keresés (regex):
keresési tartomány:
teljes
szavak
dolgok
jogszabályok
 keresés (id):
 keresés (idő):
Déry Tibor     ☰ Budapest 1894.10.18   ☷ Budapest 1977.08.18   |   író, költő, műfordító
651953
Dániel Tibor (1039245 | - )
Deri, Tibor (1039240 | - )
Ntery, Timpor (1039241 | - )
Theodor Dániel (1039247 | - )
Verdes Pál (1039243 | - )
Déry Tibor (1039242 | - )
d. t. (1039244 | - )
D. T. (1039246 | - )
 
kitüntetések

Kossuth-díj, megosztva, I. fokozat
1948.03.15
életrajzok

Kortárs magyar írók, 1945-1997

Baumgarten-díj 1947; Kossuth-díj 1948; Szocialista Munkáért Érdemérem arany fokozata 1954; Munka Érdemrend 1954; A Magyar Népköztársaság Zászlórendje 1974.(Bp., 1894. okt. 18.-Bp., 1977. aug. 18.): író, költő.DÉRY TIBOR [álnév: Dániel Tibor]M.: A két nővér, elb., Bécs, 1921; A kéthangú kiáltás, r., 1922, Bp., 1968; Ló, búza, ember, v., Bécs, 1922; A Kriska, r., Arad, 1924; Énekelnek és meghalnak, v., 1928; Ébredjetek fel!, r., 1929; Az éneklő szikla, r., 1930; Országúton, r., 1932; Az átutazó, r., 1933 [új címmel: Pesti felhőjáték, 1946 <1945*ÚMIL>; Vihar a Dunán, r. [Dániel Tibor néven], 194?; A belga kisasszony, r. [Dániel Tibor néven], 1942; Különös árverés, r. [Dániel Tibor néven], 1942; A peches ember, r. [Dániel Tibor néven], 1942; A selyempongyola, r. [Dániel Tibor néven], 1942; Víkendház Gödön, r. [Dániel Tibor néven], 1942; Szemtől szembe, r., 1945; A tengerparti gyár, elb., 1945; Alvilági játékok, elb., 1946; A befejezetlen mondat, r., 1947; Jókedv és buzgalom, elb., 1948; Tükör, színmű, bem.: Nemzeti Színház, 1947, Tanúk, színmű, bem.: Nemzeti Színház, 1948, Itthon, színművek, 1948; Felelet I-II., r., 1950-1952; Simon Menyhért születése, elb., 1953; Hazáról, emberekről, útijegyzetek, 1954; A talpsimogató, színmű, 1954; Emlékeim az alvilágból, visszaemlékezés, 1955; Két emlék, emlékezések, 1955; A ló meg az öregasszony, vál. elb., 1955; Niki. Egy kutya története, r., 1956 <1955*ÚMIL>; Útkaparó, tan., 1956; Vidám temetés és más elbeszélések, London, 1960; Szerelem és más elbeszélések, 1963 [bolgárul: Szófia, 1968]; G. A. úr X-ben, r., 1964; A kiközösítő, r., 1966 <1965*ÚMIL>; Az óriáscsecsemő, színművek, 1967; Theokritosz Újpesten, elb., 1967; Ítélet nincs, önéletrajzi r., 1969 <1968*ÚMIL>; Szembenézni, drámai oratórium [Illyés Gyulával közös kötetben], 1968; A felhőállatok, v., 1970; Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, kisr., 1971, drámai változat 1972; A napok hordaléka, karcolatok, önéletr. jegyzetek, 1972; Kedves bópeer..., r., 1973 <1979*KMIK> [bolgárul: Szófia, 1981]; A portugál királylány, elb., Kvár, 1974; A félfülű, kisr., 1975; Újabb napok hordaléka, karcolatok, önéletr. jegyzetek, 1975; Kyvagiokén, két kisr., 1976; A gyilkos és én, kisr.-ek, 1977; Újabb napok hordaléka, karcolatok, önéletr. jegyzetek, új sorozat, 1978; Botladozás, összegyűjt. cikkek, tanulmányok, I-II., 1978; Az ámokfutó - Der Amokläufer, v., az eredeti kézirat kétnyelvű hasonmás kiadása, 1985; Börtönnapok hordaléka, jegyzetek, 1989; Liebe = Love, elb., angol és német nyelvű, 1992; Sirályháton. Dr. Nikodémusz Lázár híres útikalandjai, 1993; Két asszony, kisr., elb.-ek, 1994; Niki és más történetek, 1994; Alvilági játékok, vál. elb., Szentendre, 1995; Három asszony. D. T. levelezése Pfeiffer Olgával, Oravecz Paulával és Kunsági Máriával, s. a. r. Botka Ferenc, 1995; Niki, s. a. r. Pomogáts Béla, 1995; Lia. Korai elb.-ek, s. a. r. Botka Ferenc, 1997.Műford.: R. Kipling: Naulahka, r., 1927; J. Kessel: A repülőtiszt, r., 1929; G. Meyrink: A nyugati ablak angyala, r., 1930; V. Baum: Tisztítótűz, r., 1934; S. Gotta: A világ legszebb asszonya, r., 1934; L. Pirandello: Mattia Pascal két élete, r., 1935; J. Hilton: A Kék hold völgye, r., 1936; E. Ludwig: A Nílus, 1936; A. Palazzeschi: Materassi nővérek, r., 1936; D. Garnett: A róka-asszony. - Ember az állatkertben, kisr.-ek, 1937 [A róka-asszony megjelent A rókafeleség címen is, 1975-ben]; A. Gide: Utazásom Szovjetunióban, 1937; R. Katz: Kert a hegyek között, r. [Fenyő Lászlóval], 1937; A. Gatt: Musungu, útleírás, 1938; J. O'Hara: Találkozás, r., 1938; L. Pirandello: A kitaszított, r., 1938; L. Bromfield: A farm, r., 1940; R. Llewellyn: Hová lettél drága völgyünk?, r., 1940; O. Aubry: Napoleon magánélete, 1941; F. Perri: Az ismeretlen tanítvány, r., 1942; H. Spring: Kósza népség, r., 1942; C. Nordhoff-J. N. Hall: Nem látlak többé!, r., 1943; H. Troyat: Dosztojevszkij, [Sárközy Györggyel], 1943; G. A. Borgese: Útvesztő, r., 1946; J. V. Tarle: Napoleon, életrajz [Aranyossi Pállal], 1946; F. von Schiller: Haramiák, d., 1949; E. Kästner: Emil és a detektívek, ifj. r., 1957; E. Hemingway: Fiesta, r., 1962; C. McCullers: Magányos vadász a szív, r., 1962; L. Feuchtwanger: Rókák a szőlőben, r., 1963; H. de Balzac: Gobsec, r., 1963; W. Golding: A legyek ura, r., 1963; H. de Balzac: A kalandor, r., 1964; A. Strindberg: Haláltánc, d., 1971; H. de Balzac: A Tizenhármak története, r.-trilógia [Lányi Viktorral, Rónay Györggyel], 1973; J. Hilton: A Kék Hold völgye, fant. r., 1984; H. de Balzac: César Birotteau nagysága és bukása és más elbeszélések [Lányi Viktorral, Gyergyai Alberttel], 1985; E. Hemingway: Valami véget ér, vál. elb., 1987; A. Gide: Visszatérés a Szovjetunióból [Réz Pállal], 1989; R. Kipling: A maharadzsa kincse, r., 1994; H. de Balzac: A vörös vendégfogadó, elb., Szentendre, 1994; E. Hemingway: Fiesta, r., 1997.[OSZKK,MÉL3,ÚMIL,KMIK,OSZKK,MNBCD]

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Déry Tibor (Bp., 1894. okt. 18. – Bp., 1977. aug. 18.): író, Baumgarten-díjas (1947), Kossuth-díjas (1948). Apja ügyvéd volt. Gyermekkora jólétben telt, de egy elhúzódó betegség évekig ágyhoz kötötte. A Kereskedelmi Ak. elvégzése (1911) után egy évet töltött nyelvtanulással St. Gallenben. 1913-tól 1918-ig a Nasici Rt.-nél tisztviselő, először az erdélyi Galócáson, majd Bp.-en. Verseket és elbeszéléseket kezdett írni; Lia (1917) c. kisregénye az Érdekes Újság pályázatán keltett feltűnést. 1917–1919 között számos verse és novellája jelent meg a Nyugatban. 1918–1919 fordulóján tagja lett a KMP-nek, majd a Tanácsköztársaság ideje alatt az Írói Direktóriumnak. A Tanácsköztársaság bukását követően letartóztatták; szabadulása után 1920-ban emigrációba ment. Bécsben a Bécsi Magyar Újság munkatársa lett. 1923-ban Párizsba, 1926-ban az olaszo.-i Perugiába költözött, itt írta meg Az óriáscsecsemő c. művét, a m. avantgarde drámairodalom kiemelkedő darabját. 1926-ban visszatért Bp.-re, de a későbbiekben is sokat utazott külföldre, hónapokra és évekre is. 1934-ben Bécsben részt vett a Schutzbund felkelésében, s elkezdte írni A befejezetlen mondat c. háromkötetes regényét, amelyet 1937-ben fejezett be, de kiadására csak egy évtizeddel később kerülhetett sor. A bécsi munkásfelkelés leverése (1934) után el kellett hagynia Bécset. Spanyolo.-ba ment egy évre, majd visszatért Bp.-re. Írásait egyre gyérebben közölték. Bestsellerek fordításával tartotta fenn magát. Mo. német megszállása után (1944. márc. 19.) bujkálni kényszerült. A befejezetlen mondat kéziratát Illés Endre gondjaira bízta. 1945 után ismét belépett a kommunista pártba, és beválasztották az Irószövetség vezetőségébe. Sorban megjelentek régebbi prózai művei (Alvilági játékok, elbeszélés, Bp., 1946; Jókedv és buzgalom, elb., Bp., 1948; Szemtől-szembe, r. Bp., 1945). A Nemzeti Színház bemutatta a Tükör c. színművét (1947. márc. 21.), A tanúk (1948) és az Itthon c. darabját (1948. jan. 9.). 1950-ben és 1952-ben jelent meg a Felelet c. eredetileg tetralógiának tervezett regényének I. és II. kötete. A II. kötet megjelenése után kialakult vita a dogmatikus kultúrpolitika hibáit tükrözte. A következő években tovább folytatta alkotó munkáját (Simon Menyhért születése, elb., Bp., 1953; Talpsimogató, színmű, Bp., 1954; A ló meg az öregasszony, elb., Bp., 1955; Niki. Egy kutya története, elb.-ek, Bp., 1956). 1956 jún.-ban a Petőfi-köri sajtóvitában a pártvezetést egyoldalúan bíráló felszólalása után kizárták a pártból. 1956–57 telén a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány ellen lépett föl, ezért 1957-ben kilencévi börtönbüntetésre ítélték. Büntetését 1961-ben felfüggesztették, majd teljes amnesztiát kapott. 1963-ban novellagyűjteménnyel (Szerelem, Bp., 1963) tért vissza az irodalmi életbe. A nyarakat balatonfüredi tamás-hegyi házában töltötte. Itt készült róla a Magy. Televízió 1977-ben sugárzott műsora. Több külföldi akadémia választotta dísztagjává (Berlin, Hamburg, Mainz stb.). – F. m. G. A. úr X-ben (r., Bp., 1964); A kiközösítő (r., Bp., 1966); Ítélet nincs (önéletleírás, Bp., 1969); Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválról (r., 1971, drámai változat 1972); Kedves bóper… (r., 1973); A napok hordaléka (publicisztika, 1972); Újabb napok hordaléka (publicisztika, 1975). – Irod. Ungvári Tamás: D. T. alkotásai és vallomásai tükrében (Bp., 1973); Pomogáts Béla: D. T. (Kortársaink, 1974); Interjúk D. T.-ral (D. T. Botladozás II., Bp., 1978); Németh Andor: Széljegyzetek egy nagy regényhez (Fórum, 1947); Lukács György: Levél Németh Andorhoz D. T. regényéről (Fórum, 1948); Szigeti József: Egy magyar nagyrealista regényről (Társad. Szle, 1952); Pándi Pál: D. T.: G. A. úr X-ben (Kritika, 1965); Egri Péter: Kafka- és Proust-indítások D. művészetében (Bp., 1970); Bata Imre: A pálya teljes íve (Új Irás, 1977. 10. sz.); D. T. (nekr., Népszabadság, 1977. aug. 19.); Bikácsy Gergely: D. T. és a film (Filmvilág, 1977. 18. sz.); Szávai János: Az önéletíró D. (Új Írás, 1978. 1. sz.); Aczél György: Politika, művészet, alkotás (A kor, amelyben élünk Bp., 1979); Szalai Anna: Csereforgalon, magány és közösség D. T. regényeiben (Bp., 1982). – Szi. Zelk Zoltán: Képzelt interjú D. T.-ral (vers, Akit az Isten nem szeret, Bp., 1976); Zelk Zoltán: D. T. ablaka (vers, Élet és Irod., 1977. aug. 27. sz.); Somlyó György: D. (vers, Arion éneke, Bp. 1978); Kolozsvári Grandpierre Emil: Hullámtörők (életrajzi r., Bp., 1978); Vas István: Mért vijjog a saskeselyű? (emlékirat, Kortárs, 1978); Illés Endre: Ödüsszeusz (Mestereim, Barátaim, Szerelmeim, Bp., 1979).

Magyar színházművészeti lexikon, 1994

(Bp., 1894. okt. 18.–Bp., 1977. aug. 18.): író. Kereskedelmi Akadémiára járt, s magánhivatalnok lett. 1917-ben jelentkezett elbeszélésekkel. Hamarosan a Nyugat c. folyóirat köréhez tartozott. A Tanácsköztársaság bukása után emigrált. 1926-ban hazatért, s a Dokumentum c. folyóirat egyik szerk.-je lett. Ezután külföldön, 1936-tól ismét Mo.-on élt. 1947-ben Baumgarten-díjat, 1948-ban Kossuth-díjat kapott. 1957-ben politikai tevékenységéért börtönbe került és 1960-ban szabadult. Több drámát írt és fordított. Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról (1971) c. regényéből készült musical messzehangzó sikert aratott. Drámái: A kék biciklista (1926); A kis család vagy mit eszik reggelire (1926); Az óriáscsecsemő (1926); Tükör (1947); Itthon (1948); Talpsimogató (1954); Bécs, 1934 (1966); Szembenézni (1969). Fordításai: Salacrou: A gyűlölet éjszakája (1947); később A harag éjszakái c. adták ki (1965); Hauptmann: Henschel fuvaros (1962); Strindberg: Haláltánc (1971). – Ir. Ungvári T.: D. T. (1973); Pomogáts B.: D. T. (1974).Déry Tibor

Veszprém megyei életrajzi lexikon

( Budapest, 1894. október 18. - Budapest, 1977. augusztus 18. )DÉRY Tibor, álneve: Dániel TiborFeleségével gyakran voltak a balatonfüredi Lipták-ház vendégei, 1965 őszén házat vásároltak Balatonarácson, a Tamás-hegyen. Az 1837-ben épült házat két évig tartó felújítás, majd bővítés után vették birtokba. Tamás-hegy az öregség, vallotta Déry, de az inspiráló tájon töretlen alkotókedvvel sorra születtek nagy alkotásai: az Ítélet nincs. (r. 1969.), Napok hordaléka. (publ. 1972.), az Újabb napok hordaléka. (publ. 1975). Részben itt fogalmazhatta a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című művét (r. 1971, drámai vált. 1972) és a Kedves bóper című regényét (1973). Egyesülni, terjeszkedni című oratóriumát 1967. február 17-én mutatták be Veszprémben, a Városi Művelődési Központban, a szerző jelenlétében. 1972-ben a Balatonfüredi Gimnázium Déryről elnevezett önképzőkörében a diákok A tükör című művét adták elő. Az író többször tartott rendhagyó irodalomórát a balatonfüredi gimnáziumban. 1979. október 28-án háza kertjében felavatták Sigmond Olivér füredi szobrász Déry-szobrát, és emléktáblát lepleztek le a házon. Az ünnepi beszédeket Illyés Gyula és Keresztury Dezső mondták. 1980-ban Füreden utcát neveztek el róla, majd 1982. november 12-én emléktáblát avattak a helyi gimnázium falán. Miután Déry özvegye meghalt, a ház kertjéből a szobrot hosszú hányódás után 1989-ben a füredi parti sétányon helyezték el, másodszor Lőrincze Lajos avatta fel.íróI.: UNGVÁRI Tamás: ~ alkotásai és vallomásai tükrében. Bp., 1973. – POMOGÁTS Béla: –. Bp., 1974. – BODOSI György: Völgyvallatás. Bp., 1979. – LIPTÁK Gábor: ~. = Nyitott kapu. Bp., 1982. – SZEKÉR Ernő: Déry Balatonfüreden. = N., 1984. jan. 20. – HARMATH István: Emlékezés ~ra. = Harmath István emlékezete. Vp., 1990. – BODOSI György: ~ centenáriuma. = ÚH., 1995. 1. sz. – PRAZNOVSZKY Mihály: Az író és a táj kapcsolatának megközelítési lehetőségei. ~ és a Tamáshegy. = Tájirodalom. Vp., 1996. – LACZKÓ András: Bernáth Aurél és ~. = Pannon Tükör 1., 1996. 3. sz. – Letartóztatás–fogság–szabadulás. ~ életének dokumentumaiból. = ÚH., 2002. 4. sz. – BfÉL – Harmath–Katsányi. – RÚL V. köt. – ÚMÉL II. köt. – ÚMIL 1. köt.

könyvei

róla szóló könyvek

film
linkek
ISNI
OSZK MEK
OSZK MEK
PIM
PIM
VIAF
web
wikipedia
Amicus: 1063