Manga János     ☰ Pereszlény 1906.06.24   ☷ Budapest 1977.09.02   |   etnográfus, férfi, néprajzkutató
648149
Manga János (2770526 | - )
 
életrajzok

A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona

Ir.: Csáky Károly: Szülőföldi vallomások, 1989; Liszka József: Magyar néprajzi kutatás Szlovákiában (1918–1938), 1990.L. J.MANGA János (Pereszlény, 1906. jún. 24. – Budapest, 1977. szept. 2.): néprajzkutató. Ipolyságon érettségizett, a po.-i tanítóképzőben pedagógusi oklevelet szerzett. A szécsénkei és pozsonyligetfalui népiskolákban tanítóskodott, 1940-ben az ógyallai iskola igazgatója lett. A bp.-i Néprajzi Múzeum tud. munkatársa (1941–1949), közben a bp.-i egyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett (1942). 1945 után Mo.-on telepedett le. Abalassagyarmati Palóc Múzeum igazgatója (1949–1959), a bp.-i Néprajzi Múzeum főigazgató-helyettese (1960–1963), majd haláláig az MTA Néprajzi Kutató Csoportjának tud. munkatársa, néhány évig osztályvezetője volt. – Fő érdeklődési területe a népszokások, népzene, hangszerek, népművészet. Már szlovákiai tevékenysége idején ezekben a témakörökben végzett alapvető kutatásokat; eredményeit a korabeli kulturális sajtóban közölte. Jelentősek voltak a po.-i rádió magyar adásában elhangzott előadásai. Mo.-ra kerülve korábbi kutatási eredményeit rendezte sajtó alá, s foglalkozott a mo.-i szlovákok néprajzával és a magyar– szlovák etnokulturális kapcsolatok vizsgálatával is. Írásai különböző tanulmánykötetekben, évkönyvekben, szaklapokban jelentek meg magyar, szlovák, német, angol és orosz nyelven.M.: Nótafa, 1935; Ünnepi szokások a nyitramegyei Menyhén, Bp. 1942; Ünnepek, szokások az Ipoly mentén, Bp. 1968; Vanyarc múltjából, Bp. 1978; Palócföld, Bp. 1979.

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Manga János (Tereszlény, 1906. jún. 24. – Bp., 1977. szept. 2.): néprajzkutató, a történelemtudományok kandidátusa (1960). Tanítói diplomát, majd Kolozsvárott bölcsészdoktorátust szerzett (1941). Szlovákiai magyar falvakban (1929-38), ill. Érsekújvárott tanított (1938–41). A bp.-i Néprajzi Múz. muzeológusa (1941–49). A balassagyarmati Palóc Múz. ig.-ja (1949–57, 1958–59). A bp.-i Népművelési Intézet ig.-ja (1960–63), nyugdíjazásáig az MTA Néprajzi Kutató Csoport tudományos főmunkatársa, osztályvezetője (1963–1973). 1932-től a pozsonyi rádió m. adásának első szerk.-je. Az 1930-as években a rádió munkatársaként kezdett népzenét gyűjteni szlovákiai falvakban. Elsősorban ünnepi népszokásokkal, népi hangszerekkel, r. k. vallásos néprajzzal és pásztorművészettel foglalkozott. Az Ipoly és a Garam mente, Zoborvidék és Mátyusföld m. vidékeit kutatta. Vizsgálta a jeles napok magyar-szlovák interetnikus vonatkozásait. Tanulmányokat tett közzé a mo.-i szlovákok néprajzáról. – F. m. Ünnepi szokások a Nyitra megyei Menyhén (Bp., 1942); A magyar katolikus népélet képekben (Bp., 1948); Egy dunántúli faragó pásztor (Bp., 1954); Ünnepek, szokások az Ipoly mentén (Bp., 1968); Magyar népdalok – népi hangszerek (angolul, németül is, Bp., 1969); Magyar pásztorfaragások (angolul, németül is, Bp., 1971); Palócföld (Bp., 1979). – Irod. Bakó Ferenc utószava a Palócföld c. kötetben.

könyvei

róla szóló könyvek
film
filmszereplés
linkek