Őze Lajos     ☰ Szentes 1935.04.27   ☷ Budapest 1984.10.21   |   színész
656798
életrajzok

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Őze Lajos (Szentes, 1935. ápr. 27. – Bp., 1984. okt. 21.): színész, Jászai-díjas (1970), érdemes művész (1975), kiváló művész (1984), Kossuth-díjas (posztumusz, 1990). A Színművészeti Főiskolát 1956-ban végezte el, s utána két évadot a miskolci Nemzeti Színháznál töltött. Ezután a budapesti Nemzeti Színház szerződtette, amelynek haláláig tagja volt. Kezdetben mély átélési készséggel jellemszerepeket, később főszerepeket játszott. Különösen emlékezetesek a Shakespeare-művekben – köztük a II. Richardban – továbbá a Csongor és Tündében, a Szecsuáni jólélekben, az Éjjeli menedékhelyben nyújtott alakításai. Munkásságával hozzájárult a kortárs m. írók – Illyés Gyula, Németh László, Illés Endre és mások műveinek színpadi sikeréhez. A Nemzeti színpadán utoljára A fizikusok c. darabban Möbius professzor szerepében lépett fel, és 1984. nyarán a gyulai Várszínházban Módos Péter Itt a földön is c. darabjában. Filmművészi munkásságát számos karakterfigura életre keltése őrzi. Már súlyos betegen vállalta Bacsó Péter Hány az óra Vekker úr? c. filmjének főszerepét. A filmet már nem tudta befejezni. A munkafelvételekből ~ emlékfilm készült. Emlékére a Royal filmszínházban kiállítás nyílt (Egy színjátékos órái, 1985. ápr. 27.). Szentesen filmszerepeiből fotókiállítást rendeztek (A színjátékos pillanatai, 1991. nov. 20.). – F. sz. Viktor (Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül); Józsa Mihály (Illyés Gyula: Fáklyaláng); Wurns (Schiller: Ármány és szerelem); Dr. Harry Trench (Shaw: Szerelmi házasság); Benő Zoltán (Kállai István: Kötéltánc); Wang (Brecht: Szecsuáni jólélek); Biberach, majd Tiborc (Katona József Bánk bán); Christopher Machon (Synge: A nyugati világ bajnoka); Möbius (Dürrenmatt: A fizikusok); Színész (Gorkij: Éjjeli menedékhely); Tudós (Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde); Eddie Waters (Griffith: Komédiások); Bolyongó (Örkény István: Kulcskeresők); II. Richard (Shakespeare: címszerep); Malvolio (Shakespeare: Vízkereszt); Zách Felicián (Madách-Keresztury: Csák végnapjai); Apemantus (Shakespeare: Athéni Timon); Corbaccio (Ben Jonson: Volpone); Barakiás (Székely János: Caligula helytartója); István és Vazul (Módos Péter: Itt a földön is). – I. f. Egy pikoló világos (1955); Alázatosan jelentem (1960); Így jöttem (1964); Szegénylegények (1965); Hideg napok (1966); Princ a katona (1966, tv); A beszélő köntös (1968); A ló is ember (1968); Egy őrült éjszaka (1969); A tanú (1970); Madárkák (1971); A halhatatlan légiós (ebben Rejtő Jenő alakját mintázta) (1971); Az ötödik pecsét (1973); Szirmok, virágok, koszorúk (1985). A róla készült portréfilmet a Magy. Televízió sugározta (1984). – Irod. Sándor Iván: Elment egy nagy színész (Film, Színház, Muzsika, 1984. okt. 27.); O. L.: Ő. L. (Tükör, 1984. okt. 28.); T. T.: Ő. L. (Kritika, 1984. 11. sz.); Gách Marianne: Ő. L.-ra emlékezve (Film, Színház, Muzsika, 1984. nov. 17.); Molnár Gál Péter: Ö. L. (Filmvilág 1984. 12. sz.); Szatmári István: Ö. L. emlékére (Rádió, Televízió Újság, 1986. 6. sz.).

Magyar színházművészeti lexikon, 1994

Őze Lajos(Szentes, 1935. ápr. 27.–Bp., 1984. okt. 21.): színész. A SzAk elvégzése után, 1956-ban a Miskolci Nemzeti Színház tagja lett. 1959-től haláláig a Nemzeti Színház művésze volt. Jellegzetes egyénisége, hangszíne kitűnően érvényesült intrikus szerepkörben a gúny, az irónia eszközével sokféle jellemet tudott teremteni. Tudatosan, belülről építkező alkat volt, számos karakterszerepében hiteles alakokat formált színpadon, filmen, tvj.-ban egyaránt. Kossuth-díjas (1990, posztumusz), Jászai Mari-díjas (1970), érdemes (1975) és kiváló művész (1984). F.Sz. Biberach, Tiborc (Katona J.: Bánk bán); Néró (Feuchtwanger: Néró játszik); Apemantus (Sh.: Athéni Timon); Wang (Brecht: A szecsuáni jólélek); Malvolio (Sh.: Vízkereszt, vagy amit akartok); Peter Stockmann (Ibsen: A nép ellensége); II. Richárd (Sh.); Színész (Gorkij: Éjjeli menedékhely); Thersites (Sh.: Troilus és Cressida); Corbaccio (Jonson: Volpone); Johann Wilhelm Möbius (Dürrenmatt: A fizikusok). – Ir. Valachi A.: A színjátékos életei. A főszerepben: Ö. L. (1993).

könyvei
róla szóló könyvek

filmszereplés
linkek