ca. 1815]
• ,

• Alapi Gyula: Komárom vármegye kultúrtörténetéből. Tatabánya, Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat és a Kernstok Károly Művészeti Alapítvány, 2000. 252 o., ()
• A magyar színművészet. Szerk. B. Virágh Géza. Bp., Országos Irodalmi Részvénytársaság, 1900. 168 [3] o., ill., ()
• A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Bp., Pallas-Révai, 1893-1904., ()
• Én a komédiát lejátsztam, Mulattattam, de nem mulattam. [Bp.], Magyar Színházi Intézet, 1981. 201[1] o., ill., ()
• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János. 19 db., ()
• Győri életrajzi lexikon. 2., átdolg. kiadás. Szerk. Grábics Frigyes, Horváth Sándor Domonkos, Kucska Ferenc. Győr, Galgóczi Erzsébet Városi Könyvtár, 2003. 404 o., ill., ()
• Magyar asszonyok lexikona. Összeáll., előszóval és történelmi résszel ellátta Bozzay Margit. Bp., 1931. Stephanum ny. VI, 1066 h., ill., ()
• Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969. ill., ()
• Magyar filmlexikon. Szerk. Veress József. Bp., Magyar Nemzeti Filmarchivum, 2005. 1571, [6] o., ()
• Magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Benedek Marcell. Bp., Akadémiai Kiadó, 1963-1965. 3 db. ill., ()
• Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-., ()
• Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994. 882 [4] o., ill., ()
• Magyar Színművészeti Lexikon. Szerk. Erődi Jenő és Kürthy Emil összegyűjtött anyagának felhasználásával... Schöpflin Aladár. [Bp.], Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, [1929]. ill., ()
• Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-. 16 db., ()
• Sziklay János: Dunántúli kulturmunkások. A Dunántúl művelődéstörténete életrajzokban. Bp., Dunántúli Közművelődési Egyesület, 1941. 556 [3] o., ()
• Színészeti lexikon. Szerk. Németh Antal. Bp., Győző Andor, 1930. 2 db. 1099 o., ill., ()
• Színház az egész!... Játékos színháztörténeti keleidoszkóp a múlt század színi világából. Összeáll. Füle Péter. [Bp.], Palatinus, 2005. 403 o., ()
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Bp., 1891-1914. Hornyánszky Viktor 14 db., ()
• Uj lexikon. A tudás és a gyakorlati élet egyetemes enciklopédiája. Szerk. Dormándi László, Juhász Vilmos. [Bp.], Dante-Pantheon, 1936. 8 db., ()
• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub. I. köt. A-Cs. 2001; II. köt. D-Gy. 2002; III. köt. H-K. 2002.; IV. köt. L-Ő. 2003; V. köt. P-S. 2004.; VI. köt. Sz-Zs. 2007., ()
• Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994. 3 db.; 2. jav., bőv. kiad. 2000. 3 db.; CD kiad. 2000., ()
• Veszprém megyei színházművészeti lexikon. Szerk. Poór Ferenc. Veszprémi Petőfi Színház, Veszprém, 2008. 230 o., ()

• Bánk bán (r.: Kertész Mihály, 1914)
• A Magyar Nemzeti Színház múltja, jelene és jövője (r.: , 1925)
• MFI 138 (r.: , 1926)
• A tolonc (r.: Kertész Mihály, 1914)