ABCD - Barcsay Jenő

Barcsay Jenő ☰ Katona 1900.01.14 ☷ Budapest 1988.04.02 | festő, grafikus

656854

http://dka.oszk.hu/069200/069225/108.jpg

Barčai, Enë (1047007 | - )
Barcsay Jenő (1047008 | - )

kitüntetések

Kossuth-díj, II. fokozat
1954.03.15

életrajzok

Kortárs magyar művészeti lexikon, 2001

1919-1924: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Vaszary János és Rudnay Gyula. 1938: Zichy Mihály grafikai díj; 1954, 85: Kossuth-díj; 1955: Tornyai-érem; 1964: érdemes művész; 1967: Pro Arte-díj; 1969: kiváló művész; 1970: II Festival International de Peinture (Nemzetközi festészeti fesztivál), Cagnes-sur-Mer (FR); 1983: SZOT-díj. 1925-ben állít ki először csoportkiállításon (Ernst Múzeum). 1929-ben fordul meg először Szentendrén. 1945-től a Magyar Képzőművészeti Főiskolán az anatómia és a szemléleti látszattan professzora. 1962-ben Párizsba utazik. Haláláig Budapesten és Szentendrén élt és alkotott. ~ sajátosan központi szerepet játszik a kissé nagyvonalúan "szentendrei festészet"-nek nevezett stílus-konglomerátumban: Vajda Lajostól merít az ikonhagyomány továbbéltetésekor (különösen ami a zárt kontúrú figurákat és az arany háttereket illeti), ugyancsak az ő (valamint Korniss Dezső) kezdeményezését folytatja a szentendrei (olykor provinciális-barokk) motívumok művészi feldolgozásában, olykor pedig a kassáki "képarchitektúrák" szigoráig redukálja mondanivalóját. Sajátos stílusát részben átadja a Szentendrén alkotó művészek fiatalabb generációinak (Balogh László, Deim Pál). ~ 1945 utáni munkássága absztrahált női figurák csoportozataival és tájképekkel kezdődik. 1949-ben monumentális kartont rajzol szénnel papírra: a kubisztikusan megtört, egyszerű tömbbé összefoglalt, hatalmas női alakokból jönnek létre később nagy mozaikjai. A nőalak az 1950-es években klasszicizált változatban jelenik meg művészetében. Másik inspiráló forrása a hangulatos szentendrei építészet, melynek kreatív leegyszerűsítésével a konstruktivizmushoz közel álló lírai absztrakt festészetet hoz létre. E motívumokhoz kapcsolódik a festőállvány témája is (1957-től kezdve), mely természetesen éppúgy értékelhető egyfajta önarcképként, mint "a festészet dicsérete" allegóriája leegyszerűsített XX. századi allegóriájaként. Az 1960-as években számos nonfigurativ, geometrikus képet fest, ezek végsőkig redukált, komor fekete-fehér szubsztrátumait mutatja be néhány évvel halála előtt rendezett Műcsarnok-beli kamarakiállításán. Mozaikjai mellett egy másik monumentális-murális műfajban, a gobelin területén is jelentős kompozíciókat alkotott, míg a grafikai technikák közül elsősorban a rézkarcot művelte (természetesen a szabadkézi rajz mellett). Művészetpedagógiai munkássága rendkívül jelentős: anatómiai szakkönyvét (melyben a reneszánsz mesterek precizitására és a tudományos hűségre egyaránt törekedett), valamint másik két könyvét számos nyelvre lefordították és tankönyvként használják.1925, 1936, 1941 • Ernst Múzeum, Budapest1932 • Tamás Galéria, Budapest1944 • Alkotás Művészház, Budapest1945-1947 • Európai Iskola kiállításai, Budapest1947 • Művész Galéria, Budapest1957 • Nemzeti Szalon, Budapest1964 • XXXII. Velencei Biennálé, Velence [Csohány Kálmánnal, Segesdy Györggyel]1966 • Ernst Múzeum, Budapest1966 • Exposition de Peinture, Sculpture et Arts Graphiques Hongrois du X au XX siecle, Párizs1967 • Herman Ottó Múzeum, Miskolc1968 • Ungarische Kunst der Gegenwart, Museum Volkwang, Essen (Német Szövetségi Köztársaság)1969 • Egy mozaik születése és előzményei, Ferenczy Múzeum, Szentendre1969 • I. Nürnbergi Biennálé, Nürnberg (Német Szövetségi Köztársaság)1970 • A szentendrei mozaik, Műcsarnok, Budapest1970 • II Festival International de Peinture (Nemzetközi festészeti fesztivál), Cagnes-sur-Mer (FR)1971 • Janus Pannonius Múzeum Modern Képtár, Pécs1972 • Helikon Galéria, Budapest1975 • Hatvani Galéria, Hatvan • Magyar Kultúra Háza, Varsó1976 • Uitz Terem, Dunaújváros1976 • XXXVII. Velencei Biennálé, Velence1977 • Vörös Kápolna, Balatonboglár1980 • XXXIX. Velencei Biennálé, Velence1982 • Műcsarnok, Budapest1984 • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest1985 • Dürer Terem, Gyula1985 • Műcsarnok, Győr1986 • Műhely Galéria, Szentendre1987 • Erdei F. Művelődési Központ, Kecskemét.BARCSAYBarcsay gyűjtemény Szentendrén (kat., bev. tan., Petényi K., Szentendre, é. n.)Beke LászlóBeke L.: Tíz kortárs magyar művészeti kiállítás 1982 második feléből, Művészettörténeti Értesítő, 1982/4.Berény R.: ~, Szabad Művészet, 1948/20.Beszélgetés ~vel (1958) (közreadja Székely Z.), Művészettörténeti Tanulmányok, 1960Bojár I.: Vallomás egy műalkotásról. ~ Szentendre mozaikja, Budapest, 1975Cím nélkül (márványmozaik, 1964, Miskolc, Nehézipari Műszaki Egyetem aulája)Cím nélkül (márványmozaik, 1968, Budapest, Nemzeti Színház)Cím nélkül (márványmozaik, 1970, Szentendre, Művelődési Ház).Dávid K.: ~ mozaiktervéről, Műterem, 1958/ 2.Egyéni kiállításokEmber és drapéria, Budapest 1958Ferenczy Múzeum, Szentendrefestő, grafikus, (Katona, 1900. január 14. - Budapest, 1988. április 2.)Forma és tér, Budapest, 1966Fővárosi Képtár, BudapestFrank, J.: Recent Work by ~, New Hungarian Quarterly, 1982/88.Genthon I.: ~, Budapest, 1974Genthon I.: (kat., bev. tan., Ernst Múzeum, 1966)Genthon I.: ~, Művészettörténeti Értesítő, 1958/2-3.Haulish L.: A szentendrei festészet kialakulása, története és stílusa 1945-ig, Budapest, 1977ÍrásaiIrodalomJanus Pannonius Múzeum, PécsJenőKállai E.: ~, Alkotás, 1948/4-5.Kállai E.: ~, Magyar Csillag, 1942/1.Köztéri műveiLászló Gy.: ~, Budapest, 1963Losonczi M.: ~ művészete, 1967Lyka K.: (kat., bev. tan., Nemzeti Szalon, 1957)Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.MestereiMűvek közgyűjteményekbenmuvesz_14Művészeti anatómia, Budapest, 1953Németh, L.: Life in Painting J. Biennálé, New Hungarian Quarterly, 1989/29.Pályám emlékezete. Sorsom, emlékeim, Új Írás, 1977.Petényi K.: ~, Budapest, 1974SzentendreTisztelet a Mesternek. Születésnapi levelek ~höz. (szerk.: Bihari J.), Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár, Szentendre, 1987[Több Szerzővel]: ~, Művészet, 1974/2.Válogatott csoportos kiállításokVaszary János, Rudnay Gyula.

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Barcsay Jenő (Katona, 1900. jan. 14. – Bp., 1988. ápr. 2.): festő, grafikus, Kossuth-díjas (1954), érdemes művész (1964), kiváló művész (1969). Erdélyi fejedelmi család leszármazottja. 1919-ben jött Bp.-re, s beiratkozott a Képzőművészeti Főisk.-ra, ahol 1924-ben végzett. Mesterei Vaszary János és Rudnay Gyula voltak. Az 1926-os év nyarát Makón és Hódmezővásárhelyen töltötte, itt ébredt rá először a tájban rejlő konstruktív szerkezeti erőkre. 1926 őszétől egyéves ösztöndíjjal Párizsba utazott. Itt elementáris erővel hatott rá Cézanne festészete, amely egy életen át bűvöletében tartotta. 1927-ben Itáliában járt, ahol a quattrocento festészet embereszménye, a testek tömegének ábrázolási módja hatott rá. 1929 tavaszán Szentendrére látogatott, ahova később vissza-visszatért, majd itt telepedett le. 1929–30-ban ismét Párizsban dolgozott, ösztöndíájal. Ekkor a kubizmus által hirdetett képalkotási törvényeket sajátította el. 1931-től 1945-ig a Fővárosi Iparostanonc Isk.-ban, 1945-től nyugdíjazásáig a Képzőművészeti Főisk.-a tanított. Ez utóbbi helyen a modern m. művészet valamennyi alkotóját tanította alakrajzra; sokukra életre szóló, elementáris hatást gyakorolt. Egyénisége tanítványai körében fogalommá vált. Korai műveit komor, drámai erő, mély fény-árnyék hatások jellemzik. 1926-ban impresszionisztikus jellegű műveket festett. Párizsi útja után vált a szerkezet alapvető képformáló erővé művein. Itáliai tanulmányútja hatásaként az embereket pszichikai gesztusok nélkül, statikusan, kiegyensúlyozott pózokban ábrázolta. 1929-től a főként Szentendréről és a környező tájról készített művein alakította ki sajátos stílusát, mely a konstruktivizmus egyfajta m. változata. Lényegretörő szemléletét a szerkezeti vonalak hangsúlyozása, a tér és a forma problémáinak következetes kutatása, konstruktivista elven szerkesztett képi rend jellemzi. Művészetében a geometrikus módon absztrahált kompozíciók, konstruktivista tájképek és figurális ábrázolások egymást áthatva, egymással párhuzamosan jelennek meg. Festészete mellett igen jelentős egész pályáját végigkísérő murális munkássága és grafikai tevékenysége is. A m. konstruktív-geometrikus művészet legjelentősebb egyénisége, akinek a kortársakra és a következő nemzedékre gyakorolt hatása szinte felmérhetetlen. Jellegzetes művei: Kintornás (1924); Munkáslány (1928); Szentendre (rézkarc, 1931); Dombos táj (1934); Önarckép (kréta, 1949); Ülő nő (1958); Szentendrei templom kereszttel (1962); Képarchitektúra (1963); Szentendrei mozaikterv (1968, felállítva), a Nemzeti Színház előcsarnokának mozaikja (1968, felállítva); Kék hangulat (1972); Fekete fehérkompozició (1981). Műveit sokszor áttették más technikába: gobelinre, ofszetre, szitára. Fontosabb egyéni kiállításai: Bp.-en a Tamás Galériában (1932), az Ernst Múzeumban (1936, 1941, 1966), az Alkotás Művészházban (1944), a Nemzeti Szalonban (1957), a Műcsarnokban (1970, t98z); Szentendrén 1969-ben.-Könyvei: Művészeti anatómia (Bp., 1953); Ember és drapéria (Bp., 1958); Forma és tér (Bp., 1966). – Irod. Kállai Ernő: B. J. (Magy. Csillag, 1942. 2. sz.); László Gyula: B. (Bp., 1963); Genthon István: J. B. (Bp., 1963); Petényi Katalin: B. J. (Bp., 1974); Schéner Mihály: Meditáció B. J. művészetéről (Új Auróra, 1984. 2. sz.); Petényi Katalin: B. J. (Bp., 1986); Nagy Zoltán: Forma és érzés. B. J. képei (Művészet, 1988. 9. sz.); Kabdebó Lóránt: B. J. (Vigília, 1988. 7. sz.); Sík Csaba: Hommage á Barcsay (Művészet, 1990. 2. sz.).

könyvei

róla szóló könyvek

filmszereplés

linkek

PIM

Amicus: 5429