A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona

GYŐRY Dezső; Wallentinyi (Rimaszombat, 1900. márc. 19. – Budapest, 1974. febr. 1.): költő, író, publicista. Iskoláit szülővárosában végezte, 1918-ban hadiérettségit tett, majd tisztképző tanfolyamokon vett részt. 1919 januárjától az Eötvös Kollégium magyar–német szakos diákja volt; a kollégium küldötteként díszőrséget állt Ady ravatalánál. 1920-ban ösztöndíjasként Németországba utazott, Hamburgban, a kereskedelmi iskolában szerzett diplomát. Hazatérve újságíró lett, előbb a Gömöri Magyar Gazda és a Losonci Hírlap munkatársa, 1924-től a Kassai Napló, 1925-től a PMH irodalmi mellékletének, a Magyar Vasárnapnak felelős szerkesztője. Az Íróink arcképcsarnoka c. sorozata miatt elmozdították tisztségéből. Tiltakozásul megjelentette a Levelezőlap – barátaimnak c., kisebbségi körökben híressé vált írását, amelyre Fábry Zoltán reagált Válaszlevelezőlap címen. Prágai tartózkodása sorsdöntő volt. Megismerkedett a prágai magyar diákok Szent György Körével, a későbbi Sarló tagjaival. Velük kapcsolatban fogalmazódott meg benne a küldetéstudat, a felvidéki magyarság iránti elkötelezettsége (Kisebbségi Géniusz, A Mi Lapunk 1927). A Sarlóval való termékeny kapcsolatból születtek olyan expresszionista jellegű versek, mint A magyar falu, Láthatatlan gárda stb. Átmeneti nevelősködés után az aktivista Magyar Újság (1933–1938) szerkesztője lett, az itt kifejtett munkássága a magyar antifasiszta és háborúellenes publicisztika élvonalába emeli. Csehszlovákia széthullása, a fasiszta szlovák állam megalakulása menekülésre késztette, az akkor Mo.-hoz tartozó Beregszászra költözött. Itt vészelte át félillegalitásban a háborús éveket. 1949-ben Bp.-re települt, itt élt haláláig. – Költői ambíciói németországi tartózkodásakor bontakoztak ki, az innen küldött versek, úti beszámolók adják első kötete anyagát. Komolyabban csak hazatérte után kezdett verselni, első verseit a századforduló magyar költői hagyománya, majd Heine és Ady ihletik, később Szabó Dezső expresszionizmusa hat rá. A húszas évek második felére alakítja ki saját hangját. Publicisztikai töltetű és hangvételű, laza formakultúrájú verseiben a szlovákiai magyar társadalom sorskérdéseit, a kisebbségi helyzet ellentmondásait veti fel. Igazi közösségi költő. Tollát nem a maradandó művészi produkció belső kényszere, hanem a felelősségtudat, az azonnali és minél szélesebb körű társadalmi hatás igénye vezeti. Lírájában nincs privát hangulat, muzikalitás, sejtelmesség, gyönyörködtető elem. Költői üzenete gyakran realizálódott rögtönzött, csiszolatlan, elnagyolt formai megoldásokban, nyelvi archaizmusokkal, pongyola stiláris megoldásokkal, képzavarokkal tarkítottan. Költészetének korabeli hatását nem művészi erejében, hanem helyzeti energiájából fakadó történelmi jelentőségében, a társadalmi-politikai eseményekkel közvetlenül összefüggő költői reagálásokban, a szociális igazságtalanságok elleni tiltakozásokban, az állhatatos és következetes antifasizmusban és háborúellenességben, a Fábry által hirdetett vox humana eszméinek költői megfogalmazásában kell keresni. A harmincas években válik igazán találóvá Móricz Zsigmond korábbi jellemzése: „Elsősorban és teljesen politikai költő." A szeizmográf érzékenységével figyeli a kül- és belpolitikai eseményeket, különösen a németországi fejleményeket. Soha nem tapasztalt közelségbe kerül munkásságában a költő és publicista, gyakori átfedésekkel alakul mindkét irányú tevékenysége, sokszor vezércikk-kereteket kitöltő mondanivaló tömörül össze költői ihletében érdes szövésű, agitatív versekké. Sokan Gy. költői pályájának csúcsát, a magyar antifasizmus egyik legjelentősebb költői dokumentumát látják a Magyar Hegyibeszéd 1939 karácsonyán c. csaknem 400 soros poémájában, amely lényegében egy kollektív érvényű önéletrajz: átíveli a felvidéki magyar kisebbség két évtizedes történelmét. Erre is célozva nevezte őt Fábry „par excellence szlovákiai magyar költő"-nek. Háború utáni sorsa azokat látszik igazolni, akik szerint a kisebbségi létforma életeleme, ihlető ereje volt Gy.-nek, többségi helyzetbe kerülve elhallgatott. A személyi kultusz légkörében bizalmatlanság és értetlenség fogadta költészetét és költői múltját. Az ötvenes években műfajt vált, romantikus ihletésű és sodrású regényeket ír a magyar történelem, főként az 1848–49-es szabadságharc témaköréből. Munkásságát nemcsak olvasói népszerűség, hanem társadalmi megbecsülés is övezte. 1956-, 1958- és 1970-ben József Attila-díjjal jutalmazták.Ir.: Fábry Zoltán: Költőhöz vezérlő kalauz. = F. Z.: ÖÍ 8., 1989; Szalatnai Rezső: Gy. D. költészete, 1932; Turczel Lajos: Vérehulló szerelem. = T. L. Írások mérlegen, 1958; Csanda Sándor: Első nemzedék, 1968; Duba Gyula: Gy. D. költészete, ISZ 1971/3; Szeberényi Zoltán: A vox humana poétája, 1972; Turczel Lajos: Ismeretségem és barátságom Gy. D.-vel, ISZ 1990/2.M.: Hangulatok és gondolatok dalban és prózában, Galánta 1921; Százados adósság, v., Rimaszombat 1923, 1924; A láthatatlan gárda, v., uo. 1927; Újarcú magyarok, v., Berlin 1927; Hol a költő?, v., Kassa 1931; A hegyek árnyékában, v., Po. 1936; Zengő Dunatáj, v., Eperjes 1938; Emberi hang, v., Po. 1940; Magyar hegyibeszéd, v., Bp. 1940; A veszedelmes ember, r., uo. 1950; Ismerd meg hazádat, képes honismertető, uo. 1953; Az első honvédek, r., uo. 1953; Négy nap dörgött az ágyú, r., uo. 1953; Bujdosók tábortüze, r., uo. 1954; Viharvirág, r., uo. 1955; Vérehulló szerelem, r., uo. 1957; Zengő Dunatáj, vál. v., uo. 1957; Sorsvirág, r., uo. 1959; A nagy érettségi, r., uo. 1960; Gömöri rengeteg, r., uo. 1960; Az élő válaszol, v., uo. 1963; Veronika, r., uo. 1965; Tűzvirág, r., uo. 1966; Az „újarcú magyarok regénye", r., ISZ 1967/6–10, 1968/1; Emberi hang, vál. és új v. (válogatta Sándor László), Bp. 1970; Két végzetes korona, r., uo. 1973; Férfiének, vál. és új v. (válogatta Czine Mihály), uo. 1974.Sz. Z.

Kortárs magyar írók, 1945-1997

A Masaryk Akadémia irodalmi nagydíjasa 1932; JA-díj 1956, 1958, 1970; Munka Érdemrend 1960.GYŐRY DEZSŐ [Wallentinyi]M.: Hangulatok és gondolatok dalban és prózában, v., Galánta, 1921; Százados adósság, v., Rimaszombat, 1923; A láthatatlan gárda, v., Rimaszombat, 1927; Újarcú magyarok, v., Berlin, 1927; Hol a költő?, v., Kassa, 1931; A hegyek árnyékában, v., Pozsony, 1936; Zengő Dunatáj, v., Eperjes, 1938 <1937*KMIK,1947*MÉL3>; Emberi hang, v., Pozsony, 1940 [bp.-i címváltozat Magyar Hegyibeszéd, 1940]; A veszedelmes ember. Czabán Samu életrajza, r., 1950; Imerd meg hazádat, képes honismertető, 1953; Az első honvédek, r., 1953; Négy nap dörgött az ágyú, r., 1953; Bujdosók tábortüze , kisr., 1954; Viharvirág, r., I., 1955; Zengő Dunatáj, vál. v. [bev. Fábry Zoltán, Ilku Pál], 1957; Vérehulló szerelem, kisr., 1957; Sorsvirág, r., II., 1959; A nagy érettségi, visszaemlékezések, 1960; Gömöri rengeteg, r., 1960; Szarvasbőgés, r., 1960; Az élő válaszol, vál. és új v. [bev. Dobossy László], 1964 <1963*CSMIL>; A vérvörös Vág, r., 1964, 2. kiadás Veronika címmel, 1965; Tűzvirág, r., III., 1966; Emberi hang, vál. és új v. [kiad., bev. Sándor László], 1970; Két végzetes korona, kisr., 1973; Férfiének, vál. és új v. [bev. Czine Mihály], 1974; Kiáltó szó, vál. v. [kiad. Szeberényi Zoltán], Pozsony, 1983.(Rimaszombat, 1900. márc. 19.<18.*KMIK,MÉL3>-Bp., 1974. febr. 1.): költő, író, újságíró.[ÚMIL,KMIK,MÉL3,CSMIL]

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Győry Dezső, Wallentinyi (Rimaszombat, 1900. márc. 18. – Bp., 1974. febr. 1.): költő, író, újságíró, József Attila-díjas (1956, 1958, 1970). A gimnáziumot szülővárosában végezte el. Első költeménye 1917-ben jelent meg. 1919 elején beiratkozott a bp.-i tudományegy.-re, a Tanácsköztársaság alatt a Vörös Hadseregben szolgált. 1920–22-ben a hallei és a hamburgi kereskedelmi ak.-n tanult, ez utóbbin szerzett oklevelet. Egy évig Németo.-ban mezőgazdasági munkás volt. 1921-től állandóan közölte verseit, cikkeit, tudósításait a Mi Lapunk, a Kassai Újság, a Színházi Újság, a Losonci Újság és később a Prágai Magyar Hírlap. 1922-től Csehszlovákiában élt, volt főmunkatárs a Losonci Hírlapnál, az YMCA (Young Men's [Women's] Christian Association) titkára, volontőrösködött a Kassai Hírlapnál, majd 1925-ben átvette ennek felelős szerk.-i tisztjét, 1925. nov.-től a Prágai Magyar Hírlap irodalmi mellékletének, a Magyar Vasárnapnak a szerk.-je. Haladó nézetei miatt többször elbocsátották állásából. Első verseskötetét (Hangulatok, Galánta, 1921) 1940-ig hét másik követte. 1927-ben megjelent, kisebbségi messianizmussal telített írásával és versével rendkívüli hatást gyakorolt a Sarló-mozgalomra. 1932-ben neki ítélték a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság irodalmi nagydíját. 1933–1938 között a Magyar Újság címmel indult új lap felelős szerk.-je s itt helyet adott minden baloldali írónak. A fasizálódás ellensúlyozására alapította a Csehszlovákiai Magyar Demokrata Írókört, melynek elnöke volt. 1939-től a nácik és a Tiso-gárdisták üldözték, hónapokig bujkált. Az év végén megjelent antifasiszta, antisoviniszta, háborúellenes lírai költeménye, a Magyar hegyibeszéd. Ennek kibővített változatát Bp.-en is kiadta. 1941-től teljes visszavonultságban élt Beregszászon. 1949-ben Bp.-re költözött. Irodalmi lektor volt. Versei és regényei 1955-től jelentek meg. Legismertebb köztük a több kiadást megért Viharvirág – Sorsvirág – Tűzvirág c. trilógia (1955–1966), amelynek magva honvéd nagyapjának naplója. Vérehulló szerelem címmel több kisebb történelmi regényt adott ki (1957). Önéletrajzi regénytrilógiájának csak az első része készült el, ez Újarcú magyarok címmel folytatásokban jelent meg. – M. Újarcú magyarok (versek, Berlin, 1927); A hegyek árnyékában (versek, Pozsony, 1936); Zengő Dunatáj (versek, Bp., 1947); A veszedelmes ember. Czabán Samu életrajza (Bp., 1950); Vérehulló szerelem (Bp. 1957); Gömöri rengeteg (r., Bp., 1960); A nagy érettségi (regényes visszaemlékezések, bev. Halasi Andor, Bp., 1960); Az élő válaszol (válogatott és új versek, Bp., 1964); Emberi hang (válogatott és új versek, válogatta, szerk. és bev. Sándor László, Bp., 1970); Két végzetes korona (történelmi kisregények, Bp., 1973); Férfiének (válogatott és új versek, bev. Czine Mihály, Bp., 1974). – Irod. Sándor Dezső: Gy. D. (Látogatóban. Kortárs magyar írók vallomásai, 2. Bp., 1971); Szeberényi Zoltán: A vox humana poetája. Gy. D. csehszlovákiai költészete (Bratislava-Bp., 1972); Czine Mihály: A Vox humana költője (Jelenkor, 1973. 11. sz.); Katona Jenő: Gy. D. (Könyvtáros, 1974. 3. sz.); Sándor László: Búcsú Gy. D.-től (Kortárs, 1974. 6. sz.); Cs. Varga lstván: Gy. D. emlékezete (Hevesi Szle, 1974. 1. sz.); Kovács Győző: „A költészet magatartás” (Alföld, 1975. 3. sz.); Kovács Győző: Gy. D. tanúsága (Napjaink, 1975. 5. sz.); Turczel Lajos: A vox humana poétája (Portrék és fejlődésképek, Bratislava, Bp. 1977).

• Kuthy Lajos életrajza, 1897
• Hangulatok és gondolatok, 1921
• Hangulatok és gondolatok dalban és prózában, 1921
• Százados adósság, 1923
• Százados adósság, 1924
• A láthatatlan gárda, 1927
• Újarcú magyarok, 1927
• Magyar diákszemle, 1930-1931
• Hol a költő?, [1931]
• A hegyek árnyékában, 1936
• Zengő Dunatáj, 1938
• Emberi hang, 1940
• Magyar hegyibeszéd, 1940
• Magyar Hegyibeszéd 1940, 1940
• Riport a hóhér kötelén, 1947
• A veszedelmes ember, [1950]
• A bujdosók tábortüze, [1954]
• Viharvirág, 1955
• Viharvirág, 1956
• Viharvirág, 1956
• Viharvirág, 1956
• Viharvirág, 1956
• Viharvirág, 1956 [!1957]
• Vérehulló szerelem, 1957
• Zengő Dunatáj, 1957
• Sorsvirág, 1959
• A nagy érettségi, 1960
• Gömöri rengeteg, 1960
• Sorsvirág, 1960
• Viharvirág, 1961
• Az élő válaszol, 1964
• Velká maturita, 1964
• Viharvirág, 1964
• Sorsvirág, 1965
• Veronika, 1965
• Tűzvirág, 1966
• Viharvirág, 1968
• Viharvirág, 1968
• Sorsvirág, [1970]
• Emberi hang, 1970
• Tűzvirág, 1971
• Tűzvirág, 1971
• Két végzetes korona, 1973
• Viharvirág, 1973
• Férfiének, 1974
• Sorsvirág, 1974
• Tűzvirág, 1975
• Tűzvirág, 1975
• Óda az utolsóhoz és elsőhöz, 1979
• Kiáltó szó, 1983
• Sorsvirág, 1998
• Viharvirág, 1998
• ,
• ,
• ,
• ,
• ,
• ,
• ,
• ,
• ,
• ,
• ,
• ,
• ,
• ,
• ,
• ,
• ,
• ,
• ,
• ,
• ,
• ,
• ,
• ,
• ,

• A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-1995. Főszerk. Fónod Zoltán. Pozsony, Madách-Posonium, 1997. 384 o., ()
• Keresztyén Balázs: Kárpátaljai művelődéstörténeti kislexikon. Bp.-Beregszász, Hatodik Síp Alapítvány-Mandátum Kiadó, 2001. 290 o., ()
• Ki kicsoda? Életrajzi lexikon magyar és külföldi személyiségekről, kortársainkról. Szerk. Fonó Györgyné, Kis Tamás. Bp., Kossuth, 1969. 617 o., ()
• Kortárs magyar írók 1945-1997. Bibliográfia és fotótár. Szerk. F. Almási Éva. Bp., Enciklopédia Kiadó, 1997, 2000. 2 db., ()
• Kortárs magyar írók kislexikona 1959-1988. Főszerk. Fazakas István. Bp., Magvető, 1989. 471 o., ()
• Magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1981. XV, 900 o., ill. (Kiegészítések és helyesbítések az 1. és 2. kötethez 871-900. l.) 2. változatlan kiadás. 1985. XV, 956 l. (Függelék: Kiegészítések és helyesbítések a Magyar Életrajzi Lexikon I., II. és III. kötetéhez 871-956. l.), ()
• Magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Benedek Marcell. Bp., Akadémiai Kiadó, 1963-1965. 3 db. ill., ()
• Magyar prágaiak - prágai magyarok. Szerk. Gál Jenő. Praha, Pražská záklandí organizace Svazu Maďarů žijících zemích, 2002. 160 o., ill., ()
• Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-. 16 db., ()
• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub. I. köt. A-Cs. 2001; II. köt. D-Gy. 2002; III. köt. H-K. 2002.; IV. köt. L-Ő. 2003; V. köt. P-S. 2004.; VI. köt. Sz-Zs. 2007., ()
• Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994. 3 db.; 2. jav., bőv. kiad. 2000. 3 db.; CD kiad. 2000., ()
• Új magyar lexikon. Bp., Akadémiai Kiadó, 1959-1962. 6 db. Kieg. kötet, 1962-1980. 1972, 1981; Kieg. füzet. 1983., ()

• Hazádnak rendületlenül   |☰  1955   |☰  író