Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Déryné, Déry Istvánné, Széppataki Róza, Schenbach (Jászberény, 1793. dec. 23. – Miskolc, 1872. szept. 29.): az első magyar operaénekesnő, a vándorszínészet korának legnépszerűbb színésznője, Schenbach József jászberényi patikus leánya. 1813-ban szerződött a második magyar színtársulathoz, mely a mai bp.-i Tanács körút 7. sz. alatti, akkori Hacker-szálában játszott. Katona József feleségül kérte, de ő pályatársa, Déry István felesége lett, akitől azonban hamarosan elvált. 1815-ben Egerbe, majd Miskolcra ment, végül Kilényi Dávid dunántúli színtársulatának lett tagja; Pozsonyba és Bécsbe is eljutott. 1821-ben Székesfehérvárra szerződött, nagy sikerrel vendégszerepelt a pesti német színházban. 1823-ban Kolozsvárra szerződött, ahol négy esztendeig játszott. Nevéhez fűződött Kolozsváron az operai előadások megindítása és felvirágzása. 1827-ben a társulat zömével elhagyta Kolozsvárt és újra Kilényi társulatához szerződött. Pesten is vendégszerepelt. Grimm Fedor, a pesti német társulat ig.-ja szerződést kínált neki, de visszautasította. 1828–37 között Kassán élt. 1837-ben a Nemzeti Színházhoz szerződött, azonban mivel játékát a kritika már elavultnak, édeskésnek bélyegezte, elkedvetlenedve visszament vidékre: Kassa, Kolozsvár, Debrecen és kisebb erdélyi városok vándorlásának főbb állomásai, majd visszatérve Pestre kisebb szerepeket játszott a Nemzeti Színházban. 1852-ben visszavonult a színpadtól, kibékült férjével s annak diósgyőri házában élt. 1862-ben Déry halála után Miskolcra ment nővéréhez. 1868-ban Egressy Ákos jutalomjátékán még egyszer fellépett. Egervári Potemkin Ödön segélyt szerzett számára; ekkor hálából megírta emlékezéseit. – F. sz. Marcsa (Hirschfeld: A tündérkastély Magyar honban), Liszli (Treitsschke: Alpesi rózsa), Pamina (Mozart: Varázsfuvola), Aménaida (Rossini: Tancred), Rosina (Rossini: Sevillai borbély). – Emlékezései több kiadásban jelentek meg: D. naplója (Törs Kálmán kiadása, I–II. Bp., 1879–80); D. naplója (Bayer József kiadása, I–III. Bp., 1900); D. emlékezései (Réz Pál kiadása, I–II. Bp., 1955). – Irod. Bayer József: Déryné (Bp., 1899); Hegedüs Géza: D. évfordulójára (Színház és Filmműv. 1952. 10. sz.); Nagy magyar színészek (Szerk.: Staud Géza, Bp., 1957). – Életét többen feldolgozták szépirodalmi művekben, filmben: Katona József: A rózsa vagyis a tapasztalatlan légy a pókok között (vígjáték, 1815); Herczeg Ferenc: Déryné ifiasszony (színmű, 1907; Balassa Imre: Déryné (regényes életrajz); Déryné (film, 1951); Vitányi János: Komédiások (r., Bp., 1963).

Magyar színházművészeti lexikon, 1994

Déryné Széppataki Róza; Schenbach-Schekenbach(Jászberény, 1793. dec. 24.–Miskolc, 1872. szept. 29.): énekes-színésznő, drámafordító. 1810-ben Pesten lett színésznő. Első szerepe a Hamlet udvarhölgye. 1813-ban feleségül ment Déry István színészhez. 1815–1847 között mint vándorszínész az egész országot bejárta. Hosszabb ideig játszott Miskolcon (1815–1819), Kolozsvárott (1823–1827), Kassán (1828–1837). 1822-ben sikerrel vendégszerepelt a pesti német színházban. 1837–38-ban a Pesti Magyar Színház, 1846–47-ben a Nemzeti Színház tagja. 1847-ben visszavonult a színészettől, és hamarosan kibékült férjével, akivel 1862-ig diósgyőri birtokán, majd 1862–1872 között özvegyen Miskolcon élt. 1868-ban volt utolsó fellépése Miskolcon, Egressy Ákos vendégjátékán. 1869-ben segélyt kapott a Nemzeti Színház Radnótfáy-alapjából, ezért viszonzásul 1869–1872 között megírta emlékiratait. A vándorszínészet sokoldalú primadonnája volt, aki drámai előadásokon a naiva szerepkört játszotta, az operaszínpadokon elsősorban a szopránszólamokat énekelte. Több száz szerep volt repertoárján. 1842-ben egy interjúban 23 kedvenc szerepét nevezte meg. Sikerei révén jelentős része volt a m. színészet elismertetésében és társadalmi pártolásának megszervezésében. Szerepköri kiöregedése egybeesett a romantikus dráma és opera stílusfordulatával. 1842-ben hat, németből ford. drámát említett, ennek ma kb. kétszereséről tudunk. Emlékiratai (1879, 1900, 1955) a m. biedermeier próza kiemelkedő alkotása. Déryné alakja a m. vándorszínészet jelképe. Színpadi művek (Katona J.: A rózsa, 1815; Herczeg F.: Déryné ifjasszony, 1907; Szilágyi L.: Levendula, 1923; Szinetár Gy.: Déryné útrakel, 1956; Kolozsvári A.–Cserháti L.: Lángoló lelkek, 1961), regényes életrajzok (Balassa I.: Egy régi színésznő élete 1–2, 1940; Vitányi J.: Komédiások, 1963), filmek (Farkas Z.: Futótűz, 1943; Kalmár L.: Déryné, 1951; Maár Gy.: Déryné, hol van?, 1975) hősnője lett. F.Sz. Marcsa (Hirschfeld: Tündérkastély Magyarországon); Gurli (Kotzebue: Indusok Angliában); Liszli (Clauren: Alpesi rózsa); Melinda (Katona J.: Bánk bán, az ősbemutatón); Thisbe (Hugo: Angelo); Emelina (Weigl: A svájci család); Rosina (Rossini: A szevillai borbély); Agatha (Weber: A bűvös vadász); Donna Anna (Mozart: Don Giovanni); Rómeó (Bellini: Rómeó és Júlia). – Ir. Balkányi E.: D. (1937); Bayer J.: D. levelei (1944); Staud G.: D. Nagy magyar színészek (1957); Enyedi S.: D. erdélyi színpadokon (Bukarest, 1975, erdélyi tevékenysége szerepkatalógusával).

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái

1872. szept. 29. meghalt.Arczképe rézmetszetben a Honművész mellett (1835. 32. sz.) jelent meg.Bayer József, Nemzeti Játékszin Története I. II.Déry Istvánné (Széppataki-Schenbach Rozália)Endrődy Sándor, Déryné Róza (M. Hölgyek Életrajza. Pozsony, 7. füzet arczk.)Esztergom és Vidéke 1880. 46. sz. (Bártfay Róza.)Fáylné-Hentaller Mariska, Magyar Irónőkről, Bpest, 1889. 180. l.Figyelő XVII. 151. l.Fordított színművei: A negyven esztendős férfi, vígj. 1 felv. Kotzebue után (Pesten előadatott 1811. okt. 28.), Ó rajzolat, vígj. 1 felv. 1812. márcz. 7. u. ott), Kis czigány leány, nézőj. 4 felv. Kotzebue után (1813. febr. 14. és 1814. u. ott), Májusi nap, nézőj. 5 felv. (1814. jún. 26. u. ott), Jelva (Yelva) az orosz árva vagy a szmolenszki nagy égés, dr. 3 szak. Scribe után kidolgozta Prix Adolf (Miskolczon 1832. jan. 14. Budán 1834. nov. 1.), A tizenhatéves királyné vagy Krisztina szerelme és lemondása, dr. 2 szak. Hell Tivadar után (Kassán 1835. jan. 25. Budán máj. 11.), Éjfél, dr. 5 felv. francziából Lembert J. W., németből ford. (Kassán 1835. febr. 5. 1839. okt. 26. Debreczenben 1835. máj. 30. Nagyváradon 1835. szept. 1. Budán 1836. febr. 9., a pesti nemzeti szinházban 1837. decz. 16.), Aranyműves leányka, erkölcsi rajzolat az előidőből 2 felv. Blum Károly után (Budán 1836. okt. 6.), Jó barátok, nézőj. 4 felv. Ziegler után (Kolozsvár 1836. júl. 9.), Paulina, nézőjáték 5 felv. Weissenthurn Franul Janka után; kézirata a n. szinházban.)Három nyomtatott alkalmi vers Derynéhez: Feltünél – mint óhajtok – erény fényében... (kelet nélkül), Hol te ragyogsz, a művészet örök rózsái teremnek,... Kolozsvárott, július 11. 1839., A szív dereng... Kolozsvárott, szept. 28. 1839. megvannak gyűteményemben.Hazánk és a Külföld 1872. 41. sz.Honművész 1834. 55. 58. 1835. 32. sz. arczk. 40. 56. 1846. 61. 1837. 23. sz.Klestinszky László, Kassai M. Szinészet 1781–1877, Kassa, 1878.Levele Neb Máriához, Kassa 1839. jan. (M. Thalia 1882. 3. sz.)Magyar Játék-színi Almanach 1810. és 1811-ben.Munkája: Déryné naplója. A Kisfaludy-Társaság megbizásából sajtó alá rendezte s jegyzetekkel ellátta Törs Kálmán, Budapest, 1879–80. Két kötet. (Déryné, memoire-irodalmunk ezen remekét. Egervári Potemkin Ödön biztatására 1871-ben, tehát életének 78. évében irta, de nem végezhette be; a napló kéziratából, mely 4-rét füzetekbe iratott, a kiadás előtt több füzet elveszett, a mi megmaradt, az is csonkán jelent meg; ezen kézirat Dérynének Egervárihoz irott leveleivel, irott és nyomtatott költeményekkel, melyeket különböző helyeken és időben Dérynéhez szórtak, úgy szintén néhány hozzá irt levél a nemzeti szinház könyvtárában őriztetnek.)Nemzet 1891. (87. húsvéti szám, Hogyan jött létre Déryné naplója. Egervári Potemkin Ödöntől, ki Dérynének hozzá irott leveleit is közli.) és egykorú szinlapok a n. múzeumban.Ország Tükre 1863. 27. sz. arczk.Ország-Világ 1880. (Jakab Elek.)Szinnyei József, Komáromi M. Szinészet Története 1811–35. Komárom, 1881. 41–48. 81–87. l. (Déryné kézirati naplójából.)szül. 1793. karácson éjszakáján Jszberényben;szül. 1793. karácson éjszakáján Jszberényben; atyja gyógyszerész volt. Már öt éves korában viszhangzott a Zagyva partján vidám pajzán dalolása. Mikor édes anyja kis vagyonnal özvegyen maradt, két leányával Rózával és Johannával nyomorgott; mégis a mit tehetett, megtett értök. Rózát Pestre adta német szóra a család egyik régi ismerőséhez Rothkrepfhez, a belvárosi plébánia regenschorijához, a ki énekre is tanította. Itt ismerkedett meg a magyar szinészettel, mely akkor a Hacker-szálában játszott. Leghőbb vágya volt szinésznővé lehetni s jelentette magát Láng Ádámnál, ki akkor a szinész-társulatnál igazgató-féle volt. Hangja már ekkor kellemes volt és apró énekes játékokban (mint Inkle és Jariko, Ujholdvasánapi gyermek, Perseus és Andromeda, Első hajós) Széppataki Róza név alatt játszott; első szinpadi debutje (1810). Hamletben történt és csakhamar népszerűvé lett a fővárosban és ő volt a társaság egyik éltető lelke. 1813-ban Déry István szinészszel kelt firgyre s 1815-ben a többi szinészekkel ő is elkerült Miskolczra. Ekkor már oly hirre tett szert, hogy a bécsi lapok is mint ritka jelenséget emlegették. Miskolczról 1819 végén megvált. Kilényi társaságához csatlakozott, magával vivén Johanna nővérét (kinek anyjuk közbejött halála után ő lett gyámola) és Komáromban játszott. 1820-ban Szombathelyen, Pozsonyban, Sopronban, Kismartonban és őszszel ismét Komáromban szerepelt, mindenütt diadalt aratva. 1822–23-ban Székesfehérvárott játszott, majd Pestre jött «megmenteni a magyar becsületet.» A székesfehérvári társulattól visszament Miskolczra, majd Nagyváradra s 1823-ban Kolozsvárra. Itt érte el művészetének tetőpontját. Neki lehet köszönni a magyar opera létrejöttét, mert a legfontosabb feladatot, a primadonnáét, ő mindig fényesen oldotta meg. A kolozsvári társulattal 1827-ben ő is vándorútra kelt és miután ez Pesten megbukott, rövid időre Miskolczra ment; azután hosszabb időre Kassára szerződött és itt tölté el az 1835-ig terjedő időszakot, közben nyaranta rendesen kirándulásokat tett társaival. 1835-ben Szentpéteri meghivására a budai társasághoz szerződött mint első énekesnő s első szinésznő minden szende és társalgási szerepre és ott máj. 23-tól nov. 7-ig és 1836-ban nagy tetszés közt szerepelt, de visszament ismét Kassára. 1836-ban a nyári hónapokban ismét Kolozsvárt játszott, honnan az előadások végeztével (aug. 18.) Budára utazott. 1837-ben az aug. 22. megnyitott állandó nemzeti szinházhoz szerződtette Fáy András havonkénti 100 pengő forinttal s egy jutalomjátékkal. Szigligeti igy jellemzi előadását: «Komoly drámai szerepekben gyengébb volt és előadását a siránkozó szavalat egyhangúvá tette; de a vigjátéki és a naív szerepekben kitünő és igen kedves volt. Előadásában volt valami bűbáj, mi a lélek és szív kisugárzására hatott.» Midőn a nemzeti szinházhoz jött, művészete már hanyatlóban volt, kis termete sem vált előnyére s el is hizott. Midőn Schodelnét 1838-ban a bécsi karinthiai kapu melletti szinháztól szerződtették az operához, Deryné a következő év elején megvált a nemzeti szinháztól. Azután a vidéki szintársulatoknál szerepelt és 1852-ben végkép lelépett a szinpadról. Diós-Győrben lakott azután férjével, hol gazdasszonykodással töltötte idejét. 1869-től a Radnotfay-alapítványból 100 forintnyi évdíjban részesült. Férje halála után nővéréhez Kilényinéhez költözött Miskolczra, hol 1872. szept. 29. meghalt. Hamvait a r. kath. úgynevezett nagyleány sirkertben (szegények temetőjében) diszes emlék jelöli.Vasárnapi Ujság 1872. 41. sz. 1877. 11–13. 10–37. sz. 1880. 24. 25. sz.

• Déryné naplója, 1879-1880
• Déryné naplója, [1887]
• Déryné naplója, [1900]
• Déryné naplója, [1900]
• Két ország ölelkezése 1791-1867, [1942]
• Futótűz, [1943]
• Déryné, [1944]
• Déryné naplója, 1952
• Déryné emlékezései, 1955
• Déryné levelei, 1994
• Déryné emlékezései, 2010
• Déryné naplója, [s.a.]

• Brockhaus-Riemann zenei lexikon. Szerk. Dahlhaus, Carl és Eggenbrecht, Hans Heinrich. A magyar kiadás szerk. Boronkay Antal. Bp., Zeneműkiadó, 1983-1985. 3 db., ()
• Dobrossy István–Eszenyi Miklós–Zahuczky László: Miskolci életrajzi lexikon; Pfliegler J. Ferenc Emlékére a BAZ Megyei Levéltárért Alapítvány–Miskolc Megyei Jogú Város, Miskolc, 2008. 304 o., ill., ()
• Kalapis Zoltán: Életrajzi kalauz. Ezer magyar biográfia a délszláv országokból. Újvidék, Fórum Könyvkiadó, 2002. 1135 [1] o. 3 db., ()
• Kluger Lászlóné: Irodalmi emlékhelyek Borsodban. Miskolc, II. Rákóczi Ferenc Könyvtár, 1969. 135 o., ()
• Leszler József: Nótakedvelőknek. Bp., Zeneműkiadó, 1986. 390, [1] o., ill., ()
• Magony Imre: Székesfehérvári olvasókönyv. Székesfehérvár, Árgus Kiadó, 2002. 368 o., ill., ()
• Magyar asszonyok lexikona. Összeáll., előszóval és történelmi résszel ellátta Bozzay Margit. Bp., 1931. Stephanum ny. VI, 1066 h., ill., ()
• Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969. ill., ()
• Magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Benedek Marcell. Bp., Akadémiai Kiadó, 1963-1965. 3 db. ill., ()
• Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-., ()
• Magyarnótaszerzők, énekesek és népdalosok lexikona. Szerk. Dr. Kikli Tivadar. Szeged, Bába és társai Kft, 1999. 240 [8] o. (A Tisza Hangja No. 17.), ()
• Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994. 882 [4] o., ill., ()
• Magyar Színművészeti Lexikon. Szerk. Erődi Jenő és Kürthy Emil összegyűjtött anyagának felhasználásával... Schöpflin Aladár. [Bp.], Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, [1929]. ill., ()
• Péterné Fehér Mária-Szabó Tamás-Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskeméti életrajzi lexikon. Kecskemét, Kecskeméti Lapok Kft.-Kecskemét Monográfia Szerkesztősége, 1992. 260 o. (Kecskeméti Füzetek 4.), ()
• Színészeti lexikon. Szerk. Németh Antal. Bp., Győző Andor, 1930. 2 db. 1099 o., ill., ()
• Színház az egész!... Játékos színháztörténeti keleidoszkóp a múlt század színi világából. Összeáll. Füle Péter. [Bp.], Palatinus, 2005. 403 o., ()
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Bp., 1891-1914. Hornyánszky Viktor 14 db., ()
• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub. I. köt. A-Cs. 2001; II. köt. D-Gy. 2002; III. köt. H-K. 2002.; IV. köt. L-Ő. 2003; V. köt. P-S. 2004.; VI. köt. Sz-Zs. 2007., ()
• Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994. 3 db.; 2. jav., bőv. kiad. 2000. 3 db.; CD kiad. 2000., ()
• Veszprém megyei színházművészeti lexikon. Szerk. Poór Ferenc. Veszprémi Petőfi Színház, Veszprém, 2008. 230 o., ()

• Déryné | Futótűz   |☰  1943   |☰  író