Galgóczi Erzsébet     ☰ Ménfő 1930.08.27   ☷ Ménfőcsanak 1989.05.20   |   író, nő, országgyűlési képviselő
654985
archontológia

Országgyűlés

képviselő
1980.06.08 - 1985.06.08
életrajzok

História TT

Középparaszti családban született. Elemi iskoláit szülőhelyén végezte, majd 1941-től 1945-ig a Győr-nádorvárosi római katolikus polgári iskolába járt, népi kollégistaként a győri állami leánylíceumban érettségizett 1949-ben. Beiratkozott az ELTE Bölcsészettudományi Karára, de tanulmányait abbahagyta és a Győri Vagon- és Gépgyárban vasesztergályosként dolgozott. 1950-ben a drámaíró szakon kezdte el tanulmányait a Színművészeti Főiskolán, de 1955-ben dramaturg szakon végzett. Előbb a Művelt Nép munkatársa lett, majd 1957-ben a Hunnia Filmgyár részére készített riportokat. 1958-ban, a Budapest Filmstúdió alkalmazta, mint dramaturgot. 1959-től szabadfoglalkozású íróként kereste kenyerét. Többszörös József Attila-díjas író, 1978-ban Kossuth-díjjal tüntették ki. Eleinte dokumentarista irodalmat művelt, később írásaiban nagyobb szerephez jutott a fikció. Az 1980. június 8-i országgyűlési választásokon Győr-Sopron megye 4. számú egyéni választókerületében szerzett képviselői mandátumot. 1987. január és szeptember között a Magyar Írók Szakszervezete elnöke volt.

Kortárs magyar írók, 1945-1997

GALGÓCZI ERZSÉBETJA-díj 1962, 1969, 1976; SZOT-díj 1970; Kossuth-díj 1978.M.: Egy kosár hazai, elb., 1953; Félúton, r., 1961; Ott is csak hó van, elb., 1961; Öt lépcső felfelé, elb., 1965; Kegyetlen sugarak, riportok, 1966; Fiú a kastélyból - Aknamező, elb., tv-játék, 1968; Inkább fájjon, elb., tv-játék, 1969; Nádtetős szocializmus, szociogr., 1970; Kinek a törvénye, elb., 1971 [bolgárul: Szófia, 1980]; Pókháló, kisr., 1972; A főügyész felesége, d., 1974 [bemutató: Kecskeméti Katona József Színház, 1970]; Bizonyíték nincs, elb., 1975; A vesztes nem te vagy, elb., 1976; A közös bűn, r., 1976; A közös bűn, irod. forgatókönyv [Mihályfi Imrével], 1978; Közel a kés, elb., 1978; Úszó jégtábla, hangjátékok, 1978; Törvényen kívül és belül, két kisr., 1980; Ez a hét még nehéz lesz..., kisr.-ek, 1981; Cogito, vál. elb., 1981; Idegen a faluban, vál. kisr. és elb., Bk., 1984; Vidravas, r., 1984; Magyar karrier, irod. forgatókönyvek, 1986; A törvény szövedéke, riportok, 1988; Fogódzó nélkül, vál. elb., 1994.(Ménfőcsanak, 1930. aug. 27.-Ménfőcsanak, 1989. máj. 20.): író.[MIL,KK3-4,ÚML7-8,MIB8,ÚMIL,MÉL4,KMIK]

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Galgóczi Erzsébet (Ménfőcsanak, 1930. aug. 27. – Ménfőcsanak, 1989. máj. 20.): író, József Attila-díjas (1962, 1969, 1976), Kossuth- díjas (1987). Középparaszt család hetedik gyermeke. 1949-ben Győrött tett líceumi érettségit. Ugyanebben az évben a DISZ tehetségkutató pályázatán 100% c. elbeszélésével első díjat nyert. 1950-ben vasesztergályos a Győri Vagon- és Gépgyárban. 1950-55-ben a Színház- és Filmművészeti Főisk.-n a dramaturgiai szakon tanult. Első novelláskötete (Egy kosár hazai) 1953-ban jelent meg. Diplomájának megszerzése után két évig újságíró a Művelt Nép szerkesztőségében. Miután az újság megszűnt, 1959-ig a Budapest Filmstúdió dramaturgiáján dolgozott. 1959-től szabadfoglalkozású író volt. A legerősebb indítékot ifjúkori emlékeiből és a népi írók műveiből kapta. Első pályaszakaszát 1961-ben megjelent kisregénye (Félúton) és novelláskötete (Ott is csak hó van) zárta. Életműve csúcsán a Vidravas c. politikai dokumentumregénye áll (1984). A szociográfia eszközeivel dolgozó riportjaiban, rádiójátékokban, filmekben, a telvíziós dráma műfajában a társadalomban tapasztalható politikai és morális konfliktusokat ábrázolta. 1982-ben a cannesi filmfesztiválon bemutatták az Egymásra nézve c. kisregényéből készített filmet. Írásait 1953-tól számos nyelvre lefordították. SZOT-díjjal tüntették ki (1970). – M. Regények: Félúton (Bp., 1961); Pókháló (Bp., 1972); A közös bűn (Bp., 1976); Törvényen kívül és belül (Bp., 1980); Ez a hét még nehéz lesz… (hat kisregény, Bp., 1981); Vidravas (Bp., 1984). – Elbeszélések: Ott is csak hó van (Bp., 1961); Öt lépcső felfelé (Bp., 1965); Fiú a kastélyból (Bp., 1968); Inkább fájjon (tévéjátékok is, Bp., 1969); Kinek a törvénye? (Bp., 1971); Bizonyíték nincs (Bp., 1975); A vesztes nem te vagy (Bp., 1976); Közel a kés (Bp., 1978); Cogito (vál. elb., Bp., 1981); Kettős ünnep (vál. elb., Bp., 1989). – Riportok, szociográfiák: Kegyetlen sugarak (Bp., 1966); Nádtetős szocializmus (Bp., 1970); A törvény szövedéke (Bp., 1988); Ami a Vidravasból kimaradt (Vathy Zsuzsa előszavával Kortárs, 1990. 8-9. sz.).– Színművek: A főügyész felesége (öszszegyűjtött, Bp., 1974). – Hangjátékok: Úszó jégtábla (összegyűjtött, Bp., 1978). – Forgatókönyvek: Magyar karrier (összegyűjtött, Bp., 1986); Emlékkönyv (Bp., 1993).– Irod. Galgóczi Erzsébet: Kútban – Előszó (Önéletrajzi részletek, Új Írás, 1965. 11. sz.); Katona Éva: G. E. (Látogatóban, Bp., 1971); Földes Anna: G. E. (F. A.: A nő szerepe: főszerep, interjúkötet, Bp., 1972); Réz Pál: A magány szégyene. G. E.-ről (R. P.: Kulcsok és kérdőjelek, Bp., 1973); Karinthy Ferenc: Írószobám. Beszélgetés G. E.-tel (Kortárs, 1976. 6. sz.); Bodnár György: G. E. (B. Gy.: Törvénykeresők, Bp., 1976); Galgóczi Erzsébet: Pályám emlékezete (Új Irás, 1977. 8. sz.); Szilágyi János: G. E. (Tiszatáj, 1977. 10. sz.); Bertha Bulcsú: Interjú G. E.-tel (B. B.: Délutáni beszélgetések, Bp., 1978); Kovács Sándor Iván: G. E. pályaképe (K. S. I.: Jelenlevő múlt, Bp., 1978); Széles Klára: G. E.-ről (Kortárs, 1978. 4. sz.); Galsai Pongrác: G. E. (G. P.: 12+1 fő, Bp., 1978); Gárdonyi Béla: Beszélgetés G. E.-tel (Műhely, 1979. 1. sz.); Nádor Tamás: 10 kérdés G. E.-hez (Magyar Ifjúság, 1979. 8. sz.); Gáll István: G. E. (G. L: Hullámlovas, Bp., 1981.); Hajdu Ráfis Gábor: Adalékok egy G. portréhoz (Kritikák, esszék, tanulmányok, Bp., 1984); Alföldi Jenő: A regényíró embersége (Mozgó Világ, 1985. 3. sz.); Varga Zoltán: Irodalom a valóságban, valóság az irodalomban. G. E. regényeiről (Híd, 1985. 12. sz.); Pomogáts Béla: A valóság írója. Vázlat G. E.-ről (Műhely, 1987. 6. sz.); Koncz Virág: G. E. művei külföldön (Nagyvilág, 1988. 10. sz.); Domokos Mátyás: G.-riadó (Jelenkor, 1989. 6. sz.); Balázs Mihály: G. E. „Elvállaltam a saját sorsomat” (Köznevelés, 1989. 29. sz.); Csák Gyula: G. E. halálára (Kortárs, 1989. 10. sz.); Bata Imre: G. E. halálára (Élet és Irod., 1989. 21. sz.); Tamás István: G. E. 1930-1989 (Kritika, 1989. 7. sz.); Juhász Béla: G. E. (Alföld, 1989. 7. sz.); Réz Pál: Az utolsó levél (Magy. Nemzet, 1989. május 31.). – Szi. Horváth Elemér: Szemiramisz függőkertjei. G. E.-nek (vers, Műhely, 1981. 2. sz.).

könyvei

róla szóló könyvek

film
linkek