Peti Sándor     ☰ Kiskunhalas 1898.11.17   ☷ Budapest 1973.04.06   |   színész, színészpedagógus
658343
Kanitzer Sándor (1049165 | - )
Peti Sándor (1049164 | - )
 
életrajzok

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Peti Sándor (Kiskunhalas, 1898. nov. 17. – Bp., 1973. ápr. 6.): színész, érdemes művész (1958). Ligeti Magda orvos férje. A vasútnál dolgozott, majd Rózsahegyi Kálmán színiisk.-jában tanult, s az ő ajánlásával szerződött az Apolló Kabaré társulatához (1921). 1945-ig számos fővárosi színház (Andrássy úti Színház, Unió Színházak, Magyar Színház, Vígszínház stb.) társulatában játszott. A Nemzeti Színház (1946–56), ezt követően a Petőfi, majd a Jókai, később a Thália Színházban játszott nyugdíjba vonulásáig (1964). Ezután már csak egy-egy szerepre szerződött. Pályáját – főként komikus kisemberek alakításával – epizodistaként kezdte, s egy-két főszereptől eltekintve (J. Hašek: Svejk, 1959) élete végéig megmaradt a rövidebb karakterszerepek kitűnő alakítójának. Tanított a színművészeti főisk.-n (1951–53). 1931-től több mint ötven filmben játszott. – F. sz. Lelio (Pirandello: Az ember, az állat és az erény); Mascarille (Molière: A kényeskedők); Böffen Tóbiás (Shakespeare: Vízkereszt); Dobcsinszkij (Gogol: A revizor); Krehl (Molnár F.: Olympia); Lickcheese (Shaw: Szerelmi házasság); Mendoza (Shaw: Tanner John házassága); Firsz (Csehov: Cseresznyéskert); Pintér (Móricz Zs.: Úri muri); Apa (Fejes E.: Mocorgó); Postás (Örkény I.: Tóték). – I. f. A férfi mind őrült (1937); Beszterce ostroma (1948, átdolgozás, 1955); Díszmagyar (1949); Civil a pályán (1951); Állami áruház (1952); Kiskrajcár (1953); Életjel (1954); Körhinta (1955); Egy pikoló világos (1955); Dollárpapa (1956); Mese a 12 találatról (1956); Csendes otthon (1957); Kölyök (1959); Két emelet boldogság (1960); Az aranyember (1962); Szélhámosnő (1963); És akkor a pasas (1966); A gyilkos a házban van (1970); Hahó, Öcsi! (1970) stb. – Irod. Gách Marianne: „A színészi pályán a jelenből kell élni…” (Film, Színház, Muzsika, 1960. okt. 19.); f. f.: Nagy szerep – kis szerep (Esti Hírlap, 1962. jún. 19.); Ruffy Péter: Peti (Magy. Nemzet, 1964. okt. 7.); Antal Gábor: Párhuzamos monológok. Az epizodista P. S.-ról (Színház, 1969. 10. sz.); Barabás Tibor: Barátom arcképe (Magy Hírlap, 1973. ápr. 15.).

Magyar színházművészeti lexikon, 1994

(Kiskunhalas, 1898. nov. 6.–Bp., 1973. ápr. 6.): színész, színészpedagógus. Rózsahegyi Kálmán színiiskoláját látogatta. 1921-ben az Apollo Kabaréban kezdte pályáját. 1923–24-ben, 1926–32-ben, 1933–34-ben tagja volt az Andrássy úti Színháznak. 1924–25-ben a Magyar, 1929–33-ban és 1934–40-ben a Vígszínházban játszott. 1929-ben a Magyar Színházban is fellépett. Játszott 1929-ben a Talkie és 1932-ben a Modern Kabaréban, 1935–40-ben a Terézkörúti, 1939-ben a Dunaparti Színpadon, 1941–42-ben a Royal Varieté Színházban. A II. világháború idején nem léphetett színpadra. 1945-ben a Magyar és Béke Színházban, valamint a Pódium Kabaréban szerepelt. 1946-tól 1956-ig a Nemzeti, 1957–1960 között a Petőfi, 1960–1963 között a Jókai, 1963–64-ben a Thália Színház tagja volt. 1954-ben a Fővárosi Kis Színpadon is fellépett. 1964-ben nyugdíjba vonult, de 1967–1969 között még foglalkoztatta a Thália Színház. 1951–1953 között a SzAk-n színészmesterséget tanított. Karakter- és epizódszerepeket formált meg néhány jellemző vonással, jellegzetes pózzal, hitelesen. Több m. filmet forgatott, és (1926 k.) Berlinben is filmezett. 1958-ban érdemes művész kitüntetést kapott. F.Sz. Lelio (Pirandello: Az ember, az állat és az erény); Árpi (László M.: Illatszertár); Dobcsinszkij (Gogol: A revizor); Mascarille (Molière: Kényeskedők); Böffen Tóbiás (Sh.: Vízkereszt); Doolittle (Shaw: Pygmalion); A csapos (Molnár F.: Delila); Švejk (Hašek); A postás (Örkény I.: Tóték).Peti Sándor

róla szóló könyvek

filmszereplés
linkek