Makláry Zoltán     ☰ Budapest 1896.04.16   ☷ Budapest 1978.07.12   |   színész
652274
életrajzok

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Makláry Zoltán (Bp., 1896. ápr. 16. – Bp., 1978. júl. 12.): színész, Kossuth-díjas (1954), érdemes művész (1951), kiváló művész (1955). ~ János színész bátyja. 1914-ben beiratkozott Rákosi Szidi színiisk.-jába. Tanulmányai folytatását megakadályozta I. világháborús frontszolgálata és négy éves hadifogsága. 1919-ben szerzett oklevelet. A Magyar Színházban (1920–22), a Renaissance Színházban (1922–26), a Vígszínházban (1925–35) játszott. 1935-ben Németh Antal szerződtette a Nemzeti Színházhoz. Első szerepe Flavius volt Shakespeare Atheni Timonjában. A Nemzeti Színháznak megszakítás nélkül tagja maradt. Minden szerepében kíváló alakítást tudott nyújtani. Drámai tehetségét Csehov Ványa bácsi c. darabjának címszerepében mutatta meg. A Nemzeti Színház örökös tagja lett. 1968-ban nyugdíjazását kérte. 1923-tól szerepelt filmekben, kb. másfélszáz filmszerepet játszott. Közülük is kiemelkedő a Bem apó (Föltámadott a tenger, 1953) és a Kintornás (Angyalok földje, 1962), valamint tízévi szünet utáni utolsó alakítása az Utcaseprő (Amerikai cigaretta, 1977). 1963-ban ogy.-i képviselővé választották. – F. sz. Iván Petrovics (Csehov: Ványa bácsi), Karádi (Németh L.: Az utazás); Polgármester (Gogol: A revizor); Vanek (Gádor B.: Lyuk az életrajzon); Tiborc (Katona J.: Bánk bán); Argan (Molière: A képzelt beteg); Kuligin (Osztrovszkij: Vihar); Kalmár (Vörösmarty M.: Csongor és Tünde); Dandin György (Molière); Orgon (Molière: Tartuffe); Ficsur (Molnár F.: Liliom); 1. sírásó (Shakespeare: Hamlet); Szellemfi (Szigligeti E.: Liliomfi). – I. f. Egri csillagok (1923); Hyppolit, a lakáj (1931); Szent Péter esernyője (1935); Légy jó mindhalálig (1936, 1960); Emberek a havason (1942); Talpalatnyi föld (1948); Körhinta (1955); Hannibál tanár úr (1956); Mese a tizenkét találatról (1956); Éjfélkor (1957); Édes Anna (1958); Megszállottak (1961); Germinal (1963); Az aranyfej (1963); Aranysárkány (1966); Egy szerelem három éjszakája (1967). – Irod. Gárdonyi Lajos: Véletlenül történt (visszaemlékezés, Bp., 1942); Mátrai-Betegh Béla: M. Z. művészete (Színház- és Filmművészet, 1954. 4. sz.); Illés Jenő: Nyári látogatás M. Z.-nál (Film, Színház, Muzsika, 1967. 10. sz.); Molnár G. Péter: Nemecsek, a szemetesember (Népszabadság, 1977. jún. 5.); -g-: M. Z. halálára (Kritika, 1978. 9. sz.); Zay LászIó: Meghalt M. Z. (Magyar Nemzet, 1978. júl. 13.); Csurka István: M. Z. (Filmvilág, 1978. 15. sz.).

Magyar színházművészeti lexikon, 1994

(Bp., 1896. ápr. 16.–Bp., 1978. júl. 12.): színész. 1914-ben kezdte Rákosi Szidi színiiskoláját, amit a katonai szolgálat és a hadifogság után 1919-ben végzett el. 1920–22-ben a Magyar, 1922–26-ban a Renaissance, 1925–26-ban a Belvárosi, 1926–35-ben a Víg, 1935–1969 között a Nemzeti Színház tagja volt. Vendégszerepelt a Rakéta Kabaréban 1925-ben, a Terézkörúti Színpadon 1932–33-ban, 1934-ben a Belvárosi és 1945-ben a Józsefvárosi Színházban is. 1968-ban nyugdíjba vonult. Egyszerű kifejezőeszközökkel, rekedtes hangjával, eredeti mozgásával sajátos színt adott a komikus karakterfiguráknak, amelyek végigkísérték pályáján. Komolyabb tónusú drámák tragikomikus sorsú figuráit is egyénien formálta meg. 1923-tól 1977-ig számos filmszerepet is játszott. A Nemzeti Színház örökös tagja. Kossuth-díjas (1954), érdemes (1954), és kiváló művész (1955). F.Sz. Ficsúr (Molnár F.: Liliom); Flavius (Sh.: Athéni Timon); Mosolygó Menyhért (Csiky G.: A proletárok); I. sírásó (Sh.: Hamlet); Miller (Schiller: Ármány és szerelem); Szellemfi (Szigligeti E.: Liliomfi); Kalmár (Vörösmarty M.: Csongor és Tünde); A bolond (Sh.: Vízkereszt); Orgon (Molière: Tartuffe); Tiborc (Katona J.: Bánk bán); Ványa bácsi (Csehov).Makláry Zoltán

könyvei
róla szóló könyvek

filmszereplés
linkek