ABCD - Háy Gyula

Háy Gyula ☰ Abony 1900.05.05 ☷ 1975.05.07 | drámaíró, műfordító

653469

kitüntetések

Kossuth-díj, II. fokozat
1951.03.15

életrajzok

Kortárs magyar írók, 1945-1997

(Abony, 1900. máj. 5.-Ascona, 1975. máj. 7.): drámaíró, műfordító. [1920-tól NO, 1923-tól MO, 1929-től NO, 1933-tól Ausztria, 1934-től Svájc, 1935-től SZU, 1945-től MO, 1965-től Svájc]HÁY GYULA [álnév: Stefan Faber]Kossuth-díj 1951; Nagy Imre-emlékplakett (posztumusz) 1995.[MIL,ÚMIL,KMIK,Borbándi,OSZKK]M.: Színhely. Budapest, Idő: tíz év előtt, r., 1929; Isten, császár, paraszt, d. [először németül: Zürich, 1935; Isten, császár, paraszt. Tiszazug, d.-k, Moszkva, 1940; Isten, császár, paraszt, Bp. 1946]; Partizánok tükre, tan., Moszkva, 1943 [Bp., 1945]; Németek, d., Moszkva, 1944; Tiszazug, 1945; Végeladás, d., 1945; Ítélet éjszakája, d., 1946; Emberi szó a színpadon, tan., 1947; A sevcsenkói hullámvadász, r. , 1947; Romok, d., 1947; Az élet hídja, d., 1951; Erő, d., először olaszul: Milánó, 1952; Gyilkosok tanyáján, egyfelv. d., 1953; A pulykapásztor, tragikomédia, 1956; Öt színdarab, 1954; Sorsok és harcok. Színdarabok, 1955; Királydrámák, d., 1964; Dramen, Hamburg, 1964-66; Geboren 1900, emlékezés, Hamburg, 1971 [angolul: London, 1974; magyarul: Született 1900-ban, emlékezések, ford. Majoros Éva, 1990]; Kucsera, r.-töredék, cikkek, München, 1978.Műford.: L. Rahmanov: Viharos alkonyat, d., 1945; K. Szimonov: Orosz emberek, d., 1945; A. Kornejcsuk: Csillagtárna, d., 1950; A. N. Osztrovszkij: Bolond pénz, d., 1953; A. P. Csehov: Három nővér, d., 1955; Ceng Pu: Virág a bűn tengerében, r., 1962; C. F. Meyer: Pescara megkísértése, kisr.-ek, elb.-ek, 1962; E. T. A. Hoffmann: Kis Zaches, más néven Cinóber, r., 1963; J. J. Ch. von Grimmelshausen: A kalandos Simplicissimus, r., 1964; V. I. Pudovkin: A filmrendező és a filmszínész művészete [Mérei Ferenccel], 1965.

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Háy Gyula (Abony, 1900. máj. 5. – Ascona, Svájc, 1975. máj. 7.): drámaíró, műfordító, Kossuth-díjas (1951), ~ Károly László festő bátyja. Középisk.-inak elvégzése után a Tanácsköztársaság Közoktatásügyi Népbiztosságán dolgozott, majd rövid szegedi tartózkodás után Németo.-ba emigrált. Itt először Drezdában, majd Berlinben volt díszletfestő és díszlettervező. 1923-ban visszatért Mo.-ra. Több kisebb írása megjelent, majd 1929-ben újra Németo.-ba távozott. 1932-ben tagja lett a KMP-nek. Első színpadi sikereit Németo.-ban aratta, de az Isten, császár, paraszt berlini bemutatója (1932) után a hitleristák tüntetései megakadályozták a darab további előadásait. (Bp.-en 1945-ben került színpadra.) Hitler hatalomátvétele után Ausztriába emigrált, ahonnan az 1934-es szocialista felkelésben való részvétele miatt kiutasították. Néhány hónapos zürichi tartózkodás után Lunacsarszkij meghívására 1935-ben a SZU-ba utazott, s ott maradt a háború végéig. Moszkvában főleg filmforgatókönyvek írásával foglalkozott, néhány művét ki is adták oroszul és más nyelveken. 1945-ben visszatért Mo.-ra, ahol egymás után mutatták be az emigrációban írt darabjait. 1948–50-ben a filmgyárban fődramaturg, majd 1951-től a Színház- és Filmművészeti Főisk.-án a dramaturg-tanszakot vezette. Egy ideig tagja volt az Írószövetség vezetőségének is. 1955–56-ban Nagy Imre revizionista csoportjához tartozott. 1955-től ő volt az ellenzéki írócsoport nézeteinek legmarkánsabb képviselője, különösen az Irodalmi Újság hasábjain megjelent cikkeivel (1956). 1957-ben hatévi börtönre ítélték, 1960-ban amnesztiával szabadult. Egy ideig csak fordításai jelenhettek meg, de 1964-ben kiadták újabb drámáinak gyűjteményét: Királydrámák (Bp., 1964), de darabjait nem engedték színpadra. Az osztrák PEN Club meghívására 1963-ban Ny-ra látogatott, 1964-ben végleg elhagyta az országot. 1965-ben a svájci Asconában telepedett le, itt töltötte élete utolsó évtizedét. Írásait, színdarabjait a Ny-i m. lapok közül az Irodalmi Újság és az Új Látóhatár közölték, az utóbbiban jelentek meg a Főinkvizitor (1968) és Apassionata (1969) c. darabjai. Magyarra fordította Csehov, Osztrovszkij, G. Hauptmann, C. F. Meyer és E. T. A. Hoffmann műveit, valamint Grimmelshauser: A kalandos Simplicissimus (Bp., 1964) c. pikareszk regényét. Színdarabjait Mo.-on kívül főleg német nyelvterületen játszották, de lefordították angol, orosz, cseh, lengyel, japán, román, portugál, olasz és kínai nyelvre is. – F. m. Színhely: Budapest, – idő: tíz év előtt (r., Bp., 1929); Tiszazug (színmű, 1934–36, bem. Bp., 1945); Ítélet éjszakája (színmű, 1943, bemutatta a Deutsches Theater, Berlin, 1945); Célunk (Zilahi Lajossal, Szent-Györgyi Alberttal, a Magyar–Szovjet Művelődési Társaság ismertetése, Bp., 1946); Emberi szó a színpadon (tanulmányok, Bp., 1947); A sevcsenkói hullámvadász (novellák, Bp., 1948); Dramen (I-II., Berlin, 1951–53); Dramaturgia (Bp., 1951); Az élet hídja (színmű, Bp., 1951); Öt színdarab (színművek, Bp., 1954); Sorsok és harcok (hét színdarab, Bp., 1955); Varró Gáspár igazsága (színmű, Színház és Filmművészet, 1955); A pulykapásztor (tragikomédia, Bp., 1956); Mohács (1958–1960); A ló (1960, oxfordi bem. 1965); Attila éjszakái (1961–62); Dramen (I-II., színművek, németül: Hamburg, 1964–1966); Geboren 1900 (emlékezések, Hamburg, 1971; angolul: London, 1974). – Irod. Keszi Imre: Öt színdarab (Színház és Filmművészet, 1954); Hermann István: H. Gy. drámaírói művészetéről (A magyar drámáért, Bp., 1955); Hegedűs Géza: Régmúltról a jelen nevében (Élet és Irod., 1964. 32. sz.); Osváth Béla: H. Gy. (Türelmetlen dramaturgia, Bp., 1965); Lukács György: Tiszazug (Magyar irodalom – magyar kultúra, Bp., 1970); Molnár Gál Péter: Nekrológ helyett (Kritika, 1975. 6. sz.); Gosztonyi Péter: Találkozásaim H. Gy.-val (Élet és Irodalom, 1991. okt. 21.); Háy Éva: A barikád mindkét oldalán (Bp., 2000).

könyvei

róla szóló könyvek

film

A tanítónő |☰ 1945 |☰ forgatókönyvíró
Tűz |☰ 1948 |☰ forgatókönyvíró
Úri muri |☰ 1949 |☰ forgatókönyvíró
Különös házasság |☰ 1950 |☰ forgatókönyvíró
Az élet hídja |☰ 1955 |☰ forgatókönyvíró, író

linkek

PIM

Amicus: 14562