Palotai Erzsi     ☰ Nagyvárad 1907.09.24   ☷ Budapest 1988.08.19   |   előadóművész, író, műfordító, előadóművésznő
657309
Komlós Aladárné (1047688 | - )
Palotai Erzsi (1047687 | - )
 
életrajzok

Kortárs magyar írók, 1945-1997

M.: Szerelem, fájdalom, r., 1958; Igen, r., 1971; Költők, versek, találkozások, visszaemlékezések, 1974; Karambol, elb., 1978; Hosszú éjszaka, elb. és emlékezések, 1982; Arcok fényben és homályban, portrék, 1986; Otthonaim, önvallomás, 1986.Műford.: J. Drda: Néma barikád, elb., 1949; F. Lánger: A tőr és a gyermek, ifj. r., 1950; J. Drda: Úrkeze városka, r., Pozsony, 1951; J. Marek: Falu a föld alatt, r. [Németh Lászlóval], 1951; M. Majerová: Bányászballada, r., 1952; B. Nĕmcova: A tizenkét hónap, képes meséskönyv, 1953; J. Fučik: Utak és állomások [Réz Ádámmal], 1955; J. Fučik: Üzenet az élőknek, cikkek, Pozsony, 1955; L. Askenazy: Emberke, karcolatok, Pozsony, 1956; J. Fučik: Riport az akasztófa tövéből, 1965.(Nagyvárad, 1907. szept. 24.-Bp., 1988. aug. 19.): író, műfordító (előadóművész).PALOTAI ERZSISzocialista Kultúráért; Érdemes Művész 1963.[ÚMIL,MIB8,MÉL4,OSZKK]

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Palotai Erzsi (Nagyvárad, 1907. szept. 24. – Bp., 1988. aug. 19.): előadóművésznő, író, érdemes művész (1963), ~ Boris írónő testvére. Komlós Aladár író, irodalomtörténész felesége. Kassán járt gimnáziumba, Prágában a Károly Egy.-en tanult. 1928-tól Bp.-en élt. A beszédtechnikára Ascher Oszkár tanította. A Teréz körúti Színpadon kezdte pályáját mint sanzonénekesnő. 1945 után a Pódium Kabaréhoz szerződött, majd rövid ideig a Vígszínház tagja volt. Igazi működési területe az előadó-művészet. Verset és prózát világos, átgondolt szövegértelmezéssel és magas kultúrával tolmácsolt. Ebben a műfajban az élvonalba tartozott. Előadóművészi munkája közben folyamatosan írta novelláit, regényeit, portréit. Érzelmes utazás c. novelláját Kassák Lajos közölte az Alkotás c. folyóiratban. Cseh nyelvből több művet fordított, ezek napilapokban, folyóiratokban, antológiákban jelentek meg. – F. m. Szerelem, fájdalom (r., Bp., 1958); Igen (r., Bp., 1971); Költők, versek, találkozások (Bp., 1974); Karambol (novellák, Bp., 1978); Hosszú éjszaka (elbeszélések, visszaemlékezések, Bp., 1982); Arcok fényben és homályban (portrék, Bp., 1986). – Irod. Major Ottó: Értelem és szenvedély P. E. művészete (M. O.: Értelem és szenvedély, Bp., 1980); Palotai Erzsivel, emlékeiről, előadóművészetéről (riporter Havas Ervin, Népszabadság, 1982. szept. 25.); Pomogáts Béla: Találkozások (Új Írás, 1987. 3. sz.); Faragó Vilmos: Búcsú P. E.-től (Élet és Irod., 1988. 35. sz.).

Magyar színházművészeti lexikon, 1994

(Nagyvárad, 1907. szept. 24.–Bp., 1988. aug. 19.): előadóművész, író, műfordító. Pályáját sanzonénekléssel kezdte a Terézkörúti Színpadon. 1945 után a Pódium Kabaré, később a Vígszínház tagja. 1956-ban volt első önálló estje a Petőfi Színházban. Ezután csak önállóan szerepelt. Előadásmódját a világos, átgondolt szövegértelmezés jellemezte. Főként kortárs költők, írók műveit adta elő. Cseh nyelvből fordított is. 1958-tól jelentek meg prózai írásai. Könyvei: Szerelem, fájdalom (regény, 1958); Igen (regény, 1971); Költők, versek, találkozások (emlékezések, 1974); Karambol (elbeszélések, 1978); Arcok fényben és homályban (1987).Palotai Erzsi

könyvei
róla szóló könyvek

filmszereplés
linkek