Latabár Kálmán     ☰ Kecskemét 1902.11.24   ☷ Budapest 1970.01.11   |   színész
651342
életrajzok

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Latabár Kálmán (Kecskemét, 1902. nov. 24. – Bp., 1970. jan. 11.): színész, Kossuth-díjas (1950), érdemes művész (1950), kiváló művész (1953). Régi m. színészcsalád sarja, ~ Endre dédunokája, ~ Kálmán unokája, ~ Árpád fia. Rákosi Szidi színészisk.-ját végezte, s 1922-ben a Várszínházban lépett színpadra mint táncos komikus. Utána a Fővárosi Operettszínházhoz szerződött, ezután 1927-től 1933-ig testvérével, ~ Árpáddal külföldi turnén vett részt. Közben Reinhardt színházaiban is szerepeltek (A két Ajax, Offenbach: Szép Heléna), sok országot beutaztak zenés artistaszámaikkal. Hazatérve különböző fővárosi zenés színházakhoz szerződött, 1937-ben kezdett filmezni. Méltatlankodó hanghordozása, félszeg mozgása, virtuóz „ügyetlensége”, egyéni humora hamarosan nagy népszerűséget biztosítottak számára. Gyakran lépett fel Árpád testvérével groteszk duettszámokban. A gyermekeket is meghódította „Latyi-Matyi” figurájával. 1945-től haláláig a Fővárosi Operettszínházban működött. – F. sz. Bóni (Kálmán I.: Csárdáskirálynő); Mujkó (Sárközy I.: A szelistyei asszonyok); Menelaos (Offenbach: Szép Heléna); Fritz (Jacobi V.: Leányvásár); Baracs Matyi (Gárdonyi G.: A bor); Saint Hyphotèse (Hervé: Lili); Zsupán Kálmán (Kálmán I.: Marica grófnő); Bumm tábornok (Offenbach: A gerolsteini nagyhercegnő); Bogdán Szuszik (Miljutyin: Havasi kürt); Pietro (Suppé: Boccaccio); Dániel (Barabás–Gádor–Kerekes: Állami áruház); Nyegus (Lehár F.: A víg özvegy); Frosch (Strauss, J.: A denevér). – I. f. Fizessen nagysád (1937); Pénz áll a házhoz (1939); Cserebere (1940); Csákó és kalap (1940); Ismeretlen ellenfél (1940); Édes ellenfél (1941); Behajtani tilos (1941); Egy bolond százat csinál (1942); Egy szoknya – egy nadrág (1942); Mágnás Miska (1948); Janika (1949); Dalolva szép az élet (1950); Civil a pályán (1951); A selejt bosszúja (1951); Fel a fejjel (1954); Nem ér a nevem (1961) Micsoda éjszaka (1958); Ifjú szívvel, Egyiptomi történet (1961, m.–egyiptomi koprodukció); Latabár Kálmán-est (1968, televíziós show); Bözsi és a többiek (I-II., 1969 televíziós film). – Irod. Demeter Imre: Latyi és Latabár (Film, Színház, Muzsika, 1958. okt. 10.); L. K. album (szerk., Nyári László, Bp., 1962); Gáspár Margit: Színész arcok, L. K. (Film, Színház, Muzsika, 1967. dec: 15.); Molnár Gál Péter: Latabár (Színház, 1968. 1. sz.); Szalay Károly: L. (Filmvilág, 1969. 24. sz.); Horváth Béla: Latyi (Utunk, 1970. jan. 23.); Barabás Tamás: Búcsú L. K.-tól (Tükör, 1970. jan. 20.); Abody Béla: Eltűnt egy műalkotás (Élet és Irod., 1970. jan. 17.); Gáber István: Kesergő művész a leningrádi szállodában. Egy este L. K.-nal (Színház, 1970. ápr.); Molnár Gál Péter: Portrék gyászkeretben. L. (Filmvilág, 1973. 3. sz.); Szász Péter: Fohász egy kis átokért (Film, Színház, Muzsika, 1976. dec. 25.).

Magyar színházművészeti lexikon, 1994

(Kecskemét, 1902. nov. 24.–Bp., 1970. jan. 11.): színész. 1921-ben végezte el Rákosi Szidi színiiskoláját. 1921–1924 között Czakó Pál egri és várszínházi társ.-ának művésze volt. 1923-ban a Budai Színkörben is fellépett. 1924–1926 között a Fővárosi Operettszínház tagja volt. 1926-tól a Király Színházban koreografált, s 1928-ban színpadra is lépett itt. 1928–1931 között Árpád öccsével külföldön turnézott. 1931-ben a Magyar és a Vígszínházban, majd 1931–32-ben ismét Latabár Kálmán Árpáddal Bécsben a Theater an der Wienben, a Stadttheaterben, 1932-ben Max Reinhardtnál a berlini Grosses Schauspielhausban vendégszerepeltek. Ezután Bp.-en szerepekre szerződött. 1932-ben a Budai Színkörben, 1932–1934 között a Fővárosi Operett, 1933-ban a Kamara, a Pesti, 1934–35-ben a Király, 1935-ben a Magyar, 1935–36-ban a Kamara, 1936–37-ben az Andrássy úti, 1936–37-ben a Művész, 1937–38-ban a Belvárosi Színházban szerepelt. 1934–35-ben a Royal Orfeumban, 1838–39-ben a Royal, 1939–40-ben és 1942-ben az Erzsébetvárosi, 1939–1943 között a Fővárosi Operett, 1941–42-ben az Andrássy Színházban működött. 1940-ben a Parisien Grillben és Moulin Rouge-ban is fellépett Árpád testvérével. 1945–46-ban a Medgyaszay Színház vendége volt. 1945-től 1968-ig a Fővárosi Operettszínházban játszott. 1945-ben a Népvarietében, 1949–50-ben a Fővárosi Varietében, 1955-ben és 1957-ben a Budapest Varietében, 1966-ban a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, 1967-ben az Erkel Színházban is láthatták a nézők. 1967-ben Ausztráliában és az USA-ban tett előadókörutat. Egyéni humorú, dinamikus, kitűnő tánctudású komikus volt. Igényesebb feladataiban felhagyott a külsődleges ábrázolással, így találó jellemrajzot adott. Groteszk ötletei, rögtönzései, poentírozó és karikírozó készsége féktelen komédiázókedvvel párosult. Számos filmben is kamatoztatta egyedülálló tehetségét. 1950-ben érdemes művész kitüntetést és Kossuth-díjat kapott, 1953-ban kiváló művész lett. F.Sz. Gr. Siarez és Dömötör (Walter L.: Egy bolond százat csinál); Mujkó (Huszka J.: Gül Baba); Zwickli (Huszka J.: Mária főhadnagy); Rudi (Fényes Sz.: Maya); Zsupán (Kálmán I.: Marica grófnő); Menelaos (Offenbach: Szép Heléna); Bóni (Kálmán I.: A csárdáskirálynő); Frosch (ifj. J. Strauss: A denevér); Nyegus (Lehár F.: A víg özvegy). – Ir. Latabár Kálmán-album (1969); Molnár Gál P.: A Latabárok (1982).Latabár Kálmán

könyvei
róla szóló könyvek

filmszereplés
linkek