Hubay Miklós     ☰ Nagyvárad 1918.04.03   ☷ Budapest 2011.05.07   |   drámaíró, esszéista, író, műfordító, főiskolai tanár
651551
életrajzok

Kortárs magyar írók, 1945-1997

HUBAY MIKLÓSJA-díj 1955, 1965, 1975; Szocialista Munkáért Érdemérem 1971; A Munka Érdemrend arany fokozata 1972, 1978; A Művészeti Alap Irodalmi Díja 1979; Bács-Kiskun m. Tanács Művészeti Díja 1983; A Magyar Népköztársaság aranykoszorúval díszített Csillagrendje 1987; Déry Tibor-díj 1988; A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje 1993; Kossuth-díj 1994; A Nemzeti Színház drámapályázatának díja 1995; Civis-díj 1996; Az Év Könyve Jutalom 1996; Via di Ripetta díj (olasz) 1997; Szép Ernő-jutalom 1997.[MIL,AKL,DKA,ÚML,ÚFL,KMIK,MKK,KK92,KK94,KK96,ÚMIL,OSZKK]M.: Nemzeti színjátszás, drámai magyarság, tan., 1941; Hősök nélkül, d., 1942; François Rabelais, tan., 1953; Egy magyar nyár, d., 1954; István napja, d., 1955; Három csésze tea [Koppány Jánossal és Szepes Máriával közös kötetben], egyfelv., 1959; Népi komédiák, d., 1960; Tavaszi mise, elb., 1960; Hősökkel és hősök nélkül, d.,1964; A megváltó mutatvány. Írások a magyar dráma ügyében, 1965; Játékok életre-halálra, d., 1968; Úton és itthon. Naplók, találkozások, 1970; Tüzet viszek, d., 1971; Aranykor, tan., 1972; Színház a Cethal hátán, d., 1974; Néronissime ou l'Empereur s'amuse, Párizs, 1975; A zsenik iskolája, d., 1977; A szív sebei, d., 1978; Napló nélkülem, karcolatok, 1978; Búcsú a csodáktól, d., 1979; A dráma sorsa, tan., 1983; Fiatal nők kékben és pirosban, d., 1983; Világvégjátékok, 1984 <1980*ÚMIL>; Végtelen napjaim, napló, Érd, 1996; Tört aranykor, vál. írások, 1997; Hová lett a Rózsa lelke?, d., 1997.(Nagyvárad, 1918. ápr. 3.): író, műfordító.

Magyar színházművészeti lexikon, 1994

Hubay Miklós(Nagyvárad, 1918. ápr. 3.– ): drámaíró, műfordító, esszéista. A Pázmány Péter Tudományegyetemen kapott diplomát. 1940-től a Nouvelle Revue de Hongrie c. lap szerkesztőségi titkára, majd szerk.-je, 1945–1948 között a Genfi Magyar Könyvtár vezetője. 1948-ban hazatért. 1949–1957 között a SzAk drámatörténet tanára, 1955-től két évig a Nemzeti Színház dramaturgja, 1974-től 1988-ig a firenzei egyetem m. irodalom tanára, 1987-től a SzAk egyetemi tanára. 1981-től öt évig a Magyar Írók Szövetsége elnöke. 1989 óta a magyar Pen Club ügyvezető elnöke. Drámaírói munkássága néhány irányt szabó élmény és téma körül csoportosul. Eleven hősöket, erős drámai nyelvet teremt. Több művében vizsgálja a személyiség és a szerep viszonyát, mely éppúgy lehet a gyávaság, a zsarnokság vagy az autentikus lét álruhája. A hatvanas évektől újabb téma kerül figyelme középpontjába: a technika fejlődése által az emberi személyiség kiszolgáltatottságának riasztó növekedése. Egyfelől Hubay Miklós tudatosan kísérletezik a modern dramaturgia változatos lehetőségeivel, másfelől a mítosz egyetemes tudáskincséből és a nemzeti hagyományból építkezik. Ezt a szemléletet képviseli gazdag drámatörténeti, kritikai és esszéírói munkásságában is. Drámáit itthon is, külföldön is sikerrel mutatták be. József Attila-díjas (1955, 1965, 1975), Déry Tibor-díjas (1988). F.M. Hősök nélkül (1942); Egy magyar nyár (1955); Ők tudják, mi a szerelem (1959); Egy szerelem három éjszakája (1961); C’est la guerre (1962); Késdobálók (1964); Zsenik iskolája (1966); Római karnevál (1967); Néró játszik (1968); Tüzet viszek (1970); Színház a cethal hátán (1973); Túszszedők (1981); Freud, vagy az álomfejtő álma (1984). Színházi tárgyú tanulmánykötetei: Nemzeti színjátszás, drámai magyarság (1941); A megváltó mutatvány (1965); Aranykor (1972); Napló nélkülem (1978); A dráma sorsa (1983).

könyvei

róla szóló könyvek

film
filmszereplés
linkek