História TT

Anyai ágon négygenerációs orvos- és tudósdinasztia, a Lenhossék család leszármazottja, apja földbirtokos volt. A budapesti Lónyai utcai református főgimnázium elvégzése után nagybátyja, Lenhossék Mihály laboratóriumában dolgozott. 1911-től a budapesti tudományegyetem hallgatója volt, 1917-ben szerezte meg az orvosdoktori címét. Az első világháború idején, 1915-től mint önkéntes katona a Dnyeszter környéki orosz fronton szolgált. Megsebesült, felépülése után egy ideig egy olasz kórház laboratóriumában dolgozott, végül leszerelték. 1918-ban Pozsonyba ment, orvosegyetemi asszisztens és tanársegéd lett Mansfeld professzor mellett. 1919-ben a prágai egyetem elektrofiziológiai intézetében, majd a berlini kémiai intézetben tanult. Egy évet Hamburgban töltött, a trópusi higiéniai laboratóriumban vállalt munkát. Ezután két évig a hollandiai Leiden egyetemén, a gyógyszertani intézetben dolgozott, majd négy éven át a groningeni élettani intézet kutatója. Kémiai módszerekkel és a sejtlégzéssel foglalkozott, ami akkor a biológia egyik legfőbb tudományos kérdése volt. 1926-tól 1930-ig Cambridge-ben dolgozott. 1928-ban felfedezte a hexuronsavat, amelyről később kiderült, hogy azonos a C-vitaminnal. Ugyancsak 1928-ban kapta meg Klebelsberg Kunó kezdeményezésére a szegedi egyetem katedráját, amelyet azonban csak 1930-ban foglalt el ténylegesen. 1927-ben kémiai doktorátust is szerzett. 1931 és 1945 között tanszékvezető a szegedi Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Orvostudományi Karán. 1934 és 1936 között a szerves- és gyógyszerészvegytani intézet megbízott vezetője. Három évig az anatómiát tanulmányozta, majd érdeklődése az élettan, illetve a bakteriológia területe felé fordult. Kutatási eredményei közé tartozott a szövetlégzés elmélete, a C-vitamin tiszta alakban történő előállítása és annak gyakorlati alkalmazása, a fumársav légzést fokozó szerepének a felismerése és az izomkontrakció molekuláris szintű vizsgálata. A C-vitamin felfedezéséért és a biológiai égés kutatásáért 1937-ben orvosi Nobel-díjat kapott. 1935. május 16-án a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, 1938. május 6-án, Nobel-díja után rendes tag lett. 1934-től egy évig az egyetem dékánja, majd 1935-1936-ban prodékán. 1940-ben egy évre rektorrá választották, az 1941–1942-es tanévben prorektor volt. Több alkalommal meghívták vendégprofesszornak. 1935-ben Rockefeller-ösztöndíjas a Harvard Egyetemen. 1938–1939-ben hat hónapig a belgiumi Liège egyetemén dolgozott, majd újabb egy évig az egyesült államokbeli Mayo Clinic Rochester-ösztöndíjasa. 1938-tól a párizsi Sorbonne, 1942-től a páduai egyetem díszdoktora. 1936-tól az Országos Természettudományi Tanács intézőbizottsági és rendes tagja, az Országos Felsőoktatási Tanács Biológiai és Orvostudományi Szakosztálya, valamint a Magyar Biológiai Kutatóintézeti Tanács kinevezett tagja. 1931-ben a szegedi Természettudományi Kutatási Bizottság elnökévé választották, 1936-tól a Magyar Élettani Társaság titkára. 1934-ben a Gyógyszermesteri Szigorlati Bizottság, majd 1939-ben az Országos Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottság tagjává választották. 1940-től az Egyetemi Testnevelési Bizottság elnöke volt. Az általa alapított szegedi Egyetemi Színjátszó Társaság szintén elnökévé választotta. Magas kitüntetéseit követően, 1939 és 1943 között a felsőház tagja. 1939-ben nyilvánosan elítélte a Szovjetuniót a Finnország ellen indított háború miatt. Szimbolikus tettként a Nobel-díjjal járó aranyplakettet odaajándékozta a Finn Vöröskeresztnek. Ugyanakkor következetesen németellenes, antifasiszta nézeteket vallott. Interjút adott a Népszava 1942. karácsonyi számában. 1943 februárjában Kállay Miklós miniszterelnök beleegyezésével Isztambulba küldték, ahol felvette a kapcsolatot az angol kémszervezettel. Hamarosan ráébredt, hogy a németek tudnak a vállalkozásról, közvetlen életveszélybe került, menekülnie kellett. Hazatérve Bay Zoltán professzorral titkos rádióállomást hoztak létre Szegeden. Még 1942-ben megszerveződött az az illegális antifasiszta csoport, amely vezetőjéről a Szent-Györgyi Szervezet nevet kapta. Céljuk egy radikális polgári párt megalapítása volt, amelynek élére az európai demokráciák vezetői számára egyformán elfogadható Nobel-díjas tudóst szánták. A német megszállást követően illegalitásba kényszerült, veje, Libik György válogatott síző segített neki a menekülésben. Budán bujkálva a svéd különítménybe került, majd az északi ország követsége a feleségével együtt befogadta. Hamarosan svéd állampolgárságot kaptak. A Gestapo vezetői rájöttek, hol bujkálnak, de sikerült elmenekülniük. Az orosz csapatok a tizenkét tagú családot hazaszállították Szegedre, majd őt magát hamarosan továbbvitték Moszkvába, hogy részt vegyen a Szovjet Tudományos Akadémia fennállása 220. évfordulóján tartott ünnepségen. 1945. április 2-án a budapesti választói nagygyűlésen egyike volt annak a nyolc neves közéleti személyiségnek, akiket behívtak az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe. Ugyancsak közéleti személyiségként bekerült az 1945. november 4-én megválasztott Nemzetgyűlésbe is. 1945. június 16-án távozott a szegedi egyetemről, 1945-1946-ban a budapesti tudományegyetem biokémia-professzora. Az 1945-ben megalapított Magyar Természettudományi Akadémia elnökévé választották, tisztét 1947-ig töltötte be. 1946-tól az MTA másodelnöke. Meghívottként felszólalt az MKP III. kongresszusán. A Magyar–Szovjet Művelődési Társaság alapító elnöke.

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Szent-Györgyi Albert (Bp., 1893. szept. 16. – Woods Hall, Massachusetts, USA, 1986. okt. 22.): biokémikus, az MTA tagja (r. 1935, t. 1945), Nobel-díjas (1937). Anyai ágon a neves tudósdinasztia, a Lenhossék-család negyedik nemzedéke. Egy.-i tanulmányait 1911-17-ben a bp.-i egy.-en végezte. Már orvostanhallgatóként a morfológia érdekelte, később szövettani vizsgálatokat végzett nagybátyja, Lenhossék Mihály intézetében. Az első világháborúban medikusként vett részt, de megsebesült, és hamarosan leszerelték. Orvosi oklevele megszerzése után Pozsonyban, Prágában, Berlinben, Leidenben, Groningenben, ezt követően Cambridge-ben (ahol 1927-ben kémiai doktorátust szerzett) folytatott tanulmányokat, tartott előadásokat. 1931-1945 között a szegedi Ferencz József Tudományegy. Orvosi Vegyészeti Intézetének professzora, 1945-1947 között a bp.-i orvosi karon a biokémia professzora, 1946-48-ban az MTA másodelnöke. 1947-től az USA-ban működött, ahol 1947-1962 között az USA Izomkutató Tudományos Intézete tengerbiológiai laboratóriumának ig.-ja, 1962-1971 között Darthmouth-ban egy.-itanár, számos tudományos tanács tagja. Pályafutásának elején a biológiai oxidációval foglalkozott, kimutatta, hogy az anyagcsere a hidrogén és az oxigén aktiválásán alapul. Felfedezte a C4 dikarbonsav-katalízist, ami a Krebs-féle körfolyamat alapját képezi. A peroxidáz-rendszerre vonatkozó felfedezései vezették el ama redukáló ágens felfedezéséhez, amely az oxidáláshoz szükséges, és később aszkorbinsavként vált ismertté. Megállapította a hexuronsav összetételét, amit azonosított az aszkorbinsavval és ami nem más, mint a C-vitamin. E felfedezéséért 1937-ben Nobel-díjat kapott. Már Szegeden elkezdett foglalkozni az izomösszehúzódás biofizikai és biokémiai mechanizmusával. A szubmolekuláris vizsgálatok után érdeklődése a rosszindulatú daganatok felé fordult. Két évtizeden keresztül foglalkozott a sejtszintű szabályozás jelenségeivel. A II. világháború évei alatt szembeszállt a náci Németo. politikájával. Fontos szerepet játszott a Kállay-kormány kiugrási kísérletének diplomáciai akcióiban. Bár 1947-től az USA-ban élt, soha nem szakította meg kapcsolatait szülőföldjével, mindig magyarnak vallotta magát. Az 1960-as évektől kezdve rendszeresen hazalátogatott. 1987-ben a Szegedi Orvostudományi Egy. (mely már korábban díszdoktorává avatta) felvette nevét. – F. m. magyarul: Az élet jellege (Bp., 1975); Az anyag élő állapota (Bp., 1983); Válogatott tanulmányok (Bp., 1983). – Irod. A 90 éves Sz.-Gy. A. (Orv. Hetil., 1983. 124. 40. sz.); Sz.-Gy. A. emléke (Orv. Hetil., 1987. 128. 2. sz.); Szentgyörgyi Zsuzsa: Századunk nagy tudósa: Sz.-Gy. A. (Magy. Tudomány, 1990. 7. sz.).

Magyar orvoséletrajzi lexikon, 2004

Szent-Györgyi Albert (Budapest, 1893. szept. 16. – Woods-Hole, Mass., USA, 1986. okt. 22.) orvos, biokémikus, egy. tanár, az MTA tagja (r. 1935, t. 1945, tagsága 1949–1963-ban szünetelt), Nobel-díjas (1937), a Corvin-koszorú tulajdonosa (1937), Kossuth-díjas (1948), 1938–1944-ben a felsőház tagja. Számos tud. társ. és akad. (német, lengyel, belga, szovjet, amerikai, skót, francia, jugoszláv) tagja, számos hazai és külföldi egy. t. doktora. Magyarország első Nobel-díjas orvosa, anyai ágon a Lenhossék-orvoscsalád negyedik nemzedékének számít, innen kapott ösztönzést az orvosi hivatáshoz. Apja erdélyi birtokos volt, akitől a gyakorlati életben való eligazodáshoz kapott indíttatást. Középiskoláit a bp.-i Lónyay utcai református gimnáziumban végezte, majd a bp.-i tudományegy. orvosi karán folytatott tanulmányokat, 1917-ben szerzett orvosi oklevelet. Orvostanhallgatóként morfológiával, később szövettani vizsgálatokkal foglalkozott nagybátyja, Lenhossék Mihály élettani int.-ben. Az első világháborúban medikusként vett részt, megsebesült, és leszerelték. Orvosi oklevelének megszerzése után Pozsonyban, Prágában, Pozsonyban, Berlinben, Hamburgban folytatott tanulmányokat, vett részt az egy. oktatásban. Tanulmányútja szigorúan felépített rendhez igazodott: kezdte a biológiával, az élettanról áttért a gyógyszertanra, erről a bakterológiára, majd fizika-kémiai tanulmányokba kezdett, végül a molekulákkal foglalkozott. Hopkins professzor felkészültségére tekintettel meghívta Cambridge-be. Itt izolálta a hexuronsavat, ebből szerzett kémiai doktorátust (1927). Az USA-ban az identifikáláshoz szükséges mennyiség előállításán dolgozott. 1930-ban Klebelsberg Kunó kultuszminiszter meghívta egy. tanárnak a Szegeden működő Ferenc József Tudományegy. orvosi karára, ahol a biokémia professzoraként iskolateremtő tevékenységet fejtett ki. A korabeli hazai tudományosság későbbi kiválóságainak egész sora gyűlt össze tanszékén. Ekkor jutott el a megoldáshoz a hexuronsav kutatása területén: 1932. márc. 26-án publikálta az Orv. Hetil.-ban, hogy a „hexuronsav nem más, mint a vitamin-C.” Ezért 1937-ben orvosi Nobel-díjat kapott. A hivatalos indoklás azokat a felfedezéseket emelte ki, „melyeket a biológiai égésfolyamatok körül tett, különös tekintettel a C-vitaminra és a fumársav-katalízisre.” 1931–1945 között a szegedi Ferenc József Tudományegy. orvosi vegyészeti int.-nek a professzora, 1945–1947 között a bp.-i orvosi karon a biokémia professzora, 1946–1948 között az MTA másodelnöke. 1947-től az USA-ban működött, ahol 1947–1962 között az USA Izomkutató Tudományos Intézete tengerbiológiai laboratóriumának az igazgatója. 1962–1972 között Darthmouth-ban egy. tanár, számos tudományos tanács tagja. Pályafutásának elején a biológiai oxidációval foglalkozott, kimutatta, hogy az anyagcsere a hidrogén és az oxigén aktiválásán alapul. Felfedezte a C4 dikarbonsav-katalízisét, ami a Krebs-féle kórfolyamat alapját képezi. A peroxidáz-rendszerre vonatkozó felfedezései vezették el ama redukáló ágens felfedezéséhez, amely az oxidációhoz szükséges, és később aszkorbinsavként vált ismertté. (Ezért kapott 1937-ben Nobel-díjat.) Már Szegeden elkezdett foglalkozni az izomösszehúzódás biofizikai és biokémiai mechanizmusával. A szubmolekuláris vizsgálatok iránti érdeklődése a rosszindulatú daganatok felé fordult. Két évtizeden át foglalkozott a sejtszintű szabályozás jelenségével. A II. vh. alatt fontos szerepet játszott a Kállay-kormány kiugrási kísérletének diplomáciai akcióiban. Titkos küldetésben Törökországban tárgyalt a lehetőségekről az angol titkosszolgálat képviselőivel. 1947-től az USA-ban élt, de nem szakította meg kapcsolatait hazájával, mindig magyarnak vallotta magát. Az 1960-as évektől rendszeresen hazalátogatott. 1987-ben a Szegedi Orvostud. Egy. – amely díszdoktorává is választotta – felvette a nevét. – Fm.: Biológiai oxidációk, fermentációk és vitaminok (Bp., 1937); Studies on Biological Oxidation and Some of its Catalysts (Bp. – Leipzig, 1937); On oxidation, fermentation, vitamins, health and disease (Baltimore, 1939); Studies on muscle (Szeged, 1945, Stockholm, 1945); Chemistry of muscular contraction (New York, 1947); Nature of life. A study on muscle (New York, 1948); Chemical physiology of contraction in body and heart muscle (New York, 1953); Bioenergetics (New York, 1957); Bioelectronics. A Study on Cellular Regulation, Defense and Cancer (New York, 1968); The Crazy Ape. Written by a Biologist for the Young (New York, 1970, magyarul 1989); Egy biológus gondolatai (Bp. 1970); What next? (New York, 1971); Az élő állapot (Bukarest, 1973); Az élet jellege (Bp., 1974); Az anyag élő állapota (Bp., 1983, eredeti ang. változat: 1978); Válogatott tanulmányok (Bp., 1983) – Irod.: A 90 éves Szent-Györgyi Albert (Orv. Hetil., 1983, 40 sz.); Szent-Györgyi Albert emléke (Orv. Hetil., 1987, 2. sz.); Sz-Gy. A. Dokumentumok, riportok (Bp., 1989); Szentgyörgyi Zs.: Századunk nagy tudósa: Szent-Györgyi Albert (M. Tud., 1990, 7. sz.); Sz-Gy. A. születésének centenáriumára (Biokémia, 1993, 2. sz., emlékszám); Czeizel E.: Sz-Gy. A. (Bp., 1997).

tudósportál

Az MTA tagja (l.: 1935. máj. 16.; r.: 1938. máj. 6.; t.: 1945. máj. 30.; tagsága szünetelt: 1949-1963).

• Vizsgálatok a mellékvese kéregállományának működéséről és a biológiai oxydátiók mechanizmusáról, 1927
• Az iskolai ifjúság testnevelése, 1930
• On the function of hexuronic acid in the respiration of the cabbage leaf, 1931
• C-vitamin, adrenalin és mellékvese, 1932
• Function of the adrenal medulla, 1932
• Über das Co-Ferment der Milchsäuereoxydation, 1932
• Identification of Vitamin C, 1933
• A vitaminok és a paprika, 1934
• Die medizinische und biologische Bedeutung des Vitamins C, 1934
• Eine Farbenreaktion der Ascorbinsäure, 1934
• Vitamin C, 1934
• Vitamine, 1934
• Az élettan és életvegytan tanítása, 1935
• The Teaching of Physiology and Biochemistry, 1935
• A biológiai oxydációk mechanizmusa, 1936
• From Vitamin C to Vitamin P, 1936
• Újabb irányzatok a vitaminok therapiás alkalmazásában, 1936
• A biológiai égések mechanizmusa, 1937
• Biológiai oxydatiók, fermentatiók és vitaminok, 1937
• Studies on biological oxidation and some of its catalysts, 1937
• Természettudományi képzés és laboratóriumi munka az egyetemi oktatásban, 1937
• Vitamin P, 1937
• L'oxydation biologique, 1938
• Nobel-Vortrag gehalten am 11. Dez. 1937 am Karolinischen Medico-Chirurgischen Institut zu Stockholm, 1938
• On biological activity, 1938
• The vitamins as factors controlling nutrition, 1938
• Würze des Lebens, 1941
• Az élet tudománya, [1943]
• Muscular contraction, blood coagulation, 1943
• Beszámoló a szegedi M. Kir. Horthy Miklós Tudományegyetem ... tanévi működéséről, 1943-1947
• Studies on muscle from the Institute of Medical Chemistry, University of Szeged, [1945]
• Irodalom, tudomány, 1945-1946
• Célunk, [1946]
• Értelmiség és népi demokrácia, 1946
• L'expérience de Szeged, 1946
• Az izom kémiai szerkezete, [1947]
• O mysečnoj deâtelʹnosti, 1947
• Nature of life, 1948
• Chemistry of muscular contraction, 1951
• Quimica de la contraccion muscular, 1952
• Chemical physiology of contraction in body and heart muscle, 1953
• La natura della vita e la chimica della contrazione muscolare, 1955
• Bioenergetics, 1957
• Introduction to a submolecular biology, 1960
• On energy transformation, 1961
• Bioenergetica, 1962
• Science, ethics and politics, 1963
• Vvedenie v submolekulârnuû biologiû, 1964
• In vivo, 1967
• Bioelectronics, 1968
• In vivo, 1968
• Egy biológus gondolatai, 1970
• In vivo, 1970
• The crazy ape, 1970
• 15 minutes to zero, [1971]
• Bioèlektronika, 1971
• Der fehlentwickelte Affe oder die Unfähigkeit des Menschen, mit seinen Problemen fertig zu werden, 1971
• What next?, 1971
• The anti-inflammatory action of flavonoids, 1972
• The living state, 1972
• Az élő állapot, 1973
• In vivo, 1973
• Abriss der Pharmakologie von Flavonoiden unter besonderer Berücksichtigung der antiödematösen und antiphlogistischen Effekte, 1975
• Az élet jellege, 1975
• Az élet jellege, 1975
• Electronic biology and cancer, 1976
• On oxidation, fermentation, vitamins, health and disease, [1977]
• The living state and cancer, 1978
• Pledoarie pentru viaţă, 1981
• Az anyag élő állapota, 1983
• Válogatott tanulmányok, 1983
• Zoltan Bay atomic physicist, a pioneer of space research, 1985
• Válogatott tanulmányok, 1988, cop. 1983
• Az őrült majom, 1989
• Testi nevelés - egészség, [1992]
• Bay Zoltán atomfizikus, az űrkutatás úttörője, 1994
• A béke élet- és erkölcstana, 1938, 2001
• 75th anniversary of Albert Szent-Györgyi's Nobel prize award, [2012]
• Az őrült majom, 2014
• A nevelés az emberiség egyik legfontosabb tevékenysége,
• Autobiotics and senescence,
• Az élet lényegéről,
• Man and environment,
• Megszívatni az agyat az alkotó munka gyönyörűségével,
• Nobel-díjasok,
• The living state and cancer,
• ,
• ,
• ,

• A m[agyar] kir[ályi] Erzsébet Tudományegyetem és irodalmi munkássága. Az egyetem 25 éves fennállása alkalmából írta, szerk. és kiad. vitéz Szabó Pál. Pécs, 1940. Dunántúli ny. 290, 20 o., 1104 h., ()
• A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825-2002. Szerzők: Markó László, Burucs Kornélia, Balogh Margit, Hay Diana. Bp., MTA Társadalomkutató Központ, 2003. 3 db., ()
• Amerikai magyarok arcképcsarnoka. Főszerk. Tanka László. Szerk. Balás Róbert. Bp., Médiamix Kiadó. 2003. 370 [6]o., ill., ()
• Biológiai lexikon. Szerk. Straub F. Brunó. Bp., Akadémiai Kiadó, 1975. 4 db.; 2. utánnyom. 1978.; 2 kiad. 1982., ()
• Bödők Zsigmond: Nobel díjas magyrok. Dunaszerdahely, Nap Kiadó, 2003. 150 o., ill., ()
• Borbándi Gyula: Magyar politikai pályaképek 1938-1948. Bp., Európa, 1997. 517 o., ()
• Borbándi Gyula: Nyugati magyar irodalmi lexikon és bibliográfia. Bp., Hitel, 1992. 826 [4] o., ()
• Díjasok és kitüntetettek adattára 1948-1980. Összeáll. és szerk. Magyar Józsefné. Kaposvár, Palmiro Togliatti Megyei Könyvtár, 1984. 279 [1] o., ()
• Hollósy-Kuthy László: Don, Torda, Kárpátok. Háborus szerepléseim és élményeim. Fahrwangen, Gilde Verlags- und Handels-GmbH Schweiz, [1989]. 255 o., ()
• Keresztény magyar közéleti almanach I-II. [3. köt. Erdély. 4. köt. Délvidék.]. Fel. szerk. és kiadó Hortobágyi Jenő. Bp., 1940. 1292 o., 2 db., ()
• Ki kicsoda a történelemben? Szerk. Szabolcsi Ottó, Závodszky Géza. [Bp.], Laude, [1990]. 414 o.; Utánnyomás: 1995, 1996, 1998,, ()
• Ki-kicsoda? Kortársak lexikona. [Bp.], Béta Irodalmi Rt., [1937]. 937 o., ()
• Kislexikon. Szerk. Ákos Károly. Bp., Akadémiai Kiadó, 1968. 941 o., 16 t., 4 térk., ()
• Magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994. XV, 993 o., ill., ()
• Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-., ()
• Magyarok a természettudomány és technika történetében. Főszerk. Nagy Ferenc, Nagy Dénes. Bp., MVSZ-MTA-BME-MTESZ-Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár, 1986. 450 [1] o., ()
• magyar társadalom lexikonja. Bp., A Magyar Társadalom Lexikona Kiadóvállalat, 1930. 640 o., 82 t. ill.A magyar társadalom lexikonja. Bp., A Magyar Társadalom Lexikona Kiadóvállalat, 1930. 640 o., 82 t. ill., ()
• Magyar tudományos akadémiai almanach az . . . évre. Bp., Magyar Tudományos Akadémia, 1861-1918, 1921, 1924-1943. 77 db. - 1973, 1986, 1991, 1997, 2001., ()
• Marx György: A marslakók érkezése. Magyar Tudósok, akik Nyugaton alakították a 20. század történelmét. Bp., Akadémiai Kiadó, 2000. 425 o., ()
• Mindenki lexikona. [Szerk. Ákos Károly]. Bp., Akadémiai Kiadó, 1974. 2 db., ()
• Országgyűlési almanach az 1939-1944. évi országgyűlésről. Szerk. Haeffler István. Bp., 1940. MTI ny. 640 o., ()
• Orvosi lexikon. Főszerk. Hollán Zsuzsa. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1973. 4 db., ()
• Pedagógiai lexikon. Főszerk. Nagy Sándor. Bp., Akadémiai Kiadó, 1976-1979. 4 db., ()
• Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-. 16 db., ()
• Ribár Béla: Híres magyar tudósok. Újvidék, Jugoszláviai Magyar Művelődési Társaság, 1997. 3. kiad. 125 [1] o., ill. (A Jugoszláviai Magyar Művelődési Társaság Kiskönyvtára. Természettudomány és -tudománytörténet 3.), ()
• Römpp vegyészeti lexikon. Bp., 1981-1984., ()
• Szegedi egyetemi almanach 1921-1995. Szerk. Szentirmai László, Iványi Szabó Éva, Ráczné Mojzes Katalin. Szeged, Hungaria, 1996. 559 o., ill., ()
• Természettudományi lexikon. Főszerk. Erdey-Grúz Tibor. Szerk. biz. Bálint Andor [és mások]. Bp., Akadémiai Kiadó, 1964-1976. 7 db., ()
• Természettudományos és műszaki ki kicsoda? Szerk. Szluka Emil, Schneider László. Bp., Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár, 1986. 505 o., ()
• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub. I. köt. A-Cs. 2001; II. köt. D-Gy. 2002; III. köt. H-K. 2002.; IV. köt. L-Ő. 2003; V. köt. P-S. 2004.; VI. köt. Sz-Zs. 2007., ()
• Új magyar lexikon. Bp., Akadémiai Kiadó, 1959-1962. 6 db. Kieg. kötet, 1962-1980. 1972, 1981; Kieg. füzet. 1983., ()
• Újpest lexikon. Szerk. biz. elnöke Sipos Lajos, főszerk. Hirmann László. Újpest, Újpest Önkormányzata-Kossuth Kiadó, 2002. 623 o., ()

• MFI 722 (r.: , 1937)
• MFI 872 (r.: , 1940)    
• MFI 721 (r.: , 1937)
• A magyar paprika (r.: Kovács Gusztáv, 1941)
• A magyar tudomány és humanizmus jelképe | MFI 715 (r.: , 1937)
• Psalmus humanus | Szent-Györgyi | Szent-Györgyi Albert (r.: Dénes Gábor, 1984)    
• MFI 784 (r.: , 1939)    
• MFI 1000 (r.: , 1943)