Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Rösler Endre (Bp., 1904. nov. 27. – Bp. 1963. dec. 13.): operaénekes (tenor), Kossuth-díjas (1955), érdemes művész (1951), kiváló művész (1954). A Nemzeti Zenedében hegedűt, László Gézánál éneket tanult. Olaszo – ban De Luca és Garbin énekmestereknél képezte a hangját. Művészi pályáját mint baritonista kezdte. 1926-ban Verdi Traviatájának Alfréd szerepében már tenoristaként mutatkozott be. 1926-tól haláláig az Operaház tagja, 1953-tól haláláig a Zeneművészeti Főisk. tanára. A m. oratórium-előadásoknak évtizedeken át majdnem kizárólagos tenorszólistája volt. Az egyik legjobb m. Mozart-énekes, az új m. zenének is hivatott előadója, Bartók Cantata Profanájának bemutatóján a mű tenorszólóját énekelte. Külföldön is sikerrel vendégszerepelt. 1935-ben és 1936-ban közreműködött a Salzburgi Ünnepi Játékokon, több éven át szerepelt a firenzei Maggio Musicalékon. – F. sz. Tamino (Mozart: Varázsfuvola); Ferrando (Mozart: Cosi fan tutte); Belmonte (Mozart: Szöktetés a szerájból); Don Ottavio (Mozart: Don Juan); Florestan (Beethoven: Fidelio); Walther (Wagner: Tannhäuser); Erik (Wagner: Bolygó hollandi); Loge (Wagner: A Rajna kincse); Almaviva (Rossini: A sevillai borbély); Pinkerton (Puccini: Pillangókisasszony); Sumszkij (Muszorgszkij: Borisz Godunov); Lenszkij (Csajkovszkij: Anyegin); V. László (Erkel: Hunyadi László); Faust (Gounod); Alfred és Eisenstein (J. Strauss: Denevér). – Irod. Szenthegyi István: R. E. halálára (Muzsika, 1964. 2. sz.).

Magyar színházművészeti lexikon, 1994

(Bp., 1904. nov. 27.–Bp., 1963. dec. 12.): énekes (tenor). Énektanulmányait magánúton végezte, később Olaszországban de Lucia és E. Garbin növendéke volt. Az Operaházban 1927-ben debütált Alfrédként (Verdi: Traviata). 1927–1963 között az Operaház magánénekese volt. Nagy sikerrel szerepelt Salzburgban Toscanini vezényletével, 1935-ben a Milánói Scalában De Sabata vezényletével, 1939-ben és Firenzében 1937-ben, 1939-ben, 1943-ban. Pályafutása során több mint 80 szerepet énekelt, elsősorban Mozart operáiban nyújtott kimagasló alakításokat. Egyike volt a legjobb m. dal- és oratóriuménekeseknek. 1953-tól haláláig a Zak tanára volt. F.Sz. Tamino (Mozart: A varázsfuvola); Don Ottavio (Mozart: Don Giovanni); Belmonte (Mozart: Szöktetés a szerájból); Fernando (Mozart: Così fan tutte); Florestan (Beethoven: Fidelio); Loge (Wagner: A Rajna kincse); Ottó (Erkel F.: Bánk bán).Rösler Endre

• A bűvös szekrény, 2005
• Opera 125, 2010 [2014]
• Kodály conducts Kodály, 2011
• Gyurkovics Mária 100, 2013
• Csend bohó szívem, 25 cm
• Carmen, s.a.
• Csend bohó szívem, s.a.
• Turandot, s.a.
• CD 1.,

• A magyar muzsika könyve. Szerk. Molnár Imre. Bp., Havas Ödön, 1936. 632 o., ill., ()
• Brockhaus-Riemann zenei lexikon. Szerk. Dahlhaus, Carl és Eggenbrecht, Hans Heinrich. A magyar kiadás szerk. Boronkay Antal. Bp., Zeneműkiadó, 1983-1985. 3 db., ()
• Keresztény magyar közéleti almanach I-II. [3. köt. Erdély. 4. köt. Délvidék.]. Fel. szerk. és kiadó Hortobágyi Jenő. Bp., 1940. 1292 o., 2 db., ()
• Ki-kicsoda? Kortársak lexikona. [Bp.], Béta Irodalmi Rt., [1937]. 937 o., ()
• Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969. ill., ()
• Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-., ()
• Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994. 882 [4] o., ill., ()
• Magyar Színművészeti Lexikon. Szerk. Erődi Jenő és Kürthy Emil összegyűjtött anyagának felhasználásával... Schöpflin Aladár. [Bp.], Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, [1929]. ill., ()
• Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-. 16 db., ()
• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub. I. köt. A-Cs. 2001; II. köt. D-Gy. 2002; III. köt. H-K. 2002.; IV. köt. L-Ő. 2003; V. köt. P-S. 2004.; VI. köt. Sz-Zs. 2007., ()

• Hunyadi László (r.: Magyar Filmgyártó Vállalat dramaturgiai, rendezői és operatőri munkaközössége, 1953)
• Erkel (r.: Keleti Márton, 1952)