ABCD - Heltai Jenő

Heltai Jenő ☰ Budapest 1871.08.11 ☷ Budapest 1957.09.03 | drámaíró, dramaturg, író, költő, műfordító, producer, publicista, újságíró, színházigazgató

651135

http://dka.oszk.hu/040400/040442/Image_0004.jpg

Heltai, Eugen (1037850 | - )
Herzl Jenő (1037855 | - )
Heltai Jenő (1037851 | - )
Elta (1037858 | - )
h. (1037854 | - )
(h. j.) (1037853 | - )
H. J. (1037857 | - )
(N.E.) (1037852 | - )
Incubus (1037856 | - )

kitüntetések

Kossuth-díj, I. fokozat
1957.03.15

életrajzok

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Heltai Jenő (Bp., 1871. aug. 11. – Bp., 1957. szept. 3.): író, újságíró, Kossuth-díjas (1957). Első verse 14 éves korában jelent meg. Jogi tanulmányait 1890-ben félbeszakítva az újságírói pályára lépett. A Magyar Hírlap, A Hét, a Pesti Hírlap, majd a Pesti Napló munkatársa. Sokáig élt Párizsban, Londonban, Bécsben, Berlinben, Konstantinápolyban. 1900-ban egy ideig a Vígszínház titkára, 1914-től 1918-ig dramaturg ig.-ja, 1918-tól az Athenaeum könyvkiadó irodalmi ig.-ja, 1929-től a Belvárosi Színház, 1932–34-ben a Magyar Színház egyik ig.-ja. A modern nagyvárosi élet franciásan könnyed, közvetlen verselőjeként tűnt fel (Modern dalok, 1892; Kató, 1894; Fűzfasíp, 1913; Elfelejtett versek, 1947). Népszerűekké váltak Kacsóh Pongrác János vitézéhez írt dalszövegei. Regényeiben előszeretettel ábrázolta a század forduló bohémvilágát szellemesen, sok humorral. Vígjátékai kifinomult technikával, ironikusan jelenítették meg a polgári létforma erkölcsi ferdeségeit. Verses színműveiben (A néma levente, Ezerkettedik éjszaka stb.) különböző korok vígjátéki hagyományait újította meg írásművészetére jellemző ironikus-romantikus stílusban. 1945 után a népi demokratikus rendszer mellett foglalt állást. Műfordítói tevékenységéért a francia becsületrenddel tüntették ki. A PEN klub magyar elnöke volt. Műveit számos idegen nyelvre lefordították. – F. m. Novellák: Lou (Bp., 1900); Írók, színésznők és más csirkefogók (Bp., 1910); Scherzo (Bp., 1910); Színes kövek (Bp., 1911); A Tündérlaki lányok (Bp., 1914); Lim-lom (Bp., 1915); Papírkosár (Bp., 1927); Utazás enmagam körül (Bp., 1935); A gyilkos is ember (Bp., 1939); Ismeretlen ismerősök (Bp., 1943); Ötven elbeszélés (Bp., 1946). Regények: Hét sovány esztendő (Bp., 1897); Az utolsó bohém (Bp., 1911); Family Hotel (Bp., 1913); VII. Emmánuel és kora (Bp., 1913); Jaguár (Bp., 1914); A 111-es (Bp., 1920); Álmokháza (Bp., 1929). Színművek: Arcok és álarcok (Bp., 1925); A néma levente (Bp., 1936); Az ezerkettedik éjszaka (Bp., 1939); Lumpácius Vagabundusz, vagy a három jómadár (Nestroy vígjátékának átdolg. Bp., 1943); Szépek szépe (Bp., 1955); Színes kövek (elbeszéléseinek gyűjteményes kötete, Bp., 1957); Menazséria (válogatott egyfelvonásos színművek, Bp., 1962). – Irod. Bóka László: Ismeretlen ismerősök (Magy. Csillag, 1944); Komlós Aladár: H. J. (A magyar költészet Petőfitől Adyig, Bp., 1959) Kárpáti Aurél: Budapest költője (Tegnaptól máig, Bp., 1961); Fodor József: Őszi piros virágok. H. J. ötéves sírjára (Élet és Irod. 1962. 35. sz.); H. J. alkotásai és vallomásai tükrében (Bp., 1971). – Szi. Bókay János: Egy rózsaszál szebben beszél (r., Bp., 1962).

Magyar színházművészeti lexikon, 1994

(Bp., 1871. aug. 11.–Bp., 1957. szept. 3.): író, újságíró, dramaturg, színházigazgató, műfordító. Rövid jogászkodás után újságíró lett. 1900–01-ben a Vígszínház műv.-i titkára, 1915-től 1919-ig dramaturg ig.-ja volt. 1907-ben a Modern Színház Cabaret műv.-i vez.-je lett Molnár Ferenccel. 1929–1932 között a Belvárosi, 1932–1934 között a Magyar Színház élén állt. 1916-tól 1930-ig a Magyar Színpadi Szerzők Egyesületének elnökeként, 1918-tól 1939-ig az Athenaeum Könyvkiadó ig.-jaként is tevékenykedett. Humoros krokik, tárcák, regények mellett jelentős színpadi életművet alkotott. Dalaival és jeleneteivel meghatározta a születő m. kabaré arculatát. 1899-től rendszeresen játszották színműveit, elsősorban a Magyar és a Vígszínházban. Több tucat színdarabot, főként francia bohózatot és operettet fordított. Színházig.-ként a m. drámairodalom megújítására törekedett. Műfordítói tevékenységéért a francia becsületrendet kapta. Kossuth-díjas (1957). Drámái: A királyné apródja (Makai E.-lel, 1899); Bernát (1907); Naftalin (1908); A masamód (1910); A Tündérlaki lányok (1914); A kis cukrászda (1922); Az orvos és a halál (1931); Jó üzlet (1935); A néma levente (1936); Az ezerkettedik éjszaka (1939); Lumpáciusz Vagabundusz (1943). Fordításai: Wolff: Naplemente (1921); Pirandello: Az ember, az állat, az erény (1924); Dosztojevszkij–Baty: Bűn és bűnhődés (1933); Ábrahám P.: Bál a Savoyban (1933). Priestley: Az ismeretlen város (1946). – Ir. Hegedűs G.: H. J. (1971).Heltai Jenő

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái

1. Modern dalok. Költemények. Bpest, 1892. (Ism. Nemzet 149. sz., Bud. Hirlap 146. sz., Élet, M. Salon.)2. Bakfisálmok, monolog. Bpest, 1892. (Monológok 49.)3. Kató, költemények. Bpest, 1894 (Ism. a Hét 1893., Élet és M. Geniusz 1894.)4. Hoffmanné meséi. Bpest, 1895. (Regény-melléklet a Magyar Hirlaphoz.)A Hét 1894. 4. sz. arczk. és önéletrajzi adatok.Heltai Jenőhirlapiró,hirlapiró, szül. 1871. aug. 11. Budapesten; középiskoláit elvégezvén, a jogi pályára lépett; ezt azonban 1890-ben félbeszakította s a hirlapirói pályát választotta. 1892-ben katona, majd tartalékos hadnagy lett.Irói munkálkodását 1888-ban a Magyar Figaróban kezdte meg, a hol Ó'Neyros álnév alatt költeményeket, Guk-ker név alatt pedig szinházi karczolatokat írt; időközben a Borsszem Jankóban is jelentek meg versei. 1890. máj. 1. óta a Magyar Hirlap munkatársa, hol saját neve s Elta, Jett álnevek alatt, tárczákat, croquiskot és aktuális politikai költeményeket ír. 1892-ben a Pesti Naplóba Ejup álnév alatt croquisktat írt és belső munkatársa volt a Hétnek, hol novellái, politikai. szinházi, irodalmi stb. krónikája jelentek meg versben és prózában: Riporter, Incerbus és Ichor álnevek alatt (Puybroche márki sajátságos esetei I–X., Joujou kisasszony, I–IV. verses jelenetek, A jövő század legendái I–V., Az operette, énekes vígjáték, előadták az Otthonban 1894. decz. 9., Az omnibusz költészete, verses monolog); a M. Hirlap karácsonyi Albumában (1893. Miután letörtem, verses monolog.) Irt még költeményeket a M Szalonba, Ország-Világba s a M. Geniuszba.M. Könyvészet 1892–93.M. Szalon XVII. 1892. arczk., XVIII. 1893. arczk.M. Szemle 1892. 45. sz.Munkái:Ország-Világ 1892. 13. sz. arczk.szül. 1871. aug. 11. Budapesten;

könyvei

róla szóló könyvek

film

Bernáték kikocsiznak |☰ 1912 |☰ forgatókönyvíró
A 111-es |☰ 1919 |☰ író
Masamód |☰ 1920 |☰ író
Naftalin |☰ 1928 |☰ író
A halál és az orvos |☰ 1936 |☰ író
A 111-es |☰ 1937 |☰ forgatókönyvíró, író
János vitéz |☰ 1938 |☰ dalszöveg
Jaguár |☰ 1967 |☰ író

linkek

PIM

Amicus: 16163