Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Újházi Ede (Debrecen, 1844. jan. 28. – Bp., 1915. nov. 5.): színész, jellemkomikus, a realista színjátszás egyik úttörője. 1864-ben kardalosnak állt Szigeti Imre soproni színtársulatához, innen a Bényei-Laczkó-társulathoz, majd a kolozsvári Nemzeti Színházhoz, 1867-ben Kassára Latabár Endréhez szerződött. 1870-ben a Nemzeti Színház tagja, 1888-ban az Operaház játékmestere is lett, 1910-től a Nemzeti Színház örökös tagja. Huszonöt éven át a Színiak. tanára volt, 1913-ban ment nyugdíjba. Sikert természetes játékmodorának köszönhette. Érzelmes, meleg humorral ábrázolta az élet elesettjeit és kisemmizettjeit. – F. m. címszerep (Halévy: Constantin abbé); címszerep (Hauptmann: Crampton mestere); Bariolo (Beaumarchais: Sevillai borbély és Figaro házassága); Pontyi (Bessenyei: Filozófus); S’zilvai professzor (Szigligeti: Liliomfi); Tiborc (Katona József: Bánk bán); Pál apostol (Madách: Az ember tragédiája); Gonosz Pista (Tóth Ede: A falu rossza); Göre Gábor (Gárdonyi Géza: A bor). Shakespeare-szerepeket is játszott. – M. Régi színészekről (Bp., 1908). – Irod. Hevesi Sándor: Az igazi Shakespeare (Bp., 1919); Bálint Lajos: U. E. Nagy magyar színészek (Bp., 1957).

Magyar színházművészeti lexikon, 1994

(Debrecen, 1841. jan. 28.–Bp., 1915. nov. 14.): színész, színészpedagógus. Szülei akarata ellenére 1864–65 fordulóján beállt Szigeti Imre társ.-ába, ahol 1866 teléig játszott, majd 1868 aug.-ig Fehérváry Antalhoz szerződött. Tőle Latabár Endre hívta át Kassára. Két kassai téli évad után a Nemzeti Színház Tóth József helyére próbajátékra hívta, és 1870. ápr. 1-jén szerződtették. 1914. jan.-ig, nyugdíjba meneteléig a Nemzeti Színházban játszott. Végigszenvedte a vidéki színészet minden nyomorúságát, ezért később mindig szívesen lépett fel az igazgatók megsegítésére. Az ország szinte minden színházában szinte minden szerepkört kipróbált, még operettben és balettben is szerepelt. Páratlan volt színészi eszközismerete, mesterségbeli tudása. Kiapadhatatlan komikusi vénája a tragikus és komikus elemeket ötvöző vígjátékokban tette legsikeresebbé. Hauptmann Crampton mestere illett hozzá leginkább, ezért kortársai ezentúl mindenütt „Mesternek” szólították. 1903. szept. 28-án a Nemzeti Színház örökös tagja lett. 1886-tól drámai és operai tanár volt a SzAk-n. 1889-től játékmester az Operában. A Nemzeti Színház 1892-es bécsi vendégjátéka alkalmával az ottani közönséget is meghódította Halévy Constantin abbé címszerepében. F.Sz. Gonosz Pista (Tóth E.: A falu rossza); Bartolo (Beaumarchais: Figaro házassága); Menenius (Sh.: Coriolanus); XI. Lajos (Delavigne); Julius Caesar (Sh.); Bobèche király (Offenbach: Kékszakállú herceg); Moor Ferenc (Schiller: Haramiák); Bölcs Náthán (Lessing); Kalmár (Vörösmarty M.: Csongor és Tünde); Péter apostol (Madách I.: Az ember tragédiája, az ősbemutatón); Böffen Tóbiás (Sh.: Vízkereszt); Harpagon (Molière: A fősvény); Bannai Gerő (Szigeti J.: Rang és mód); Rank doktor (Ibsen: Nóra). Könyve: Régi színészekről (1908). – Ir. Bálint L.: Ú. E. (Nagy magyar színészek, 1957); Halasi A.: Ú. E. (Színészarcok a közelmúltból, 1968).Újházi Ede

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái

1. Benedix, A nőgyűlölő, vígj. 1 felv., ford. Bpest, 1875. (Nemzeti Színház Könyvtára 66.).2. Bayard, A czárnő foglya, vígj. 2 felv., ford. U. ott, 1875.3. régi színészekről. Bródy Sándor előszavával. U. ott, 1908.4. A reggeli gyakorlat. Víg katonai életkép énekbetétekkel. U. ott, 1909. (Kabaré-kincstár 13.). Kéziratban: Aszalai uram leányai. L'Arronge után magyar színre alkalmazta. (Először a Nemzeti szinházban 1878. jún. 28.).a budapesti Nemzeti Szinház örökös tagjaa budapesti Nemzeti Szinház örökös tagja, szül. 1844. jan. 28. Debreczenben; mint előkelő család gyermeke jó nevelésben részesült; azonban szüleinek ellenzése daczára iskolai tanulmányainak végeztével 1864. a színészi pályára lépett. Hat évi vidéki színészkedés alatt bejárta az ország nagyobb városait; míg 1870. ápr. 1. a budapesti Nemzeti Színházhoz szerződtették, melynek később legelső művésze lett. 1891. jún. 17. nőül vette Székely Kornelia színésznőt (jelenleg a bécsi Karl-színház tagja). U. színészpályáját mint hős szerelmes kezdte meg, de csakhamar jellemszínész lett. Úgy a komikus, mint a tragikus jellemalakításban kitünő. Legkiválóbb alakításai; Constantin abbé, A lengyel zsidó, Bölcs Náthán, Milton, Tiborcz. Csoma Bálint (Czifra nyomorúság), Shylok és Szilvay (Liliomfi). 1903. szept. 26. a Nemzeti Színház örökös tagja lett.Budapesti Hirlap 1903. 266., 1910. 241. sz.Családi Kör 1874. 14. sz. arczk. 1877. 39. sz. arczk.Czikkei a Pesti Hirlapban (1889. 5. sz. Az én első jutalomjátékom); a M. Szellemi életben (Bpest, 1892. Az üldözött Attila); a M. Szemlében (1893. 7. sz. A Moličre-kultusz a «Theatre-Français»-ben); a Jövendőben (1903.), a Színházban (1904.) és Az Ujságban (1905., 1906. Régi nagy színészekről).Magyarország és a Nagyvilág 1875. 11. sz. arczk.M. Geniusz. 1893. 5. sz.M. Könyvészet 1908., 1909.M. Szellemi Élet. Bpest, 1892. arczk. és névaláírása.M. Szemle 1891.Munkái:Pallas Nagy Lexikona XVI. 495., II. Pótkötet 1904. 769. l.Pesti Hirlap 1880. 25. sz.Petrik Könyvészete.Szinészek Lapja 1887. 32. sz.szül. 1844. jan. 28. Debreczenben;Ujházi Ede

• A nő-gyűlölő, 1874
• A cárnő foglya, 1875
• Régi színészekről, 1908
• A Mester, [1911]

• A magyar színművészet. Szerk. B. Virágh Géza. Bp., Országos Irodalmi Részvénytársaság, 1900. 168 [3] o., ill., ()
• A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Bp., Pallas-Révai, 1893-1904., ()
• Bényei József: Debreceni irodalmi lexikon. Tóth Könyvkereskedés és Kiadó, Debrecen, 2009. 432 o., ()
• Blaha Lujza emlékalbum. Szerk. Porzsolt Kálmán. [Bp.], Blaha Lujza Emlékbizottság, [1927]. 240 o., ill., ()
• Én a komédiát lejátsztam, Mulattattam, de nem mulattam. [Bp.], Magyar Színházi Intézet, 1981. 201[1] o., ill., ()
• Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969. ill., ()
• Magyar filmlexikon. Szerk. Veress József. Bp., Magyar Nemzeti Filmarchivum, 2005. 1571, [6] o., ()
• Magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Benedek Marcell. Bp., Akadémiai Kiadó, 1963-1965. 3 db. ill., ()
• Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-., ()
• Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994. 882 [4] o., ill., ()
• Magyar Színművészeti Lexikon. Szerk. Erődi Jenő és Kürthy Emil összegyűjtött anyagának felhasználásával... Schöpflin Aladár. [Bp.], Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, [1929]. ill., ()
• Révai nagy lexikona. Bp., Révai, 1911-. 14 db., ()
• Színészeti lexikon. Szerk. Németh Antal. Bp., Győző Andor, 1930. 2 db. 1099 o., ill., ()
• Színház az egész!... Játékos színháztörténeti keleidoszkóp a múlt század színi világából. Összeáll. Füle Péter. [Bp.], Palatinus, 2005. 403 o., ()
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Bp., 1891-1914. Hornyánszky Viktor 14 db., ()
• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub. I. köt. A-Cs. 2001; II. köt. D-Gy. 2002; III. köt. H-K. 2002.; IV. köt. L-Ő. 2003; V. köt. P-S. 2004.; VI. köt. Sz-Zs. 2007., ()
• Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994. 3 db.; 2. jav., bőv. kiad. 2000. 3 db.; CD kiad. 2000., ()
• Veszprém megyei színházművészeti lexikon. Szerk. Poór Ferenc. Veszprémi Petőfi Színház, Veszprém, 2008. 230 o., ()

• A gazdag ember kabátja (r.: , 1912)