ABCD - Babits Mihály

Babits Mihály ☰ Szekszárd 1883.11.26 ☷ Budapest 1941.08.04 | akadémikus, esszéíró, férfi, író, költő, lapszerkesztő, műfordító, szerkesztő

657843

http://dka.oszk.hu/062100/062101/aug3_02.jpg

http://dka.oszk.hu/064400/064481/jun1_17.jpg

http://dka.oszk.hu/032800/032837/Babits_Mihaly.jpg

Babič, Mihaj (1048445 | - )
Babits Mihály, szentistváni (1048448 | - )
szentistváni Babits Mihály (1048446 | - )
Babits Mihály (1048447 | - )
(b. m.) (1048449 | - )
(bm.) (1048450 | - )
(B.M.) (1048451 | - )

archontológia

Magyar Tudományos Akadémia
levelező tag
1940.04.26 - 1941.08.04

életrajzok

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Babits Mihály (Szekszárd, 1883. nov. 26. – Bp., 1941. aug. 4.): költő, műfordító, elbeszélő, esszéíró, az MTA l. tagja (1940). A két világháború közötti m. polgári irodalom egyik irányítója, a Nyugat első nemzedékének egyik kiemelkedő képviselője. Apja királyi táblabíró volt. A pécsi cisztercita gimn.-ban, majd 1901-től 1905-ig a bp.-i tudományegy. bölcsészkarán tanult és itt, Négyesy professzor stílusgyakorlatain kötött egész életre szóló barátságot Kosztolányi Dezsővel, Juhász Gyulával és Oláh Gáborral. 1902-től kezdve különböző lapok és folyóiratok közölték verseit és műfordításait. 1905–06-ban gyakorló tanár a bajai cisztercita gimn.-ban, 1906-ban szerezte meg a magyar-latinszakos tanári oklevelet. 1908-ig Szegeden, majd 1911-ig Fogarason tanított. Ehhez az időszakhoz fűződnek első nagyobb irodalmi sikerei: a nagyváradi Holnap antológia 1908-ban és 1909-ben közölte legreprezentatívabb verseit, az 1908-ban megindult Nyugat állandó munkatársa. 1909-ben megjelent első verseskötete (Levelek Irisz koszorújából). 1911–16-ban az újpesti, aztán a bp.-i tisztviselőtelepi, végül a Munkácsy utcai gimn.-ban tanított. Az I. világháború kitörését ellenérzéssel fogadta és 1915-től kezdve több pacifista szellemű versben adott éles hangot békevágyának: Ezekkel a költeményeivel, különösképpen a Fortissimóval (amely miatt 1917-ben elkobozták a Nyugatot) annyira magára haragította a hivatalos Mo.-ot, hogy kénytelen volt lemondani tanári állásáról. Nagy lelkesedéssel üdvözölte a háború végét jelentő polgári forradalmat, majd a köztársaság kikiáltását is. 1919. máj.-tól az egy.-en a világirodalom és modern m. irodalom tanára. De már a Tanácsköztársaság idején meghasonlott önmagával, újra befelé fordult, a Tanácsköztársaság bukása után megfosztották katedrájától, tanári nyugdíjától és egyéb megaláztatások érték. 1919 őszén közzétette Magyar költők ezerkilencszáztizenkilencben c. tanulmányát. A l’art pour l’art esztétika fő hirdetőjévé vált, ez határozta meg írói, irodalomirányító magatartását; a hivatalos, akadémikus irodalomtól elkülönülő, humanista módon gondolkodó, de a baloldali tendenciák harcait nem vállaló polgári írói tábor vezetője lett. Ezentúl kizárólag az irodalomnak élt. 1921-ben feleségül vette Tanner Ilonát (Török Sophie költőnőt). A házasságát követő évtől kezdve változó társszerkesztőkkel (köztük 1930-tól 1933-ig Móricz Zsigmonddal) együttműködve, majd 1939-től egyedül szerk. a Nyugatot, 1927-től a Baumgarten-alapítvány kurátora. E kettős pozíciója révén igen nagy befolyásra tett szert a m. irodalmi élet irányításában. 1930-tól a Kisfaludy Társ. tagja. Sok fiatal író – Illyés Gyula, Gelléri Andor E., Szabó Lőrinc, Pap Károly stb. – útjának volt az egyengetője, de József Attila tehetségét – részben személyes természetű sérelem miatt – csak élete végén ismerte el. A 20–30-as években is alig múlt el esztendő anélkül, hogy egy v. több könyve ne jelent volna meg. 1938-ban súlyos gégeműtétet hajtottak végre rajta. Egyre súlyosabbá váló betegsége ellenére is folytatta a munkát. Közben a fasizmus és a II. világháború veszélyének fokozódása mindjobban kimozdította elszigeteltségéből, és egyre határozottabban, egyre élesebb hangon fordult szembe az embertelenség erőivel. A Jónás könyve (1938), költői pályáját lezáró verses remekmű, már nyílt szembefordulás a fasizmussal és bátor önbírálat is: a világtól, a politikától elzárkózó művészi magatartás elítélése. Gégerákban halt meg. – Irodalmunk egyik legnagyobb formakultúrájú költője volt. Formai cizelláltságú költeményei, a dunántúli dzsentrivilág és a lateinerréteg századeleji pusztulását ábrázoló regényei és novellái, valamint tanulmányai, ez utóbbiak vitatható szempontjaik ellenére is, a m. irodalom és próza történetének jelentős állomásai, műfordításai nyelvi gazdagságát és nagy nyelvművészetét mutatják. Lefordította Dante Divina Commedia c. művét. – M. Versek: Levelek Irisz koszorújából (Bp., 1909); Herceg, hátha megjön a tél is (Bp., 1911); Recitatív (Bp., 1916); Nyugtalanság völgye (Bp., 1920); Sziget és tenger (Bp., 1925); Az istenek halnak, az ember él (Bp., 1929); Versenyt az esztendőkkel (Bp., 1933); Regényei, novelláskötetei: A gólyakalifa (Bp., 1916); Karácsonyi madonna (Bp., 1920); Timár Virgil fia (Bp., 1922); Kártyavár (Bp., 1923); Halálfiai (Bp., 1927); A torony árnyéka (Bp., 1931); Elza pilóta, vagy a tökéletes társadalom (Bp., 1933)? Hatholdas rózsakert (Bp., 1937); Keresztülkasul az életemen (Bp., 1939). Esszé-kötetei: Gondolat és írás (Bp., 1922); Élet és Irodalom (Bp., 1929); Az európai irodalom története (I–II. Bp., 1934–35); Összegyűjtött munkái (I–X. Bp., 1937–B. M. válogatott művei (I–II. Válogatta és 39); Összes Művei (Szerkesztő bizottság: Basch Lóránt, Illyés Gyula, Keresztury Dezső. Sajtó alá rendezte: Rozgonyi Iván. Bp., 1958–); B. M. válogatott művei (I–II. Válogatta és a bevezetést írta Keresztury Dezső. Bp., 1959); B. M.–Juhász Gyula–Kosztolányi Dezső levelezése (Sajtó alá rendezte Belia György. Bp., 1959). – Irod. A Nyugat Babits-száma (Bp., 1924); Juhász Géza: B. M. (Bp., 1928); Kárpáti Aurél: B. M. életműve (Bp., 1941); Babits Emlékkönyv (Bp., 1941); Ungvári Tamás: Adalékok B. M. pályaképéhez, 1918–19 (Bp., 1959); Kiss Ferenc: A beérkezés küszöbén. B., Juhász és Kosztolányi ifjúkori barátsága (Bp., 1962); Éder Zoltán: B. a katedrán (Bp., 1966); Fodor József: Töprengő arca néz rám (Élet és Irod. 1966. 32. sz.); Sőtér István: A cethal gyomrában (Élet és Irod. 1966. 32. sz.). – Szi. Ady Endre, Tóth Árpád, Török Sophie, Szabó Lőrinc, József Attila, Radnóti Miklós, Rónay György, Zelk Zoltán versei. Illés Endre: Előhegyi pillanatok (Gelérthegyi éjszakák. Bp., 1965).

tudósportál

Az elemi iskolát Szekszárdon kezdte el (1889–1891), majd Bp.-en és Pécsett tanult (1889–1893), középiskoláit Pécsett végezte (1893–1901), a ciszterci rend pécsi r. k. főgimnáziumában éretts. (1901), a bp.-i tudományegyetemen magyar–francia–latin szakon tanult (1901–1905), középiskolai tanári okl. szerzett (1906). Nagy tudatossággal művelte magát, nyelvismeretét tökéletesítette, főszakjain kívül különösen a német és angol tudását fejlesztette. Első éves korától részt vett Négyesy László híres stílusgyakorlatán, amelyen többek között legjobb barátaival, Kosztolányi Dezsővel és Juhász Gyulával, egymás verseit és műfordításait vitatták meg. Alapvizsgájának letétele után a filozófia irányába fordult érdeklődése (főbb olvasmányai Platon, Nietzsche, Schopenhauer, Taine, Hume, Spinoza, James). Komolyan foglalkoztatta a gondolat, hogy filozófus lesz, korszerű és elmélyült ismeretei mindvégig meghatározták gondolati költészetét. Az MTA tagja (l.: 1940. ápr. 26.).

könyvei