Tiszay Andor     ☰ Győr 1900.07.05   ☷ Budapest 1986.02.19   |   bibliográfus, dramaturg, író, műfordító, rendező, színész, újságíró, művelődéstörténész, színházi rendező, színházi titkár
650040
Tiszay Andor (2771982 | - )
 
életrajzok

Kortárs magyar írók, 1945-1997

(Győr, 1900. júl. 5.-Bp., 1986. febr. 17.): író, műfordító, művelődéstörténész, rendező.M.: A bátor ember. Eltűnt a kabátom, villámtréfák, 1932; Húsvéti passió, d., 1932; Kezek élete, 1936; Barbár bölcsességek, 1941; Jávai keselyűk, kalandr., 1947; Hazánk felszabadulása, bibl. és dokumentumgyűjt., 1955; Szabó Ervin könyvtártudományi cikkei és tanulmányai, 1959; Különlenyomatok és röpiratok a Szovjetunióról a két világháború között, 1959; A Magyar Tanácsköztársaság röplapjai, 1959; A könyv a mi barátunk, 1962; A könyv dicsérete, 1964; Tájékoztató a II. világháború alatti magyar antifasiszta ellenállás irodalmáról, 1969; Ének Leninről, 1970; Lenin első ábrázolása a magyar sajtóban, 1970; Rádióhallgatók lexikona I-II., szerk. [Falk Gézával], 1944.Műford.: E. A. Poe: Arthur Gordon Pym a tengerész, r., 1943; A néger is ember. Amerikai néger költők antológiája, 1948.TISZAY ANDOR[ÚMIL,MÉL4,OSZKK]

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Tiszay Andor (Győr, 1900. júl. 5. – Bp., 1986. febr. 19.): író, rendező, művelődéstörténész, bibliográfus. 1918-ban egy évig orvosnak tanult; bekapcsolódott a Galilei Kör munkájába. 1919-ben a Vörös Hadseregben harcolt. Az 1920-as évek elején újságíró. 1924-27-ben külföldön, elsősorban Olaszo.-ban élt. Hazatérve részt vett a formabontó irodalmi és színházi mozgalmakban. Egyik alapítója Forgács Rózsi Kamaraszínházának, a Cikk-Cakk Estéknek, a Prizma elnevezésű mozgásművészeti előadásoknak. 1928-tól a KMP tagja. A 100% és a Világirodalmi Szemle munkatársa. 1929-től az Operaház segédrendezője, 1937-ben állásából baloldali magatartása miatt elbocsátották. A Vajda János Társ. tagja, rendszeres előadója. Darabjait a Magy. Rádió mutatta be, melynek rendezője volt. Szépirodalmi művei mellett fordításai és dalszövegei is jelentek meg. Az 1930-as évek végétől több ízben állították bíróság elé. 1945-től az Operaház főtitkára. 1946-tól a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Színházi Gyűjteményének, 1961-es nyugdíjba vonulásáig bibliográfiai osztályának vezetője. Kiépítette az ajánló bibliográfiák széles körét, többnek összeállítója volt. Közreadta 1959-ben Szabó Ervin könyvtártudományi cikkeinek és tanulmányainak gyűjteményes kötetét. Lefordította J. Conrad és Poe regényeit, 1946-ban adta közre A néger is ember című antológiáját amerikai néger költők verseiből. – F. m. A bátor ember. Eltűnt a kabátom. Villámtréfák (Bp., 1932); Barbár bölcsességek (Bp., 1941); Jávai keselyűk (Bp., 1947); A Magyar Tanácsköztársaság röplapjai (Bp., 1959); A könyv a mi barátunk (Bp., 1962).– Irod. Szalai Imre: A Vajda János Társaság (Bp., 1975); Végh Ferenc: Beszélgetés a 75 éves Tiszay Andorral (Könyvtáros, 1975. 10. sz.).

Magyar színházművészeti lexikon, 1994

(Győr, 1900. júl. 5.–Bp., 1986. febr. 19.): színész, színházi titkár, rendező, dramaturg, újságíró, író, műfordító. 1906–07-ben a pozsonyi színházban gyerekszerepeket játszott. 1919-ben Sziklay Kornél színházában mindenes volt. 1919–20-ban a Munkások Irodalmi és Művészeti Országos Szövetsége színiiskoláját végezte el, s ebben az időben a ferencvárosi munkásotthonban színielőadásokat rendezett. 1921-től az Óbuday Kisfaludy, a Budapesti Színháznál és a Tarka Színpadon titkárként dolgozott. 1923-ban egyik alapítója volt Forgács Rózsi Kamaraszínházának, amelynek ügyvezető titkára lett. Ebben az időben rövid ideig a Népház Színházat is vezette. 1925 k. létrehozta az Első Vándor Munkás Bábjáték Társulatot. 1924–25-ben a Magyar Színházban játszott kisebb szerepeket, majd két évre külföldre utazott. 1926-ban Rómában Luigi Pirandello mellett színpadi rendezést tanult. Bejárta Európát, Észak-Afrikát és Kis-Ázsiát. 1926–27-ben ismét Forgács Rózsi Kamaraszínházának titkára volt. 1928-ban Rékai Andrással megszervezte a Színpadművészeti Stúdiót és Palasovszky Ödönnel a Rendkívüli Színpadot. 1928-ban a Szent István Ünnepi Hét és a Mikófalvi Passiójáték rend.-je volt. 1928–29-ben a Prizma, 1931-ben a Madzsar Alice Művészcsoport előadásain színészként, szerzőként vagy szcenikusként közreműködött. 1929-ben a Talkie, 1930-ban az Omnia Kabaréban is fellépett. Napilapokba, irodalmi és színházi folyóiratokba – Színészek Lapja, Színházi Magazin, Délibáb – írt. Munkatársa volt a Színészeti (1930) és a Magyar Színművészeti (1929–31) Lexikonnak. 1930–1932 között az Operaház segédrend.-je, 1945 tavaszán-nyarán főtitkára volt. 1945-től 1961-ig a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár bibliográfiai osztályát vezette. A Rádiónak is munkatársa volt: hangjátékokat rendezett, szerkesztette a Rádióhallgatók Lexikonát (1944), 1945. jan.-ban részt vett a Rádió újjászervezésében. Több regényt fordított. 1958-tól az Irodalmi Színpad műsorfüzetét szerkesztette. Drámái: Húsvéti passió (1932), Az egérfogó (Innocent V. E.-vel, 1944). Könyve: Eltűnt a kabátom. Tíz villámtréfa és konferansz (Barnász I.-nal, 1938).Tiszay Andor

könyvei

róla szóló könyvek

film
linkek