ABCD - Arany János

Arany János ☰ Nagyszalonta 1817.03.02 ☷ Budapest 1882.10.22 | akadémikus, esztéta, férfi, főtitkár, költő, műfordító, színész, újságíró, gimnáziumi tanár, drámafordító

649750

http://dka.oszk.hu/061100/061190/arany_j_elete_munkassaga.jpg

http://keptar.oszk.hu/031600/031694/vende2_33_d.jpg

http://dka.oszk.hu/068800/068869/016.jpg

http://dka.oszk.hu/035200/035262/1882_Page_352_a.jpg

http://keptar.oszk.hu/031600/031692/vende2_33_b.jpg

http://dka.oszk.hu/044100/044147/1854_pix_Oldal_14_Kep_0001.jpg

http://keptar.oszk.hu/031700/031704/vende2_36_b.jpg

http://dka.oszk.hu/035200/035259/1882_Page_351_a.jpg

http://keptar.oszk.hu/031600/031691/vende2_33_a.jpg

http://dka.oszk.hu/013200/013212/magyarkzgazdas_0772_c.jpg

http://dka.oszk.hu/035200/035258/1882_Page_349_a.jpg

http://dka.oszk.hu/039300/039377/1898_Oldal_367_h.jpg

http://dka.oszk.hu/005500/005597/12d3.jpg

http://dka.oszk.hu/039400/039403/1898_Oldal_372_c.jpg

Arani, Ânoš (1035600 | - )
Aran, Janoš (1035601 | - )
Arany János (1035602 | - )

archontológia

Magyar Tudományos Akadémia
levelező tag
1858.12.15 - 1858.12.15

Magyar Tudományos Akadémia
főtitkár
1865.01.26 - 1879.05.22

Magyar Tudományos Akadémia
rendes tag
1858.12.15 - 1882.10.22

Magyar Tudományos Akadémia
tiszteleti tag
1879.05.22 - 1882.10.22

életrajzok

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Arany János (Nagyszalonta, 1817. márc. 2. – Bp., 1882. okt. 22.): a legnagyobb magyar epikus költő, az MTA tagja (r. 1858., ig. 1879). Hajdúivadék, földművelő házaspár: ~ György és Megyeri Sára kései, 10. gyermekeként született; a 10 testvér közül csak kettő, a legidősebb nővér és a költő érte meg a felnőtt kort. Iskoláit Szalontán kezdte el, kisdiák korától fogva hallatlan szorgalommal olvasott. Szalontai diákéveire esnek első verselési próbálkozásai is. 1833 őszétől a debreceni kollégiumban folytatta tanulmányait, de – főként szűkös anyagi viszonyai miatt – már 1834-ben kénytelen volt egy időre búcsút mondani az iskolának és egy évig Kisújszálláson segédtanítóskodott. Az önművelést tovább folytatta, szakadatlanul olvasott és nyelveket tanult. 1835-ben visszatért Debrecenbe, ahol újult erővel folytatta tanulmányait. Házitanítóság révén anyagi helyzete jobbra fordult, tanárai kezdtek felfigyelni tehetségére, mégis már 1836 tavaszán végleg hátat fordított a kollégiumnak. Színésznek szerződött; rövid ideig Debrecenben lépett fel apró szerepekben, majd néhány hónapos vándorszínészkedés után szakított a színészi pályával is és Máramarosszigetről gyalogszerrel hazatért Nagyszalontára. Időközben édesapja megvakult, és alig pár héttel hazaérkezése után édesanyja kolerának esett áldozatul. A sorozatos csapások és csalódások hatására feladta költői, művészi terveit és közpályára lépett: előbb segédtanító volt, majd 1840-től aljegyző Nagyszalontán, és hivatali munkája mellett gazdálkodott is. 1840-ben megházasodott: egy ügyvéd árváját, Ercsey Juliannát vette feleségül. Házasságukból két gyerek született: Juliska (1841) és László (1844). A hivatali és családi gondok okozta fásultságból az 1842-ben Szalontára került egykori debreceni iskolatárs, a literátor Szilágyi István mozdította ki. Az ő ösztönzésére ismét művelni kezdte magát, a görög klasszikusokat tanulmányozta és angolul is megtanult, Fejlődésében a döntő lökést az 1845–47 közötti politikai események adták meg: a reformpolitika zsákutcába kerülése, a liberálisok és a konzervatívok marakodása felett érzett bosszúságában 1845-ben megírta Az elveszett alkotmány c. hexameteres szatirikus eposzát, amelyben merész iróniával állította pellengérre a korabeli megyei életet. Művével 1846 elején elnyerte a Kisfaludy Társ, komikus eposzra kiírt pályadíját. (Legelső nyomtatásban megjelent írásai egyébként egy Népnevelési ügyben c. cikk és két elbeszélés volt: az elsőt a Társalkodó közölte 1841-ben, az utóbbi kettő az Életképek 1846-os évfolyamában jelent meg.) Az elveszett alkotmánnyal aratott sikere után – Vörösmartynak az eposz nyelvére és verselésére vonatkozó bíráló szavait megszívlelve – fogott hozzá a Kisfaludy Társ. 1845-ben kiírt népies eposzpályázatára szánt Toldija megírásához. A Toldi – Petőfi János vitéze mellett a népies realista epika legkiemelkedőbb remeke – 1847-ben újabb pályadíjat hozott ~nak és ezzel együtt az irodalmi világ érdeklődését és Petőfi barátságát is. Ez a barátság, amelyről levelek és költemények egész sora tanúskodik, élete végéig ösztönző erővel hatott rá. Ez tette tudatossá benne a népiesség és a realizmus művészi igényét. Következő nagyobb művével, a Toldi estéjével 1848. márc.-ban készült el, ezt azonban – kibővítve – csak 1854-ben adta nyomdába. 1848-ban Vas Gerebennel együtt szerk.-je és cikkírója volt a parasztság tájékoztatását szolgáló Nép Barátjának, 1848 őszén néhány hétig önkéntes nemzetőri szolgálatot teljesített, 1849 tavaszán pedig belügymin.-i fogalmazóként működött Debrecenben, majd Pesten. A másfél esztendős szabadságharc egész sor forradalmi hangú költemény megírására ihlette. A szabadságharc bukásával elvesztette szalontai állását és lakását, szinte elölről kellett kezdenie az életét. Egy ideig járási írnok volt, azután fél évig nevelő Geszten a Tisza családnál, majd 1851 őszén a nagykőrösi ref. gimn. tanára lett. Nagykőrösi éveire esik költészetének egyik csúcspontja. Lírai verseiben a vívódás hangja szólt, a nemzet jobbjainak 1849 utáni meghasonlottsága fejeződött ki általuk. Megszólalt ezekben a költeményekben a csüggedés, a kétely, a reménytelenség, de megszólalt a kötelességtudás s a helytállás erkölcsi parancsa is: a nemzet iránti felelősségérzet nem engedte, hogy úrrá legyen a kétségbeesés. Történelmi balladáiban a harcos múlt emlékét idézte: ébren tartotta velük a nemzeti öntudatot. Ennek az időszaknak a terméke A nagyidai cigányok c. verses epikai műve is: a forradalom vesztét okozó nemzeti hibákat gúnyolta bennük öntépőn, keserűen. Nagykőrösön kezdett el behatóbban foglalkozni elvi-esztétikai és irodalomtörténeti problémákkal is, és munkásságának több kitűnő tanulmány (A magyar nemzeti versidomról, 1854; Naiv eposzunk, 1858; Zrínyi és Tasso, 1859) az eredménye. 1860 őszén a Kisfaludy Társ. ig.-jaként (tag 1848-tól) – végleg Pestre költözött. 1861-ben megindította a Szépirodalmi Figyelőt, amely (1862-től) Koszorú néven sem kapta meg a megfelelő támogatást sem az íróktól, sem a közönségtől, 1865-ben meg is szűnt. Közben nagy szerepet vállalt az első teljes m. Shakespeare-kiadás elkészítésében, lefordítva a Szentivánéji álmot, a Hamletet és a János királyt. 1864-ben jelent meg Buda halála c. „hún regé”-je, amelyet egy hun trilógia első részének szánt, terveit azonban nem tudta megvalósítani. 1865-ben – részben az anyagi bizonytalanság érzéséből elvállalta az MTA titkári tisztét, majd 1870-től 1879-ig főtitkáraként működött. Az időszaki adminisztrációs munka és Juliska leányának korai halála (1865. dec.) csaknem egy évtizedre elhallgattatta benne a költőt. Közben azért sajtó alá rendezte Összes költeményeit (1867), kiadta Prózai dolgozatait, lefordította Arisztophanész vígjátékait (1871–74) és 1873-ban megírta a Bolond Istók második énekét. (Az első ének 1850-ben készült.) A 60-as évek végétől kezdve sokat betegeskedett és több nyarát Karlsbadban töltötte. 1877-től már csak névlegesen látta el az MTA főtitkári teendőit és a nyarat a Margitszigeten töltötte családjával, teljes alkotói nyugalomban. Ennek a nyárnak a terméke az Őszikék cím alatt összefoglalt költeményciklus: a híres „Kapcsos Könyv”-be beírt lírai költemények, életképek, balladák páratlanul szép gyűjteménye. Utolsó nagy művét, a Toldi szerelmét 1879 máj.-ában fejezte be. Élete utolsó 3 évében főleg a hun trilógiával foglalkozott. 1882 egyik őszi napján séta közben meghűlt, lázas beteg lett és rövidesen meghalt. Négy alkalommal az MTA nagyjutalmát kapta (Kisebb költeményei 1860; Összes költeményei 1872; Toldi szerelme 1879; és Hátrahagyott versei 1893). – Zenével is foglalkozott, költészetében és verselméletében is fontos szerepet játszott a zene. Dalokat is komponált a saját, valamint Petőfi, Bajza, Amadé, Kölcsey verseire. (Összesen 26 dallamáról van tudomásunk.) Népdalgyűjteménye, mely fiatal éveinek emlékeit foglalja írásba, kora népdalismeretének fontos dokumentuma. Verseinek megzenésítői, ill. műveinek feldolgozói között olyan kiváló zeneszerzőket is találunk, mint Kodály, J. Strauss, Mosonyi, Buttykay stb. – Fontos kiadások: A. J. összes költeményei (Pest, 1867); A. J. prózai dolgozatai (Pest, 1879); A. J. összes munkái (I–VIII. Bp., 1884–85); A. J. hátrahagyott írásai (s levelezése (I–IV. Bp., 1887–89); A. J. Összes művei (Az MTA kritikai kiadása Bp., 1951); A. J. válogatott művei (Magy. klasszikusok, I–IV. Bp., 1952–53); A. J. Népdalgyűjteménye (kiadta Gyulai Ágost és Kodály Zoltán, Bp., 1952); A. J. összes költeményei (I–III. Sajtó alá rendezte Keresztury Dezső és Keresztury Mária, Bp., 1962); Kapcsos Könyv (Bp., 1962). – Irod. Riedl Frigyes: A. J. (Bp., 1887); Gyulai Pál: A. J. (emlékbeszéd, Olcsó Kvtár, 1891); Schöpflin Aladár: A fiatal A. (Magyar írók. Irodalmi arcképek és tollrajzok, Bp., 1919); Viski Károly: A. népe (A. tárgyi néprajzának vázlata. Nagyvárad, 1919); Voinovich Géza: A. J. életrajza (I–III. Bp., 1929–38); Sztankó B.: A. J. (A Zene, 1932. 11. sz.); Lukács György: Új magyar kultúráért (Bp., 1948); Barta János: A. J. (Nagy Magy. Írók, Bp., 1953); Sőtér István: A. J. (Romantika és realizmus, Bp., 1956); Hermann István: A. J. esztétikája (Bp., 1956); Gergely Pál: A. J. és az Akadémia (1957); Komlós Aladár: A magyar költészet Petőfitől Adyig (Bp., 1959); Sőtér István: Nemzet és haladás (Bp., 1965); Keresztury Dezső: „S mi vagyok én...” A. J. 1817–1856 (Bp., 1967). – Szi. Dóczy Jenő: A. J. Életképek (Bp., 1929); D. Szemző Piroska: A. J. napjai; Szilágyi Ferenc: Mintha pásztortűz ég... (ifj. r., Bp., 1965); Babits Mihály: A. J.-hoz (vers); Juhász Gyula: Ének A. J.-hoz (vers); Benjámin László: A. J.-hoz (vers).

Magyar színházművészeti lexikon, 1994

Arany János(Nagyszalonta, 1817. márc. 2.–Bp., 1882. okt. 22.): színész, drámafordító, költő. 1836-ban rövid ideig vándorszínész volt. Debrecenben, Szatmárt, Máramarosszigeten játszott, húsz epizódszerepéről tudunk. Shakespeare művei közül lefordította a Szentivánéji álmot (bem. 1864), a Hamletet (bem. 1868) és a János királyt (bem. 1892), öt Shakespeare-fordítása töredékben maradt. 1871–1874 között fordította Arisztophanész összes műveit (megjelent 1880-ban). Alapvető tanulmányt írt a Bánk bánról (1859), felfedezője és első sajtó alá rendezője Az ember tragédiájának (1861). Fordításai: A. J. összes művei 7–9. (kritikai kiadás, 1961). – Ir. Bayer J.: A. J. színészi pályája (Bp.-i Szemle, 1888); Kilián I.: A. J., a vándorszínész (Nagykőrös, 1982.).

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái

10. Hamlet, dán királyfi (Shakspere minden munkái 8. kötet.) Pest, 1867. 2. kiadás. Bpest, 1882. 3. kiadás önállóan egy fényképpel (Makart) U. ott. 1882. 4. kiadás. U. ott, 1884. (A m. nemzet családi könyvtára és Shakspere szinműveinek 1886. diszkiadásában VI. Bevez. és jegyzetekkel Csiky Gergelytől.)11. János király (Shakespere minden munkái 14. kötet.) Pest, 1867. (2. kiadás önállóan. Bpest, 1884. és a Shakspere szinműveinek 1887. diszkiadásában. Bevezet. és jegyzetekkel Csiky Gergelytől XXVII.)12. Arany János összes költeményei. Pest, 1867. hat kötetben, arczképpel. E kiadás nyerte el 1872-ben az akadémia nagy jutalmát 2. kiadás, egy 4-rét kötetben arczképpel és 8 fényképezett rajzzal. U. ott, 1867. (Ism. Hon 1866. 285. V. K.) A fényképek az illető költeményekkel együtt külön Arany-Album czím alatt is megjelentek. U. ott, 1867. 2. (czim) kiadás. U. ott, 1869. 3. kiadás. U. ott, 1872. kétféle alakban, 6 és 3 kötetben; ugyanezen kiadás a Családi Könyvtárban is.13. Toldi szerelme. Költői elbeszélés tizenkét énekben. Bpest, 1879. (Az akadémia 1880-ban nagy jutalommal tüntette ki, valamint a Kisfaludy-társaság is ötven arany jutalomban részesítette.) 2. kiadás. U. ott. 1880. kétféle alakban. 3. kiadás. U. ott, 1882. (Ugyanez a Családi Könyvtár 9–14. és III. k.).14. Prózai dolgozatai. U. ott, 1879. (Ism. Budapesti Szemle XXI. Családi Könyvtár XXI. 1885.)15. Aristophanes vigjátékai. (A m. tud. akadémia által gr. Karátsonyi-jutalommal kitüntetett fordítás.) Bpest, 1880. 3 kötet. (Ism. Bud. Szemle XLI., XLII. Imre Sándor. P. Lloyd 326. sz. stb.)16. Arany János összes munkái. 8 kötet. Bpest, 1884–85. (Ism. Egyet. Philol. Közlöny 1886. stb.)17. Zrinyi és Tasso. U. ott, 1885. (Családi Könyvtár 77. k.)1842. tavaszán Szilágyi István egykori tanulótársa jött mint rector Szalontára és Aranyt a további irodalmi munkásságra buzdította s különösen a görög tragikusok forditására unszolá; majd az angol nyelvben jártasságot szerezvén, Shakesperet kezdé tanulmányozni s fordítgatni. 1845. nyarán irta az Elveszett alkotmány cz. szatirikus eposzt. (Megjelent a Kisfaludy-társaság Évlapjai VII: kötetében és 25 arany dijat nyert.) 1846-ban az Életképekben (I. 13. sz.) jelent meg tőle egy falusi beszély: Egyszerű beszélyke, Uti tárczámból cz. és egy másik Hermina cz. (II. 9. sz.) Ekkor irta Toldit, melylyel 1847-ben a Kisfaludy-társaságtól kitűzött 20 arany pályadíjat nyerte el. Ez évben irta Murány ostromát és Toldi Estéjét.1847. jun. 1–10. Petőfi meglátogatván őt, szoros barátság szövődött köztük és sürűn leveleztek. 1848-ban a Kisfaludy-társaság tagjai sorába vette őt fel. 1848–49-ben néhány verset és kisebb elbeszélést irt a folyóiratokba. A kormány által megindított Nép Barátja cz. lap szerkesztését nem vállalta el, csak nevét kölcsönözte oda, a valódi szerkesztő Vas Gereben volt; eleinte több költeményt és népszerű politikai czikket irt bele, de 1849. márcz. 10. már neve se fordúl elő a lapon. Mint nemzetőr részt vett a szalontai századdal az aradi várostrom körűli szolgálatban, mintegy 8–10 hétig. A szabadságharcz alatt is folyvást jegyző maradt 1849. tavaszáig. Ekkor a magyar belügyminiszteriumnál fogalmazói hivatalt vállalt és lakását Debreczenbe, majd Pestre tette át. Családja Szalontán maradt, hol Petőfi családja 1849. január végétől májusig náluk lakott. Bekövetkezvén a katasztrófa, mint magánegyén lakott Szalontán 1851. őszéig. Időközben Tisza Lajos hivta meg Gesztre, hogy fiát, Domokost a költészetre oktassa. Az 1851 év második felében a nagykőrösi ref. gymnasiumhoz a magy. és latin nyelv és irodalom tanárává választatott, hova azon év őszén egész családjával át is költözött.1860. jul. 15. a Kisfaludy-társaság igazgatójának választotta s ő elfoglalván ez állást, Pestre költözött, egyszersmind 1860. nov. megindította a Szépirodalmi Figyelőt, melyet 1862. okt. végeig szerkesztett, mire 1863-ban a Koszorút indította meg, mely 1865. jun. végén szünt meg. Arany mindkét lapban számos czikket, u. m. irói arczképeket, értekezést a magyar verselésről és birálatokat irt.1865–76-ig eredeti művein alig dolgozott valamit. 1877-ben lemondott főtitkári hivataláról, de ezt az akadémia nem fogadta el; Arany azonban 1879-ben harmadizben kérte fölmentését a titkári hivataltól; az akadémia ekkor elfogadta lemondását. Miután titkári fizetését 1877. óta nem vette fel, legalább az akadémia palotájában elfoglalt lakásnak további megtartására kérték föl, egyszersmind a tiszt. főtitkári czímet ruházták reá 1879. máj. 22. Ugyane gyűlésen igazgató taggá is választatott. Hivatalától való visszavonulása után számos lyrai költeményt s balladát irt. 1879. tavaszán bevégezte Toldi Szerelmét.18. Ercsey Sándor, Arany János életéből. Gyulai Pál előszavával és Arany Jánosnak 60 levelével. U. ott. 1885.19. Arany János hátrahagyott iratai és levelezése. 4 kötet. Bpest, 1887–89. (Fia Arany László által sajtó alá rendezve, bevezetéssel és jegyzetekkel ellátva. Ism. P. Napló 1886. 305. sz. Nemzet 1886. 327., 1887. 60., 98., 137. sz. Vasárn. Ujság 1887. Bud. Szemle LIII., LIV. Főv. Lapok 1887. 61. 272. 274. sz. Egyetértés 1887. 249. sz. Tanáregylet Közl. XX. k. stb.)1. Toldi. Koszorúzott költői beszély 12 énekben. (Költői pályaművek, melyeket 1847-ben koszorúzott és kitüntetett a Kisfaludy-társaság. Pest. 1847.) 2. kiadás U. ott, 1854. 3. (népszerű) kiadás. U. ott, 1858. 4. (népszerű) kiadás. U. ott, 1867. Iskolák számára nyelvi jegyzetekkel ellátta Lehr Albert. Budapest, 1880. 5. kiadás. U. ott. 1882. Nyelvi és tárgyi bő magyarázatokkal ellátta Lehr Albert. U. ott, 1882. Akad. nagyjutalmat nyert. 6. kiad. U. ott, 1886. (Jeles irók iskolai tára XI. Ism. Bud. Szemle.) 7. kiadás. Bpest, 1887.2. Murány ostroma. Beszély négy szakaszban. Pest, 1848. és Bpest, 1884. (és Családi Könyvtár 78. és XI. Bpest, 1884.)3. Katalin. Tizenhárom énekben. Pest, 1850.4. Nagyidai czigányok. Hősköltemény négy énekben. U. ott, 1852. (és Családi Könyvtár 49. Budapest, 1884.)5. Toldi estéje. Költői beszély 6 énekben. Pest, 1854. Az akadémia által a Marczibányi jutalomban részesíttetett. (Ugyanekkor Toldival is egy kötetben. 2. (népszerű) kiadás. U. ott, 1859. 3. (népszerű) kiadás. U. ott. 1867. (Toldival együtt két kötetben) 4. kiadás. Bpest, 1882. (Toldival együtt. U. ott, 1882. Családi Könyvtár 30, 31. és VIII.) 5. kiadás. U. ott, 1887.6. Kisebb költeményei. Pest, 1856. két kötet. (1860-ban az akadémia nagy jutalmával tüntette ki. Ism. Bérczy, P. Napló 1856. 345, 346. sz.) 7. teljes kiadás, Budapest, 1885. és Családi Könyvtár 115–118. és XXXV.)7. Széchenyi emlékezete. Olvastatott az akad. Széchenyi-ünnepélyen. Pest. 1860.8. Buda halála. Hún rege. A m. tud. akadémia által Nádasdy-díjjal jutalmazott mű. U. ott, 1864. 2. kiad. Bpest, 1884. 4. kiad. Családi Könyvtár 38, 39. 5. kiad. Bpest, 1884.9. A Szent-Iván-éji álom (Shakspere minden munkái I. k.) Pest. 1864. (2. kiadás Bpest 1879. 3. kiadás önállóan Konewka 24 silhouettejével. 4. kiadás. U. ott. 1884. (A magyar nemzet családi könyvtára 56. füzet és Shakspere szinműveinek 1888. díszkiadása. Bevez. és jegyzetekkel Csiky Gergelytől. XVI.)a Kisfaludy-társaság elnöke s a m. tudom. akadémia főtitkára,a Kisfaludy-társaság elnöke s a m. tudom. akadémia főtitkára, szül. 1817. márcz. 2. Nagy-Szalontán, Bihar-megyében, hol atyja A. György földmivelő volt, egy kis ház és föld birtokosa; a nemzetség, melyből származott eredetileg nemes volt, azonban jogaitól megfosztva, bár a nemeslevél birtokában, per utján sem volt képes visszaszerezni régi kiváltságát. Anyját Megyeri Sárának hívták. Iskoláit Szalontán kezdte. 1833-ban a költészeti osztályba lépett; azon év nov. Debreczenbe ment; alig vihetett oda annyit, hogy a deák beöltözés költségeit fedezhesse. 1834. márcziusában Kis-Ujszállásra ment ideiglenes tanítónak, hogy egy kis pénzt szerezzen tanulmányai folytatására. Kis-Ujszálláson Török Pál, a későbbi ref. püspök, volt a rector. Jeles könyvtára megnyílt Arany előtt, ki éjjel-nappal olvasott; a német és franczia nyelvben is gyakorolta magát és latinból, németből fordítgatott, sőt a költészetben is tett kisérletet. Egy év mulva visszament Debreczenbe és Erdélyi József kis leányait tanítván mellékesen, tanárai is különösebben figyeltek reá, úgy, hogy a grádus elejére vergődött; ő mégis megunván az iskolai egyhangúságot, festő vagy szobrász akart lenni s az iskolát 1836. februárban önként elhagyta. Ekkor a Debreczenben Fáncsy és László igazgatása alatt működő szinésztársaságba állott; ez azonban már április 1. föloszolván, a Hubay által toborzott vándorszinész csapathoz csatlakozott, és Nagy-Károly, majd Szatmár, végre Mármaros-Sziget lett vándorlásuk czélja; de néhány havi sanyarú vándorlás és hányattatás után, ugyanazon év nyarán, már Szalontán leljük őt. Alig pár héttel hazaérkezése után édes anyja hirtelen meghalt kolerában, atyja pedig elvesztette szemevilágát. Egyháza s a város részvéttel tekintvén a fiú sorsát, megválasztották őt conrectornak. A grammatikai osztályokat tanította 1839. tavaszáig; ekkor egy évig irnok a városnál, azután rendes aljegyző lett. 1836–40 nem szün meg folytatni olvasmányait, Shakespere német forditásait akkor forgatta először. Homért is elővette. A francziában Telemaque és Florian után Molierebe kapott. 1840 novemberben nőül vette Ercsey Juliannát, egy ügyvédnek árva, vagyontalan leányát.Álnevei és jegyei: ifj. Árva Imre s Arianus (Hölgyfutár 1851.)., Akakievics Akaki, A. A., M. P., Y. és -y -o. (Koszoru 1863–65.), Szalontai J. M. (Nyelvőr), A. (M. Emléklapok 1850., M. Irók Füzetei, 1851. és Szépir. Figyelő (1861–62.), A. J. (Pesti Röpivek 1850., Remény 1851. és Koszoru 1863.), A...ny (Az 50-es évek elején és azután is); végre # (Üstökös 1858–59.)A M. Tudom. Akadémia Értesítője XVI., XVII., XIX.Arany egyes költeményei elszórtan és önállóan is megjelentek a külföld irodalmában; igy a Toldi és Murány ostroma Kertbeny fordításában Lipcsében jelent meg: Johann Arany's Erzählende Dichtungen czímmel 1851-ben; Toldit és Toldi estéjét Kolbenheyer Móricz adta ki 1855 és 1857-ben ugyanott; Jovanovics János Toldit szerbre ford. (Ujvidék, 1858.) Toldi szerelmét is németre fordította. Kolbenheyer Budapesten, 1884-ben, Toldi estéjét szerbre fordítva Jovanovics adta ki Ujvidéken, 1870-ben; ő fordította szerbre Murány ostromát is.Arany JánosArany János munkáiról, leveleiről és az életére vonatkozó czikkekről, melyek 1885. elejéig megjelentek, bő repertorium található a Ráth Mór által kiadott: Összes munkáinak V. és VIII. kötetéhez csatolt függelékben.Arczképét a szalontai tanács lefestette Barabás által 1856-ban (P. Napló 1856. 405., 415. sz.) E fölvétel után készült 1883-ban szintén Barabás által a m. tud. akadémia képes termében levő olajfestményű, életnagyságú térdképe, ezután rajzolta Barabás Aranynak azon arczképét is, melyet Axmann metszett aczélba s mely megjelent Kisebb költeményei előtt 1856-ban. Barabás már 1848-ban az Életképek és 1855-ben a Hölgyfutár szerkesztősége által kiadott Arczkép Album számára is rajzolta kőnyomatú kiadás czéljából. A Vahot Imre által kiadott Magyar Irók arczképcsarnoka 1. műlapján Barabás után Rohn által kőre rajzolva szintén megjelent A. arczképe. (A. J. hátrahagyott iratai és levelezése I. 529. l.)Az 1850. évtől fogva ujra dolgozgatott folyóiratokba s albumokba, leginkább lyrai költeményeket. Ez időszakból valók nagyobb művei is. Mint nagykőrösi tanár rendszeresebben kezdte tanulmányozni a magyar nyelvet és irodalmat. A világirodalom nagyobb eposzait is ujra olvasgatta. Egy pár értekezést irt az Uj M. Museumba. (1854., 1857.) A m. tudom. akadémia tiz évi szünet után 1858. decz. 15. nagy gyűlést tartván, előbb levelező, majd ugyanaz nap rendes taggá választotta s székét 1859. okt. 31. Zrinyi és Tasso cz. értekezésével foglalta el.Beöthy Zsolt, Szépprózai Elbeszélés I. II. és A. J. halálára irt vezérczikke a P. Naplóban. (1882. 292. sz.) úgyszinte: A nemzeti érzés epikájában cz. felolvasása. (Pozsony-vidéki Lapok 1887. 221–23. sz.)Bérczy Károly (Pesti Napló. 1856.)Buda halálát Sturm Adolf fordította németre. (Lipcse, 1879. Ism. Hon 226. sz.) Katalint és Keveházát Dux Adolf (Pest. 1861.) és Sponer A. (Lipcse, 1880.) adták ki Ungarische Dichtungen cz. gyűjteményes munkában. Keveházát Kertbeny is lefordította és kiadta Dichtungen v. J. Arany czímű gyűjteményben (Genf, 1861.)Budapesti Hirlap 1885. 146. 1886. 184. 1887. 97. sz.Budapesti Szemle II., VII., VIII., X. (1858–60.) és Gyulai Pál szerk. alatt I., II., IV., XVI–XVIII., XXII., XXVII., XXXVI. (Gyulai Pál), LIII (Bayer József), LIV. (Péterfy Jenő.)Dalai. Énekre és zongorára feldolgozta Bartalus István. Bpest, 1884.Egyetértés 1887. 181., 1888. 105. sz.Egyet. Philol. Közlöny 1887. 82., 189., 555., 656. 1889. 287.Ehez járulnak még: Toldy Ferencz, (Szépirodalmi Szemle 1847.)Emlékszobra érczbe öntve (Strobl műve) a m. n. múzeum előtti kerti téren fog fölállíttatni.Ezután egész haláláig keveset dolgozott. 1868-ban veszélyes betegséget állott ki és májbaja miatt évenkint a karlsbadi fürdőt látogatta. Régi betegsége, a heveny hörglob, 1878. aprilisében lépett fel első izben súlyos alakban, mig végre egy meghülés fokozván betegségét 1882. okt. 22. meghalt Budapesten a m. t. akadémia palotájában. Ravatalánál Gyulai Pál, Szász Károly és Török Pál ev. ref. püspök tartottak gyászbeszédet. A Kisfaludy-társaságban 1883. okt. 24. Gyulai Pál, a m. tudom. akadémiában az 1884. jun. 8. közülésen Szász Károly tartottak fölötte emlékbeszédet.Figyelő I–XXVI.Fővárosi Lapok 1885. és 1886. 109., 293. sz. 1887. 97. sz.Greguss Ágost (Pesti Napló 1854.)Győri Közlöny 1886. 53., 54. sz.Gyulai Pál (Budapesti Hirlap 1855.)Háhn Adolf, Adatok tanársága idejéből. (Egyet. Philol. Közlöny, 1883.)Jancsó Benedek, Arany János. (Kölcsey Egyesület Évkönyve I. 1884.)Jászberényi kath. Gymn. Értesítője 1886.Kemény Zsigmond, (Divatcsarnok 1853., fölvéve tanulmányaiba 1870.)Kisebb költeményeit többen fordították különböző időben gyűjteményekben és lapokban, u. m. németre: A von der Haide (Handmann Adolf), Sponer Andor, Dudumi Demeter, Kertbeny Károly, Steinacker Gusztáv, Strassmann Mór, Lindner Ernő, Dux Adolf, Dóczi Lajos, Gross K., gr. Pongrácz István, Braun József, Korodi Lajos és mások; francziára: Saissy Amadée (A dalnok búja és Zách Klára az Egyetemes Philologiai Közlönyben 1878.); oroszra: Mihajlova Olga (a Rab gólya költ. a Vjesztnik Yevropy folyóirat 1889. szept. füzetében); angolra: Loew W. és Butler E. D.Koltai Virgil, Arany János élete és költészete. (Ism. Egyet. Philol. Közlöny 1887. 82. l.)Magyar Helikon I. oszt. 3. kötet. (Dr. Badics Ferencz.)Magyar Könyvészet. II. 1876–85. és 1886–88.Magyar Salon, II. (1884–85.)Márki Sándor, A nagyfalusi Arany-család. (Századok 1879. Különnyomatban is.)Munkái:Nagyszalonta és Vidéke. 1890. 3. és köv. sz. (A. J. életéből. Rozványtól.)Néptanitók Ismerettára. I. Pest, 1873. (Greguss Ágost.)Önéletrajzi adatok (A. J.-nak 1867. szept. 18. kelt és hozzám intézett levele) és gyászjelentés.Panyak Repertoriuma.Pester Lloyd 1886. 184. sz.Pesti Napló 1887. 98., 354. sz. (Szász K.)Petrik Bibliographiája.Riedl Frigyes, Arany János, Bpest, 1887. (Ism. Egy Philol. Közlöny. Nemzet 1. sz.)Sikerült gipszöntvényű mellszobrát, mely a m. n. múzeum szobortárában látható, még életében elkészíté Izsó Miklós; halála után Kiss György mintázta sok hűséggel. Amaz férfi, emez öreg korában ábrázolja a költőt.Szalay László elhunytával a m. tudom. akadémia titkára lett 1865. jan. 26.; az uj alapszabályok kihirdetése után pedig 1870. jan. 17. az elegyes ülés főtitkárnak nyilvánította. A király őt koronázása alkalmával 1867-ben a Szent-István rend keresztjével diszítette föl.Szinnyei Repertoriuma. Tört. I., II.Szivák Imre, Arany Toldija a középiskolában. Nagyszombat, 1884.szül. 1817. márcz. 2. Nagy-Szalontán, Bihar-megyébenThewrewk Árpád, Ágnes asszony. Értekezés. Bpest, 1882.Vasárnapi Ujság 1887. 37. 51., 1888. 1. sz.

tudósportál

A debreceni ref. kollégiumban tanult (1833–1834, 1835–1836), autodidaktaként képezte magát, festészettel, szobrászattal, zeneszerzéssel kísérletezett (1840-es évek); közben egy rövid időre színésznek szegődött (1836). Az MTA tagja (l.: 1858. dec. 15.; r.: 1858. dec. 15.; t.: 1879. máj. 22.). Az MTA titoknoka (= főtitkára, 1865. jan. 26.–1879. máj. 22.), t. főtitkára (1879. máj. 22.–1882. okt. 22.).

könyvei