ABCD - Kovács Endre

Kovács Endre ☰ Paks 1911.05.19 ☷ Budapest 1985.04.18 | férfi, író, irodalomtörténész, kritikus, műfordító, történész, újságíró

656121

Kovács Endre (1045996 | - )

kitüntetések

Kossuth-díj, III. fokozat
1955.03.15

életrajzok

A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona

Ir.: Antal Sándor: Ahogy az anya örvend, R 1931. szept. 24.; Fábry Zoltán: Mi zenél?, K 1935/2. = F. Z. ÖÍ 4.; Sárkány Oszkár: Felszabadultak, Napkelet 1940, 443.; Juhász Géza: K. E.: Felszabadultak, Láthatár 1940, 128.; Raics István: Az alázat évei, Kelet Népe 1941. máj. 15.; Balogh Edgár: Hét próba, 1965; Sándor László: Korszakváltás, Népszab 1981. nov. 25.; Turczel Lajos: K. E. 1911–1985, ISZ 1985/6.KOVÁCS Endre (Paks, 1911. máj. 19. – Budapest, 1985. ápr. 18.): történész, író, kritikus. Hároméves volt, mikor családja Po.-ba költözött. Iskoláit itt végezte, 1935-ben a Komenský Egyetemen magyar–szlovák–filozófia szakos tanári képesítést szerzett. Egyetemista korában szoros kapcsolatban állt a Sarlóval. A bécsi döntés után Érsekújvárba távozott, az ottani reálgimnáziumban tanított, s az Érsekújvár és Vidéke hetilapot is szerkesztette. 1945-től Bp.-en élt, a Kelet-európai Tudományos Intézetnek, majd az MTATörténettudományi Intézetének a tud. munkatársa volt. – Már középiskolás korában publikált, 18 éves volt, amikor első könyve (verseskötet) megjelent. A 30-as években már legjobb kritikusaink közé tartozott, tanulmányai Mo.-on is feltűnést keltettek (Szlovenszkói irodalmi álarcosbál, A Nap 1932. márc. 28.; Erdély példája Szlo-venszkónak, R 1932. okt. 14.; A szlovenszkói magyar irodalom sorsa, MÍ 1936; Egy nemzedék sorsa, MÍ 1937; Irodalmi realizmusunk feladatai, Nemzeti Kultúra 1938/1; Veszélyben a magyar értelmiség folytatása, MÚ 1933. máj. 22.; A Sarló története. = Magyarok Csehszlovákiában 1918–1938, Bp. 1938). 1938 és 1944 között a kisebbségi sorsban szerzett élményeiből merítve két regényt, kötetnyi novellát, a legújabb szlovák regényirodalomról pedig könyvet (Az új szlovák regény, Bp. 1943) írt. – 1945 után egy ideig még az irodalomra koncentrált, a szláv nyelvekben-irodalmakban s a kelet-közép-európai kapcsolatokban való tájékozottságát felhasználva jelentős antológiák és válogatások szerkesztésében vett részt (Miczkiewicz válogatott írásai, 1950; J. V. Frič: Emlékeim, 1951; Lengyel költők antológiája, 1951; Cseh és szlovák költők antológiája, 1953). Történészi pályáját is kapcsolattörténeti tárgyú művekkel alapozta meg: Bem Józsefről két könyvet írt, Magyar–cseh történelmi kapcsolatok címmel 1952-ben terjedelmes munkát adott ki, s társszerzője volt a Magyar–orosz történelmi kapcsolatok (Bp. 1956) és a Maïari a my (1959) c. tanulmánygyűjteményeknek. Nagy arányokban kibontakozott történetírói munkássága természetesen magyar témákra is kiterjedt, de érdeklődésének középpontjában továbbra is a kelet-közép-európai, s ezen belül főleg a magyar–lengyel kapcsolatok álltak. – A csehszlovákiai magyar szellemi élettel 1945 után is kapcsolatban maradt: kitűnő tanulmányokat írt a Sarlóról (A sarlós mozgalom és a magyar irodalom. = Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből, szerk. Szabolcsi Miklós, Bp. 1982; A Sarló és a nemzetiségi kérdés. = Ez volt a Sarló, Bp. 1978); irodalmi lapjainkban többször publikált; Korszakváltás c., helyenként polemikus élű emlékiratában mozgalmas képet rajzolt a két vh. közötti kisebbségi pol. és irod. életről, s nehéz gyermekkorát és szellemi fejlődését is bemutatta. Az emlékirat 2. kötetének kézirata zárolva van.M.: Világének, v., 1929; Panoptikum, elb., 1934; Felszabadultak, elb., Érsekújvár 1939; Az alázat évei, r., uo. 1940; Prága–Pozsony– Budapest, r., Bp. 1941; Két háború közt, tan., uo. 1944; Magyar–délszláv megbékélési törekvések 1848– 49-ben, uo. 1958; A lengyel kérdés a reformkori Magyarországon, uo. 1959; A lengyel irodalom története, uo. 1960; Reymont, uo. 1961; A krakkói egyetem és a magyar művelődés, uo. 1964; A Kossuth-emigráció és az európai szabadságmozgalmak, uo. 1967; Ausztria útja az 1867-es kiegyezéshez, uo. 1968; Magyar–lengyel kapcsolatok a két világháború között, uo. 1972; Magyarok és lengyelek a történelem sodrában, uo. 1976; Történelmi arcképek, uo. 1976; Szemben a történelemmel, uo. 1977; Anemzetiségi kérdés a régi Magyarországon, uo. 1977; Herzen, uo. 1978; A barátság ezer éve, Magyarország– Lengyelország (Dávid Katalinnal), uo. 1978; Magyarország története, 6. köt. (főszerk.), uo. 1979; Sienkiewicz, uo. 1980; Korszakváltás, emlékirat, uo. 1981.T. L.

Kortárs magyar írók, 1945-1997

A történelemtud. kandidátusa 1952, doktora 1964; Kossuth-díj 1955; Munka Érdemrend arany fokozata 1971; Szocialista Magyarországért Érdemrend 1981.KOVÁCS ENDRE[MIL,MÉL3,KK3-4,KL,MTAA,ÚML7-8,ÚMIL,CSMIL,OSZKK]M.: Világének, v., Pozsony, 1929; Panoptikum, elb., Pozsony, 1934; Felszabadultak, elb., Érsekújvár, 1939; Az alázat évei, r., Érsekújvár, 1940; Prága-Pozsony-Bp., r., Érsekújvár, 1941; Az új szlovák regény, 1943; Két háború közt, 1944; Magyar-cseh történelmi kapcsolatok, 1952; Bem József, 1954; Magyar-délszláv megbékélési törekvések 1848/49-ben, 1958; A lengyel kérdés a reformkori Magyarországon, 1959; A lengyel irodalom története, 1960; Reymont, 1961; A mai polgári történetírás, 1962; A krakkói egyetem és a magyar művelődés, 1964; A népek tavaszától a párizsi kommünig, 1964; A Kossuth-emigráció és az európai szabadságmozgalmak, 1967; Ausztria útja az 1867-es kiegyezéshez, 1968; Magyar-lengyel kapcsolatok a két világháború között, 1971 <1972*CSMIL>; Népek országútján, vál. tan., 1972; Magyarok és lengyelek a történelem sodrában, 1973 <1976*CSMIL>; Szabadságharcunk és a francia közvélemény, 1976; Történelmi arcképek, tan., 1976; Szemben a történelemmel. A nemzetiségi kérdés a régi Magyarországon, 1977; Herzen, 1978; A barátság ezer éve. Magyarország-Lengyelország [Dávid Katalinnal], 1978; Bem a magyar szabadságharcban, 1979; Sienkiewicz, 1980; Korszakváltás, emlékiratok, 1981; Az örök fogoly. August Blanqui élete, 1983.(Paks, 1911. máj. 19.-Bp., 1985. ápr. 18.): történész, irodalomtörténész, író.

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Kovács Endre (Paks, 1911. máj. 19. – Bp., 1985. ápr. 18.): történész, irodalomtörténész, író, újságíró, műfordító, Kossuth-díjas (1955), a történelemtudomány doktora (1964). Tanulmányait a pozsonyi tudományegy.-en kezdte; a bölcsészeti karon 1935-ben középiskolai tanári oklevelet szerzett. 1936-ban a Radiojournal pozsonyi részlegében magyar hírszolgálati referens, 1937-38-ban Pozsonyban a magyar tannyelvű állami reálgimnázium tanára. 1938-tól az érsekújvári állami reálgimnáziumban tanított, 1939-től az Érsekújvár és Vidéke c. lap szerk.-je. 1943-ban szlavisztikából doktorált a bp.-i tudományegy.-en. 1945-től Bp.-en élt. 1945-48-ban mint csehszlovák referens a Kelet-európai Tudományos Intézet munkatársa, 1949-től az MTA Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa, 1955-1966 között a Szovjetunió és a Népi Demokráciák Története osztály, 1966-tól 1976-ig az egyetemes történeti osztály vezetője, 1976-tól nyugalomba vonulásáig (1981) tudományos tanácsadója. 1952-ben a történelemtudomány kandidátusa lett. Pályája kezdetén főként szépírói tevékenységet folytatott. 1949- től történetírói és irodalomtörténészi munkássága került előtérbe. Kelet-Európa, főként a magyarság és a szlávok kapcsolatainak történetével foglalkozott. Behatóan vizsgálta a 19. sz.-i magyar-szláv érintkezéseket. Mint irodalomtörténész elsősorban a lengyel irodalom múltját kutatta. Több antológiát szerk. lengyel és csehírók költők műveiből.– F. m. Világének (versek, Bratislava, 1929),Panoptikum (novellák, Bratislava, 1934), Felszabadultak (elbeszélések, Érsekújvár, 1939); Az alázat évei (r., Érsekújvár, 1940), Prága-Pozsony-Budapest (r., Bp., 1941); Az új szlovák regény (Bp., 1943); Két háború közt (Bp., 1944); Magyar-cseh történelmi kapcsolatok (Bp., 1952); Magyar-délszláv megbékélési törekvések 1848/49-ben (Bp., 1958); A lengyel kérdés a reformkori Magyarországon (Bp., 1959); Madary a my (Jan Novotnyval, Praha, 1959); A lengyel irodalom története (Bp., 1960); Reymont (Bp., 1961); A mai polgári történetírás (Bp., 1962); A krakkói egyetem és a magyar művelődés (Bp., 1964); A Népek tavaszától a Párizsi Kommünig (Bp., 1964); Uniwersytet krakowski a kultura wegierska (Kraków, 1965); A Kossuth-emigráció és az európai szabadságmozgalmak (Bp., 1967); Ausztria útja az 1867-es kiegyezéshez (Bp., 1968); Magyar-lengyel kapcsolatok a két világháború között (Bp., 1971); Népek országútján (válogatott tanulmányok, Bp., 1972); Magyarok és lengyelek a történelem sodrában (Bp., 1973); Szabadságharcunk és a francia közvélemény (Bp., 1976); Történelmi arcképek (tanulmányok, Bp., 1976); Szemben a történelemmel. A nemzetiségi kérdés a régi Magyarországon (Bp., 1977); Herzen (Bp., 1978); A barátság ezer éve. Magyarország-Lengyelország (Dávid Katalinnal, Bp.-Warszava, 1978); Bem a magyar szabadságharcban (Bp., 1979); Sienkiewicz (Bp., 1980); Korszakváltás (emlékiratok, Bp., 1981); Az örök fogoly. Auguste Blanqui élete (Bp., 1983). – Irod. Turczel Lajos: K. E. és a csehszlovákiai magyarirodalom (Műhely, 1985. 4. sz.); K. ~. halátára:D. Molnár István (Élet és Irod., 1985. 18. sz.); Turczel Lajos (Irodalmi Szle, Pozsony, 1985. 6. sz.); Szarka László: K. E. (Századok, 1987. 1. sz.); Niederhauser Emil: E. K. (Studia Slavica, 1987. 1-4.).

könyvei

róla szóló könyvek

film

Bem |☰ 1985 |☰ szakértő
Bem |☰ 1986 |☰ szakértő

filmszereplés

linkek

PIM

Amicus: 13424