ABCD - Gáll István

Gáll István ☰ Budapest 1931.12.28 ☷ Budapest 1982.10.20 | dramaturg, író, szerkesztő

653412

Gáll István (1041818 | - )

kitüntetések

Kossuth-díj
1978.03.15

életrajzok

Kortárs magyar írók, 1945-1997

(Bp., 1931. dec. 28.-Bp., 1982. okt. 20.): író.GÁLL ISTVÁNJA-díj 1967, 1976; SZOT-díj 1969; A HM Nívódíja 1976; Kossuth-díj 1978.M.: Garabonciás diák, elbeszélő költemények, verses mesék, Pécs, 1954; Patkánylyuk, kisr., elb., 1961; Kétpárevezős szerelem, elb., 1962; Csapda, r., karcolatok, 1966; Rohanók, elb., kisr., rádiókomédia, 1968; A napimádó, r., 1970; Az öreg, r., 1975; Április bolondja, kisr., 1976; A ménesgazda, kisr., 1976; A nagy kaland, rádiójáték, 1980; Vaskor, elb., 1980; Hullámlovas, esszék, 1981; Kalendárium, elb., 1982; Karcolgatunk, elb.-ek, kisr., 1982; Éjszakai csöngetés, önéletrajzi írások, 1984; Nő a Körúton, d., Nyíregyháza, 1986.[MIL,MÉL4,ÚML8,KK3-4,MIB8,ÚMIL,KMIK]

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Gáll István (Bp., 1931. dec. 28. – Bp., 1982. okt. 20.): író, Kossuth-díjas (1978), József Attila-díjas (1967, 1976), SZOT-díjas (1969). 1950-ben érettségi előtt kizárták az ország összes gimnáziumából egy marxizmust bíráló megjegyzése miatt. Technikumban tett érettségi után építkezésnél gépkezelő, majd a Börzsönyben technikus volt. 1951-ben a határőrséghez hívták be katonai szolgálatra. Hathónapos aknászképző iskola után a műszaki századba osztották be. Előbb Sopronban, majd a déli határon aknása, aknaszedő. Ott szerzett betegségét (Bechterew-kór) hordozta életén keresztül. Pécsett indult irodalmi munkássága verses népmese feldolgozásokkal (Garabonciás diák, Pécs, 1954). Leszerelése után (1954) a Szabad Hazánkért c. katonalaphoz került. Közben az Eötvös Loránd Tudományegy.-en (ELTE) három évig tanult m.-történelem szakon. 1958-ban a KISZ-bizottságban művészeti felelős, majd a Magy. Rádiónál dramaturg volt. 1963-65-ben Tatabányán élt írói ösztöndíjjal. Itt készült regénye a Csapda (Bp., 1966). 1971-től haláláig az Új Írás szerkesztőségének rovatvezetője volt. Realista prózáját lírai irónia jellemzi. Több rádiódrámáját adták elő. Burleszk c. színművét a Radnóti Miklós Színházban mutatták be (1983). A ménesgazda c. regényéből Kovács András készített filmet (1977). Vál. és szerk. a Gondolatolvasó c. elbeszéléskötetet (Bp., 1976). A halála után kiadott Éjszakai csöngetés c. műve közli önéletrajzát. – M. Patkánylyuk (kisr. és elb., Bp., 1961); Kétpárevezős szerelem (elb. Bp., 1962); Rohanók (elb. kisr., rádiójáték, Bp, 1968); A napimádó (r.,Bp. 1970); Az öreg (r., Bp., 1975); Április bolondja (kisr., Bp., 1976); A ménesgazda (r., Bp., 1976); A nagy kaland (rádiójáték, Bp., 1980); Vaskor (elb., Bp., 1980); Hullámlovas (esszék, Bp., 1981); Kalendárium (elb. Bp. 1982); Karcolgatunk (elb., kisr., Bp., 1982); Éjszakai csöngetés (elb., tv- és rádiójátékok, önéletrajzi írások, posztumusz, vál. Csontos Sándor, Módos Péter, Bp., 1984); Nő a körúton (színmű, posztumusz, Bp., 1986). – Irod. Domokos Mátyás: A pályatársszemével: G. I. (Kortárs, 1977. 10. sz.); Bertha Bulcsú: Interjú G. L-nal (B. B.: Délutáni beszélgetések, Bp., 1978); Kovács András: G. I. alakjai (Film, Színház, Muzsika, 1978. 13. sz.); Sőtér István: G. I. (S. L: Gyűrűk, Bp., 1980); Berkes Erzsébet: Jegyzetlapok G. L.-ról (Új Fórum, 1980. 2. sz.); Erki Edit: Küzdelem a betegséggel és az epikával. G. I. egy napja (interjú, Új Tükör, 1980. 39. sz.); Nádor Tamás: G. I. (N. T.: 33x10, Interjúk és vallomások, Bp., 1980); Melczer Tibor: Vaskor (Új Tükör, 1982. 37. sz.); Meghalt G. L: Csukás István, Kenessei András, Módos Péter, Szakonyi Károly írásai (Új Írás, 1982. 12. sz.); Berkes Erzsébet, Bertha Bulcsú, Faragó Vilmos, Fekete Gyula, Odze György, Sükösd Mihály írásai (Élet és Irod., 1982. 44., 45. sz.); Kalász Márton (Új Tükör, 1982. 44. sz.); Tóth Dezső (Kritika, 1982. 44. sz.); Olasz Sándor (Tiszatáj, 1983. 1. sz.); Bárdos Pál: Emlékek G. L-ról (Kortárs, 1983. 3. sz.); Iszlai Zoltán: Forrófejűek (I. Z.: A valóság közelében. Egy évtized prózái, Bp., 1983); Abody Béla: G. I. Kép, önarckép (A. B.: Arcok, képek, önarcképek, Bp., 1985); Szakonyi Károly: Az aknaszedő (Napjaink, 1987. 10. sz.).

Veszprém megyei életrajzi lexikon

1949-ben Budapesten érettségizett, majd egy évig műszaki rajzolóként dolgozott. Az 1954–1957-es években a Szabad Hazánkért és a Néphadsereg munkatársa. 1958-tól a Magyar Rádió dramaturgja, 1971-től az Új Írás munkatársa. Első elbeszéléseiben munkásfiatalokról és fiatal értelmiségiekről írt, elsősorban moráliskérdések foglalkoztatták. A Ménesgazda (1976) c. regénye emberi magatartásokat mér össze, elítéli a politikai erőszakot, a türelem és a humanizmus mellett tesz hitet. Több írásából film is készült. 1961-től haláláig Balatonfüreden töltötte nyarait. Az Öreg (Bp., 1975.) című regényének jelentős részét itt írta. Nyaralójának falán 1988-ban avattak emléktáblát. Munkásságáért 1967-ben és 1976-ban József Attila-díjat, 1978-ban Kossuth-díjat kapott.( Budapest, 1931. december 28. - Budapest, 1982. október 20. )GÁLL IstvánI.: KELLEI György: Emléktábla Balatonfüreden. = Hi., 1988. 6. sz. – BfÉL – RÚL VIII. köt. – ÚMÉL II. köt. – ÚMIL 1. köt.író, szerkesztő, dramaturg

könyvei