Kortárs magyar művészeti lexikon, 2001

1926-1932: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Glatz Oszkár. 1937: Diplome d'honneur, Párizsi Világkiállítás; 1952: Munkácsy-díj; 1953, 1956: Kossuth-díj; 1960: érdemes művész; 1965: kiváló művész. 1931-től a Magyar Iparművészeti Főiskolán alakrajzot, kosztümtörténetet, anatómiát és szőnyegszövést tanított. 1945-től a Magyar Képzőművészeti Főiskolán ornamentika-szerkesztést tanított és kárpitszövő műhelyt vezetett. Jelentős szerepe volt a főiskola gobelin tanszékének megszervezésében. 1949-től mint festőtanár működött, majd 1956-tól a Magyar Képzőművészeti Főiskola főigazgatója. Részt vett a művészeti közéletben is. 1955-1959 és 1963-1966 között elnöke volt a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének. Közreműködött a képzőművészeti beruházások, épületdíszítő pályázatok bírálati munkálataiban. Munkásságának első szakaszát az expresszionizmus és a neoklasszicizmus jellemezte. Szigorúan megszerkesztett térábrázolás, kompozíció jelenik meg művein (Jairus leánya, Angyali üdvözlet). Távol-keleti tanulmányútja hatására a kétdimenziós, síkszerű ábrázolásmódot kutatta. 1935-től egyre inkább a gobelintervezés foglalkoztatta. A negyvenes években neoklasszicista, archaizáló stílusát egy expresszív formarend váltja fel, az ötvenes évektől pedig a realista, jelenetes zsánerképek irányába fordult. Monumentális, dekoratív pannói, freskói évekig a műfaj példájaként szolgáltak. Muráliáin az alakok mozgásában, a kompozíció felépítésében a reneszánsz formarendjét kereste, a részletekben viszont a plein-air fény-árnyékra épülő festőiségét valósította meg. A negyvenes évektől szívesen festett csendéleteket. Művészi pályájának jelentős állomása az 1948-ban rendezett a Közösségi művészet felé című kiállítás, ekkor ismét az embert állítja művészete középpontjába (Pihenő bányászok, gobelinvázlat). 1949-1955 között keletkezett táblaképei nagy témagazdagságot mutatnak: munkaábrázolások, történelmi képek, enteriőrök. Építészeti alkotásokhoz is tervezett képzőművészeti műveket. 1952-ben a moszkvai mezőgazdasági kiállításra hét nagy pannót tervezett. 1954-ben kezdett hozzá a Dunai Vasmű freskójához. 1967-től épületdíszítő munkáin egyre inkább a festői látásmód került előtérbe. Az 1958-as brüsszeli világkiállításon Gyümölcsszedők című alumínium lemezre festett pannója díszítette a magyar pavilont. Emellett több nagyméretű gobelint is készített. 1958-ban nagyobb anyaggal szerepelt a Velencei Biennálén. Ebben az időben keletkezett táblaképei bensőségesebb, intimebb jellegűek (Sárgaruhás nő, Szobanövények, Akt). 1973-ban kárpitot készített Pest-Buda egyesítésének centenáriumára. Dunaújvárosban emlékmúzeum nyílt hagyatékából.1929 • Tavaszi Szalon, Budapest1938, 1941 • Ernst Múzeum, Budapest1948 • Közösségi művészet felé, Budapest1952 • Mezőgazdasági kiállítás, Moszkva1958, 1972 • XXIX., XXXVI. Velencei Biennálé, Velence1958 • Világkiállítás, Brüsszel1959 • Műcsarnok, Budapest (gyűjt.)1971 • Budapesti Történeti Múzeum, Budapest (gyűjt.).Aradi N.: Emléksorok ~ről, Kritika, 1974/7.az OMVH mozaikja (1970, Budapest)Bertalan V.: Színek varázsa. ~ gobelinjei, Budapest, 1977.D. Fehér Zs.: ~, Budapest, 1962Disputa (szövött kárpit, 1968, Miskolc, Nehézipari Műszaki Egyetem)DOMANOVSZKYEgyéni kiállításokEndrefestő, (Budapest, 1907. január 23. - Budapest, 1974. május 15.)Fonó (szövött kárpit, 1971, Moszkva, magyar nagykövetség fogadóterme)Fővárosi Képtár, BudapestGlatz Oszkár.Gyümölcsszedés (mozaik, 1967, Gödöllő, Agrártudományi Egyetem)IrodalomJegyesek (szövött kárpit, 1972, Dunaújváros, házasságkötő terem).Köztéri műveiLovak (szövött kárpit, 1971, Vadászati Világkiállítás)~: Magyar korok ruhái (illusztrált előadásvázlatai az öltözködés történetéről), Budapest, 1979Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.MestereiMunkás-Paraszt találkozás (freskó, 1960, dunaújvárosi vasmű bejárata)Művek közgyűjteményekbenmuvesz_62sgraffito (1961, Debrecen, pályaudvar)Szövőnők (szövött kárpit, 1969, Budapest, Budapesti Történeti Múzeum)Táncolók (gobelin, 1960, Budapest, Gellért Szálló)Török ÁgnesÚjváry B.: ~, Budapest, 1969Válogatott csoportos kiállításokVas megye műemlékei (szövött kárpit, 1969, Szombathely, Vas Megyei Tanács)

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Domanovszky Endre (Bp., 1907. jan. 23. – Bp., 1974. máj. 15.): festő, Munkácsy-díjas (1952), Kossuth-díjas (1953, 1956), érdemes művész (1960), kiváló művész (1963), ~ Sándor történész fia. A Képzőművészeti Főisk.-n (1926-tól 1932-ig) Glatz Oszkár növendéke volt. Már első bemutatkozása sikert aratott a Szinyei Társaság Tavaszi Szalonján (1929). Nagyobb méretű figurális alkotásokkal jelentkezett, melyeken a kompozíció, a térábrázolás, a figurák egymáshoz való viszonya szigorúan megszerkesztett, az itáliai korareneszánsz hagyományain épült (Jairus leánya, Angyali üdvözlet). Távolkeleti útjain szerzett ismeretek és benyomások hatására a síkszerű, kétdimenziós ábrázolás lehetőségeit kutatta. 1935-től kárpitokat is kiállított. 1938-ban és 1941-ben az Ernst Múz.-ban mutatta be munkáit. Ezekben az években az Iparművészeti Isk.-n alakrajzot, anatómiát és szőnyegszövést tanított. Művein egyre inkább a festői látásmód érvényesült, a szín, a fény és árnyék kontrasztja kompozíciós elemmé vált. Az 1940-es évek első felében szívesen festett csendéleteket. 1945-től a Képzőművészeti Főisk.-n ornamentika-szerkesztést tanított és kárpitszövő műhelyt vezetett. 1949-től a főisk. festőtanára, majd 1956-tól a főisk. ig.-ja volt. Művészi pályájának jelentős állomása a Közösségi művészet felé c. kiállítás (1948), amikor újra az embert állította érdeklődése középpontjába (Pihenő bányászok c. gobelinvázlat). 1949–1955 között keletkezett táblaképei nagy témagazdagságot mutatnak: munkaábrázolás, történelmi képek, zsánerjelenetek, interieurök (Dolgozók esti festőiskolája, Zászlóvarrók, Negyvennyolcas zászlók átadása stb.). Tervezett ezenkívül építészeti objektumokhoz kapcsolódó monumentális műveket is. 1952-ben hét nagy pannót tervezett a moszkvai mezőgazdasági kiállításra. 1954-ben kezdett hozzá a Dunai Vasmű nagyszabású freskójának elkészítéséhez. Műve a kor legjobb magyar murális művei közé tartozik, a korszak időtálló emléke. A freskóhoz készített tanulmányai során szerzett élmények hatására sorozatot festett az olvasztárokról. E korszakban keletkezett táblaképei általában bensőségesebbek (Szobanövény, Sárgaruhás nő, Akt stb.). A brüsszeli világkiállítás m. pavilonja számára készült a Gyümölcsszedők c. pannója (1958). Ugyanebben az évben jelentős anyaggal szerepelt a Velencei Biennálén. 1959-ben gyűjteményes kiállítása volt a Műcsarnokban. Épületdíszítő munkáin (az 1967-től 1974-ig tartó időszakban) egyre inkább a festői látásmód került előtérbe. E periódusban teljesedett ki alkotóereje, egyéni stílusa. Jelentős művei: 1967: Gyümölcsszedés, mozaik, gödöllői Agráregy.; 1968: Disputa, szövött kárpit, Miskolc, Nehézipari Műszaki Egy.; 1969: Szövőnők, szövött kárpit, BTM; Vas megye műemlékei, szövött kárpit, Vas megyei Tanács, Szombathely; 1970: az Országos Műemléki Felügyelőség mozaikja, Bp.; 1971: Lovak, szövött kárpit, Vadászati Világkiállítás; Fonó, szövött kárpit, Moszkva, m. nagykövetség fogadóterme; 1972: Jegyesek, szövött kárpit, Dunaújváros, házasságkötő terem. 1973-ban kárpitot készített Pest, Buda és Óbuda egyesítésének centenáriumára. Gyűjteményes kiállítását 1971-ben a BTM rendezte meg. Részt vett a művészeti közéletben, elnöke volt a Magyar Képzőművészek Szövetségének 1955–1959 és 1963–1966 között. Közreműködött a képzőművészeti beruházások, épületdíszítő alkotások megvalósulásával kapcsolatos bírálati munkában. Az MNG és a BTM számos jelentős alkotását őrzi, Dunaújvárosban emlékmúz. nyílt hagyatékából. – M. Korok ruhái (Illusztrált előadásvázlatai az öltözködés történetéről, Bp., 1979). – Irod. D. Fehér Zsuzsa: D. E. (Bp., 1962); Horváth György: Műteremlátogatás a hatvanéves D. E.-nél (Magy. Nemzet, 1967. jan. 22.); Újváry Béla: D. E. (Bp., 1969); Rózsa Gyula: D. E. (Népszabadság, 1971. okt. 17.); Aradi Nóra: Emléksorok D. E.-ről (Kritika, 1974. 7. sz.); Bertalan Vilmos: Színek varázsa. D. E. gobelinjei (Bp., 1977).

• Barcsay Jenő Dési-Huber István Domanovszky Endre Gadányi Jenő festőművészek és Frenczy Béni szobrainak kiállítása, 1941
• Domanovszky Endre Kossuth-díjas festőművész kiállítása, [1959]
• Kiállítás Domanovszky Endre ... festőművész ... feljegyzéseiből és vázlataiból, 1960
• E. Domanovszky, [1965]
• Endre Domanovszky, Maler, Jenő Kerényi, Bildhauer, Ádám Würtz, Graphiker, [1965]
• Domanovszky Endre [festőművész kiállítása], 1971
• A Kiállítási Intézmények és a Sopron Városi Tanács V. B. Művelődésügyi Osztály szeretettel meghívja Önt ... 1973 június 29-én délután 5 órakor a Festőterembe ... Domanovszky Endre Kossuth-díjas kiváló művész kiállításának megnyitására, 1973
• Domanovszky Endre kiállítása 1973 április - július Szeged, Móra Ferenc Múzeum, 1973
• Domanovszky Endre Kis Nagy András Kondor Lajos kiállítása Szekszárd Balogh Ádám Múzeum 1974., 1974
• Domanovszky, 1976
• Domanovszky Endre emlékkiállítása Miskolci Galéria, 1976, 1976
• Malerei sozialistischer Länder, 1976
• Domanovszky Endre, 2007
• Korok ruhái, cop. 1979

• Ki kicsoda? Életrajzi lexikon magyar és külföldi személyiségekről, kortársainkról. Szerk. Fonó Györgyné, Kis Tamás. Bp., Kossuth, 1969. 617 o., ()
• Ki-kicsoda? Kortársak lexikona. [Bp.], Béta Irodalmi Rt., [1937]. 937 o., ()
• Kortárs Magyar Művészeti Lexikon. Főszerk. Fitz Péter. Bp., Enciklopédia Kiadó, 1999-2001. 3 db., ()
• Magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1981. XV, 900 o., ill. (Kiegészítések és helyesbítések az 1. és 2. kötethez 871-900. l.) 2. változatlan kiadás. 1985. XV, 956 l. (Függelék: Kiegészítések és helyesbítések a Magyar Életrajzi Lexikon I., II. és III. kötetéhez 871-956. l.), ()
• Magyar festők és grafikusok adattára. A kutató-, föltáró- s gyűjtőmunkát végezte Seregélyi György. Szeged, 1988. Szegedi ny. 729 o., ()
• Magyar művészeti kislexikon. Főszerk. Körber Ágnes. Bp., Enciklopédia Kiadó, 2002. 423 o., ()
• Művészeti kislexikon. [Szerk. Lajta Edit]. Bp., Akadémiai Kiadó, 1973. 687 o., ()
• Művészeti lexikon. Fel. szerk. Lajta Edit. Bp., Akadémiai Kiadó, 1965-1968. 4 db., ()
• Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-. 16 db., ()
• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub. I. köt. A-Cs. 2001; II. köt. D-Gy. 2002; III. köt. H-K. 2002.; IV. köt. L-Ő. 2003; V. köt. P-S. 2004.; VI. köt. Sz-Zs. 2007., ()
• Új magyar lexikon. Bp., Akadémiai Kiadó, 1959-1962. 6 db. Kieg. kötet, 1962-1980. 1972, 1981; Kieg. füzet. 1983., ()
• Újpest lexikon. Szerk. biz. elnöke Sipos Lajos, főszerk. Hirmann László. Újpest, Újpest Önkormányzata-Kossuth Kiadó, 2002. 623 o., ()

• Paletta (r.: Neményi Ferenc, 1974)