ABCD - Schaár Erzsébet

Schaár Erzsébet ☰ Budafok 1908.07.27 ☷ Budapest 1975.08.29 | szobrász, szobrászművész

650403

Vilt Tiborné (1036687 | - )
Schaár Erzsébet (1036688 | - )

életrajzok

Kortárs magyar művészeti lexikon, 2001

1924: Iparrajziskola 1924-1926: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Kisfaludi Strobl Zsigmond. 1932: Fiatal művészek Szinyei-díja; 1962: Munkácsy-díj; 1972: érdemes művész. 1926-tól kiállító művész. 1926-ban Párizsba ment tanulmányútra, majd Münchenben és Bécsben tartózkodik. Tagja volt a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének. Budapesten élt. ~ az elmúlt fél évszázad magyar képzőművészetének meghatározó egyénisége. Indulásakor, a 20-as években még kevés szó esett női egyenjogúságról, még kevesebb feminizmusról, mégis, munkásságának értékelésekor lehetetlen a "gyengébb nem"-hez tartozását nem tudomásul venni. Akár már a sztereotípia szintjén is: apró, filigrán termetéhez képest a szobrászokat többnyire robusztus, erős férfialakként szoktuk elképzelni. Ami pedig az életrajzi vonatkozásokat illeti: kibontakozását, karrierjét késlelteti az anya-szerep (1935-ben ment férjhez Vilt Tibor szobrászművészhez; fia, Pál 1950-ben született), az édesapa lassú haldoklása a mikrokozmoszt jelentő - azóta régen lebontott - budafoki házban, s végül a férj domináns életvitele. A házaspár életét legkönnyebb ugyancsak sztereotípiák segítségével elképzelnünk: az alacsony nővel szemben egy magas, sovány férfi-termet, a lírával, ill. az érzelemmel és szeretetéhséggel szemben hideg intellektus és sziporkázó szellemesség; a sors-vektorok eredőjeként állandóan jelen lévő rivalizálás stb. De egy szublimált formavilágból ugyancsak visszafejthetjük a konfliktusokkal terhes együttélést, mégpedig a művésznő Székek c. kisbronz sorozatából (1967-72). A családhoz közel álló, ugyancsak kiváló szobrász, Berczeller Rudolf szinte megszállott hivatástudatának szuggesztív hatásától szintén nem tekinthetünk el - ezt ellensúlyozza majd a fiatalabb pályatárs, Ország Lili festőművész, s végül Pilinszky János és Mészöly Miklós, a két irodalmár fel-felbukkanása a baráti körben. Pályáját realista mintázással kezdi (Édesanyám, 1925). Az újra pályára állás időszakának agyagból mintázott (terrakotta) kisplasztikáiban (1947-50) vagy fából faragott domborműveiben még egy szociológiailag determinált, hazai sajátosságot is felfedezhetünk: mivel Magyarországon keveseknek nyílik lehetősége a nagy méretekben való alkotásra (lévén ez leginkább politikai hatalomhoz közel álló, köztéri, emlékmű-feladat), így megszületik "a méretei ellenére monumentális kisplasztika" kissé önáltató, defenzív ideológiája. ~nél is, másoknál is. Az 50-es évek végétől újra és újra megújuló művészi formanyelvvel jelentkezett. A 60-as évek első felében expresszívebb kifejezésmód jellemezte munkáit, akár karcsú bronzalakokból összeállított csoportkompozíciókat (Kórus, 1963), akár kis terrakotta féldomborműveket készített (Halott katonák, 1965). Az életrajzi mozzanatok egy Giacometti-stílusú formavilágban öltenek először testet a 60-as években: göcsörtösen mintázott szobrokban és főleg kisplasztikákban, melyeknek szikáran expresszív megfogalmazását méltán lehet "egzisztencialistának" nevezni. A karosszékben ülő, csonttá soványodott, élőhalott édesapa alakja (1965) még csak a kezdet. Jellegzetesebb az utcán megfigyelt járókelők elvékonyodott sziluettje (Bundás nők, 1965), melyeket nemsokára más "női" témák is követnek, pl.: a kozmetikusnál, tükör vagy kirakat előtt ellesett jelenetek, ill. a portrék, melyek újabb sorát az 1942-es Major Máté-portréval vagy az 1944-es Férfifejjel kezdhetjük. Utána következik Psota Irén (1964), Tolnay Klári, s - nem egészen véletlenül - Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő mellszobra, Bartók Béla, Károlyi Mihály (mindkettő: 1965), Radnóti Miklós (1969). Ugyancsak újdonság a fekvő, vízszintes domborműként funkcionáló kis szobrok csoportja is (Fekvő, 1964; Halott katonák, Szerelmesek, mindkettő 1965-ből). A 60-as, 70-es évek fordulójára két újítás gazdagítja az apró figurák sorozatát. Új térélmények új kisplasztikákhoz vezetnek, melyekben a dobozszerű tér megfogalmazása majdnem fontosabbá válik, mint a belé helyezett alak. Nyugodtan nevezhetjük ezeket a mikrotereket a szobrászatban szokatlan módon "lírai tereknek". E formák, különböző építészeti részletek, ajtók, ablakok felnagyított változatának egyik legszebb példája az Ajtók, mely 1967-ben készült a Székesfehérvári Könnyűfémműben. Ezt követi a Fal előtt és fal mögött két alumíniumfigurája (1968). Másfelől ~ a tragikus életérzést kifejező formaként megtalálja magának a halotti maszkot, ám ez ellentmondásosan jelenik meg szobrászatában. A maszk szép, kifejező (a legtöbbször) női arc - életszerű, mintha csak lehunyná a szemét -, a hajat sűrű drótszál-köteg alkotja, míg az életnagyságú testet az akkor divatos műanyag, a "hungarocell" hófehér hasábja. Modern múmiaportré, antik sztélé és frivol, pop artos szépségideál egyben. A hasábszerű "test" oszlophoz, pillérhez válik hasonlatossá, tehát építészeti elem lesz belőle, míg a környezetében olykor megjelenő tényleges architektonikus kellékek, egy-egy falrészlet, ajtó vagy ablak, intimitásukban és lírai kifejezőerejükben az emberi alak expresszivitásához közelítenek. Az antropomorf jelleg még a szikár, figura nélküli ajtókon vagy ablakokon is megőrződik. Különös módon szorul vissza e művekben a nemiség: noha a modell legtöbbször kétségkívül fiatal nő volt, a hasábba zártság és a maszk-karakter éteri tisztaságú, majdhogynem "angyali" figurákban jelentkezik. Egy új emlékműtípus születik, de annyira meglepő módon ötvözi a pátoszt és a hétköznapiságot, hogy a társadalom (helyesebben a szoborállításokért felelős esztéta-funkcionárius réteg) nehezen tudja megemészteni. ~nek mégis sikerült egyetlen nagylélegzetű együttesben (ma installációnak mondanánk), a sokalakos Utcában (1974) összegezni mindazt, amit az ember és a körülvevő tér kapcsolatáról el akart mondani. Még 1967-ben számol be egy térélményéről: "kinyitottam az ablakot, kitártam az ajtót. A térben ezek olyan határozottan álltak, úgy hasítottak a levegőbe, mintha a levegő szilárd tömeg lenne. Néztem a három szomszéd szobába nyíló ajtót. Mind a három ajtó különböző irányban állt. Én pedig ott álltam középen, mint egy kis pont, és tőlem három különböző irányban három ajtóél, három határozott forma." Ebben az élményben most a néző részesül, aki végigsétál az Utca két házfala, ajtói és ablakai mentén, a néma, "megkövült" alakok között. Még véletlenül sem "tekintetének kereszttűzében", hiszen kimerevedett halottakról van itt szó, akik egykor magukra maradtak a térben, nem titkolva életidegenségüket, most pedig heroikus, mégis mai panoptikum részesei lettek, maguk közé fogadva bennünket. Talán egyedül a magyar film, elsősorban Jancsó Miklós és Gulyás János tudott még ebben az időszakban, a 70-es évek immár történetivé vált kulisszái között a ~éhez hasonló antropomorf tereket és életteljes síremlékeket létrehozni.1930 • Budapest1932 • Tamás Galéria, Budapest [Járitz Józsával]1948 • Közösségi művészet felé, Budapest1960 • Műcsarnok Kamaraterem, Budapest1966 • Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár • Collegium Hungaricum, Bécs1967 • Biennale of Open Air Sculpture, Middelheim1970 • Műcsarnok, Budapest1972 • Képzőművészeti Akadémia, Antwerpen • Kulturális Központ, Gent1974 • Csók Képtár, Székesfehérvár (az Utca) • Kunstmuseum, Luzern (az Utca) • Iparművészeti Múzeum, Budapest1977 • ~ és Vilt Tibor kiállítása, Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár • Wilhelm-Lehmbruck-Museum, Duisburg1979 • Kortárs magyar művészet, Firenze • Milánó1981 • emlékkiállítása • V. Nemzetközi Kisplasztikai Biennálé, Műcsarnok, Budapest1982 • XL. Velencei Biennálé, Velence1983 • Kortárs magyar művészet, Varsó • Krakkó • Wrocław • Bytom1983 • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.1985 • Contemporary Visual Art in Hungary. Eighteen Artists, The Third Eye Centre, Glasgow1991 • Hatvanas évek. Új törekvések a magyar képzőművészetben, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest1994 • Variációk a pop artra. Fejezetek a magyar művészetből 1950-1990, Ernst Múzeum, BudapestBartók Béla (1965, Budapest)Beke LászlóBeke L.: ~, Budapest, 1973 (p. Emmanuel előszavával)Beke L.: Impresszók ~ műtermében, Képzőművészeti Almanach 2., Budapest, 1970Déryné (mészkő, 1953)Dobrovits A.: (kat., bev. tan., Műcsarnok Kamaraterme, 1960)Egyéni kiállítások~: Egy kapcsolat története (fotó: Gulyás J.), h. n., é. n. (önkiadás, Budapest, 1975?)Ember, M.: The Street, New Hungarian Quarterly, 1984. No. 93ErzsébetFerenczy B.: ~ről, Új Hang, 1956/9.FilmekFitz, P.: ~ The Three Marks, Alba Regia, 16. 1978Frank J.: ~ kiállítása, Élet és Irodalom, 1966. augusztus 13.Frank J.: ~nél, Élet és Irodalom, 1967. július 15.Frank, J.: Plaster of Paris and Paint - and Glass, New Hungarian Quarterly, 1985. No. 97Goldmann György (bronz, 1972, Budapest)Gulyás J.-Fitz P.: Terek, BBS, 1974.Henszlmann Imre (bronz, 1972, Budapest)Hubay M.: ~ szobraihoz, Magyar Művészet, 1948Hubay M.: Változandó változatlan, Film Színház Muzsika, 1962. október 26.Hugonnai Vilma (bronz, 1980, Budapest).IrodalomJanus Pannonius Múzeum, Pécs (az Utca, állandó kiállítás 1991-től)Káldor Adolf (bronz, 1969, Budapest)Károlyi Mihály (1965, Budapest)Kernstok Károly (bronz, 1974, Budapest, Margitszigeti művészsétány)Kisfaludi Strobl Zsigmond.Kolozsváry-gyűjt., GyőrKörner, É.: In Search of a Synthesis. The Sculpture of ~, New Hungarian Quarterly, 1967. No. 25Kovács A.: Két arckép, 1965Kovács P.: A tegnap szobrai. Fejezetek a magyar szobrászat közelmúltjából, Szombathely, 1992Kovács P.: ~, Budapest, 1995.Kovács, P.: ~ (kat. bev., Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár, 1980)Kovács P.: ~, Művészet, 1966/12.Kovalovszky, M.: Áttetsző tér, Művészet, 1981/9.Kovalovszky M.: (kat., bev. tan., Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár, 1966)Kovalovszky, M.: Translucent Space (kat., bev. tan., Velencei Biennálé, 1982)Köztéri műveiMagyar Nemzeti Galéria, BudapestMajor M.: ~ kiállítása Fehérvárott, Magyar Építőművészet, 1966/5.Makrisz Agamemnon: Gondolatok ~ kiállításán, Magyar Építőművészet, 1960/2.MestereiModern muvészet... (Tóbiás Á. interjúja ~tel és Vilt Tiborral), Múzsák, 1970/2.Művek közgyűjteményekbenmuvesz_217Nagy, I.: Contemporary Hungarian Art in Székesfehérvár and Florence, New Hungarian Quarterly, 1980. No. 77Németh, L.: Hungarian Art 1945-1969, New Hungarian Quarterly, 1970. No. 37Németh L.: Modern magyar művészet, Budapest, é. n. (1968)Németh L.: ~ szobrai a Műcsarnokban, Kritika, 1970/8.Németh, L.: The 1971 Salon, New Hungarian Quarterly, 1971. No. 43Nőalak (1965, Budapest, Rácfürdő)Nőalak (1966, Ajka, lakótelep)Patkó, I.: Three Expositions - Three Worlds, New Hungarian Quarterly, 1970. No. 40Perneczky G.: (kat., Műcsarnok, 1970)Perneczky G.: ~ szobrainak kiállítása Székesfehérvárott, in: Tanulmányút a Pávakertbe, Budapest, 1969~-Pilinszky J.: Tér és kapcsolat, Budapest, 1975Radnóti Miklós (bronz, 1969, Budapest)Rozgonyi I.: A hitújító (~ szobrászművész, 1965), in: Párbeszéd művekkel. Interjúk 1955-1981, MTA Művészettörténeti Kutató Csoport, Budapest, 1988Sachsenhauseni emlékmű (1974)SCHAÁRSík, Cs.: Obituary for ~, New Hungarian Quarterly, 1976. No. 69Sinkovits, P.: Tendencies 1970-1980, New Hungarian Quarterly, 1981. No. 84Szent István Király Múzeum, Székesfehérvárszobrász, (Budafok, 1908. július 27. - Budapest, 1975. augusztus 29.)Tudósok (mészkő, 1968-1970, MTA Biológiai Intézet, Tihany)Válogatott csoportos kiállításokWilhelm-Lehmbruck-Museum, Duisburg.

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Schaár Erzsébet (Budafok, 1908. júl. 27. – Bp., 1975. aug. 29.): szobrász, Munkácsy-díjas (1962), érdemes művész (1972). Főisk. tanulmányait Bp.-en végezte, mestere Kisfaludi Strobl Zsigmond volt. 1932-ben elnyerte a fiatal művészek Szinyei-díját. 1935-ben házasságot kötött Vilt Tibor szobrászművésszel. Kiállításokon 1926-tól szerepelt. Első önálló tárlatát 1932-ben Bp.-en rendezte. Pályája kezdetén karakteres portréival tűnt fel. Első igazi értékelője Ferenczy Béni szobrászművész volt. A negyvenes évek végén készült kisméretű fa reliefeket a hatvanas évek elején a térbe ékelődő, némileg Giacometti szobraira emlékeztető figurák követték. Ugyancsak a hatvanas évek elején keletkezett szobrainak egy másik csoportja is: ágyban fekvő nőalakok, szerelmespárok, földön heverő halott katonák. A hatvanas évek közepétől egyre következetesebben próbálta az építészeti elemek – falak, ajtók, ablakok – segítségével megidézni azt a teret, amelyben az ember napi tevékenysége zajlik. Ekkortól használta munkájához a könnyű műanyagot a hungarocellt, amely lehetővé tette számára, hogy elképzeléseit nagyobb léptékben, életnagyságú méretekben megvalósíthassa. Az általa építészeti elemekkel határolt térben az architektúra és figura kapcsolata lezárt és végleges. Ugyanakkor kompozícióiban mindig jelen volt a véglegességnek és a minden lehetségesnek a feszültsége. 1974-ben Székesfehérvárott mutatta be új kompozícióját, az Utcát, mely képletesen és valóságosan is összefoglalója művészi pályájának: terein, falai között, ablakai mögött helyet kaptak és egymásra találtak az utolsó években készült figurák éppúgy, mint a megelőző évtizedek tudósokról, politikusokról, művészekről mintázott portréi. 1970-ben a Műcsarnokban rendezték meg nagy kiállítását. 1972-ben Antwerpenben és Genfben állított ki. Halála után 1977-ben a duisburgi Wilhelm Lehmbruck Múz.-ban mutatták be műveit. Életében számos köztéri szobrát állították fel Bp.-en, Kecskeméten, Miskolcon, Pécsett, Tihanyban és másutt. – Művészi hagyatékának jelentős részét a székesfehérvári István király Múz. őrzi. Számos műve található az MNG-ben, a Janus Pannonius Múz.-ban Pécsett s több jelentős hazai és külföldi köz- és magángyűjteményben. – Kovács András 1964-ben a Psota-portré, Takács Gábor 1967-ben a székesfehérvári alumíniumgyári szimpozion kapcsán készített ~ munkáiról filmet. Zsigmondi Boris 1973-ban a televízió számára portréfilmet készített róla, Fitz Péter kisfilmje az Utca kompozíció építését örökítette meg 1974-ben. – F. m. Gyermekfej (ólom, 1926); Kint és bent (fa, 1949); Benedek Marcell (bronz portré, 1963); Psota Irén (ólom portré, 1964); Halott katonák (bronz, 1965); Szerelmesek (terrakotta, 1965); Álló fiú (bronz, 1965); Fotelben ülő (gipsz, 1965); Koré (bronz, 1966); Bartók (portré, 1965); Fiúbüszt (bronz, 1965); Károlyi Mihály (bronz portré, 1965); Ólomfal (1967); Ajtók (alumínium, 1967); Belső tér (bronz, 1967); Három fal (bronz, 1968); Egy kapcsolat története – Székek (bronz, 1967–1972); Tudósok (műkő, 1968–1970); Fal előtt és fal mögött (alumínium és bronz, 1968); Bronztükör (üveg és bronz, 1969); Radnóti Miklós (bronz portré, 1969); Kirakat (bronz és üveg, 1970); A kékszakállú herceg vára (üveg és bronz, 1970); Sachsenhauseni emlékmű (műkő, 1971); Szabó Lőrinc (gipsz portré, 1973); Hugonnay Vilma (gipsz portré, 1973); Utca (hungarocell és gipsz, 1974–1975); Marx-portrék (gipsz és drót, 1974–1975). – Irod. Ferenczy Béni: Sch. E.-ről (Új Hang, 1956. 9. sz.); Körner Éva: In Search of a Synthesis. The Sculpture of E. Sch. (The New Hungarian Quarterly, 1967. No. 25.); Perneczky Géza: Sch. E. (katalógus-előszó, 1970); Beke László: Sch. E. (Pierre Emmanuel előszavával, Bp., 1973); Rózsa Gyula: Sch. E. (Népszabadság, 1974. júl. 16.); Frank János Sch. E. (Élet és Irod., 1975. 36. sz.); Sch. E. és Pilinszky János: Tér és kapcsolat (Bp., 1975); Kovács Péter: Sch. E. (katalógus-előszó, 1977); Mészöly Miklós: Sch. E. kiállítása, 1975 (A tágasság iskolája, Bp., 1977); Németh Lajos: Sch. E.-ről (Jelenkor, 1977. 7–8. sz.). – Szi. Pilinszky János versei a kiállítási katalógusban (Székesfehérvár, 1974); Vaderna József: Az utca Marx szemével. Sch. E. kiállításán (vers, Napjaink, 1977. 6. sz.); Major Máté: Férfikor Budapesten (emlékirat, Bp., 1978).

Veszprém megyei életrajzi lexikon

( Budafok, 1908. július 27. - Budapest, 1975. június 29. )I.: BEKE László: ~. (Bev.: Pierre Emmanuel.) Bp., 1973. – KOVÁCS Péter: ~. Székesfehérvár, 1980. – MvL IV. köt. – RÚL XVI. köt. – ÚMÉL V. köt.SCHAÁR Erzsébet, Vilt TibornészobrászművészTanulmányait az Iparrajziskolában és a Képzőművészeti Főiskolán, Kisfaludi Strobl Zsigmond tanítványaként végezte. 1926 után szerepelt kiállításokon. Állandó tárlata Székesfehérvárott a Smohay-házban, valamint Pécsett van. A Tihanyi Biológiai Kutatóintézet parkjába 1968–1970-ben, megbízásra készítette Tudósok c. mészkő-kompozícióját, amely a magyar köztéri szobrászat mérföldkövének tekinthető. Ajkán Ülő nő c. köztéri alkotása látható.

könyvei

róla szóló könyvek

filmszereplés

linkek

PIM

web

Amicus: 17957