ABCD - Maros Rudolf

Maros Rudolf ☰ 1917.01.19 ☷ Budapest 1982.08.02 | tanár, zeneszerző

653435

Maros Rudolf (1041857 | - )

életrajzok

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Maros Rudolf (Stachy, Csehszlovákia, 1917. jan. 19. – Bp., 1982. aug. 2.): zeneszerző, főisk.-i tanár, Erkel-díjas (1954, 1955, 1957), érdemes művész (1973), kiváló művész (1980). Tanulmányait a győri konzervatórium elvégzése (1937) után a bp.-i Zeneműv. Főisk.-n folytatta Kodály Zoltánnál, Siklós Albertnél (zeneszerzés) és Temesváry Jánosnál (brácsa). 1949-ben Prágában Alois Hába mesterkurzusának hallgatója; 1959-ben több ízben a darmstadti Ferienkurse für neue Musik tanfolyamain tökéletesítette tudását. 1971-1972 között ösztöndíjjal Berlinben élt, 1971-75-ben a Modern Zene Nemzetközi Társ.-a (IGNM) elnökségi tagja volt. 1942-49-ben a pécsi konzervatórium tanára és ig.-ja volt, 1949-től 1978-ig a bp.-i Zeneművészeti Főisk. egy.-i tanára (fúvós kamarazene, zeneszerzés, zeneelmélet, hangszerelés); a Magy. Zeneművész Szövetség elnökségi tagja. Korai műveit a m. népzene és Kodály Z. hatása jellemzi: az ötfokú diatonikus dallamvilág, a klasszikus vokál-polifónia stílusa és az egyszerű formai képlet. Az ötvenes évek végén radikálisan szakított addigi munkásságával. Kortárs zenei tájékozódásának tapasztalatait építette be kompozícióiba. Sajátos invencióját, egyéni témavilágát és áttetsző formáit egyfajta – szabadon értelmezett – dodekafónia technikájával gazdagította. Kiemelkedő fontosságú zenekari hangszíntanulmányainak, az Eufoniák-nak sorozata (1963-65). Később a hagyományos eszközök és az új zenei nyelv szintézisére törekedett, nem zárkózott el a folklór inspiráció forrásától sem. – F. m. Bányász-ballada (1961); Hétköznapi requiem (1962); Cinque Studi (1967); Quadros Soltos (1968); Reflexionen (1971); Metropolis (1972); The Poltroon (1972) (balettek). – Bábjáték nyitány (1944); Sinfonietta (isk. zenekarra, 1947); Concerto grosso (vonóskarra, 1948); Vonósszimfónia (1956); Ricercare (1959); Cinquestudi perorchesta (1960); Musica da ballo (1961); Eufonia 1. 2. 3. (1963, 1964, 1965); Gemma (1968); Monumentum (1969); Jegyzetek (vonóskar, 1972); Töredék (1977); Tájképek (vonóskar, 1974) (zenekari művek). – Nyúlfark-kantáta (kamarakórus, vonósok és zongora, 1948); Concertino (fagott, zenekar, 1951); Szerenád (oboa, klarinét, fagott, 1951); II. vonósnégyes (1955); Divertimento (hegedű, brácsa, gordonka, 1956); Musica leggiera (fúvósötös, 1956); Hat bagatell (orgona, 1961); Két sirató (szoprán+kamarazenekar, 1963); Musica da Camera per 11 (1966); Trió (hárfa, hegedű, brácsa, 1967); Sirató (szoprán+kamarazenekar, 1969); Consort (fúvósötös, 1970); Albumlapok (nagybőgő, 1977); Strófák (szoprán, hárfa, ütők, 1977); Kaleidoszkóp (kamarazenekar, 1976); Négy tanulmány (ütők, 1977); Kontraszt (1979) (kamaraművek). – Ecseri lakodalmas és más népdalfeldolgozások továbbá kórusművek, filmzenék (Kollányi Ágoston filmjeihez), színházi kísérőzenék. – Irod. Várnai Péter: M. R. (Bp., 1967); M. R. (Kritika, 1982. 9. sz.); Lázár Eszter: Interjú M. R.-fal (Muzsika, 1983. 9. sz.).

Magyar színházművészeti lexikon, 1994

Maros Rudolf(Stachy, 1917. jan. 19.–Bp., 1982. aug. 3.): zeneszerző. Tanulmányait 1937–1942 között a Zak-n végezte Kodály Zoltán (zeneszerzés) és Temesváry János (brácsa) növendékeként. 1942–49-ben a pécsi konzervatórium tanára volt. 1944–45-ben a Pécsi Nemzeti Színház karmestere. 1949-ben Prágában Alois Hába mesterkurzusán vett részt. 1949-től 1978-ig a Zak kamarazene-, zeneelmélet- és hangszereléstanára volt. F.M. Ecseri lakodalmas (1950); Bányász-ballada (1961); Cinque Studi (1967); Quadros Soltos (1968); Reflexionen (1971); Metropolis (1972); The Poltroon (1972).

könyvei