Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Bem József (Tarnów, Lengyelo., 1794. márc. 14. – Aleppo, Szíria, 1850. dec. 10.): lengyel katonatiszt, magyar honvéd tábornok, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kiemelkedő egyénisége. Krakkóban 1809-ben a tüzérisk. hallgatója, 1810-ben alhadnagy. 1811-ben főhadnagyi rangban került a lovastüzérekhez. Napóleon 1812-i Oroszo. elleni hadjárata idején részt vett a Gdaňsk körüli harcokban; 1813-ban a varsói téli tüzérségi isk. tanára. Mint a Lukasinski-féle összeesküvés részvevőjét 1822-ben letartóztatták és 1 évi börtönre ítélték, amit később büntetőszolgálatra változtattak. 1826-ban újból-megvált a hadseregtől, műszaki tanulmányokkal foglalkozott, majd csatlakozott az 1830-31-i lengyel felkeléshez, és az osztrolenkai csatában 1831. máj. 26-án mint a tüzérség kiváló irányítója szerzett magának nemzetközi katonai hírnevet. A szabadságharc bukása után emigrációba kényszerült, beutazta a Ny-európai országokat, könyvet írt a lengyel szabadságharcról, amelyben döntő jelentőségűnek jelölte az agrárkérdést. 1848 tavaszán bekapcsolódott a galíciai forradalmi mozgalomba, majd 1848. okt. 14-én a forradalmi Bécsnek ajánlotta fel szolgálatait. A védőrség parancsnokaként irányította a város védelmét, Bécs eleste után az ellenséges vonalakon keresztül álruhában Pozsonyba érkezett és a m. szabadságharc mellé állott. Kossuth dec. 1-én az erdélyi hadsereg főparancsnokává nevezte ki. Ujjászervezte a felbomlóban levő erőket és három hónap alatt kiűzte Erdély területéről az ellenséget: a tihucai győzelemmel kikergette a császári É-i hadseregeket, elfoglalta Marosvásárhelyt, majd a gálfalvi, szelindeki, vízaknai, szászvárosi, piski és nagyszebeni csaták során Puchner D-i seregét verte meg. A m. országgyűlés 1849. márc. 23-án altábornaggyá nevezte ki. Máj.-ban Orsováig hatolva a Bánátot is megtisztította az osztrákoktól. Ezután a 70 000 főnyi cári intervenciós sereggel vette fel a harcot, de nehéz küzdelem után júl. 31-én Segesvárnál döntő vereséget szenvedett, majd aug. 9-én Temesvárnál az osztrákokkal szemben is alul maradt. Világos után Töröko.-ba emigrált, belépett a török hadseregbe, mert így remélte a harc folytatását a cári despotizmus ellen. Murad Tevfik pasa néven Szíria katonai parancsnoka volt haláláig. Győzelmeit kiváló hadvezéri tehetségének, erélyének és demokratikus politikai magatartásának köszönhette. Tevékenyen munkálkodott Erdélyben a nemzetiségi béke megteremtésén és a demokratikus m. és román erők egyesítésén. Bensőséges viszonyban volt segédtisztjével, Petőfi Sándorral, akinek tehetségét és forradalmi felfogását nagyra becsülte. – Irod. Marx-Engels: Bem (New American Encyclopedia, 1858); Czetz János: Bem erdélyi hadjárata 1848-49-ben (Pest, 1868); Gyalókay Jenő: Az erdélyi hadjárat 1849 nyarán (Bp., 1938); Kovács Endre: B. J. (Bp., 1954); Spira György: A magyar forradalom 1848-49-ben (Bp., 1959). Szi. Petőfi Sándor: Az erdélyi hadsereg; Négy nap dörgött az ágyú; Illyés Gyula: Két férfi (r., Bp., 1950); Feltámadott a tenger (Illyés Gyula forgatókönyve alapján készült film, 1952).

• Berényi Zsuzsanna Ágnes: Budapest és a szabadkőművesség. Bp., Szerző, 2005. 314, [1] o., ()
• Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban 1848-49. 2. jav., bőv. kiad. Bp., Zrínyi Katonai Kiadó, 1987. 426 [4] o., ill.; 3. átdolg., jav. kiad. Bp., Heraldika Kiadó, 2000. 773 o., ill., ()
• Ki kicsoda a történelemben? Szerk. Szabolcsi Ottó, Závodszky Géza. [Bp.], Laude, [1990]. 414 o.; Utánnyomás: 1995, 1996, 1998,, ()
• Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969. ill., ()
• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub. I. köt. A-Cs. 2001; II. köt. D-Gy. 2002; III. köt. H-K. 2002.; IV. köt. L-Ő. 2003; V. köt. P-S. 2004.; VI. köt. Sz-Zs. 2007., ()

• MFI 280 (r.: , 1929)