Házy Erzsébet     ☰ Pozsony 1929.10.01   ☷ Budapest 1982.11.24   |   énekesnő, operaénekes, operaénekesnő
653378
életrajzok

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Házy Erzsébet (Pozsony, 1929. okt. 1. – Bp., 1982. nov. 24.): operaénekesnő (szoprán), Liszt-díjas (1963), Kossuth-díjas (1970), érdemes művész (1968), kiváló művész (1976). Magánúton kezdett énektanulmányaival párhuzamosan a Nemzeti Zenedében zongorázni, majd László Gézánál énekelni tanult. Bájos megjelenésére, rendkívüli adottságokkal bíró hangjára már érettségi vizsgája előtt felfigyeltek. 1950-ben a Magy. Rádió Énekkarába került alapító tagként, de Tóth Aladár néhány hónap után kiemelte és az Operához szerződtette. Ösztöndíjasként 1951-ben Verdi Rigolettójának Apródjaként mutatkozott be. Fellépett klasszikus operettekben itthon és Európa számos országában. Hangját lemezfelvételei őrzik. – F. sz. Mimi (Puccini: Bohémélet); Cherubin (Mozart: Figaro házassága); Manon Lescaut (Puccini: címszerep); Norina (Donizetti: Don Pasquale). Magy. operák főszerepei: Szokolay: Sámson, Vérnász, Hamlet; Petrovics: Bűn és bűnhődés, Mihály András: Együtt és egyedül; Örzse (Kodály: Háry János). Oratóriumokban is énekelt. – Filmalakításai: nagyhercegnő (Offenbach: Gerolsteini kaland, 1954). – Irod. Gábor István: Elhunyt H. E. (Magy. Nemzet, 1982. nov. 25.); Szokolay Sándor: H. E. (Muzsika, 1983).

Magyar színházművészeti lexikon, 1994

Házy Erzsébet(Pozsony, 1929. okt. 1.–Bp., 1982, nov. 24.): énekesnő (szoprán). A Nemzeti Zenedében zongorázni, majd magánúton énekelni tanult. Pályafutását a Magyar Rádió énekkarában kezdte, majd az Operaház ösztöndíjasa, ill. magánénekese lett. 1951-ben a Rigoletto (Verdi) Apródjaként debütált. Kezdetben lírai szerepkörben énekelt, majd a 60-as évektől a drámai szerepeket is nagy sikerrel alakította. Legnagyobb színpadi sikere a Manon (Puccini) címszerepe volt Ilosfalvy Róbert partnereként, a Lamberto Gardelli vezényelte 1961-es felújításon. Számos kortárs magyar opera ősbemutatóján énekelte a női főszerepet: Vérnász, Hamlet, Sámson (Szokolay Sándor), Együtt és egyedül (Mihály András), Bűn és bűnhődés (Petrovics Emil). Rendszeresen vendégszerepelt külföldön, több hanglemezfelvételt rögzítettek közreműködésével. Kivételes színpadi adottságai, színészi készsége, hangjának elbűvölő csengése, személyes varázsa révén a par excellence primadonna megtestesítője volt. Három évtizeden át az Operaház vezető szopránja, aki klasszikus operettek főszerepeiben is sikeres volt. Művészetéért Kossuth-díjban (1970), érdemes (1968) és kiváló művész (1976) kitüntetésben részesült. F.Sz. Cherubino (Mozart: Figaro házassága); Mimi (Puccini: Bohémélet); Salome (R. Strauss); Poppea (Monteverdi: Poppea megkoronázása); Norina (Donizetti: Don Pasquale); Oscar (Verdi: Az álarcosbál).

könyvei
róla szóló könyvek

filmszereplés
linkek