ABCD - Rónay György

Rónay György ☰ Budapest 1913.10.08 ☷ Budapest 1978.04.08 | férfi, író, irodalomtörténész, költő, lapszerkesztő, műfordító, országgyűlési képviselő

648795

R. Gy. (2774894 | - )
Rónay József György (1033932 | - )
Rónay György (1033931 | - )
r. gy. (1033935 | - )
(r. j gy.) (1033934 | - )

archontológia

Országgyűlés
képviselő
1947.08.31 - 1949.05.15

életrajzok

História TT

Apja a Liebner-birtok intézője. Édesanyja ügyvéd férje, Rónay György nevére vette a gyermeket. Elemi iskolai tanulmányait részben magánúton Kakucson végezte, majd tízéves korában beíratták a kalocsai jezsuita érseki főgimnáziumba. A második osztályt már a francia tannyelvű gödöllői premontrei gimnáziumban kezdte. A középiskola döntő hatást gyakorolt egész életére, később írói pályájára. 1931-ben érettségizett, majd beiratkozott a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára, magyar nyelv- és irodalom-francia szakra. Másodéves korától tanításból és ösztöndíjból, később írásai honoráriumaiból tartotta fenn magát. 1931-ben kiadott első verseskötete után, egyetemi évei alatt jelentek meg első irodalomtörténeti dolgozatai, kezdetben vidéki, 1935-től fővárosi folyóiratokban. 1937-ben lektori állást vállalt a Révai Könyvkiadó és Nyomda vállalatnál. Résztvevője az 1930-as évek közepe táján kibontakozott katolikus megújulásnak. A korszak minden jelentősebb folyóiratában publikált, kivéve a Választ; nem zárkózott el a népi irodalom értékeitől, de kritikai fenntartásokkal élt a nézetrendszerrel szemben. 1942–1943-ban saját alapítású folyóirata, az Ezüstkor kiadásán fáradozott. 1937-ben jelent meg első regénye, a Keresztút, 1939-ben pedig a modern francia lírát bemutató két fordításkötetet adott ki. 1942-ben megkapta a Baumgarten-díjat. A főváros ostromát Budán élte át. Az 1945-öt követő néhány év a közéleti aktivitás jegyében telt, gyakran vállalt vidéki előadásokat. Írásait többnyire az Új Ember és a Magyarok című folyóirat közölte, bekapcsolódott az 1946 decemberében újrainduló Vigilia szerkesztésébe, majd 1950-től a folyóirat szerkesztőbizottsági tagja. Csatlakozott a Barankovics István vezette Demokrata Néppárthoz, a DNP Világnézeti Akadémiája előadója, rendszeresen publikált a párt Hazánk című lapjában. Elvállalta a képviselő-jelöltséget, és 1947. augusztus 31-én a DNP Borsod megyei listájáról bejutott az Országgyűlésbe. 1949-ben a szegedi egyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett francia irodalomból és magyar történelemből. 1949. áprilisában, a törvényhozás felosztása után teljesen visszavonult a politikától, 1955-ig mégis az irodalmi élet perifériájára szorították. A Révai Testvérek Irodalmi Intézetében betöltött állása már 1947-ben megszűnt. A megalakuló Magyar Írók Szövetségébe nem vették fel, kizárólag a Vigíliában és az Új Emberben publikálhatott. 1950-től helyettes tanárként francia nyelvet és irodalmat tanított a Budapesti Piarista Gimnáziumban. A kirekesztettség éveiben versfordításai sem jelenhettek meg, meséket dolgozott át magyar nyelvre a Móra Kiadó felkérésére. 1956. szeptemberben felvették az írószövetségbe, és ugyancsak 1956-ban jelent meg kilenc év után az első kötete, A francia reneszánsz költészete című tanulmány- és műfordítás-gyűjtemény. 1957-től Sík Sándor mellett szerkesztőként ő jegyezte a Vigíliát. Az olvasó naplója című rovatában igyekezett megőrizni a független kritikai esszé szellemiségét. Bár fokozatosan visszatért az irodalmi közéletbe, 1960. februárban – mint Sík Sándor „rossz szellemét” – egyházi segédlettel lemondatták a lap szerkesztéséről. 1963-tól ismét módjában állt külföldi utazásokat tenni. 1967-ben József Attila-díjat kapott. 1969-ben a Vigília élére került. A folyóirat szerkesztésében arra törekedett, hogy megvalósítsa a II. vatikáni zsinat újító szellemiségét, és a hamisításokkal szemben valós képet fessen a 20. századi katolicizmusról. A Vatikán iniciatíváját követve párbeszédre törekedett a keresztények és a marxisták között. Mintegy ötven könyve látott napvilágot. Halála után a Gondolat Kiadó sorozatot indított alkotásaiból. Az 1990-es években indult újabb életműsorozata a Szent István Társulat gondozásában.

Kortárs magyar írók, 1945-1997

Baumgarten-díj 1942; JA-díj 1967; Az Európa Kvk. Nívódíja 1984; Nagy Imre-emlékplakett (posztumusz) 1995.(Bp., 1913. okt. 8.-Bp., 1978. ápr. 8.): költő, író, műfordító, irodalomtörténész.M.: A tulipánok elhervadtak, v., 1931; Híd, v., 1932; Katolikus verses zsoltárfodítások a XIX. században, tan., 1934; Szüzek koszorúja, tan., 1936; Keresztút, r., 1937; Modern francia líra, v., ford., 1939; Lázadó angyal, r., 1940; Fák és gyümölcsök, r., 1941 <1960*ÚMIL>; Cirkusz, r., 1942; Te mondj el engem, v., 1942; Pázmány ébresztése, szerk., 1946; Az alkony éve, r., 1947; A regény és az élet, esszé, 1947; A francia reneszánsz költészete, tan. és műford., 1956; Nyár, v., 1957; A nábob halála, r., 1957 <1959*ÚMIL>; Petőfi és Ady között, esszé, 1958; Az ember boldogsága, elb., 1959; Képek és képzelgések, r., 1960; Fekete rózsa, v., 1961; A francia líra kincsesháza, vál. v., 1961; Vidám énekkar [Győrffy Annával], verses képeskönyv, 1961; Goethével Itáliában, 1962; Esti gyors, r., 1963; A város és a délibáb, v., 1964; Az álruhás kalifa. Mesék az ezeregyéjszakából, 1965; Égövek, ábrák, csillagok. Válogatás a világlírából [Szántó Piroskával], 1965; A szeretet bilincsei, elb., 1965; Tükör és tűz, v., 1966; A holló és a róka. Állatmesék a világirodalomból, 1967; Idegenben, kisr., 1968; Fordítás közben, esszé, 1968; Jegyzetlapok, esszék, karcolatok, 1969; A tenger pántlikái, v., 1969; Szentek, írók, irányok, tan., 1970; Miért szép? A világirodalom modern verseiről, ant., vál. [Vargha Kálmánnal], 1970; Kassák Lajos alkotásai és vallomásai tükrében, 1971; A nagy nemzedék, esszé, 1971; Olvasás közben, esszé, 1971; Zakeus a fügefán [széljegyzetek az Evangéliumhoz], 1971; Téltemető, v., 1973; Nem jött madár, elb., 1973; Századunk útjain, versfordítások, 1973; Fordítók és fordítások, tan., 1973; Kutatás közben, esszé, 1974; Mérleg, vál. v. 1931-72, 1974; Miért szép? Századunk magyar novellái elemzésekben, ant., 1975; Jegyzetlapok, II., esszék, karcolatok, 1975; Júdás könyve. Júdás, d., 1976; Kakucsi rózsák, v., 1977; A párduc és a gödölye, r., 1978; Balassitól Adyig, tan. gyűjt., 1978; posztumusz: A kert, v., 1979; Hit és humanizmus, tan., 1979; Szérű, összegyűjtött v., 1981; Szeptemberi halászat, összegyűjtött kisprózák, 1983; A hajós hazatérése , vál. v., 1986; A vándor érkezése, v., Virág a feszület tövében, karcolatok, 1986; Napló, 1990; Odysseus énekei. Válogatott versek 1931-1978 [vál.: Parancs János], 1997.Műford.: B. Michelangelo versei, 1940; A. de Saint-Exupéry: Egyedül a felhők felett, r., 1940; M. Pagnol: Bukfenc, r., 1941; G. Simenon: A besurranók, r., 1941; G. Simenon: A furnesi polgármester, r., 1942; J. Supervielle: A gyermekrabló, r., 1942; I. Turgenyev: Első szerelem, 1942; P. Gauguin: Noa noa, 1943; H. F. von Novalis-F. Hölderlin válogatott költeményei, 1943; G. Simenon: Az örökös, r., 1943; F. Jammes: A nyúl regénye, elb., 1944; A. Rimbaud: Versek, 1944; G. Simenon: A szökevény, r., 1944; G. Simenon: Néger negyed, r., 1946; R. Gary: Hajnal felé, r., 1947; A. Malraux: Királyok útja, r., 1947; C. Perrault: Csipkerózsa, mesék, ford., átd., 1947; J.-P. Sartre: Temetetlen holtak, d., 1947; V. Woolf: Flush, r., 1947; C. Morgan: Tükörkép, r., 1948; J. Grimm-W. Grimm legszebb meséi, ford., átd., 1955; Montesqieu: Perzsa levelek, 1955; F. Schiller válogatott versei, 1956; H. de Balzac: A szamárbőr, r., 1957; A. France: Bonnard Szilveszter vétke, r., 1957; J. de La Fontaine: Mesék és széphistóriák, v., 1957; S. ed Din Nahsabi: Az okos papagáj. Perzsa mesék, 1957; S. Zweig: Stuart Mária, r. [Kelen Ferenccel, Horváth Zoltánnal], 1957; Stendhal: Rossini élete és kora, 1958; W. Hauff legszebb meséi, ford., átd. [Jékely Zoltánnal, Szinnai Tivadarral], 1959; P. Eluard versei [Illyés Gyulával, Somlyó Györggyel], 1960; W. Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok, d. [Radnóti Miklóssal], 1960; L. Bechstein legszebb meséi, ford., átd. [Lengyel Balázzsal, Rab Zsuzsával], 1961; J. W. Goethe: Utazás Itáliában, 1961; R. M. Rilke: Prózai írások [Görgey Gáborral, Szabó Edével], 1961; R. Rolland: Pierre és Luce, kisr., 1961; Stendhal: Séták Itáliában, 1961; J. Grimm-W. Grimm: Hófehérke és más mesék, ford., átd., 1963; A klasszicizmus, vál., ford., szerk., 1963; J. de La Fontaine: A szerelmes kurtizán, válogatott széphistóriák [Babits Mihállyal, Jékely Zoltánnal], 1963; F. Kafka: A kastély, r., 1964; J. Grimm-W. Grimm: Rigócsőr király, mesék, ford., átd., 1966; A. de Saint-Exupéry: Éjszakai repülés, r., 1966; Stendhal: Armance, r., 1966; C. Collodi: Pinokkió kalandjai, gyermekr., ford., átd., 1967; P. Eluard: Nappalunknál jobb az éjszakánk, v. [Illyés Gyulával, Somlyó Györggyel], 1967; C. Perrault: Csizmás kandúr, mesék, ford., átd., 1967; Flaubert levelei, 1968; J.-M. G. Le Clézió: A láz, elb., 1968; F. Nourissier: Francia történet, r., 1969; H. de Balzac: Az aranyszemű lány, r., 1969; J. P. Jouve: A szegények erdeje, v. [Lator Lászlóval], 1970; A. de Saint-Exupéry: A kis herceg, mese, 1970; M. d'Aulnoy: A kék madár, mese, Prága-Bp., 1971; A. de Saint-Exupéry: A kis herceg, r., 1971; B. Michelangelo: Én, Michelangelo, levelek, v., dokumentumok [Brelich Marioval, Stenczer Ferenccel], 1972; J. Bobrowski: Téli kiáltás, v. [Hajnal Gáborral, Kalász Mártonnal], 1973; P. Teilhard de Chardin: Az emberi jelenség [Bittei Lajossal], 1973; H. F. von Novalis: Himnuszok az éjszakához, v., 1974; M.-C. Monchaux: A sehány éves kislány, mese, 1975; Juliusz Słowacki versei, 1976; Paul Éluard versei [Illyés Gyulával, Somlyó Györggyel], 1977; A. Mickiewicz: Pan Tadeus vagy az utolsó birtokfoglalás Litvániában. Nemesi történet 1811-12-ből tizenkét verses könyvben, Pozsony-Bp., 1977; H. de Balzac: Modeste Mignon, r., 1978; P. Országh-Hviezdoslav: Véres szonettek, Bp.-Bratislava, 1978; J. Grimm: Hófehérke és Rózsapiroska [1979]; posztumusz: Mondd, szereted az állatokat?, v. és műford. gyerekeknek, 1980.RÓNAY GYÖRGY[ÚMIL,KMIK,OSZKK,MÉL3,MNBCD]

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Rónay György (Bp., 1913. okt. 8. – Bp., 1978. ápr. 8.): költő, író, műfordító, irodalomtörténész, Baumgarten- díjas (1942), József Attila-díjas (1967). Egyetemi tanulmányait a bp.-i tudományegy. bölcsészkarán végezte, magyar–francia szakon nyert tanári diplomát. 1949-ben Szegeden doktorált francia irodalomból és magyar történelemből. A Nyugat „harmadik nemzedék”-ének jellegzetes témái szólalnak meg első verseiben, melyek elsősorban világirodalmi kultúrájukkal keltettek figyelmet. Már rendszeresen publikált különböző folyóiratokban, amikor 1937-ben a Révai könyvkiadóhoz került lektornak. 1943-ban Lovass Gyulával, Sőtér Istvánnal és Thurzó Gáborral alapítója és szerk.-je volt az Ezüstkor című folyóiratnak. 1947–49-ben ogy.-i képviselő. 1945-től a Vigilia szerk. bizottsági tagja, 1969-től haláláig felelős szerk.-je. Életművét elsősorban Babits Mihály példája inspirálta, de kezdettől hatottak rá az úgynevezett neokatolikus irodalom legnagyobb alakjai is (mindenekelőtt Paul Claudel). Keresztút című regényének megjelenése után (1937) támadások pergőtüzébe került és évekig különböző álneveken írhatott csak tanulmányokat a katolikus lapokban. Költői fejlődésére hatást gyakorolt a francia irodalom iránt érzett vonzódása. Modern francia líra (1939) című fordításkötete elsők között ismertette meg a magyar olvasókkal Rimbaud verseit. Pályáján az 1945 utáni években még több értéket közvetített. Verseiben a világ szépségeire rácsodálkozó, azokért felelősséget érző ember hangja vált a legerősebbé, regényeiben pedig az önvizsgálat eleme uralkodóvá. Nemzedéktársaihoz hasonlóan újra meg újra visszatért a II. világháború kérdésköréhez, igyekezett választ találni a túlélők felelősségére. Mint esszéíró, elsősorban a Nyugat nagy nemzedékének íróiról rajzolt portrékat, mint kritikus Az olvasó naplója címmel több mint egy évtizedig rendszeresen áttekintette a kor magyar irodalmának legfontosabb műveit, legjellemzőbb törekvéseit. Különösen nemzedéktársairól rajzolt érzékletes, hiteles arcképet. Műfordítói munkássága szinte minden európai nyelvre kiterjedt, legjelentősebbek a magyar műfordítás történetének is fontos állomásait jelző tolmácsolásai, az úgynevezett analitikus fordítás kiemelkedő darabjai. Jelentősek a műfordítás elméleti kérdéseiről írt esszéi. Mint gondolkodó a marxizmus és kereszténység koegzisztenciájának megteremtéséért fáradozott, ilyen irányú munkásságáért nemzetközi kitüntetésekben is részesült. – F. m. Versek: Mérleg (válogatott versek, Bp., 1974); Kakucsi rózsák (Bp., 1977); A kert (posztumusz, Bp., 1979). Regények: Fák és gyümölcsök (Bp., 1941); Az alkony éve (Bp., 1947); A nábob halála (Bp., 1957); Képek és képzelgések (Bp., 1960); Esti gyors (Bp., 1963); A párduc és a gödölye (Bp., 1978). Novellák, kisregények: Az ember boldogsága (Bp., 1959); A szeretet bilincsei (Bp., 1965); Idegenben (Bp., 1968); Nem jött madár (Bp., 1973). Tanulmányok: A regény és az élet (Bp., 1947); Petőfi és Ady között (Bp., 1958); Fordítás közben (Bp., 1968); A nagy nemzedék (Bp., 1971); Olvasás közben (Bp., 1971); Kassák Lajos alkotásai és vallomásai tükrében (Arcok és vallomások, Bp., 1971); Fordítók és fordítások (Bp., 1973); Kutatás közben (Bp., 1974); Balassitól Adyig (posztumusz, Bp., 1978). Világnézeti tanulmányok: Szentek, írók, irányok (Bp., 1970); Zakeus a fügefán (Bp., 1971); Hit és humanizmus (posztumusz, Bp., 1979). Önvallomások, karcolatok: Jegyzetlapok (Bp., 1969, 1975); Júdás könyve (Bp., 1976). Fordítások: Modern francia líra (Bp., 1939); A francia reneszánsz költészete (Bp., 1956); Századunk útjain (Bp., 1973). – Irod. Sőtér István: R. Gy. (Tisztuló tükrök, Bp., 1966); Katona Éva: R. Gy. (Látogatóban. Kortárs magyar írók vallomásai, Bp., 1968); Szeghalmi Elemér: R. Gy. lírája (Jelenkor, 1970. 12. sz.); Lengyel Balázs: R. Gy., a kritikus (Nagyvilág, 1972. 12. sz.); Vas István: R. Gy -ről (Az ismeretlen isten, tanulmányok, Bp., 1974); Illés Endre: Ariel a könyvtárban (R. Gy.) (A só íze, tanulmányok, Bp., 1976); Reisinger János: R. Gy. (Irodalomtört., 1978. 4. sz.); Németh G. Béla: Értékek közvetítője. Vázlat R. Gy.-ről (Kritika, 1978. 7. sz.); Thurzó Gábor: R. Gy (Nagyvilág, 1978. 6. sz.); Lengyel Balázs: R. Gy. halálára (Élet és Irod., 1978. 15. sz.); Hegedűs Géza: „... És bámultam a szürke porba.” R. Gy. emlékezetére (Kortárs, 1978. 7. sz.); Németh G. Béla: R. Gy. (Irod. tört. Közl., 1979. 3. sz.); R. Gy. emlékére. A Vigilia emlékszáma (1979. 3. sz.); Reisinger János: R. Gy. naplója (Életünk, 1988).

könyvei

róla szóló könyvek

film

Utószezon |☰ 1966 |☰ író

linkek

ISNI

OSZK MEK

Parlamenti Almanach, 1944-45

PIM

Történelmi tár

VIAF

wikipedia

Amicus: 11269