94-es képviselői életrajzok

1928. április 5-én született Kürtön (ma: Strekov, Szlovákia). Édesapja, Halda Ernő (1912-1945) szabó, a második világháború alatt egy érsekújvári szövetkezetben dolgozott mint szabász. 1945-ben, Érsekújvár elfoglalásakor vesztette életét, aknaszilánk érte. Édesanyja, Lenner Gizella (1908-1930) varrónő volt. 1930-ban tüdőbajban halt meg. Féltestvére, Kázmér (1940) az Amerikai Egyesült Államokban él, vállalkozó. Férjétől, Fekete Sándor újságírótól 1952-ben elvált. Az általános iskolát Érsekújváron végezte. Ezután négy évig az érsekújvári Szent Katalin Gimnáziumban tanult, majd Budapesten, kereskedelmi iskolában végzett el két évet. Amikor a front 1944-ben elérte a fővárost, édesapja visszavitte Érsekújvárra. A háború után árván maradva visszatért Budapestre. 1945-1946-ban csomagolónőként dolgozott a Stühmer Gyárban, majd szövőnő volt a Goldberger Gyárban. Munka mellett, a kereskedelmi második évét befejezve, gyors- és gépíró szakképesítést szerzett, s beiratkozott a Színművészeti Akadémia esti színészképző tanfolyamára, ahol két évet végzett el. A következő évben felvették az akadémia nappali tagozatára, s bekerült a Gobbi Hilda által létrehozott Horváth Árpád Kollégiumba. 1949-ben - miután úgy érezte, a színészi pálya nem neki való - otthagyta a főiskolát. A Nemzeti Színház könyvtárosaként dolgozott egy évig, majd 1950. júliustól a Magyar Rádió irodalmi osztályának a munkatársa lett, öt évig szerkesztőként dolgozott. 1953-ban felvételt nyert az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar szakára, amelyet esti, illetve levelező tagozaton végzett el, 1958-ban szerzett magyar nyelv és irodalom szakos középiskolai tanári diplomát. A háború után, főleg kollégistaéveitől kezdve a politika meghatározó volt életében. A Nékosz és a Magyar Kommunista Párt programjának hatására 1947-ben belépett a pártba. 1953-ban a Nagy Imre által meghirdetett program mellé állt, s álláspontjához a miniszterelnök leváltása után is hű maradt. Ezért 1955 decemberében egy 'tisztogatási hullám' keretében politikai alkalmatlanság címén eltávolították a rádióból. 1956 januárjától titkárnőként dolgozott a Temaforgnál. 1956. szeptemberben a MÚOSZ rehabilitációs bizottsága az ő ügyével is foglalkozott, és visszahelyezték korábbi állásába. 1955. februárban ismerte meg Gimes Miklós újságírót, kapcsolatuk ez év nyarán kezdődött. Az 1956-os forradalomban társával együtt vett részt, az első napokat leszámítva mindvégig a Parlamentben volt. November 3-án tért haza. A rádióba újra csak Gimes Miklós letartóztatása után ment be. 1957. márciusban ismét eltávolították munkahelyéről. Ennek valódi oka 1956-os magatartása és Gimes Miklóshoz fűződő kapcsolata volt, az elbocsátást azonban racionalizálással indokolták. Ettől kezdve öt évig gyakorlatilag nem kapott állást -kulturális munkaterületre többszöri kísérlete ellenére soha nem engedték vissza -, alkalmi munkákból élt, így 1958-ban néhány hónapig a Frekvencia Kisszövetkezetnél, 1959-1960-ban a Szerzői Jogvédő Hivatalnál volt gépírónő. 1962. augusztustól 1983. szeptemberig, nyugdíjba vonulásáig a Fényes Elek Szakközépiskolai Kollégium igazgatója volt. Gimes Miklóst rendszeresen látogatta a börtönben; a Nagy Imre-perben történt elítélése és kivégzése után kitartóan próbálta kideríteni, hogy hol temették el. Ezzel kapcsolatban hosszú levelezést folytatott az illetékes szervekkel, a levélváltás később megjelent a Beszélőben. Barátai az úgynevezett ötvenhatosokból kerültek ki, s a kezdetektől szoros kapcsolat fűzte a demokratikus ellenzékhez. A Bibó-emlékkönyv szerkesztőbizottsága -amelynek tagja volt - lakásán tartotta üléseit. Mindvégig szerepelt a Napló szerzői közt. Az 1988 tavaszán megalakult Történelmi Igazságtétel Bizottságnak kezdettől vezetőségi tagja, ő olvasta fel az alapító nyilatkozatot Párizsban, a Père Lachaise temetőben az '56-os forradalom mártírjainak emléket állító jelképes sír avatásakor. 1990. szeptemberben lemondott TIB-vezetőségi tagságáról. Alapító tagja a Szabad Demokraták Szövetségének. Az 1990. évi országgyűlési választásokon felkerült az SZDSZ országos listájára (91.), 1991. február 25-én lett képviselő, miután megkapta a Kádár Iván lemondása miatt megürült mandátumot. 1992. február 18-tól az Országgyűlés mentelmi és összeférhetetlenségi különbizottsága tagja, 1992. október 13-tól az átszervezett mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló különbizottságban dolgozott. 1992. október 20-tól a környezetvédelmi állandó bizottságnak is tagja lett. Az SZDSZ-frakcióban az etikai és jószolgálati bizottság munkájában vett részt. 1991-től 1994-ig a József Attila Alapítvány kuratóriumának tagja, a tehetségeket támogató szekcióban dolgozott. Az 1994. évi országgyűlési választásokon pártja országos listájának harmincharmadik helyéről szerzett mandátumot. Az Országgyűlés mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló állandó bizottságának, ezen belül az ellenőrzési albizottságnak a munkájában vesz részt.

Országgyűlési Almanach, 1990-94

1928. április 5-én született Kürtön (ma: Strekov, Csehszlovákia). Édesapja, Halda Ernő szabó volt. A második világháború alatt egy érsekújvári szövetkezetben dolgozott mint szabász. 1945-ben halt meg, Érsekújvár elfoglalásakor aknaszilánk érte. Édesanyja, Lenner Gizella varrónő volt. 1930-ban tüdőbajban halt meg. Féltestvére, Kázmér (1940) az Amerikai Egyesült Államokban él, vállalkozó. Elvált. Az általános iskolát Érsekújváron végezte. Négy évet tanult az érsekújvári Szent Katalin Gimnáziumban, majd két évet végzett el Budapesten kereskedelmi iskolában. Amikor a front 1944-ben elérte a fővárost, édesapja visszavitte Érsekújvárra. A háború után árván maradva visszatért Budapestre. 1945-46-ban csomagolónőként dolgozott a Stühmer Gyárban, majd szövőnő volt a Goldberger Gyárban. Munka mellett a kereskedelmi második évét befejezve gyors- és gépíró szakképesítést szerzett, s beiratkozott a Színművészeti Akadémia esti színészképző tanfolyamára, ahol két évet végzett el. A következő évben felvették a Színművészeti Akadémia nappali tagozatára s a Gobbi Hilda által létrehozott Horváth Árpád Kollégiumba. 1949-ben - miután úgy érezte, a színészi pálya nem neki való - otthagyta a főiskolát, és a Nemzeti Színház könyvtárosaként dolgozott egy évig. 1950. júliustól a Magyar Rádió Irodalmi Osztályának munkatársa lett, ahol öt évig dolgozott szerkesztőként. 1953-ban felvételt nyert az ELTE Bölcsészettudományi Karának magyar szakára, amelyet esti illetve levelező tagozaton végzett el. 1958-ban magyar nyelv és irodalom szakos középiskolai tanári diplomát szerzett. A háború után, főleg kollégista éveitől kezdve a politika meghatározó volt életében. A NÉKOSZ és az MKP programjának hatására 1947-ben belépett a pártba. 1953-ban a Nagy Imre által meghirdetett program mellé állt, s álláspontján végig meg is maradt. Ezért 1955. decemberben egy 'tisztogatási hullám' keretében politikai alkalmatlanság címén eltávolították munkahelyéről. 1956. januártól mint titkárnő dolgozott a TEMAFORG-nál. 1956. szeptemberben a MÚOSZ rehabilitációval foglalkozó bizottsága az ő ügyével is foglalkozott és visszahelyezték a Rádióba. 1955. februárban ismerte meg Gimes Miklóst, kapcsolatuk ez év nyarán kezdődött. Az 1956-os forradalomban társával együtt részt vett, az első napokat leszámítva mindvégig a Parlamentben volt, innen közvetítették a Rádió adását. November 3-án tért haza. A Rádióba újra csak Gimes Miklós letartóztatása után ment be. 1957. márciusban ismét eltávolították munkahelyéről. Ennek valódi oka 1956-os magatartása és Gimes Miklóshoz fűződő kapcsolata volt, az elbocsátást azonban racionalizálással indokolták. Ettől kezdve öt évig gyakorlatilag nem kapott állást - kulturális munkaterületre többszöri kísérlete ellenére soha nem engedték vissza -, csak alkalmi munkái voltak. Így 1958-ban néhány hónapig a Frekvencia Kisszövetkezetnél, 1959-60-ban a Szerzői Jogvédő Hivatalnál volt gépírónő. 1962. augusztustól 1983. szeptemberig, nyugdíjba vonulásáig a Fényes Elek Szakközépiskolai Kollégium igazgatója volt. Gimes Miklóst rendszeresen látogatta a börtönben, halála után kitartóan próbálta kideríteni, hogy hol temették el. Ezzel kapcsolatban hosszú levelezést folytatott az illetékes szervekkel, a levélváltás később megjelent a Beszélőben. Barátai az ún. ötvenhatosokból kerültek ki, s a kezdetektől szoros kapcsolat fűzte a demokratikus ellenzékhez. A Bibó Emlékkönyv szerkesztőbizottsága - amelynek tagja volt - lakásán tartotta üléseit. Részt vett a Napló szerkesztésében is. Az 1988 tavaszán megalakult Történelmi Igazságtétel Bizottságnak kezdettől vezetőségi tagja. Ő olvasta fel az alapító nyilatkozatot Párizsban, a Père Lachaise temetőben az 56-os forradalom mártírjainak emléket állító jelképes síravatásakor. 1990. szeptemberben lemondott a TIB vezetőségi tagságáról. Az SZDSZ-nek alapító tagja. 1991. február 25-én ő került a Kádár Iván lemondása folytán megüresedett képviselői helyre pártja országos listájáról. 1991. december 2-án a frakción belül alakult SZDSZ Szabadelvű Kör egyik alapítója. 1992. február 18-tól az országgyűlés mentelmi és összeférhetetlenségi különbizottsága tagja, 1992. október 13-tól az átszervezett mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló különbizottságban dolgozik. 1992. október 20-án választották meg a környezetvédelmi állandó bizottság tagjává. Az SZDSZ frakció etikai és jószolgálati bizottságának tagja. 1991-től a József Attila Alapítvány kuratóriumának tagja, a tehetségeket támogató szekcióban dolgozik.

• Maigret revolvere, 1981
• Magánügy, 2002
• A valóság fogadatlan prókátora,

• Ki kicsoda 2000. Magyar és nemzetközi életrajzi lexikon, csaknem 20000 kortársunk életrajza. Főszerk. Hermann Péter, vál., szerk. A. Gergely András et al. Bp., Biográf Kiadó–Greger Média Kft., 1999. XXXII, 1820 o. 2 db, ()
• Országgyűlési almanach / Sturm–féle országgyűlési almanach; szerk. Sturm Albert et al.; Bp., 1886-1940, ()
• Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-. 16 db., ()

• Kitörés (r.: Bacsó Péter, 1970)
• Egy erkölcsös éjszaka (r.: Makk Károly, 1977)
• Idegen arcok (r.: Szörény Rezső, 1974)
• Álljon meg a menet (r.: Gyarmathy Lívia, 1973)
• Fellebbezésnek helye nincs (r.: Pap Ágnes, 2002)
• Üzemi baleset – Történetek a Kádár-korszak tájékoztatáspolitikájáról (r.: M. Topits Judit, 2003)    
• Elysium (r.: Szántó Erika, 1986)
• Macskajáték (r.: Makk Károly, 1974)
• A tanítványok (r.: Bereményi Géza, 1985)    
• Mutter - Anya (r.: Gimes Miklós, 2003)
• Fésülködés | Szerelem (r.: Makk Károly, 1970)
• A turné (r.: Bereményi Géza, 1993)
• Kabala (r.: Rózsa János, 1981)