Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Ivánfi Jenő (Szeghalom, 1863. okt. 6. – Bp., 1922. szept. 26.): színész és rendező. Több vidéki városban működött, 1884-ben a kolozsvári színház tagja lett, 1896-ban a Nemzeti Színház szerződtette, melynek rendezője, főrendezője, klasszikus műsorának egyik erőssége lett, 1918-tól örökös tag. 1922-től a Petőfi Társ. tagja. Külföldi tanulmányútja után itthon a Comédie Française játékstílusának propagálója. A Shakespeare-műsorban mellékszerepeken kívül (Laertes, Tybald) játszotta: Shylockot, III. Richárdot. Legnagyobb sikerét a Tartuffe-ban (Molière) aratta. Alakította Oedipus királyt (Szophoklész), Lucifert (Ember tragédiája). Mint rendező a modern Hevesi Sándorral szemben hagyományőrző. Főbb rendezései Leconte de Lisle: Az Erinnysek (1913); Aiszkhülosz: Heten Theba ellen (1913); Grillparzer: Az Argonauták (1917); Shakespeare: Ahogy tetszik (1918); Szomory: II. József császár (1918). Racine Britannicusát az ő fordításában adta elő a Nemzeti Színház (1899). Számos cikke és tanulmánya jelent meg külföldi lapokban és folyóiratokban. – M. A színpad művészete (Bp., 1919). – Irod. Pukánszkyné Kádár Jolán: A Nemzeti Színház százéves története (L, Bp., 1940); Csathó Kálmán: Ilyeneknek láttam őket (Bp., 1957). – Szi. Szomory Dezső: Párizsi regény (Bp., 1928).

Magyar színházművészeti lexikon, 1994

Ivánfi Jenő(Szeghalom, 1863. okt. 6.–Bp., 1922. szept. 26.): színész, rendező, műfordító. A SzAk elvégzése után 1884-ben Győrbe szerződött Jakab Lajos társ.-ához, majd Szegeden lépett fel, míg a színház le nem égett. 1885–86-ban Sopronban játszott. Paulay Ede ajánlására 1888-ban gr. Esterházy Kálmán Kolozsvárra szerződtette. Többször vendégszerepelt a Nemzeti Színházban és Nagyváradon. 1891-ben Párizsba, 1893-ban – Franciaország, Anglia, Németország – tanulmányútra ment. Ez idő alatt Paulay megbízásából több darabot fordított, és küldte tudósításait a Fővárosi Lapok, valamint a Budapesti Hírlap számára. Paulay hívta haza az 1893–94-es évadra a Nemzeti Színházhoz. 1898-ban fellépett Kolozsvárott. 1899-ben a színház művezetője volt, majd ismét a Nemzeti Színházban működött haláláig. Elsősorban jellem- és intrikus szerepekben lépett fel, 1913-tól rend., főrendező és a drámabíráló bizottság tagja is. 1918-ban örökös tagsággal tüntették ki. 1922-ben a Petőfi Társaság tagja lett. Játékstílusát sajátos szavalómodor jellemezte. Shakespeare- és Szophoklész-rendezéseiben a monumentalitás, a Molière-darabokban a nagy francia színpadi hagyomány vonzotta. Hevesi Sándorral szemben a konzervatív irányt képviselte. Elméleti munkássága is jelentős. Az I. világháborúig számos külföldi lapnak is dolgozott. A New Spirit on Stage c. angol könyv részletesen foglalkozik munkáival. F.Sz. Macbeth (Sh.); Don Carlos (Schiller); Tartuffe (Molière); III. Richárd (Sh.); Oedipus (Szophoklész). F.R. Leconte de Lisle: Az Erynniszek (ford. is), Aiszkhülosz: Heten Théba ellen; Grillparzer: Az argonauták; Sh.: Ahogy tetszik; Szomory D.: II. József császár. F. ford.: Molière: Tartuffe; Hebbel: Judith; Brieux: Szabadulás; Csehov: A medve. Drámája: Idegen földön (Horváth J.-vel, 1915). Könyve: A színpad művészete (1919).

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái

A mult. Drámai költemény. Kolozsvár, 1890.A tenger és szerelem hullámai. Szomj. öt felv. Irta Grillparzer Ferencz, ford... Bpest, 1892. (Olcsó Könyvtár 305.)Czikkei a kolozsvári Ellenzékben (1886. 230. sz. könyvism.), a M. Polgárban (1886. 392. sz. könyvism.), a nagyváradi Szabadságban (1889. 156. sz. Dr. Kohut Adolf Petőfiről), a Fővárosi Lapokban (1890. Gutzkow Károly, Uriel Acosta, A fizikum romantikája Ibsen Henriknél, Ibsen betegei, 1892. Grillparzer Hero és Leanderje, Macbeth, Mascagni, 1893. Sarah Bernhard, Irving, Got és Ujházi, Tudor Máriáról), a M. Géniuszban (1893. Hugo Viktor örököse, visszaemlékezések Tudor Mária előadása alkalmából) sat. Költeménye a erdélyi írók és művészek Almanachjában (1892.)Erdélyi írók és művészek Almanachja. Kolozsvár, 1892. arczk.Fővárosi Lapok 1892. 296. sz.Ivánffi JenőM. Géniusz 1893. 42. sz. arczk.M. Könyvészet 1890., 1892.Munkái:Pallas Nagy Lexicona IX. 747. l.szinész,szinész, szül. 1863. okt. 6. szeghalmon (Békésm.); középiskolai tanulmányait Budapesten végezte. 1882-ben az országos színművészeti akadémia növendéke lett. 1884-ben hívták meg a kolozsvári nemzeti szinházhoz. 1893-ban hosszabb tanulmányútra ment külföldre. Megismerkedett Német-, Franczia- és Angolország színészetével. Külföldről hazatérve 1894. okt. 1. a budapesti nemzeti színházhoz szerződtették.Színművei: Samil a mórok herczege, dr. 4 felv. (Abonyi Lajossal együtt. Ism. a nagyváradi Szabadság 1888. 215. sz.); Sappho, szomj. 5 felv. Grillparzer Ferencztől, ford., először a budapesti nemzeti színházban 1893. nov. 24. Ism. Budapesti Hirlap 326. sz. sat., Századvégi leányok színmű 3 felv. először a budapesti nemzeti színházban 1896. ápril 10. Ism. Budap. Hirlap 100 sz. sat.szül. 1863. okt. 6. szeghalmon (Békésm.)

• A tenger és a szerelem hullámai, 1892
• A tenger és szerelem hullámai, 1892 [!1898]
• Sappho, 1894
• Sappho, 1894
• Tartuffe, 1904
• Judit, [1912]
• Az Erinnysek, [1913]
• Az Erinnysek, [1913]
• Idegen földön, [1915]
• A színpad művészete, 1919
• Lengyel zsidó,
• Lengyel zsidó,
• Lengyel zsidó,

• A magyar színművészet. Szerk. B. Virágh Géza. Bp., Országos Irodalmi Részvénytársaság, 1900. 168 [3] o., ill., ()
• A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Bp., Pallas-Révai, 1893-1904., ()
• Én a komédiát lejátsztam, Mulattattam, de nem mulattam. [Bp.], Magyar Színházi Intézet, 1981. 201[1] o., ill., ()
• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János. 19 db., ()
• Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969. ill., ()
• Magyar irodalmi lexikon. Flóris Miklós és Tóth András közreműködésével szerk. Ványi Ferenc. Átnézte Dézsi Lajos, Pintér Jenő. Bp., Studium, 1926. VI, 880 o.; Bp., Kassák Kiadó, 1994., ()
• Magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Benedek Marcell. Bp., Akadémiai Kiadó, 1963-1965. 3 db. ill., ()
• Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994. 882 [4] o., ill., ()
• Magyar Színművészeti Lexikon. Szerk. Erődi Jenő és Kürthy Emil összegyűjtött anyagának felhasználásával... Schöpflin Aladár. [Bp.], Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, [1929]. ill., ()
• Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Bp., Zsidó Lexikon, 1929. [12] 1028 o., ()
• Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-. 16 db., ()
• Színészeti lexikon. Szerk. Németh Antal. Bp., Győző Andor, 1930. 2 db. 1099 o., ill., ()
• Színház az egész!... Játékos színháztörténeti keleidoszkóp a múlt század színi világából. Összeáll. Füle Péter. [Bp.], Palatinus, 2005. 403 o., ()
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Bp., 1891-1914. Hornyánszky Viktor 14 db., ()
• Tolnai új világlexikona. Bp., Tolnai, 1926-1933. 18+2 db., ()
• Új Idők lexikona. Bp., Singer és Wolfner, 1936-1942. 24 db. 6256 o. 640 t., ()
• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub. I. köt. A-Cs. 2001; II. köt. D-Gy. 2002; III. köt. H-K. 2002.; IV. köt. L-Ő. 2003; V. köt. P-S. 2004.; VI. köt. Sz-Zs. 2007., ()
• Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994. 3 db.; 2. jav., bőv. kiad. 2000. 3 db.; CD kiad. 2000., ()

• Ágyú és harang (r.: Pintér Imre, 1915)
• Jehova (r.: Forgács Antal, 1917)