Csengey Dénes     ☰ Szekszárd 1953.01.24   ☷ Budapest 1991.04.08   |   férfi, író, politikus, országgyűlési képviselő, országgyűlési képviselőjelölt
649031

 

életrajzok

Kortárs magyar írók, 1945-1997

A Jövő Irodalmáért 1988; Örley-díj 1988; JA-díj (Cleveland) 1989.CSENGEY DÉNESM.: ... és mi most itt vagyunk, esszé, 1983; A cella, monod., bemutató: Katona József Színház, 1983; Mélyrepülés, zenés tragikomédia, bemutató: Katona József Színház, 1986; Gyertyafénykeringő, elb., hangjáték, 1987; A kétségbeesés méltósága, esszék, 1988; Találkozások az angyallal, r., 1989; Mezítlábas szabadság. Esszék, beszédek 1984-1989, 1990.(Szekszárd, 1953. jan. 24.-Bp., 1991. ápr. 8.): író.[ÚMIL,KMIK,MKK,HungÉrt1990-93,MNBCD]

Országgyűlési Almanach, 1990-94

1953. január 24-én született Szekszárdon (Tolna megye). Édesapja, néhai Csengey Béla gépkocsivezető, édesanyja, Bencze Jolán háztartásbeli. 1980-tól házas, felesége Ferencz Melinda magyar nyelv és irodalom-történelem szakos középiskolai tanár. Házasságukból két fiúgyermek született: András (1980) és Balázs (1985) tanulók. Az általános iskolát Szekszárdon végezte. Ezután Budapesten, a Lékai János Közlekedésgépészeti és Hajózási Szakközépiskolában tanult, ahol 1971-ben érettségizett. Az egyetemi tanulmányok megkezdéséig bejárta az országot, volt autószerelő segédmunkás, biztosítási ügynök, színházi munkás, képesítés nélküli tanító. 1976-ban Debrecenbe ment tanulni. Ottani életkezdését Jánosi György, fiatalkori barátja és iskolatársa, ma szocialista párti képviselő segítette. Hajdúszováton illetve Hajdúböszörményben, az Egyesült Izzó gyárában volt népművelő. Kovács Kálmán irodalomtörténész professzor segítette bejutását az egyetemre, ahová először mint egyéni levelező hallgatót vették fel. 1977-ben került át a nappali tagozatra. Írói pályakezdése is Debrecenhez köthető, elsőéves korában az Alföld című folyóirat közölte egy novelláját. Egyetemi hallgatóként rendszeresen publikált a Valóság, a Mozgó Világ és a Kortárs című folyóiratokban. A debreceni egyetem fordulópontot jelentett az életében. Szertelensége, a gyakori hiányzások miatt sok tanügyi nehézsége volt. Bari Károly egyetemről való eltávolítása után (1978) az újraszerveződött debreceni diákellenzék egyik vezetője lett. Tudatosan keresett és talált kapcsolatot a budapesti író és más politikai ellenzéki csoportokkal, személyekkel. 1979-1980 fordulójától többszáz főt megmozgató nyilvános politikai viták mutatták az ellenzéki eszmék terjedését. 1983-ban kapott magyar nyelv és irodalom-történelem szakos középiskolai tanári diplomát. Még ebben az évben jelent meg első esszékötete, 'és mi most itt vagyunk' címmel, Cseh Tamás és Bereményi Géza nemzedékéről. Tanulmányai befejezése után szabadfoglalkozású író lett. 1983-84-ben a Fiatal Írók József Attila Körének (FIJAK, később JAK) titkára. Csoóri Sándor szilenciuma idején kezdeményező szerepe volt a tiltakozó akciókban. 1984-ben Keszthelyre költözött. A város akkori irányítói hívták és a hirtelen támadt nyugalomban két újabb könyvét is befejezte, amelyek 1987-88-ban jelentek meg. 1985 júniusában a monori értelmiségi találkozón a fiatalabb nemzedéket képviselte. A rádióból, a tévéből és a hivatalos sajtóból kitiltották. 1987. szeptemberben az MDF alapító-szervezője, a lakitelki tanácskozáson mint a vidéki Magyarország képviselője lépett föl. Az MDF párttá válását szorgalmazók közé számított. A szervezet párttá alakulását követően, 1989. június 24-től haláláig az elnökség tagja volt. 1988 ősze óta az újonnan indult független lap, a Hitel szerkesztőségének munkatársa. 1989. március 15-én pártja vezető szónoka, az ellenzéki szervezetek nevében jelképesen lefoglalta a televíziót. Az 1989. novemberben lezajlott népszavazási vita, amelyben az MDF tartózkodási álláspontját ő képviselte a leghatározottabban, súlyos politikai vereséget hozott számára. Az 1990. évi választások második fordulójában Zala megye 3. sz. (Keszthely és környéke) választókerületében csak a harmadik helyet tudta megszerezni. Az MDF Zala megyei listájáról jutott mandátumhoz. 1990. május 3-tól a kulturális, oktatási, tudományos, sport, televízió és sajtó állandó bizottság tagja, ezen belül a kulturális és a rádió, televízió, sajtó albizottságok munkájában vett részt. 1990 végén a humanitárius és kulturális célokat kitűző, országos mozgalommá vált Nemzeti Alapítvány kezdeményezője, szervezője. Élete utolsó két évében a politikai küzdelmek szinte teljesen felőrölték. Önsorsrontó alkat volt, aki mind gyakrabban keveredett kétségbeesett vitákba. Politikai programját halála előtt nem sokkal így fogalmazta meg: Európába, de mindahányan. 1991. április 8-án, az első szabad választásokat követően pontosan egy évvel, egy budai bérelt lakásban magányosan érte a halál. 1991. április 16-án búcsúztatták és Szekszárdon helyezték örök nyugalomra.

könyvei
róla szóló könyvek

film
filmszereplés
linkek