Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Radnai György (Szurdokpüspöki, 1920. aug. 7. – Bp., 1977. ápr. 4.): operaénekes (bariton), Kossuth-díjas (1975), érdemes művész (1965), kiváló művész (1972). Az érettségi után textilgyárban bérelszámoló volt, közben amatőr színjátszó. 1941-től katona, a hadifogságból 1947-ben tért haza; ekkor kezdett énekelni tanulni László Gézánál, és az ő ajánlására került a Nemzeti Zenedébe, ahol Nádasdy Kálmán és Pless László növendéke lett. A Genfi Nemzetközi Zenei Versenyen második díjat nyert (1947). Tanulmányait 1948-ban fejezte be, az Operaházhoz szerződött, melynek haláláig magánénekese maradt. Első szerepe Tonio volt a Bajazzókban. Repertoárján szerepelt a zeneirodalom mintegy 40 bariton főszerepe. Neve összeforrott az olasz muzsikával, különösen Verdi műveivel. Sokszor szerepelt külföldön (Ausztria, Románia, Kanada, Töröko.), több lemeze jelent meg. A Magyar Rádióban és koncerteken gyakran énekelt dalokat, operettet, sanzonokat és nótákat is. – F. sz. Tonio (Leoncavallo: Bajazzók); Rigoletto (Verdi: Rigoletto); Amonaroso (Verdi: Aida); Jago (Verdi: Othello); Scarpia (Puccini: Tosca); Porgy (Gershwin: Porgy és Bess); Hans Sachs (Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok); Falstaff (Verdi: Falstaff); Tiborc (Erkel: Bánk bán); Don Pasquale (Donizetti: Don Pasquale); Háry János (Kodály: Háry János); Wozzeck (Berg: Wozzeck); Színészkirály (Szokolay: Hamlet); Gianni Schicchi (Puccini: Gianni Schicchi); Papageno (Mozart: A varázsfuvola); Figaro (Rossini: A sevillai borbély). – Irod. Feuer Mária: R. Gy. -nél (Élet és Irod., 1975. 16. sz.); Kertész Iván: R. Gy. (Muzsika, 1977. 6. sz.).

Magyar színházművészeti lexikon, 1994

Radnai György(Szurdokpüspöki, 1920. aug. 7.–Bp., 1977. ápr. 4.): énekes (bariton). Tanulmányait a Nemzeti Zenedében László Gézánál folytatta. 1947-ben II. díjat nyert Genfben, a Nemzetközi Zenei Versenyen. 1949-ben Tonio (Leoncavallo: Bajazzók) szerepében mutatkozott be az Operaházban, amelynek 1948-tól 1977-ig, haláláig vezető hősbaritonja volt. Legnagyobb sikereit Verdi műveiben aratta. Szerepeit nem annyira hangjának szépsége tette emlékezetessé, hanem az összetett művészi alakítás, amelyben a jellemábrázolás, a szövegmondás és a biztos stílusismeret egyforma jelentőségű volt. Főszerepet alakított Petrovics Emil C’est la guerre c. operájának ősbemutatóján, valamint Luigi Dallapiccola Éjszakai repülés c. művének televíziós változatában. Pályafutása során több mint negyven szerepet énekelt, amelyeket rendkívül kidolgozott színészi munkával tett hitelessé. Vendégszerepelt szinte valamennyi európai városban. Közreműködött számos rádió-, film-, televíziós és hanglemezfelvételen. Kossuth-díjas (1975), érdemes (1972) és kiváló művész (1977). F.Sz. Jágó (Verdi: Otello); Rigoletto (Verdi); Falstaff (Verdi); Macbeth (Verdi); Tiborc (Erkel F.: Bánk bán); Hans Sachs (Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok); Scarpia (Verdi: Tosca).

• János vitéz, 1996
• Bánk bán, 2000
• C'est la guerre, 2000
• Cirkuszhercegnő, 2004
• Luxemburg grófja, 2004
• A bűvös szekrény, 2005
• In memoriam Laczó István, 2007 [2014]
• Opera 125, 2010 [2014]
• CD 1.,
• Lehár Ferenc,

• A Kossuth-díj, az Állami-díj és a Széchenyi-díj fél évszázada 1948-1998. Szerk. biz. elnöke Kiss Elemér. Bp., Magyar Hivatalos Közlönykiadó, 1998. 342 o., ()
• Brockhaus-Riemann zenei lexikon. Szerk. Dahlhaus, Carl és Eggenbrecht, Hans Heinrich. A magyar kiadás szerk. Boronkay Antal. Bp., Zeneműkiadó, 1983-1985. 3 db., ()
• Don Péter: Magyar zsidó históriák. Anekdota lexikon. Szerk. és életrajzi lexikonnal kieg. Raj Tamás. Bp., Makkabi, 1997. 149 o., ()
• Ki kicsoda? Életrajzi lexikon magyar és külföldi személyiségekről, kortársainkról. Szerk. Fonó Györgyné, Kis Tamás. Bp., Kossuth, 1969. 617 o., ()
• Leszler József: Nótakedvelőknek. Bp., Zeneműkiadó, 1986. 390, [1] o., ill., ()
• Magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1981. XV, 900 o., ill. (Kiegészítések és helyesbítések az 1. és 2. kötethez 871-900. l.) 2. változatlan kiadás. 1985. XV, 956 l. (Függelék: Kiegészítések és helyesbítések a Magyar Életrajzi Lexikon I., II. és III. kötetéhez 871-956. l.), ()
• Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-., ()
• Magyarnótaszerzők, énekesek és népdalosok lexikona 2. Szerk. Kikli Tivadar. Szeged, Bába Kiadó, 2004. 134 o., ill. (Függelék: Javítások és kiegészítés az I. kötethez 73-87 l.), ()
• Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994. 882 [4] o., ill., ()
• Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-. 16 db., ()
• Szabolcsi Bence-Tóth Aladár: Zenei lexikon I-III. Átdolgozott új kiadás. Főszerk. dr. Bartha Dénes, szerk. Tóth Margit. Bp., Zeneműkiadó Vállalat, 1965. 3 db, 687, 726, 767 o., ()
• SZOT-díjasok. Szerk. Kulcsár Ödön. [Bp.], Táncsics, 1981. 317, [1] o., ()
• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub. I. köt. A-Cs. 2001; II. köt. D-Gy. 2002; III. köt. H-K. 2002.; IV. köt. L-Ő. 2003; V. köt. P-S. 2004.; VI. köt. Sz-Zs. 2007., ()
• Újpest lexikon. Szerk. biz. elnöke Sipos Lajos, főszerk. Hirmann László. Újpest, Újpest Önkormányzata-Kossuth Kiadó, 2002. 623 o., ()

• Miért rosszak a magyar filmek? (r.: Fejér Tamás, 1964)
• Az utolsó vacsora (r.: Várkonyi Zoltán, 1962)
• Két pont közt a legrövidebb görbe (r.: Révész György, 1975)