Tersánszky Józsi Jenő     ☰ Nagybánya 1888.09.12   ☷ Budapest 1969.06.12   |   író
648353
életrajzok

Kortárs magyar írók, 1945-1997

Baumgarten-díj 1929, 1930, 1931, 1934; Kossuth-díj 1949; Magyar Népköztársasági Érdemrend 1950; Munka Érdemrend 1958; A Munka Érdemrend arany fokozata 1963, 1968.M.: A tavasz napja sütötte, elb., 1912; Viszontlátásra, drága..., r., 1916; A kék gondviselés, amelyről csak egy bizonyos, r., 1918; Kísérletek, ifjúság, elb., 1918; Kakuk Marci, r., teljes kiad., 1942, 10. bőv. kiad. 1966; Kakuk Marci ifjúsága, r., 1923 [a címlapon 1923 de valójában 1922-ben jelent meg]; A Sámsonok, r., 1922 <1921*ÚMIL>; Két zöld ász, r., 1922 <1921*ÚMIL>; A repülő család, r., 1923; Jámbor Óska, r., 1924; Mike Pál emlékei, kisr., 1924; A céda és a szűz, kisr., 1925 <1924*ÚMIL>; A havasi selyemfiú, kisr., 1925 <1924*ÚMIL>; Rosz [!] szomszédok, r., 1926; Az őrült szerelme, r., 1928; Igazi regény, 1928; A margarétás dal, r., 1929; Hamis nyomon, bűnügyi r., 193?; A nevelőkisasszony, r., 1930; Az elveszett notesz, r., 1932; A veszedelmes napló, kisr., 1932; Mesék a kerékpárról, kisr., 1933; Rózsika, kisr., 1933; Az amerikai örökség, r., 1933; Kakuk Marci a zendülők közt, r., 1934; Az Óbudai tánciskola, kisr., 1934; Szerenád, r., 1934; Kakuk Marci vadászkalandjai, r., 1935; Kakuk Marci szerencséje, r., 1936; Legenda a nyúlpaprikásról, r., 1936; Kakuk Marci kortesúton, r., 1937; A szerelmes csóka, r., 1937; A magyarok története, elb., 1938; Majomszőrpárna, r., 1938; A vezérbika emlékiratai, r., 1938 [2. kiad. Egy vezérbika emlékirata, r., 1947; Egy szarvasgím története, A vezérbika emlékiratai c. r. ifjúsági változata, 1948]; Mese a buta nyúlról, gyerekkönyv, 1939; Az én fiam!, r., 1940; Annuska, r., 1941; Az ékköves melltű, r., 1941; Okos és oktondi, mese, 1941; A bátor nyírőlegény, r., 1941; Az amerikai örökség, r., 1941; Az átok, r., 1942; Forradalom a jég között, kisr., <1942?>; A gyilkos, kisr., 1942; Pimpi, a csíz és egyéb elbeszélések, 1942; Selyemfiú - ügyetlen fráter, elb.-ek. [1942]; A vén kandúr, kisr., 1942; Az élet titka, kisr., 1943; Az elnök úr inasévei, kisr., 1943; Szerelmi bonyodalom, kisr., 1943; Tíz taktus története, elb., 1943; Vadregény, r., 1943; Kaland a villában, r., 1944; Új legenda, r., 1944; Én fogom az aranyhalat, mese, 1947; A félbolond, r., 1947; III. Bandika a vészben, r., 1947; Sziget a Dunán, r., 1948; Egy ceruza története, r., 1948; Egy kézikocsi története, r., 1949; A harmadik fiú, mesejáték, 1953; Misi mókus kalandjai, meser., 1953; A gyomorerősítő, egyfelv., 1954; A síró babák, d., 1954; Egy biciklifék története, r., 1955; A vándor, vál. elb., 1955; Makk Marci hőstette, mesekönyv, 1956; A vén kandúr, elb., 1956; Kacor Dani csínyjei, verses mese, 1957; Illatos levélkék, kisr., 1958; Nagy árnyakról bizalmasan, emlékezések, 1962; Rekőttes, r., 1963; Életem regényei, önéletrajzi írások, 1968.Műford.: W. G. Appleton: A tükörkép, r., 1922; J. London: Kaland, r., 1924; D. Duncker: George Sand, r., 1925; J. London: Mikor az Isten kacag, elb.-ek, 1926; J. London: A korhely és a tündér, elb.-ek, 1927; L. Walmsley: A zöld rakéta, r., 1929; J. London: A mayák kincse, r., 1930; J. London: Életre-halálra, r., 1948; J. London: Gyémántrablók, kisr., 1948; J. London: Tragédia a messzi északon, elb., 1954; J. London: A szökevény, elb., 1956;(Nagybánya, 1888. szept. 12.-Bp., 1969. jún. 12.): író.Összes Művei: A szerelmes csóka és más regények, 1956; Viszontlátásra, drága..., összegyűjtött kisr., 1957; A tiroli kocsmáros. Elbeszélések 1910-1958, I-II., 1958; A margarétás dal. A kék gondviselés, amelyről csak egy bizonyos, r., 1959; Szerenád. Vadregény, r., 1959; Rossz szomszédok. Az én fiam, r., 1960; Egy ceruza története. Egy kézikocsi története, r., 1961; Legenda a nyúlpaprikásról. Forradalom a jég között. A repülő család, r. és elb., 1961; Két zöld ász. Az elnök úr inasévei, r., 1962; Sarkantyúvirág, kisr., 1963; A céda és a szűz, vál. kisr., 1964; Új legenda és más regények, 1967; Sziget a Dunán, kisr., 1970; A kegyelmes asszony portréja, d., 1971; Barbara szerelme, elb., 1972; Tollal és gitárral, v., darabok, jelenetek, 1973; Bűnügy lélekelemzéssel, r., 1976; Jancsi, a csacsi, gyermekr., 1977; A síró babák és más mesék, 1977; A kegyetlen primadonna, vál. elb., 1995.TERSÁNSZKY JÓZSI JENŐ [Tersánszky Jenő, Tersánszky J. Jenő][ÚMIL,KMIK,MÉL3,OSZKK,MK21/44]

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Tersánszky Józsi Jenő (Nagybánya, 1888. szept. 12. – Bp., 1969. jún. 12.): író, Baumgarten-díjas (1929, 1930, 1931, 1934), Kossuth-díjas (1949), a 20. sz.-i magyar prózairodalom kiemelkedő alakja. Festőnek készült, de apja akarata szerint érettségi után (1906) jegyzőgyakornok lett Szapáryfalván. 1907–08-ban joggyakornok volt Nagybányán s beiratkozott az eperjesi jogakadémiára. A bp.-i egy. jogi karán készült folytatni tanulmányait, de a tandíját elmulatta, s kénytelen volt segédmunkásnak szegődni. Első novelláját, a Csöndes embereket azért írta, hogy pénzgondjain enyhítsen. Osvát Ernő fölfigyelt tehetségére; 1910. febr.-ban a Nyugatban jelent meg egy másik írása, a Firona, és 1911-ben már novelláskötetét adta ki a Nyugat Könyvtár. Az I. világháborúban önkéntes, 1918-ban olasz fogságba esett; 1919. aug. elején érkezett Bp.-re. Háborús élményeit Viszontlátásra, drága … c. regényében örökítette meg; e mű a háborúellenes m. irodalom kiemelkedő alkotása, ~ első nagy írói sikere. 1918-ban már válogatott elbeszélései is megjelentek. A Tanácsköztársaság bukása után a kommunizmus iránt gyakran hangoztatott rokonszenve miatt a Horthy-korszakban sok támadás érte. A húszas évek elején nélkülözései különösen megviselték: 1921. jún. 16-án öngyilkossági szándékkal az Erzsébet-hídról a Dunába vetette magát. Az esztendő második felében valamelyest konszolidálódott a helyzete: megnősült, feleségül vette Molnár Sárit. A Nyugat folytatásokban közölte Rossz szomszédok c. regényét, majd 1922 júliusában a lap főmunkatársai közé került. – Gyors egymásutánban születtek művei, köztük: a Kakuk Marci ifjúsága, amely ~ fő művének, a ciklikus szerkezetű Kakuk Marci regénynek az első darabja. A polgári társadalom keretei közül kihullott, máról holnapra élő csavargót ~ nem rajzolta ideálalakká: látta hibáit és életformájának fogyatékosságát, egyediségét is. Mégis egyértelmű rokonszenvvel áll a figura mellett, mert annak magatartásában, gondolkodásmódjában a számára legfontosabb emberi tulajdonság testesül meg: a személyes függetlenség és szabadság. Az alak természetéből és közegéből eredően a Kakuk Marci-történetekben gyakori a negatív vonások (részegesség, erőszakosság stb.) ábrázolása, s az epizódok egy része merészen erotikus. Ezért ~-nak többször meggyűlt a baja a cenzúrával, az erkölcsrendészettel; a teljes Kakuk Marci csak 1966-ban jelent meg. A főmű két évtizeden át íródott (az Annuska c. zárórész 1941-ben látott napvilágot), mellette folyamatosan készültek ~ más nagy művei. 1929-ben a Nyugat közölte A margarétás dalt. Érdeklődése a színház felé is vonzotta: 1923-ban a Magyar Színház tűzte műsorára Szidike c. darabját, amelyet 1930-ban Hevesi Sándor buzdítására átdolgozott, s a mű Cigányok címen műsorra is került a Nemzeti Színház Kamaraszínházában. 1932-ben sajátos színházat szervezett, a Képeskönyv Kabarét. ~ már korábban is föllépett kis regös együttesével: groteszk, parodisztikus szerzeményekkel bárokban, kabarékban, színházakban szerepelt. A Képeskönyv Kabaré a kamaradarab, a humor, a zene és a vizuális ötlet egyesítése. Ám sem ez a vállalkozás, sem az írói munka nem biztosította a gondtalan megélhetést, ezért ~ javarészt álnéven számos szórakoztató és detektívregényt is írt a harmincas években. A folyamatosan gyarapodó Kakuk Marci-történetek mellett 1936-ban megjelent a Legenda a nyúlpaprikásról. A II. világháború évei alatt mintegy húsz régi és új művét adták ki. 1940-ben riporterként a Híd munkatársa; itt 1942-ben regénye is megjelent (A félbolond). 1944-ben példás bátorsággal viselkedett, hamis igazolványokat szerzett a rászorulóknak. 1945 után zenehumoristaként szórakozóhelyeken, bárokban szerepelt, dolgozott a Magy. Rádió Gyermekújság rovatának. 1947-ben egyhónapos tanulmányutat tett Párizsban. 1948-tól a Minisztertanács évjáradékot szavazott meg számára. Megjelent a tíz évvel korábban írott Egy ceruza története c. regénye, nagy művei sorában az utolsó. 1950-től kezdve a dogmatikus irodalompolitika következtében nem tudott publikálni. Munkakedvét azonban nem vesztette el: meséket, bábjeleneteket írt, az ifjúsági irodalmat maradandó értékekkel gyarapította. 1955-ben válogatott novelláskötetének kiadásával tért vissza az irodalmi életbe; 1957-ben elbeszéléseinek kétkötetes gyűjteménye látott napvilágot (A tiroli kocsmáros). 1960-tól reprezentatív sorozatban adták közre egész életművét. 1975-től megindult a válogatott művek sorozata is. 1960-ban megözvegyült, 1965-ben újra megnősült: Szántó Margitot vette feleségül. Utolsó jelentős műve 1962-ben a Nagy árnyakról bizalmasan c. emlékezésgyűjtemény, amelyben neves kortársai portréját rajzolta meg némi iróniával. Még megérhette néhány színházi bemutatóját. Munkássága mennyiségében is jelentős, sajátos formai és tartalmi értékei pedig a m. próza legjobbjai közé emelték. – F. m. A tavasz napja sütötte (elb., Bp., 1911); Viszontlátásra, drága… (r., Bp., 1916); Kísérletek, ifjúság (elb., Bp., 1918); A két zöld ász (r., Bp., 1922); Kakuk Marci ifjúsága (r., Bp., 1923); A céda és a szűz (kisr., Bp., 1925); A margarétás dal (r., Bp., 1929); Kakuk Marci a zendülők közt (r., Bp., 1934); Legenda a nyúlpaprikásról (r., Bp., 1936); Egy ceruza története (r., Bp., 1948); Egy kézikocsi története (r., Bp., 1949); Misi mókus kalandjai (mese, Bp., 1953); Egy biciklifék története (r., Bp., 1955); Nagy árnyakról bizalmasan (emlékezések, Bp., 1962); Reköttes (r., Bp., 1963); Életem regényei (önéletrajzi írások, Bp., 1968). – Irod. Kerékgyártó István: T. J. J. alkotásai és vallomásai tükrében (Arcok és vallomások, Bp., 1969); Ady Endre: Regény: „Viszontlátásra drága” (Nyugat, 1916. II.); Móricz Zsigmond: T. (Nyugat, 1922. II.); Németh László: T. J. J. A margarétás dal (Nyugat, 1929. II.); Kenyeres Imre: Új realizmus (Sorsunk, 1947); Czibor János: T. J. J. (Csillag, 1948); Illés Endre: T.-ról (Csillag, 1955); Czine Mihály: T. J. J.-ről (Új Írás, 1963. 11. sz.); Barabás Tibor: T. J. J.-ről (Új Írás, 1964. 11. sz.); Cseres Tibor: Az Élet és Irodalom látogatóban T. J. J.-nél (Élet és Irod., 1964. 17. sz.); IIlés Endre: Az ifjú kíméletlen (Gellérthegyi éjszakák, Bp., 1965); Schöpflin Aladár: T. (Válogatott tanulmányok, Bp., 1967); Devecseri Gábor: T. temetésén (Nagyvilág, 1969. 8. sz.); Féja Géza: T. (Lázadó alkonyat, Bp., 1970); Zelk Zoltán: T. J. J. (Féktávolságon belül, Bp., 1973); Kolozsvári Grandpierre Emil: T. (Élet és Irod., 1975. 15. sz.); Galsai Pongrác: Tersánszkyádák (A besurranó szerkesztő, Bp., 1976); Cs. Nagy István: T. meséi (Életünk, 1977. 4. sz.); Bata Imre: T. J. J. (Kritika, 1978. 9. sz.); Lengyel Balázs: Az eleven T. (Élet és Irod., 1978. 36. sz.); Illés Jenő: T., egyik szemén monoklival (Szerkesztőségek, írók, kéziratok; Kortárs, 1979. 3. sz.); Kabdebó Lóránt: T. (Bp., 1979); Rónay László: T. (1983); Rónay László: „Tudják-e ki vagyok? ” (Bp., 1988). – Szi. Darázs Endre, Fodor József, Földeák János, Garai Gábor, Hajnal Anna, Illyés Gyula, Jankovich Ferenc, Jékely Zoltán, József Attila, Vihar Béla, Weöres Sándor, Zelk Zoltán versei; Kolozsvári Grandpierre Emil: Hullámtörők (önéletrajzi r., Bp., 1978).

könyvei

róla szóló könyvek

film
linkek