Uray Tivadar     ☰ Munkács 1895.11.09   ☷ Budapest 1962.06.22   |   színész
657075
életrajzok

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Uray Tivadar (Munkács, 1895. nov. 9. – Bp., 1962. jún. 22.): színész, Kossuth-díjas (1955), érdemes művész (1953), kiváló művész (1954). Egy évig az orvostudományi egy. hallgatója volt, majd beiratkozott az Orsz. Színészegyesület isk.-jába, ahol 1915-ben kapott oklevelet. 1916-ban a Belvárosi Színházhoz szerződött. 1917-ben a Nemzeti Színház, 1919-ben a Magyar Színház, 1923-ban a Király Színház szerződtette. Majd visszatért a Nemzeti Színházhoz. 1950-ben a Madách Színház tagja lett. Felesége Ághy Erzsi színésznő volt. Nagy jellemábrázoló képességű, sokoldalú, színes művészegyéniség volt, elegáns fellépés, tiszta magyar szövegmondás, biztos stílusérzék jellemezte; szerepköre a szerelmes szerepektől a tragikus hősökig terjedt. Remek karakterfigurákat formált meg. Mind a klasszikus drámákban, főleg Shakespeare-darabokban, mind a modern témájú színművekben kiváló alakításokat nyújtott. 1917-től szerepelt filmen is. – F. sz. Shakespeare darabokban: címszerep (Hamlet), Julius Caesar, Antonius (Caesar és Kleopatra), Prospero (Vihar); Bánk bán, Biberach, Ottó (Katona: Bánk bán); ügyvéd (Miller: Pillantás a hídról). – I. f. A vörös Sámson (1917), A kuruzsló (1917), A szerető (1918), Petőfi (1921), Az új földesúr (1935), Semmelweis (1939 es 1952), Különös házasság (1951), Déryné(1951), Nyugati övezet (1951), Rokonok (1954), Az élet hídja (1955), Dandin György (1955), Dollárpapa (1956), Két vallomás (1957), A Noszty fiú esete Tóth Marival (1960), Az utolsó vacsora (1962). – Irod. Gyárfás Miklós: U. (Film Színház Muzsika, 1962. 51. sz.); Hubay Miklós: U. (A megváltó mutatvány, Bp., 1965.)

Magyar színházművészeti lexikon, 1994

(Munkács, 1895. nov. 9.–Bp., 1962. jún. 22.): színész. Reáliskoláit Aradon végezte. Egy évig az orvosi egyetem hallgatója volt, majd beiratkozott az Országos Színészegyesület színiiskolájába, ahol 1915-ben kapott oklevelet. 1916-ban vizsgaelőadásával felhívta magára a figyelmet. Először a Modern Színpadon lépett fel, majd 1917-ben a Nemzeti Színház szerződtette. 1918-ban a Magyar Színház tagja volt, 1921-ben a Pódium Kabaréban, 1923-ban a Pesti Kabaréban és a Király Színházban vendégszerepelt. 1923–1948 között a Nemzeti Színház tagja, majd örökös tagja, de fellépett 1928-ban a Vígszínházban, 1945-ben a Művész Színházban és 1948-ban a Madách Színházban is, 1950-től a Madách Színház társ.-ában játszott. Nagy jellemábrázoló tehetségű, sokoldalú művészegyéniség volt. Elegáns fellépés, tiszta beszéd, biztos stílusérzék jellemezte. Harmóniára törekvő belső magatartása révén a szerelmes szerepektől a tragikus hősökig minden alakítása hiteles volt. Temperamentumos komédiázását, az irónia alatt is érezhető emberségét, a tragikomikus helyzetek iránti érzékenységét dicsérték. Később előtérbe került filozofikus mélysége, intellektuális készsége, sőt robbanásokat sejtető feszültségábrázoló ereje is. 1939–40-ben a színészképző iskolák szakfelügyeletét látta el. 1917-től haláláig filmezett is. 1955-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. 1953-ban érdemes, 1954-ben kiváló művész lett. F.Sz. Kis kadét (Villányi A.: Attak); Árva László király (Herczeg F.); Kárpáti Abellino (Jókai M.–Hevesi S.: Egy magyar nábob); Dr. Nikodemusz (Vándor K.); Moncrieff Algernon (Wilde: Bunbury); Hamlet (Sh.); Faust (Goethe: Ős Faust); Julius Caesar (Sh.); Prospero (Sh.: A vihar); Alfieri ügyvéd (Miller: Pillantás a hídról); Bánk, Ottó, Biberách (Katona J.: Bánk bán).Uray Tivadar

könyvei
róla szóló könyvek

filmszereplés
linkek