keresés (regex):
keresési tartomány:
teljes
szavak
dolgok
jogszabályok
 keresés (id):
 keresés (idő):
Márkus László     ☰ Szentes 1882.11.19   ☷ Budapest 1948.04.25   |   díszlettervező, filmrendező, író, kritikus, rendező, jelmeztervező, színházigazgató, színházi rendező, színházi szakíró
648420
Márkus László (1033254 | - )
 
archontológia

Nemzeti Színház
igazgató
1932 - 1933
életrajzok

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Márkus László (Szentes, 1882. nov. 19. – Bp., 1948. ápr. 25.): író rendező, színházi szakíró, kritikus. Orvosnak készült, de tanulmányai befejezése előtt újságíró lett az Alkotmány c. lapnál. A Thalia Társ.-hoz tartozott. 1907-től a Magyar Színház rendezője, 1913-tól a Király Színház és a Magyar Színház szcenikai felügyelője. 1917-ben részt vett a Déli Hírlap megalapításában. 1919-ben az Apollo Kabaré rendezője, majd művészeti vezetője. A Tanácsköztársaság idején írt cikkeiben a jövő proletár színházának művészetével foglalkozott. 1922-ben a Pesti Hírlap és A Reggel c. lapokhoz szerződött cikk- és vezércikkírónak és ugyanakkor megkezdte díszlettervezői munkáját is a Renaissance Színházban. 1923-tól az Operaház tagja: 1925-től főrendező, 1926-tól vezető főrendező, 1934-ben örökös tag. Közben egy évig a Nemzeti Színház ig.-ja is volt. 1935 – 1944 között az Operaház ig.-ja. 1945-től haláláig a Színművészeti Főisk. tanára. Művészi tevékenységét a mértéktartó ízlés, az új stílusú drámarendezés, a cselekmény és zene szerves egysége jellemezte. Rendezései és színpadképei közül kiemelkedtek: Farsangi lakodalom (Poldini); Pelléas et Mélisande (Debussy); Parsifal (Wagner); Thais (Massenet); Francesca da Rimini (Zandonai); Turandot (Puccini); Háry János és Székelyfonó (Kodály); A kékszakállú herceg vára (Bartók). – A némafilmkorszakban számos film díszleteit tervezte, több filmet rendezett. Ezek közül ismertebbek: Az aranyszemű hölgy (1920); Masamód (1920); A szerelem mindent legyőz (1920); Az óhaza )1920). – F. m. Színművek: Attila, hun legenda (bem. Nemzeti Színház, 1911); Ágis tragédiája (bem. Nemzeti Színház, 1936). Balettszövegek: Árva Józsi három csodája (Mohácsi Jenővel, Kósa György zenéje, bem. Operaház, 1933): Az önző óriás (Hubay Jenő zenéje bem. Operaház, 1936); Csongor és Tünde (Weiner Leó zenéje, bem. Operaház, 1930); Magyar Ábrándok (Liszt Ferenc zenéje, bem. Operaház 1933). Színműfordítások: Ibsen: Hedda Gabler; Hebbel: Mária Magdolna; Ibsen: A vadkacsa. – Irod. Zádor István: Az opera (Bp., 1947); Bónyi Adorján: M. L. (Hírlap, 1948. 91. sz.); Magyar Bálint: M. L. (Film Színház Muzsika, 1966. 15. sz.)

Magyar színházművészeti lexikon, 1994

Márkus László(Szentes, 1881. nov. 19.–Bp., 1948. ápr. 25.): író, kritikus, színházi és filmrendező, díszlet- és jelmeztervező, színházigazgató. Mű- és színikritikusi pályáját 1900-ban az Alkotmány c. napilap munkatársaként kezdte, majd kritikáit, művészet- és színházelméleti írásait A Hét, a Magyar Szemle és a Művészet is közölte. A Thália Társaság egyesületi tagja, a társ. munkájában fordítóként vett részt. 1908-tól a Magyar Színház főrend.-je és díszlettervezője, emellett a Király Színház számára is tervezett. 1919. ápr. 28-tól a Tanácsköztársaság filmgyártásának és filmszínház-hálózatának műv. vez.-je, 1919. szept. és 1922. szept. között az Apolló Kabaré műv.-i ig.-ja. 1922. szept.-étől 1926. márc.-áig díszlet- és jelmeztervező a Renaissance Színházban. 1923-tól 1935-ig az Operaház főrend.-je, az 1932–33-as évadban a Nemzeti Színház, 1935. nov.-től 1944. júl.-ig az Operaház ig.-ja. 1934-től 1936-ig az Új Thália elnöke. 1945-től 1948-ig a SzAk tanára és a Művészeti Tanács Filmszaktanácsának tagja. Azok az elképzelései, melyek szerint a színházi előadást elsősorban színpadi képek sorozatának tekintette, kritikusként, majd a Thália munkatársaként a századforduló új képző- és színművészeti irányzatai (nagybányai, gödöllői iskola, Max Reinhardt, Gordon Craig) hatására alakultak ki. A Márkus László tervezte színpadképek a társadalmi drámák legtöbbjét továbbra is a naturalizmus eszközeivel oldották meg. Egyes műveket azonban már, azok hangulatát, a díszlet formáival, színeivel, a világítás lehetőségeivel, a színpadi tér erejével és zenei hatásokkal is kifejező rendezői-szcenikusi megoldásokkal állított színpadra. A színészi játékstílusról alkotott felfogását, mely a lélektani folyamatok természetes gesztusrendszerrel történő ábrázolását tartották szem előtt, szintén a Thália Társaság kísérletei formálták. Ig.-ként egységes operaegy.-t hozott létre, műsorpolitikája megőrizte az Operaház repertoárjának klasszikus és kortárs darabok egyensúlyán alapuló jellegét. Márkus László drámáit a Nemzeti Színház mutatta be, filmrendezései és filmdíszlettervei a m. némafilm korszakában születtek. F.R. és T.: Rostand: A sasfiók (rend., díszl.); Sh.: Hamlet (rend., díszl.); Goethe: Faust (rend., díszl.); Molnár F.: A farkas (díszl.); Ibsen: Peer Gynt (rend., díszl., jelm.); Poldini E.: Farsangi lakodalom (rend., díszl., jelm.); Wagner: Parsifal (rend., díszl., jelm.); Debussy: Pelléas és Mélisande (rend., díszl., jelm.); Kodály Z.: Háry János (rend.); Vörösmarty M.: Csongor és Tünde (rend.). Drámái: Attila (1912); Varsótól az Adriáig (1914); Ágis tragédiája (1936); árva Józsi csodája (Mohácsi J.-vel, 1933). Könyvei: Magyar gondok (publicisztikai írások, 1916); A színház etikája (Győr, 1934). Fordítása: D’Annunzio: Holt város (1905). – Ir. Öt igazgatóm. M. L. (Bálint L.: Művészbejáró, 1964); Magyar B.: M. L. (Színészarcok a közelmúltból, 1968).

könyvei

róla szóló könyvek

film
linkek
ISNI
OSZK MEK
OSZK MEK
PIM
wikipedia
Amicus: 3395