94-es képviselői életrajzok

1923. március 21-én született Budapesten. Édesapja, Nyers Rezső (1898-1956) nyolc osztályt végzett. 1945 előtt lakatosként dolgozott különböző gépgyárakban, 1945 után a Corvin Biztosító Intézet ügynöke, majd mozivezető a Magyar Filmforgalmazó Vállalatnál. Megválasztották Kispest polgármesterévé, s végül mint Budapest XIX. kerületének a tanácselnöke ment nyugdíjba. Édesanyja, Nagy Julianna (1899-1973) halálakor rokkantnyugdíjas volt; hat elemi iskolai végzettségével előbb a Kőbányai Textilművekben, később a Hungária Jaquard Szövőgyárban dolgozott szövőnőként. Öccse, Gyula (1924) vasesztergályos. 1946-ban vette feleségül Witz Ilona történészt, tudományos kutatót, aki 1988-ban elhunyt. Fia, Rezső (1947) közgazdász, banktisztviselőként dolgozik. Az elemi, majd a polgári iskolát Budapesten végezte. Ezután egy évig kifutófiú volt, majd 1938-tól négy éven át nyomdaipari szakiskolába járt. Közben a Cilcer és Társa Könyvnyomdában, majd a vizsgák után, 1943-1945 között különböző nyomdákban betűszedő. 1944-ben féléves katonai kiképzésen vett részt. 1945-től egy évig a Szociáldemokrata Párt kispesti szervezetének a titkárhelyettese, majd 1946-tól a Népszava kiadóhivatalánál tevékenykedett. 1947-1948 között az SZDP Pest megyei és Pest környéki titkárhelyettese, majd titkára. 1948 és 1949 márciusa között az SZDP Pest Megyei Bizottságának a szervezőtitkára. A két munkáspárt egyesítése után, 1949. áprilistól két éven át a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének a politikai munkatársa. 1951. május-szeptember között tartalékos tiszti kiképzést kapott. 1951-ben a Belkereskedelmi Minisztériumba került, három évig a zöldség- és gyümölcsfőosztály vezetőjeként tevékenykedett. Közben elvégezte a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetemet, 1956-ban szerzett diplomát. 1954-1956 között a pártközpont egy többé-kevésbé politikai funkcióba helyezte: a Szövosz elnökhelyettese lett. 1954-1956 között a Kossuth Akadémia levelező tagozatán törzstiszti kiképzést kapott. 1956. július 30-tól október 31-ig élelmiszer-ipari miniszter. Kormánytagsága megszűnte után is ellátta a minisztérium vezetését. November 12-től december 13-ig a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány közellátási kormánybizottságának a vezetésével bízták meg, majd 1957. január 13-ig a kormánybizottság elnöke volt. 1957-ben a Szövosz elnökévé választották, tisztét 1960-ig töltötte be. 1960. januártól 16-tól 1962. november 27-ig a Münnich-kormány, illetve a második Kádár-kormány pénzügyminisztere. 1962-től tizenkét esztendőn át a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának a titkára. Négy évig a politikai bizottság póttagja, 1967-1975 között a PB tagja, ugyanekkor a KB gazdaságpolitikai bizottságának az elnöke, és a KB közgazdasági munkaközösségének a vezetője. Nevéhez fűződik az új gazdasági mechanizmus kidolgozása. Az 1974. márciusi KB-ülésen leváltották gazdaságpolitikai KB-titkári posztjáról, majd 1975-ben, az MSZMP XI. kongresszusán kihagyták a PB-ből. A pártvezetésből a politikai megmerevedés miatt, a gazdasági reform elleni fellépés jegyében távolították el. Ezután az MTA Közgazdaság-tudományi Intézetének az igazgatója lett, 1981-től hét éven át ugyanott tudományos tanácsadó. 1974 és 1981 között a KGST Tudományos Tanácsa magyar tagja. 1986-ban címzetes egyetemi tanárrá nevezték ki a MKKE-n. 1988. április 22. és december 15. között a Minisztertanács Tanácsadó Testületében dolgozott. 1988. májusban, az országos pártértekezleten visszakerült a szűkebb pártvezetésbe, ismét tagja lett a PB-nek, és a párton belüli tanácsadói testületek rendszerének kidolgozásáért felelős bizottság vezetőjévé választották. 1988. november 24-től államminiszter, ő irányította a gazdasági reformkoncepcióval kapcsolatos állami döntés-előkészítést. Emellett a Minisztertanács gazdasági reformbizottságának (1989. júliusig: gazdaságirányítási konzultatív bizottság) az elnöke. A KB 1989. júniusi ülésén az MSZMP elnökévé választották, ő vezette a KB és az MSZMP Politikai Intézőbizottságának az üléseit. Államminiszteri tisztéről 1989. június 27-én lemondott. 1989. szeptemberben az MSZMP nevében ő írta alá a háromoldalú politikai egyeztető tárgyalásokon kötött megállapodást. Az 1989. októberi átalakuló kongresszuson a Magyar Szocialista Párt elnökévé választották, 1990. januártól mint nyugdíjas töltötte be ezt a tisztséget. 1990. májusig az MSZP Országos Elnökségének a tagja, az országos választmány elnöke. Az 1990. májusi pártkongresszuson egyik tisztségre sem jelöltette magát. Közgazdászként fő kutatási területe a kelet-közép-európai gazdasági együttműködés és benne Magyarország helyzete, valamint a magyar gazdaság 1945 utáni fejlődésében a ciklusok vizsgálata; öt önálló kötete és számos tanulmánya, cikke jelent meg magyar és idegen nyelven. Kutatási eredményei alapján 1980-ban az MTA IX. osztálya tanácskozó tagjai sorába választotta. 1942 óta a Nyomdász Szakszervezet tagja. 1958-ban belépett a Magyar Közgazdasági Társaságba, 1983-1990 között a társaság alelnöke volt. 1974-től az MTA Közgazdaság-tudományi Bizottságának a tagja, 1980-tól elnöke. 1976. november óta a Közgazdasági Szemle szerkesztőbizottságának az elnöke. 1985-ben belépett a Magyar Politikatudományi Társaságba. Első tudatos politikai fellépéseként filozófiai, társadalomtudományi előadásokat tartott a Nyomdász Szakszervezetben. 1940-1948 között az SZDP, 1941-1942-ben az Országos Ifjúsági Bizottság tagja. 1945-1948-ban a Szociáldemokrata Ifjúsági Mozgalom Országos Vezetőségében tevékenykedett. Ugyanebben az időszakban Kispest város képviselő-testületének a tagja. 1948-tól 1956-ig az MDP soraiban található. 1948-1953 között Pest megye országgyűlési képviselője, s 1950-ig a megye törvényhatósági bizottságában is dolgozott. 1948-ban az MDP KV póttagjává választották, majd 1954-től két évig a KV rendes tagja lett. 1956-ban átigazolt az MSZMP-be. 1957. februárban kooptálták a KB-ba, 1989-ig folyamatosan tagja volt a testületnek. 1958 és 1971 között Bács-Kiskun megye országgyűlési képviselője volt. 1967-től 1975-ig az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának a tagja. 1971-től tizenkilenc éven át a Bács-Kiskun megyei 1. sz. (Kecskemét) választókerületben volt képviselő. 1980-1989 között az Országgyűlés kereskedelmi bizottságának az elnöke. 1986-tól 1989-ig az MSZMP és a Német Szociáldemokrata Párt közös parlamenti csoportjának társelnöke, és az Országgyűlés reform ad hoc bizottságának elnöke volt. Kezdettől, 1986 májusától támogatta a Fordulat és reform című program kidolgozását. Az 1987. decemberben életre hívott Új Márciusi Front egyik alapítója, amiért akkor még pártfigyelmeztetésben részesült. Az 1990. évi országgyűlési választásokon az MSZP budapesti területi listája vezetőjeként került be a törvényhozásba. 1990. május 3-tól az Országgyűlés választási és mandátumvizsgáló különbizottságának az elnöke. 1992. október 13-án ezt a különbizottságot összevonták a mentelmi és összeférhetetlenségi különbizottsággal, tiszte megszűnt, ezután az akkor alakult számvevőszéki különbizottság alelnöke volt. Hitvallása szerint politikai pályájának legfontosabb állomásai az 1966-1968-as gazdasági reformok kezdeményezése és az MSZMP szocialista-szociáldemokrata típusú párttá alakítása voltak. Humanista alapállású szociáldemokratának tekinti magát. Az 1994. évi országgyűlési választásokon az MSZP budapesti területi listáján (4.) és az országos listán (12.) szerepelt, mandátumát a területi listáról szerezte. Az Országgyűlés számvevőszéki állandó bizottságának a tagja, és részt vesz az Állami Számvevőszék elnökének jelölését szolgáló ideiglenes bizottság munkájában. Az MSZP-frakció etikai bizottságának az elnöke, és részt vesz a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki munkacsoport tevékenységében is.

História TT

Apja 1945 előtt lakatos volt, majd Kispest polgármestere, Budapest XIX. Kerülete tanácselnökeként ment nyugdíjba. Fia az elemi és polgári iskolát a fővárosban végezte. Egy évig kifutófiú volt, majd 1938-tól négy éven át nyomdaipari szakiskolába járt; közben a Cilcer és Társa Könyvnyomdában dolgozott, 1943 és 1945 között különböző nyomdák betűszedő munkásaként dolgozott. 1940-től a Szociáldemokrata Párt, 1941-1942-ben az Országos Ifjúsági Bizottság tagja, 1942-ben lépett be a nyomdászszakszervezetbe. 1944-ben katonai behívót kapott, decembertől bujkált. 1945-ben rövid ideig rendőr volt, majd az SZDP kispesti szervezete titkárhelyettese, később végrehajtó-bizottsági tagja. 1946-ban a Népszava kiadóhivatalának munkatársa lett, a pártlapok terjesztésével foglalkozott. 1947-től az SZDP Pest megyei és Pest környéki titkárhelyettese, majd titkára volt. 1945-1948-ban a Szociáldemokrata Ifjúsági Mozgalom országos vezetőségi tagja, ugyanekkor a kispesti képviselő-testült tagja, a szociáldemokrata frakció titkára volt. 1947. augusztus 31-én az SZDP Pest és Bács megyei listáján pótképviselővé választották, a pártegyesítés híveként 1948. április 26-án lett a törvényhozás tagja. 1948 márciusától az SZDP Pest Megyei Bizottságának szervezőtitkára. 1948. június 15-étől az MDP Központi Vezetősége póttagja, a Magyar Dolgozók Pártja Pest megyei szervezőtitkára a munkáspártok egyesítésétől fogva. 1949. áprilistól két éven át MDP KV mezőgazdasági osztályán politikai munkatárs volt. 1949. május 15-én a Magyar Függetlenségi Népfront Pest megyei listáján ismét a törvényhozás tagjai közé választották, 1950-ig részt vett a Pest megyei törvényhatósági bizottság munkájában is. 1951 végén a Belkereskedelmi Minisztériumba került, három évig a zöldség-és gyümölcsfőosztály vezetője volt; közben elvégezte a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetemet, 1956-ban diplomát szerzett. 1954. május 30-án, az MDP III. kongresszusán beválasztották az MDP KV rendes tagjai sorába. 1954 tavaszán a Szövetkezetek Országos Szövetsége elnökhelyettesi pozíciójába irányították. 1956. július 30-ától november 3-ig élelmiszer-ipari miniszter volt. Október 28-án kimaradt a nagypolitikából, de kormánytagsága megszűnte után is ellátta a minisztérium vezetését, hogy fenntartsa a közellátás folyamatosságát. Október 31-én többekkel együtt megalakította a magyar Szocialista Munkáspárt minisztériumi szervezetét. November 7-én közölték vele, hogy az új kormány közellátási kormánybiztosa lesz. Hivatalosan november 12-étől december 13-ig valamennyi közellátással foglalkozó minisztérium irányítását ellátta, 1957. január 13-ig a kormánybiztosság elnöke volt. Az MSZMP Központi Bizottságba 1957. február 26-án kooptálták, 1989-ig folyamatosan tagja volt a testületnek. A Szövosz elnökévé 1957-ben választották, tisztét 1960-ig töltötte be. 1958. november 16-ától újra országgyűlési képviselő, egészen 1998-ig tagja maradt a törvényhozásnak. Előbb a Hazafias Népfront Bács-Kiskun megyei listáján, majd Bács-Kiskun megye számú, Bács-Kiskun megye 1. számú egyéni választókerülete képviselője volt. 1990 és 1998 között az MSZP budapesti listáján került be a törvényhozásba. A Münnich, majd a második Kádár-kormány pénzügyminiszter 1960. január 16-ától 1962. november 27-ig volt. 1962-től tizenkét éven át az MSZMP KB titkára, 1962 és 1966 között a politikai bizottság póttagja, 1967-tól a PB tagja, egyben a KB gazdaságpolitikai bizottságának elnöke és a KB gazdaságpolitikai munkaközösségének vezetője az MSZMP KB gazdaságpolitikai titkára. Az 1968-ban bevezetett új gazdaságirányítási mechanizmus kidolgozásának egyik fő irányítója. Az 1974. márciusi KB-ülésen leváltották a gazdaságpolitikai KB-titkári posztjáról, 1975-ben, a XI. kongresszuson kihagyták a PB-ből is. 1974-1981-ben az MTA Közgazdaság-tudományi Intézetének igazgatója volt, 1981-1988-ban az intézet tudományos tanácsadója, 1986-tól a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetem címzetes egyetemi tanára. A mind nyilvánvalóbb gazdasági és politikai válság idején visszatért a politikai életbe, 1986 májusától támogatta a Fordulat és reform című program kidolgozását, 1987. decemberben az Új Márciusi Front egyik kezdeményezője, a szervezet alapító tagja volt. 1988. április 22. és december 15. között a kormány tanácsadó testületében dolgozott. 1988. májusban, az országos pártértekezleten ismét a PB tagja lett. 1988. november 24-étől 1989. június 27-ig államminiszterként a gazdasági reform koncepciójával kapcsolatos állami döntés-előkészítést irányította. Emellett a kormány gazdasági reformbizottságának (1989. júliusig: gazdaságirányítási konzultatív bizottság) elnöke. A KB 1989. júniusi ülésén az MSZMP elnökévé választották. Az 1989. októberi átalakuló kongresszuson a Magyar Szocialista Párt elnökévé választották, 1990. januártól mint nyugdíjas töltötte be tisztségét. 1990. májusig az MSZP Országos Elnökség tagja, az országos választmány elnöke volt.

Országgyűlési Almanach, 1990-94

1923. március 21-én született Budapesten. Édesapja, Nyers Rezső nyolc általános iskolát végzett, egy ideig lakatosként dolgozott különböző gépgyárakban, 1945 után a Corvina Biztosító Intézet ügynöke, majd a Magyar Filmforgalmazó Vállalatnál mozivezető. Megválasztották Kispest polgármesterévé, s végül mint Budapest XIX. kerületének tanácselnöke ment nyugdíjba. Édesanyja, Nagy Julianna hat elemi iskolai végzettségével előbb a Kőbányai Textil Műveknél, később a Hungária Jaquard Szövőgyárban szövőnő, majd rokkantsági nyugdíjas. Öccse, Gyula (1924) vasesztergályos. 1946-ban vette feleségül Witz Ilona tudományos kutatót, aki 1988-ban elhunyt. Fia, Rezső (1947) közgazdász, banktisztviselőként dolgozik. Budapesten végezte iskoláit, 1933-1937 között négy polgárit. Utána egy évig kifutófiú volt, majd 1938-tól négy éven át nyomdaipari szakiskolába járt. Közben a Cilcer és Társa könyvnyomdában, 1943-1945 között pedig különböző nyomdákban dolgozott betűszedőként. 1944-ben fél éves katonai kiképzésen vett részt. 1945-től egy évig a Szociáldemokrata Párt kispesti szervezetének lett a titkárhelyettese. Utána egy esztendeig a Népszava kiadóhivatalánál tevékenykedett. 1947-1948 között az SZDP Pest megyei és Pest környéki titkárhelyettese, majd titkára volt. 1949-től két éven át az MDP központjában dolgozott, előbb mint a Pest Megyei Bizottság szervezőtitkára, később mint az MDP Központi Vezetőségének politikai munkatársa. 1951. május-szeptember között tartalékos tiszti kiképzést kapott. 1951-ben a Belkereskedelmi Minisztériumba került, ott három évig a Zöldség és Gyümölcs Főosztály vezetőjeként tevékenykedett. Közben elvégezte a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemet, 1956-ban szerzett diplomát. 1954-1956 között a pártközpont egy többé-kevésbé politikai funkcióba irányította át: a SZÖVOSZ elnökhelyettese volt, majd 1957-1960 között a szövetség elnökévé tették meg. 1954-1956 között a Kossuth Akadémia levelező tagozatán törzstiszti kiképzést kapott. 1956. júliustól október végéig élelmiszeripari miniszter. Október 23. után a politikai élet csúcsszerveiben nem politizált, közellátási ügyekkel foglalkozott. November 3-án kimaradt a kormánylistáról, rövid ideig a forradalmi munkás-paraszt kormány közellátási kormánybizottságának vezetője, 1957 januárjáig pedig elnöke. 1960. januártól a Münnich-kormányban pénzügyminiszteri tárcát kapott. 1962-től 12 esztendőn át az MSZMP alkalmazásában állt: 4 évig a PB póttagja, 1966-1975 között a PB tagja, ugyanekkor a KB gazdaságpolitikai bizottságának elnöke és a KB közgazdasági munkaközösségének vezetője, nevéhez fűződik az új gazdasági mechanizmus kidolgozása. Az 1974. márciusi KB-ülésen leváltották az 1962 óta betöltött gazdaságpolitikai KB-titkári posztról. Az 1975. évi XI. kongresszuson kihagyták a PB-ből. A politikai vezetésből a politikai megmerevedés miatt, a gazdasági reform elleni fellépés jegyében távolították el. Ezután lett az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének igazgatója, majd 1981-től 7 éven át tudományos tanácsadója. 1986-ban az MKKE-n címzetes egyetemi tanár lett. 1988-ban a Minisztertanács Tanácsadó Testületében dolgozott. Az országos pártértekezleten, 1988. májusban visszakerült a szűkebb pártvezetésbe, ismét tagja lett a PB-nek, és a párton belüli tanácsadói bizottságok rendszerének kidolgozásáért felelős bizottság vezetőjévé választották. 1988. november 24-től államminiszter, ő irányította a gazdasági reformkoncepcióval kapcsolatos állami döntéselőkészítést és figyelemmel kísérte gyakorlati megvalósulását. Emellett a Minisztertanács gazdasági reformbizottságának (1989. júliusig: Gazdaságirányítási Konzultatív Bizottságának) az elnöke. A KB 1989. júniusi ülésén a párt elnökévé választották, ő vezette a KB és az MSZMP Politikai Intézőbizottságának üléseit és képviselte a pártot. Ugyanakkor felmentették államminiszteri tisztéből. Az 1989. októberi kongresszuson a megalakuló Magyar Szocialista Párt elnökévé választották. 1990. januártól mint nyugdíjas töltötte be ezt a tisztséget. 1990. májusáig az MSZP Országos Elnökségének tagja és Országos Választmányának elnöke. Az 1990. májusi pártkongresszuson nem jelöltette magát újból. Fő kutatási területe a kelet-közép-európai gazdasági együttműködés és Magyarország kapcsolata, valamint a magyar gazdaság 1945 utáni fejlődésében a ciklusok vizsgálata. Öt önálló kötete és számos tanulmánya, cikke jelent meg magyar és idegen nyelven a fenti témakörökben. Kutatási eredményei alapján 1980-ban az MTA IX. Osztálya tanácskozó tagjai sorába választotta. 1942 óta a Nyomdász Szakszervezet tagja. 1958-ban belépett a Magyar Közgazdasági Társaságba, 1983-1990 között a társaság alelnöke volt. 1974-ben lett az MTA Közgazdaságtudományi Bizottságának tagja, 1980-tól elnöke. 1976. november óta a Közgazdasági Szemle szerkesztőbizottságának elnöke. 1985-ben belépett a Magyar Politikatudományi Társaságba. Első tudatos politikai fellépéseként a Nyomdász Szakszervezetben tartott előadásokat a politikai filozófia tárgykörében. 1940-1948 között tagja volt az SZDP-nek, 1941-42: az Országos Ifjúsági Bizottság tagja, majd 1945-47: a Szociáldemokrata Ifjúsági Mozgalom Országos Vezetőségében tevékenykedett. Ugyanebben az időszakban Kispest megyei város képviselőtestületének tagja. 1948-tól 1956-ig az MDP soraiban található. 1948-1953 között Pest megye országgyűlési képviseletét látta el, s egy évig a megye törvényhatósági bizottságában is dolgozott. 1948-ban az MDP KV póttagjává választották, majd 1954-től két évig a KV rendes tagja lett. 1956-ban átigazolt az MSZMP-hez, melynek 1989. októberig tagja maradt. 1957. februárban kooptálták a KB-ba, azóta folyamatosan tagja volt a testületnek. 1958 és 1971 között Bács-Kiskun megye országgyűlési képviselője volt. 1967-től 1975-ig az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának tagja. 1971-től 19 éven át a Bács-Kiskun megye 1. sz. (Kecskemét) választókerületben volt képviselő. 1980-1989 között az országgyűlés kereskedelmi bizottságának elnöke. 1986-tól 1989-ig az MSZMP és a Német Szociáldemokrata Párt közös parlamenti csoportjának társelnöke és az országgyűlés reform ad hoc bizottságának elnöke lett. Kezdettől, 1986. májusától támogatta a Fordulat és reform című program kidolgozását. Az 1987. decemberben életre hívott Új Márciusi Front egyik alapítója volt, amiért figyelmeztetésben részesült a párttól. Az 1990. évi választásokon az MSZP budapesti listáján került be az új országgyűlésbe. Május 3-tól az országgyűlés választási és mandátumvizsgáló különbizottságának elnöke. 1992. október 13-án ezt a különbizottságot összevonták a mentelmi és összeférhetetlenségi különbizottsággal, tiszte megszűnt, azóta az újonnan alakult számvevőszéki különbizottság alelnöke. Hitvallása szerint politikai pályájának eddigi legfontosabb állomásai az 1966-68-as gazdasági reformok kezdeményezése és az MSZMP szocialista-szociáldemokrata típusú párttá átalakítása volt. Humanista alapállású szociáldemokratának tekinti magát.

Politika CD

1923. március 21-én született, Budapesten. Édesanyja szövőnő, édesapja vasmunkás. 1938-tól nyomdásznak tanult. 1940-ben belépett a szociáldemokrata pártba. 1942-től betűszedő szakmunkásként dolgozott. A háború végétől az SZDP kispesti szervezetének titkárhelyettese, 1947-től pesti és pestkörnyéki titkárhelyettes, majd titkár. Az egyesülési kongresszuson (1948) KV-póttag lett, és az MDP Pest megyei szervező titkára. Ebben az évben a KV Mezőgazdasági Osztály helyettes vezetője lett, Hegedüs mellett, aki szerint "Gerő is megérezte Nyers személyiségének vonzerejét és védte, amikor erre szükség mutatkozott." 1951-ben beiratkozott a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre. 1952-ben a Belkereskedelmi Minisztérium Zöldség-Gyümölcs Főosztályának vezetője. "1953-ig országgyűlési képviselő voltam, májusban nem választottak újra. Úgy éreztem, lassan kifelé csúszok a politikai életből." "1954 tavaszán a pártközpont átirányított egy félig-meddig politikai funkcióba, a SZÖVOSZ elnökhelyettese lettem. Tehát akkor már nem tisztán kereskedelmi, gazdasági kérdésekkel, hanem részben politikával is foglalkoztam. 1954-ben az MDP III. kongresszusán póttagból a Központi Vezetőség rendes tagjává választottak. Ilyen értelemben azt mondhatom, hogy az én személyes karrieremben ez az 1951-1953 közötti kis bizonytalanság rendeződött, és fiatalember lévén felfelé ívelő pályát vett az életutam." 1956-ban diplomát szerzett az MKKE-n. 1956. július 30-tól élelmiszeripari miniszter. Október 23. után a politikai élet csúcsszerveiben nem politizált, közellátási ügyekkel foglalkozott. 1956. október 31-ig szerepelt a kormánylistán, de november 3-ig a minisztérium élén maradt. "November 3-án hazamegyek azzal az érzéssel, hogy politikai pályafutásomat befejeztem." "November 5-én megjelenik tehát egy orosz tank, szemben a fegyveresek. Figyelik a tankot, nem merik megtámadni. A tankból kimászik egy orosz egyenruhába öltözött férfi magyar ember volt egyébként és följön hozzánk. Üzenetet hozott Rónai Sándortól a Parlamentből. Azt kéri Rónai, hogy menjek be a Parlamentbe. Nem sokat tanakodtunk a feleségemmel, mentem. Rónai fogad. Pontosan nem tisztáztuk részleteiben a politikai platformokat, mert ilyesmire nem volt akkor lehetőség, meg hát a fejünkben sem volt olyan tisztán minden. A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány nyilatkozatát ismertem, azt elfogadtam, azért mentem be a Parlamentbe. Az aláírókat ismertem, a személyeket el is fogadtam. Rónai Sándor is tagja a kormánynak, ő itthon van, tehát nem vett részt a kormányalakításban, bíztak benne, és ő a bizalom alapján nevét adta. Abban a nyilatkozatban benne volt, hogy a Rákosi-Gerő klikk, így nevezve, egyik okozója volt az ellenforradalomnak, tehát ők kimaradtak. Ennyi volt a politikai irányvonalra vonatkozó. Egy-két napig csak kószáltunk a Parlamentben. Volt ott akkor néhány volt miniszter is: emlékszem Csergő Jánosra, Czottner Sándorra, Nagy Józsefnére és most már nem tudom pontosan, még kik. Hetedikén reggel megérkezik Kiss Károly, aztán Marosán György, és akkor közlik velem azt a megbízatást, hogy közellátási kormánybiztos legyek. Ez a döntés talán Szolnokon született. Akkor visszamentem a minisztériumba november 7-én, de már kormánybiztosként, és valamennyi közellátással foglalkozó minisztérium irányítását elláttam pár hónapon keresztül." 1956. november 12-től a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány Közellátási Kormánybizottságának vezetője, december 13-tól elnöke. E tisztében megakadályozta a jegyrendszer és a kötelező beszolgáltatás bevezetését. 1957 január 13-tól a Szövetkezetek Országos Szövetségének elnöke. A KB 1957 februári plénumán kooptálták a testületbe. 1960. január 16-tól pénzügyminiszter. A VIII. kongresszuson (1962) gazdaságpolitikai KB-titkár és a Politikai Bizottság póttagja lett. Ekkor közölték először a KB Államgazdasági Bizottság névsorát, melynek elnöke volt. Megválasztása részben annak tudható be, hogy Marosán kiválása után a folyamatosságot szociáldemokrata múltú vezető kiemelésével akarták demonstrálni. "Az én feladatomat a VIII, kongresszus határozatából vezettük le, az akkori helyzet olyan értelmezéséből, hogy gyorsabban kell növelni a termelékenységet, helyre kell állítani a népgazdaság egyensúlyi helyzetét, ez utóbbi alatt értve a fizetési és költségvetési mérleget. A módszerekre vonatkozólag a kongresszus felfogása az volt, hogy azok megfelelőek, de politikailag határozottabban, jobban kell a végrehajtást megszervezni. Ezt a politikai tézist kellett értelmezni és összefüggésbe hozni a helyzettel." Másutt így emlékezett: "[...] a gazdaságpolitika alakítását két szinten végeztük, a két szint sajátos összekapcsolásával. A Központi Bizottság Államgazdasági Bizottsága volt a döntéselőkészítő, összehangoló és politikai ellenőrző szerv, melyben az állami vezetők közül Fock Jenő, Fehér Lajos, Ajtai Miklós vett részt, a pártbeli kollegák részéről Németh Károly, Szurdi István és Párdi Imre, s természetesen jómagam, ez a szerv általában előkészített napirendeket tárgyalt meg, szigorú rendszerességgel. sokkal kötetlenebb formában, bizonyos rendszerességgel, de nem előkészített napirenddel működött a második szint, amolyan gazdaságpolitikai elemző, hosszabb távú koncepció-érlelő 'agytrösztként', ebben voltak pártonkívüliek is, tudósok és gyakorlati emberek egyaránt, s ebben vett részt Péter György, Vajda Imre, Kiss Árpád, Csikós Nagy Béla, Ajtai Miklós, Wilcsek Jenő, Friss István, Párdi Imre, Tímár Mátyás. A két tevékenységi körben végül is egymást kiegészítő jelleggel, politikai szempontból összehangoltan folyt a munka. Amikor a gazdasági mechanizmus kritikai elemzéséhez hozzáfogtunk, 1964 végén, öt úgynevezett 'kiinduló tanulmányt' rendeltünk meg, ezek közül az egyik Péter György és Zala Júlia közös tanulmánya volt, amely Péter György 1954-56-os gondolatain alapult. Rajtuk kívül hasonló jellegű tanulmányokat készített Bognár József, Wilcsek Jenő, Csikós-Nagy Béla, Hont János". A IX. kongresszuson (1966) a Politikai Bizottság tagja lett. A X. kongresszuson (1970) közzétették a KB Közgazdasági Munkaközösség névsorát, melynek vezetője volt. Az évtizedfordulón megerősödő fundamentalista kurzus az ő pozícióit is megingatta. Arra a kérdésre, hogy nem érte-e vártatlanul az eltávolítása a vezetésből, így válaszolt: "Hetvenháromban számítottam valami hasonlóra, miként valószínűleg mások is vártak ilyenféle döntést, de akkor ez nem történt meg. Hetvennégyben már azt gondoltam, hogy kezdünk ezen túllenni, úgyhogy akkor hirtelen jött és meglepetést okozott." Máshol elmondta, hogy "a szövetkezeti kérdésben volt az utolsó csata a PB-ben, mert kintről jött egy olyan hatás, hogy a gazdaság tulajdoni-szervezeti pluralizmusa nagyon veszélyes, tehát a szövetkezeteket tulajdonilag 'magasabb szintre kell emelni', magyarul: állami tulajdonná kell 'továbbfejleszteni'. A PB-ben óriási csetepatéval sikerült lefékezni ezt a lendületet, a KB-ban továbbszelídíteni és néhány kísérletre korlátozni." A KB 1974 márciusi ülésén váltották le gazdaságpolitikai KB-titkári tisztéből, eddig volt a KB Gazdaságpolitikai Bizottság és Közgazdasági Munkaközösség elnöke, utóbbiban megtartotta tagságát. Ezután a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézetének igazgatója volt. A XI. kongresszuson (1975) kimaradt a Politikai Bizottságból. 1981-től az intézet tanácsadója. "Azért távoztam a vezetésből, mert 1972 és 1974 között világossá vált, hogy a marxizmus értelmezésében, a szocializmus általános törvényszerűségeinek és nemzeti sajátosságainak értelmezésében eltérés van, bizonyos politikai és ideológiai véleményeltérés van a mozgalmon belül, és a gazdasági reform folytatásának kérdésében is. Tehát oly mértékben vált nehézzé akkoriban a párt számára, hogy ennyire különböző véleményű emberek jól, hatékonyan együtt tudjanak dolgozni, hogy logikusnak látszott, hogy egy páran akkoriban Fehér Lajossal, majd hamarosan Fock Jenő is félig kiváljuk a vezetésből. [...] -[...] távozásukat Ön vagy Önök kezdeményezték? -Nem. De én nem tudtam volna lelkiismeretesen és az egység teljes kinyilvánításával képviselni sok mindent... nem mindent, de sok mindent... abból, ami azokban az esztendőkben a gyakorlatban történt. A Központi Bizottság határozatai azonban mindig helyes elveket tartalmaztak, ezeket elfogadtam és képviseltem. [...] Nem visszarendeződés logikáját fogadtuk el, hanem a személyi cserék logikus voltát. Kérem szépen, hát elfogadtuk, persze, hogy elfogadtuk. Én bevallom őszintén, hogy azért is fogadtam el, mert akkoriban pesszimistább voltam. Bár tudtam, hogy ez a megtorpanás és visszarendeződés átmeneti lesz és egyszer vége lesz -ebben mélységesen hittem-, mégis akkor úgy látszott számomra, hogy a magyar politikában nagyobb mértékű lesz a visszakanyarodás a '68 előtti viszonyokhoz, és nem bántam, ha ebben nem kell részt vennem a korábbi posztomon. [...] Volt bennem keserűség, mert egy ügy mellé odaálltam, összekötöttem már vele a sorsomat akkor. Ez a gazdasági reform ügye, és hát ezt féltettem. Tulajdonképpen könnyebbséget is jelentett nekem, hogy kiváltam a vezetésből, mert senkinek sem kívánom, hogy hosszú ideig ilyen vezető posztot töltsön be. Nekem a magánélettel kapcsolatban is voltak igényeim, én magánéletet is éltem, de hát egy ilyen magas tisztség oly mértékben megnyomorítja az ember magánéletét, hogy bármilyen nagy eszmei elhivatottság van is benne, tíz-húsz esztendő, az bőven elég. Tehát volt egy ilyen könnyebbség. a keserűség hamar elmúlt, maradt a könnyebbség." Kezdetektől, 1986 májusától támogatta a "Fordulat és reform" kidolgozását. Tagja volt annak a csoportnak, mely 1987 decemberében elhatározta az Új Márciusi Front megalakítását. 1988 márciusi felhívásukért Óváritól és Berecztől szóbeli figyelmeztetésben részesült, a felhívást csak szeptemberben tehették közzé. Az országos pártértekezleten (1988 május) ismét PB-tag lett, és a párton belüli tanácsadói bizottságok rendszerének kidolgozásáért felelős bizottság vezetője. A KB 1988 júliusi ülésén kimaradt a KB Közgazdasági Munkaközösségből. 1988. november 24-én államminiszterré választották, amit öt nap gondolkodási idő után vállalt el. A Minisztertanács 1989. január 2-i ülésén határozták meg feladatát, eszerint ő irányítja a gazdasági reformkoncepcióval kapcsolatos állami döntéselőkészítést és figyelemmel kíséri a reformintézkedések gyakorlati megvalósulását. Emellett a kormány Gazdaságirányítási Konzultatív Bizottságának elnöke. A KB 1989 júniusi ülésén a párt elnökévé választották, így a párt első embere lett. Ő vezeti a KB és a PIB üléseit, képviseli a pártot. "Az én feladatom egy integrátori szerep lehet. Pontosabban valójában az elnökség integrál, én pedig ezt segítem és megkísérlem a különféle nézetek közötti közös nevezőt kifejezésre juttatni." Egyúttal tagja lett a Politikai Bizottság helyett felállított Elnökségnek és a Politikai Intéző Bizottságnak. Június 27-én felmentették államminiszteri tisztéből. Özvegy, egy gyermeke van.

• A földművesszövetkezetek feladatairól, [1955]
• A földművesszövetkezetek szerepe a város és a falu áruforgalmában, [1955]
• Hirdetmény, 1956
• A szövetkezetek a Tanácsköztársaság idején, 1959
• Szövetkezetek a Magyar Népi Demokráciában, 1959
• Szövetkezeti mozgalom a mai Magyarországon, 1962
• Szövetkezeti mozgalom a mai Magyarországon, 1962
• The cooperative movement in Hungary, 1963
• A műszaki fejlesztés szerepe gazdaságpolitikánkban, 1964
• A műszaki fejlesztés szerepe gazdaságpolitikánkban, 1964
• A gazdasági irányítás átfogó reformja, 1965
• La riforma del sistema di direzione economica, 1966
• A reform: eszköz, a dolgozók jobb élete: cél, 1967
• Gazdaságpolitikánk és a gazdasági mechanizmus reformja, 1968
• L'espansione della democrazia socialista col nuovo meccanismo economico, 1968
• Időszerű gazdaságpolitikai kérdések, [1969]
• 25 kérdés és válasz gazdaságpolitikai kérdésekről, 1969
• A szocialista gazdasági integráció elvi és gyakorlati kérdései, 1969
• Dvadcatʹ pâtʹ voprosov, dvadcatʹ pâtʹ otvetov, 1969
• Fünfundzwanzig Fragen, fünfundzwanzig Antworten, 1969
• L'Ungheria e l'integrazione economica socialista, 1969
• Twenty-five questions and twenty-five answers, 1969
• Vingt-cinq quoestions et vingt-cinq réponses, 1969
• 25 év, 1970
• A jövedelmezőség és a jövedelemelosztás problémái hazánkban, 1970
• Dvadcatʹ voprosov - dvadcatʹ otvetov, 1970
• Twenty questions and answers, 1970
• Una reforma silenciosa, 1970
• Vingt questions - vingt réponses, 1970
• Zwanzig Fragen - zwanzig Antworten, 1970
• A pesti nyomdászok szervezkedésének kezdetei 1848-1870, 1971
• Országos Agitációs és Propaganda Tanácskozás, 1972
• Pénzügyi jog a szocialista gazdálkodásban és a nemzetközi kapcsolatokban, 1972
• Népgazdaságunk a szocializmus építésének útján, 1973
• The CMEA countries on the road to economic integration, 1975
• Les pays du CAEM dans la voie de l'integration économique, 1976
• Agrárkülkereskedelmünk és távlatai, 1977
• Vita élelmiszergazdaságunk fejlesztéséről, 1979
• Gazdaság és politika kölcsönhatása, 1981
• A gazdasági mechanizmus reformja, 1988
• A helyzet, 1988
• Ökonosztát, 1988
• Ökonosztát, 1988
• Útkeresés, reformok, 1988
• "A reformhoz kötöttem sorsomat", 1988 [!1989]
• Die ungarische Reformpolitik, 1989
• Reformműhely, 1989
• Újra a reformok élén, [1990]
• Otvorenie ekonomiky hospodárskopolitický obrat a inštitucionálna reforma v MaĎarskej republike, 1990
• Parasztsorsfordítók között, 2007
• Beszélgetések Nyers Rezsővel, cop. 2004
• A KGST többoldalú integrációs intézkedéseinek hatása a magyar népgazdaságra az 1976-1980-as években,
• A reform folytatása,
• A reformhoz kötöttem sorsomat,
• A szocialista munkakultúra, munkaerkölcs és a hatékonyság,
• A szocializmus politikai újragondolása,
• Gazdaság és politika kapcsolata a szocialista építésben,
• Gazdaság és politika kölcsönhatása gazdasági fejlődésünkben,
• Gazdaságpolitika, gazdaságfejlesztés,
• Hagyomány és újítás tendenciája a KGST-együttműködésben,
• How do you conceive the reform?,
• Hungary's slow advance,
• Interview mit Rezső Nyers,
• Kereskedelem és piacgazdaság,
• La situation sociale et économique de la République Populaire de Hongrie,
• Milyen gazdaságfejlesztési stratégiát válasszunk?,
• National economic objectives and the Hungarian reform process in the 1980s,
• Socialističeskaâ ekonomičeskaâ integraciâ i razvitie vnešnej torgovli strančlenov SÉV,
• Szellemi megújulást a gazdasági, a politikai gondolkodásban és az ideológiában,

• Bölöny József: Magyarország kormányai. Az 1987-1992 közötti időszakot feldolg. és sajtó alá rend. Hubai László. 4. bőv., jav. kiad. Bp., Akadémiai Kiadó, 1992. 486 [1] o.; 5. bőv. jav. kiad. Bp., Akadémiai Kiadó, 2004. 549 o., ()
• Ki kicsoda 2000. Magyar és nemzetközi életrajzi lexikon, csaknem 20000 kortársunk életrajza. Főszerk. Hermann Péter, vál., szerk. A. Gergely András et al. Bp., Biográf Kiadó–Greger Média Kft., 1999. XXXII, 1820 o. 2 db, ()
• Magyar ki kicsoda 1990. Több mint 6000 élő magyar életrajza. Főszerk. Hermann Péter, szerk. Markóczy Mária. Bp., Láng Kiadó–TEXOFT Kft., 1990. 667 o., ()
• Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-., ()
• Országgyűlési almanach / Sturm–féle országgyűlési almanach; szerk. Sturm Albert et al.; Bp., 1886-1940, ()
• Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-. 16 db., ()

• A párttól a nemzetig | Nagy Imre (r.: Zombori Katalin, 2002)
• Innováció (r.: Vitézy László, 1982)