ABCD - Füst Milán

Füst Milán ☰ Budapest 1888.07.17 ☷ Budapest 1967.07.26 | drámaíró, esztéta, férfi, író, költő

654623

kitüntetések

Kossuth-díj, megosztva, I. fokozat
1948.03.15

életrajzok

Kortárs magyar írók, 1945-1997

Baumgarten-díj 1932, 1935, 1946; Kossuth-díj 1948; A Munka Vörös Zászló Érdemrendje 1958.(Bp., 1888. júl. 17.-Bp., 1967. júl. 26.): író, költő.FÜST MILÁN [eredeti név: Fürst Milán Konstantin][MIL,ÚMIL,MÉL3]Műford.: Shakespeare: Lear király, 1955; W. Whitman: Fűszálak. W. W. összes költeményei [Babits Mihállyal], 1964; W. Whitman: Tébolyda-cella, vál. v., Szentendre, 1994.M.: Változtatnod nem lehet, v., 1914; Nevetők, kisr., 1920 <1919*>; Az aranytál, kisr., 1921; Az elmúlás kórusa, v., 1921 <1920*MIL>; Boldogtalanok, d., 1923; Advent, r., 1923; Válogatott versei, 1934 <1935*MIL>; Negyedik Henrik király, d., 1940; Amine emlékezete. Két novella, 1940; A feleségem története, r., 1942; Szellemek utcája, v., 1948; Látomás és indulat a művészetben, egyet. előadások, 1948 [2. bőv. kiad. 1963; 3. kiad., szerk. Ungvári Tamás, 1980; 4. jav. kiad. s. a. r. Kis Pintér Imre, 1997]; Véletlen találkozások, elb., 1948; Szakadékok. Öt kisregény, 1949; Pilli története, kisr., 1954; Őszi vadászat, kisr., 1955; Összegyűjtött Művei, 1955-; Emlékezések és tanulmányok, vál. esszék, 1956 [2. bőv. kiad. 1963]; Ez mind én voltam egykor. Feljegyzések az út mentén, 1957; A sanda bohóc. Goldnágel Efraim csodálatos kalandjai, szatirikus r., 1957; Konstantin úrfi fiatalsága, elb., 1958; Kis regények, I-II. , 1958; Összes versei, 1958; Hábi-Szádi küzdelmeinek könyve, 1958; Tengeri szél, 1959; Öröktüzek, elb., 1961; A Parnasszus felé, r., 1961; Drámái, 1966; Szexuál-lélektani elmélkedések, Párizs, 1970 [Bp., 1986]; Napló. I-II. [vál., szerk. Pók Lajos], 1976; Válogatott művei [s. a. r. Kis Pintér Imre], Pozsony-Bp., 1978; Válogatott versei [vál., szerk., bev. Somlyó György], 1979; Füst Milán összes versei [szerk. Zsoldos Sándor], 1988; Megtagadott színművek és egyfelvonásosok [s. a. r. Petrányi Ilona], 1993; A vándor elindul. Füst Milán, Tóth Árpád és Szabó Lőrinc versei, Szentendre, 1995; Füst Milán összes drámái [s. a. r. Petrányi Ilona], 1996; Füst Milán összes versei, 1996.

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Füst Milán, Fürst Milán Konstantin (Bp., 1888. júl. 17. – Bp., 1967. júl. 26.): író, költő, Baumgarten-díjas (1932, 1935, 1946), Kossuth-díjas (1948). 1912-ben a bp.-i egy.-en jogi doktorátust szerzett, majd a bp.-i felsőkereskedelmi isk.-ban tanított közgazdaságtant. 1908-ban megismerkedett Osvát Ernővel, ami életének, írói hivatásának döntő tényezője lett. Kettejük találkozását több ízben is megírta. 1908-ban jelent meg első írása a Nyugatban, a Peter Altenbergről szóló cikke. 1909-ben megjelentek első költeményei a Nyugatban. Barátságot kötött Karinthyval, Kosztolányival, Tóth Árpáddal, Nagy Zoltánnal, Somlyó Zoltánnal. Megjelent első verseskötete (Változtatnod nem lehet, Bp., 1914). Lírájára leginkább az ószövetségi zsoltárok hangja és Berzsenyi költészete hatott. Teljesen újszerű versformálása és kifejezésmódja alkalmat adott a konzervatív szemléletű kritikusoknak, hogy hevesen támadják, s laposnak, prózainak nevezzék. Egyik állandó szereplője lett az élclapok karikatúráinak. Tudatosan elzárkózott a világ eseményeitől, a költészetet szuverén birodalomnak vallotta, a kor eseményei mégsem hagyták érintetlenül. Első kötetének címadó költeménye az 1912-es „Vérvörös csütörtök” hatása alatt keletkezett. 1918-ban az őszirózsás forradalom idején megszervezte a szellemi munkások tanácsát – Alkotó Művészek és Tudományos Kutatók Szövetsége – elnevezéssel, s a Vörösmarty Akadémia ügyésze lett. Naplójának első részletei Egy ember élete címmel a A Tanácsköztársaság idején az Új Időkben jelentek meg. A fehérterror alatt isk.-jában fegyelmit indítottak ellene, visszahelyezték ugyan állásába, de ő ezután nyugdíjazását kérte (1920). Majd kitanulta a szűcsmesterséget. Megírta Advent (Bp., 1923) c., az üldöztetését tárgyaló regényét és a Nevetők (1920) c. kisregényét, melyben ugyancsak áttételes módon fejezte ki a fennálló világgal való meghasonlottságát. 1923-ban házasságot kötött volt tanítványával, Helfer Erzsébettel. A húszas évektől kezdve sokat utazott, bejárta Európa nagyobb városait. Egyre nagyobb érdeklődéssel és kísérletező kedvvel fordult a prózai műfajok felé. 1931-ben írta jelentős drámáját, a Negyedik Henrik királyt. 1935-ben kezdte írni A feleségem története (Bp., 1942) c. regényét, melyben a cselekmény külső burka a féltékenység drámája, valójában a kor elidegenített, magányos emberének tragédiáját ábrázolja. A II. világháború idején Bp. ostroma alatt bujkálni kényszerült. Nagy fáradsággal vezetett naplójának tekintélyes része megsemmisült. 1947–48-ban több mint 100 szabadegyetemi előadást tartott, ennek anyaga később Látomás és indulat a művészetben (Bp., 1948) c. jelent meg. 1948-ban a bp.-i egy.-en az esztétika magántanárává habilitálták, egy ideig a Képzőművészeti Főisk.-n adott elő, bölcsészkari esztétikaelőadásait 1951-ben kezdte meg. Shakespeare-kollégiumokat is tartott, lefordította a Lear királyt, megírta Shakespeare-tanulmányát. 1949–1955 között egyetlen könyve sem jelent meg, az irodalmi életből kirekesztődött, éppúgy mint a harmincas években. Ezekben az években csak egy.-i előadásokat tartott. Közben 1953-ban megbetegedett, mozgásképtelenné vált. Összegyűjtött műveinek kiadása 1955-ben kezdődött meg. A II. világháború idején elpusztult naplójának gondolatfoszlányait két könyvben dolgozta fel Ez mind én voltam egykor. Feljegyzések az út mentén (Bp., 1957); Hábi-Szádi küzdelmeinek könyve (Bp., 1958): Kortársi emlékezéseit és kritikáit Emlékezések és tanulmányok (Bp., 1956) c. adta közre. 1960-ban nyugdíjba vonult. Utolsó műve, a Szexuál-lélektani elmélkedések először a párizsi Magyar Műhelyben jelent meg 1970-ben. Súlyos betegen megérhette még Negyedik Henrik király c. drámájának nagy sikerű előadását, s összegyűjtött munkái folyamatos kiadását. Halála után 1976-ban jelent meg Naplójának 1904-től 1945-ig terjedő része Pók Lajos bevezetőjével. 1958-ban a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével tüntették ki. Emlékére felesége költői jutalmat alapított, amelyet minden évben az Írószövetség két költőnek ítél oda. – M. Összes versei (Bp., 1958); Összegyűjtött művei (kiadása folyamatosan 1955-től); Válogatott művei (sajtó alá rendezte Kis Pintér Imre, Bratislava-Bp., 1978); Napló (I-II., Bp., 1976); Válogatott versei (válogatta, szerk. és bevezette Somlyó György, Bp., 1979). – Irod. Somlyó György: F. M. alkotásai és vallomásai tükrében (Arcok és vallomások, Bp., 1969); Karinthy Frigyes: F. M. (Írások írókról, Békéscsaba, 1918); Szilágyi Géza: Lírai impressziók F. M.-ról (Nyugat, 1925); Komlós Aladár: Az új magyar líra (Bp., 1926); Halász Gábor: Új magyar verseskönyvekről (Válogatott írásai, Bp., 1959); R. Kocsis Rózsa: A drámaíró F. M. (Jelenkor, 1968. 2. sz.); Ungvári Tamás: F. M.-ról (Ikarusz fiai, Bp., 1970); Bori Imre: Az avantgarde apostolai. F. M. és Kassák Lajos (Újvidék, 1971); Vas István: F. M. olvasásakor (Az ismeretlen isten, Bp., 1974); Devecseri Gábor: F. M.-ról (Lágymányosi istenek, Bp., 1975), Abody Béla: Emlékezetem pályája. Töredékek F. M.-ról (Kortárs, 1976. 10. sz.); Vargha Balázs: F. M. költött és valódi városai. Irodalmi városképek (Budapest, 1976. 10., 11., 12. sz.); Belohorszky Pál: A semmi sámánja. F. M. kisregényeiről (Kortárs, 1978. 8. sz.); Illés Lajos: F. M. haragra gerjed. Szerkesztőségek, írók, kéziratok (Kortárs 1979. 6. sz.); Lengyel Balázs: A költők költője. F. M. (Közelképek, Bp., 1979); Kis Pintér Imre: F. M. gondolatai (Helyzetjelentés, Bp., 1979). – Szi. Rónay György: A varázsló halála. F. M. emlékezete (vers, A tenger pántlikái, Bp., 1969); Darázs Endre: F. M. (vers, Egy főkönyvelő hegedül, Bp., 1972); Weöres Sándor: F. M.-nak emlékére, (versek, Egybegyűjtött írások, Bp., 1975); Kalász Márton: Hódolat F. M.-nak (vers, Megszámított vigasz, Bp., 1976); Hajnal Anna: F. M.-hoz (vers, Ének a síkságon, Bp., 1977); Somlyó György: F. M. (vers, Arion éneke, Bp., 1978); Labancz Gyula: A bibliai F. M.-nak (vers, Életünk, 1978. 4. sz.); Rába György: F. M. lírája, mint az Ezeregyéjszaka utóhangja (Jelenkor, 1978); Oltyán Béla: A Füst-i modellregény és mai problémáink (Életünk, 1979); Nagy Sz. Péter: A csepp és a tenger (Alföld, 1988); Radnóti Zsuzsa: A próféta színháza (Pécs, 1993); Somlyó György: Füst Milán avagy a lesütött szemű ember (Bp., 1993).

Magyar színházművészeti lexikon, 1994

(Bp., 1888. júl. 17.–Bp. 1967. júl. 26.): író, költő, drámaíró. 1908-ban jelent meg első írása a Nyugatban. 1920-ban baloldali magatartása miatt tanári állásából nyugdíjazással távozott. Ekkor többéves nyugat-európai utat tett meg. A II. világháború után a bp.-i egyetem esztétika-magántanárává nevezték ki. Előadásainak szövege 1948-ban jelent meg Látomás és indulat a művészetben címmel. Ugyanakkor Kossuth-díjat kapott. Elsősorban mint költőt, a m. szabadvers egyik megteremtőjét tartották számon. Bár már 1910-től kezdve írt drámákat, ezek – a Boldogtalanok 1923-as bemutatóját kivéve – csak 1963-tól kezdve kerültek színpadra, nagy sikerrel. A legkülönfélébb stílust képviselik: van köztük groteszk komédia, dadaista jelenet, bohózat, szomorújáték, történelmi tragédia. Együttesük a modern m. drámairodalom meghatározó értékét jelenti. Drámai művei: Aggok a lakodalmon (1910); Boldogtalanok (1914); A lázadó (1919); Ákoska, A zongora (1925); Az atyafiak és a nő (1926); Catullus, No mit szólsz Freiligrath? (1927); Margit kisasszony, Az árvák (1928); A néma barát (1929); Negyedik Henrik király (1931); Máli néni, Ő jobb, mint én vagyok (1933). – Ir. Radnóti Zs.: A próféta színháza (1993); Somlyó Gy.: F. M. vagy a lesütött szemű ember (1993).Füst Milán

könyvei

róla szóló könyvek

film

A feleségem története |☰ 2020- |☰ író

linkek

PIM

Amicus: 43646