ABCD - Ravasz László

Ravasz László ☰ Bánffyhunyad 1882.09.29 ☷ Budapest 1975.08.06 | akadémikus, férfi, kritikus, lapszerkesztő, teológus, újságíró, lapalapító, egyházi író, felsőházi tag, református püspök, református egyházi író, református főpap

649702

Ravasz László (1035517 | - )
R. L. (1035518 | - )

archontológia

Magyar Tudományos Akadémia
igazgatósági tag
1942.05.15 - 1945.04.26

Magyar Tudományos Akadémia
tiszteleti tag
1925.05.07 - 1949.10.31

életrajzok

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Ravasz László (Bánffyhunyad, 1882. szept. 29. – Bp., 1975. aug. 6.): ref. püspök, az MTA tagja (t. 1925–49, ig. 1940–45). 1900. szept.-től párhuzamosan tanult a kolozsvári Ref. Teológiai Ak.-n és a tudományegy. bölcsészettudományi karán. 1903–05-ben kolozsvári segédlelkész és püspöki titkár. A berlini egy. hallgatója (1905–06), hazatérte után segédlelkész volt Bánffyhunyadon. A kolozsvári egy.-en doktorált és a Sárospataki Teológiai Ak.-n magántanárrá képesítették (1907). A Kolozsvári Teológiai Ak. gyakorlati teológiai tanszékének ny. r. tanára (1907–21), 1914–1918 között szerk. a Protestáns Szemle c. lapot. 1921-ben a Bp. Kálvin téri egyházközség meghívta lelkipásztorának, s ugyanakkor a dunamelléki ref. egyházkerület püspökévé választották. E minőségében lett a felsőház tagja (1927–44). 1937–40-ben az MTA másodelnöke. A püspöki tisztségéről lemondott (1948. máj.), lelkészi állásából 1953. márc. 1-én nyugalomba vonult. – A két világháború közötti időszakban a mo.-i ref. egyház jelentős vezető személyisége volt, az egyházon belül azt az irányzatot képviselte, amely szorosan együttműködött a Horthy-rendszerrel. Megjelent számos tanulmánya, irodalmi cikke, igehirdetése, részben az általa szerkesztett, részben más lapokban és folyóiratokban, gyűjteményes kötetekben. Makkai Sándorral és Imre Lajossal Kolozsvárott Az Út c. gyakorlati teológiai folyóirat (1915–18), valamint a Református Szemle (1918–21) c. folyóiratot szerk. Újjászervezte a Magy. Protestáns Irodalmi Társaságot (1924), amelynek ügyvezető elnöke lett s főszerk.-je a társaság újra induló lapjának a Protestáns Szemlének. Muraközy Gyulával megalapította a Református Élet (1934–45). Sebestyén Jenővel a Magyar Kálvinizmus (1934–38) c. lapokat. Átdolgozta Károli Gáspár bibliafordításának újszövetségi részét (Ligonier, USA, 1971). – F. m. Schopenhauer aesthetikája (Bp., 1907); Bőhm Károly értékelmélete, különös tekintettel aesthetikai alapelveire (Bp., 1913); Látások könyve (Bp. 1917); Gondolatok (Bp., 1922); Orgonazúgás (Bp., 1923); Az emberélet útjának felén (Kolozsvár, 1924); Hazafelé (Bp., 1925); A halál árnyékában (Bp., 1927); Tudom, kinek hittem (Bp., 1927); A Táborhegy ormán (Kolozsvár, 1928); Alfa és Ómega (I–II., Bp., 1933); Legyen világosság (I–III., Bp., 1938); Isten rostájában (I–III., Bp., 1941); Korbán (I–II., Bp., 1942). – Irod. R. L. püspök életrajza (Bp., 1921); Máthé Elek: R. L. az író és igehirdető (Bp., 1933); Kádár Imre: Egyház az idők viharaiban (Bp., 1957); Kónya István: A magyar református egyház felső vezetésének politikai ideológiája a Horthy-korszakban (Bp., 1967); Kónya István: Tanulmányok a kálvinizmusról (Bp., 1975); Dr. R. L. (Ref. Egyház, 1975); Dr. R. L. (Reformátusok Lapja, 1975. 34. sz.).

Romániai magyar irodalmi lexikon, 1981

Makkai Sándor: R. L. Pásztortűz 1921. II. 551–553. — Tavaszy Sándor: Erdély jeles szülöttjei. R. L. Magyar Nép 1922/20. — Tavaszy Sándor: Orgonazúgás. R. L. új könyve. Pásztortűz 1923. I. 161–163. — Kristóf György: R. L.: Az emberélet útjának felén. Ellenzék 1924. júl. 20.; uő: A Táborhegy ormán. R. L. könyve. Keleti Újság 1928. júl. 208. — Balogh Endre: R. L.: Két beszélgetés. Ellenzék 1924. márc. 23. — Beszélgetés R. L.-val erdélyiekről. Az erdélyi szellemről, az erdélyi szellem hivatásáról. Ellenzék 1925. márc. 3. — K. A. [Kuncz Aladár]: Közszólamok veszedelme. Ellenzék 1925. márc. 8. — Szentimrei Jenő: R. L. és a kétlelkű irodalom réme. Híd 1928. 114–118. — Reményik Sándor: Alfa és Omega (R. L. új könyvéről). Protestáns Szemle 1933/6–7. — László Dezső: R. L.: Hit és engedelmesség. Keleti Újság 1937. febr. 9. — Makkai Sándor: Legyen világosság! Protestáns Szemle 1938/5; uő: R. L. igehirdető útja. Bp. 1941. — Kádár Imre: Egyház az idők viharaiban. Bp. 1957. — Buzás Pál: R. L. (1882–1975). In: Csillagzatok. Bánffyhunyad 1993. — Dávid Gyula: Erdélyi írók a magyar irodalom egységéről. A “schisma-pör”. Helikon 1998/23. (S. Zs.)Ravasz László (Bánffyhunyad, 1882. szept. 29. — 1975. aug. 6. Budapest) — ref. egyházi író, kritikus. Iskolai tanulmányait szülővárosában kezdte, 1896-ban Székelyudvarhelyre kerül a kollégiumba. Kolozsváron a teológiára iratkozott és az egyetemi előadásokat is látogatta. Még teológus korában szerkesztette az Egyetemi Lapokat. 1903–1905 között Bartók György püspök mellett volt titkár, ebben az időben a romániai (regáti) misszió vezető lelkésze. 1905 őszén a berlini egyetemen hallgatott előadásokat. 1906-ban Bánffyhunyadon segédlelkész, itt készül a doktorátusa is, majd Sárospatakon magántanári oklevelet szerez. 1907-től a kolozsvári református teológián tanár. Az első világháború idején missziós munkát végez a kolozsvári hadikórházban. 1918-ban az Erdélyi Ref. Egyházkerület főjegyzőjévé választják, majd 1921 őszén püspökké a Dunamelléki Egyházkerületben. Ettől kezdve Budapesten él, de irodalmi munkásságával továbbra is számtalan szállal kötődik Erdélyhez. Cikkei jelennek meg az Ellenzékben, rendszeres munkatársa a Református Szemlének, amelynek 1918–21 között főszerkesztője is volt. Az emberélet útjának felén (Kv. 1924) c. könyvének megjelenésekor írta róla Kristóf György: “... hogy Ravasz László mennyire lélek szerint gyakorolja hivatását, hogy személyisége mennyire gazdag, nemes, példaadó, legjobban az mutatja, hogy a magyar kálvinista lelkipásztoroknak ő az ideálja” (Ellenzék 1924. júl. 20.). Ő maga az ellenzékben Áprily Lajos költészetét méltatja (1927. jan. 23.), a Pásztortűzben megjelent írásai közül pedig kiemelkedik Goethe és világa (1932. 147–149), Az ember tragédiájának igazsága (1934. 87–88), Szenczi Molnár Albert (1934. 183), Kőrösi Csoma Sándor (1934. 241). 1928-ban nagy vitát kavart Irodalmi schisma c. cikkével (Könyvbarátok Lapja 1928/2. Újraközölve A Táborhegy ormán c. kötetében. Kv. 1928), amelyben — Berzeviczy Albertnek, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének a magyar irodalom egységét a Nyugattól és Ady híveitől féltő felszólalásával összhangban — aggódva teszi szóvá, hogy az erdélyi magyar irodalomban az eltávolodás veszélye fenyeget: “az új nagyobb erővel érvényesül Erdélyben, a régi leszögezi és konzerválja a magyarországit”. A Trianont követő helyzetben szerinte “a politikai földrajz szempontjából” való kettéhasadás következhet be, amikor “a régi nemzeti irodalomból két vagy több nemzeti irodalom lesz, mindenkinek azonos a nyelve, de lassanként más lesz a lelke, mert más lett az ország, a sors, a történelem, amelyben az új irodalom él”. Cikkére, amelyet az erdélyi sajtó is újraközölt, az Erdélyi Helikonban az erdélyi írók egész sorának nyilatkozatai láttak napvilágot Erdélyi írók a magyar irodalom egységéről címmel (1928/1, 2), s kiterjedt vita indult az egész erdélyi és magyarországi sajtóban, az ún. *“schisma-pör”. Ennek során Erdély magyar írói egyfelől határozottan leszögezték, hogy az erdélyi magyar irodalmat a magyar irodalom szerves részének érzik, másrészt hitet tettek Ady és a magyar modernek mellett. Az Irodalmi schisma, vitatott megállapításai ellenére, a nyomában támadt tisztázások révén kiemelkedő jelentőségű a két háború közötti erdélyi magyar irodalomban, ugyanúgy, ahogy megtermékenyítő ~ hatása az erdélyi református egyházi életre és irodalomra is, nemcsak püspöksége idején, hanem 1948-ban történt félreállítását követően is. Erdélyben megjelent könyvei: Bevezetés a gyakorlati theológiába (Kv. 1907); Kálvin és a kálvinizmus (Kv. 1910); Látások könyve (beszédek, elmélkedések. Kv. 1917); Az emberélet útjának felén (beszédek, cikkek, előadások. Kv. 1924); A Táborhegy ormán. Kv. 1928); Hit és engedelmesség (prédikációk, beszédek, cikkek, előadások. Kv. 1936). Írása olvasható meg a Nibergall-emlékfüzetben (Kv. 1934), s előszavával jelent meg Emil Brunner svájci teológusnak, az újreformátori teológia kiemelkedő képviselőjének egy kötete (Hitünk. Ford. Bíró Mózes. Kv. 1935).

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái

A m. n. múzeumi könyvtár példányaiból.Czikkei a kolozsvári Egyetemi Lapokban (1903. (Mefisztó és Luczifer); a kolozsvári tud. egyetem Évkönyvében (1904. Vallás és művészet, Jókai Mór).egyetemi hallgatóegyetemi hallgató Kolozsvárt.Ravasz László

tudósportál

A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen és uo. a református teológiai akadémián tanult (1900–1904), majd Berlinben kiegészítő tanulmányokat folytatott (1905–1906); református lelkészi okl. (1905), a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. szerzett (1907), magántanári vizsgát tett (1907). Az MTA tagja (t.: 1925. máj. 7.; ig.: 1940. máj. 15.–1945. ápr. 26.; tagsága az MTA átszervezésekor megszűnt: 1949; tagsága helyreállítva: 1989. máj. 9.).

könyvei

róla szóló könyvek

filmszereplés

linkek

PIM

Amicus: 21858