ABCD - Örkény István

Örkény István ☰ Budapest 1912.04.05 ☷ Budapest 1979.06.24 | drámaíró, dramaturg, író, színműíró

659052

kitüntetések

Kossuth-díj, II. fokozat
1973.03.15

életrajzok

Kortárs magyar írók, 1945-1997

(Bp., 1912. ápr. 5.-Bp., 1979. jún. 24.): író.JA-díj 1955, 1967; A Fekete Humor Nagydíja (Párizs) 1969; Felszabadulási Jubileumi Emlékérem 1970; a Munka Érdemrend arany fokozata 1972; Kossuth-díj 1973; Színikritikusok Díja 1982 [posztumusz].M.: Tengertánc, elb., 1941; Amíg idejutottunk - Magyarok emlékeznek szovjet hadifogságban, 1946; Lágerek népe, r., 1947; Voronyezs, d., 1948 <1947*>; Hajnali pisztolylövés, elb., 1947; Budai böjt, elb., 1948; A borék, d., 1948; Idegen föld, elb.-ek, 1949; Házastársak, r., 1951; Koránkelő emberek, riportok, elb., 1952; Hiszek a szabadságban. Chaplin élete, 1954; Hóviharban, vál. elb., 1954; Ezüstpisztráng, elb., 1956; Nehéz napok, r., 1957; Jeruzsálem hercegnője [benne: Macskajáték], elb., kisr., 1966; Nászutasok a légypapíron [benne: Tóték], elb., kisr., 1967; Tóték, d., 1967; Egyperces novellák, 1968 [angolul: 1994, kétnyelvű (angol-magyar) kiad., 1994]; Időrendben. I. Válogatott novellák, 1971; Időrendben. II. Regények, 1972; Időrendben. III. Színművek, 1972; Időrendben. IV. Arcképek, korképek, 1973; Vérrokonok, d., 1975 <1974*ÚMIL>; Kulcskeresők, d., 1977 <1975*ÚMIL>; Meddig él egy fa?, novellák, 1976; Rózsakiállítás, r., 1977; Az utolsó vonat, kisr., elb., 1977; Élőszóval, összegyűjtött d., 1978; Három nap az Aranykagylóban [Déry Tiborral], r., 1978; Egy négykezes regény tanulságos története, kisr., 1979; Forgatókönyv, d., 1979; Novellák I-II., 1980; Párbeszéd a groteszkről. Beszélgetések Örkény Istvánnal [vál., s. a. r. Radnóti Zsuzsa], 1981; Emlékezők [Amíg idejutottunk... c. kötet új címmel] - Lágerek népe, 1981; Babik, kisr., 1982; Önéletrajzom töredékekben. Befejezetlen regények [szerk., s. a. r. Radnóti Zsuzsa], 1984; Visszanézve. Arcképek korképek [szerk., összegyűjt. Radnóti Zsuzsa], 1985; Búcsú. Kiadatlan novellák [összegyűjt., s. a. r. Radnóti Zsuzsa], 1989; Forgatókönyv, d., 1989; Levelek egypercben. Levelek, emlékezések, interjúk a hagyatékból [vál., szerk., s. a. r. Radnóti Zsuzsa], 1992 [bőv., átdolg. kiad., 1996] [angolul: 1996]; Kisregények I. (Babik. - Glória. - Macskajáték), 1994; Kisregények II. (Tóték. - Rózsakiállítás. - Egy négykezes regény...), 1994; Tóték. Macskajáték [franciául], 1994; Minimítoszok - Minimythes [franciára ford.: Tardos Tibor, vál.: Szabó B. István], 1997.Műford.: J. Conrad: Lord Jim, r., 1949; E. Hemingway: Búcsú a fegyverektől, r., 1958; T. Capote: Más hangok, más szobák, kisr., 1964; Choderlos de Laclos: Veszedelmes viszonyok, r., 1965; A. Dumas père: Emlékeim, 1966; J. Cocteau: Rettenetes szülők, d., 1971; T. Williams: Az ifjúság szép madara. - Ez a ház bontásra vár [Beney Zsuzsával], Szeged, 1995.ÖRKÉNY ISTVÁN[ÚMIL,KMIK,MÉL4]

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Örkény István (Bp., 1912. ápr. 5. – Bp., 1979. jún. 24.): író, József Attila-díjas (1955, 1967), Kossuth-díjas (1973). Gimnáziumi tanulmányait a bp.-i Piarista Gimn.-ban végezte, 1930-ban beiratkozott a műegyetem vegyészmérnöki karára, 1932-ben megszakítva itteni tanulmányait a gyógyszerészeti karra iratkozott át, s ott kapott diplomát 1934-ben. Ez évben részt vett a Keresztmetszet című folyóirat alapításában, itt jelentek meg első írásai. 1937-ben a Szép Szóban jelent meg Tengertánc című elbeszélése, Ő maga ettől az időponttól számította írósága történetét. 1938-ban Londonban, majd 1939-ben Párizsban élt, meglehetősen nyomorúságos körülmények között. Szeptemberben, a háború kitörése után tért vissza, beiratkozott ismét a műegyetemre, s 1941-ben szerzett mérnöki diplomát. 1941-ben jelent meg első kötete, melyben elbeszéléseit gyűjtötte egybe (Tengertánc, Bp.). 1942-ben munkaszolgálatosként a szovjet frontra került, itt vészelte át a voronyezsi offenzívát, s két évig a Tambov melletti fogolytáborban élt. 1945-ben került át Moszkva mellé, Krasznogorszkba, s ismét írni kezdett. Itt készítette el Voronyezs c. színművét, a Lágerek népe c. szociográfiáját és önvallomásait Emlékezők címmel. Ez utóbbit egy társával juttatta haza s 1946-ban adták ki Amíg idejutottunk (Bp.) címmel. 1946 karácsonyának másnapján érkezett haza, s rögtön bekapcsolódott a kor eleven irodalmi életébe. 1947-ben már két könyve is megjelent, mégis egy izgalmas színpadi vállalkozása körül támadt heves vita dobta nevét a köztudatba (Molière Fösvényét adaptálta). 1948-ban Budai böjt címmel adott ki novelláskötetet. Tárgyalásokat kezdett a Művész Színházzal Voronyezs c. drámájának színre viteléről, erre azonban 1949-ben nem került sor, s ugyanebben az évben bezúzták Idegen föld c. kis novelláskötetét. 1951-ben jelent meg Házastársak c. regénye, melyből Becsület és dicsőség címmel forgattak filmet. A következő évben Lila tinta címmel közölt elbeszélést a Csillagban. A novella körül hatalmas botrány támadt, önkritikát kellett gyakorolnia. Igyekezett alaposan megismerni a kor hétköznapjait, ezért rendszeresen utazott Sztálinvárosba, hogy hiteles képet nyerhessen az építőmunkáról. 1954-ben Hóviharban címmel jelentetett meg novellás kötetet. Déry Tiborral közösen kezdték írni a Három nap az Aranykagylóban c. regényt, ezt azonban félbehagyták, mint ahogy félben maradtak egyéb írói tervei is. A Szépirodalmi Könyvkiadóban kapott lektori állást. 1956-ban Ezüstpisztráng címmel adott ki kötetet, 1957-ben pedig egyik népszerű kisregényét, a Glóriát fejezte be, amelyben immár teljes érettségében mutatkozik meg iróniája s felvillan a groteszk iránt érzett különös tehetsége is. A következő két évben teljes hallgatásra kényszerült, gyógyszertárban dolgozott. Tudományos referátumokat készített. Ezekben az években ismerkedett meg Radnóti Zsuzsával (vele 1965-ben kötött házasságot), akitől sok segítséget kapott igazi tehetsége teljes kibontakoztatásához. Lassú visszatérését jelképezte, hogy újra elbeszélései jelenhettek meg a Pándi Pál szerkesztette Új Írásban. Ismét érezni kezdte magában az alkotó kedvet, lassan oldódtak görcsei, s mind biztosabban talált rá arra a groteszk formára, mely nem előzmények nélküli, mégis az ő gyakorlatában lett irodalmunk befogadott ábrázolási eljárása, s a Macskajáték (1963), a Tóték (1964) és a Jeruzsálem hercegnője (1966) első „egyperces novellái” révén emelkedett világirodalmi rangra. Az „egypercesek”-kel műfajt teremtett, megmutatta, hogy a hétköznapi valóság tényei más közegbe helyezve milyen megdöbbentő, felkavaró hatást kelthetnek. Voltaképp egyfajta irodalmi konvenciórendszert bontott vele s egy újnak az elemeit kezdte építeni. Törekvésére visszhangzott mind nagyobb közönsége is, 1967 februárjában – Latinovits Zoltán zseniális főszereplésével, Kazimir Károly r Radnóti Zsuzsa gondozásában jelennek meg életmű-sorozatának kötetei. Születésének 80. évfordulóján Székesfehérváron Ö. I. emlékülést rendeztek (1992. ápr. 24.). – M. Tengertánc (elbeszélések, Bp., 1941); Amíg idejutottunk (vallomás, Bp., 1946); Hajnali pisztolylövés (elbeszélés, Bp., 1947); Lágerek népe (szociográfia, Bp., 1947); Budai böjt (elbeszélések, Bp., 1948); A borék (vígjáték, Bp., 1948); Idegen föld (elbeszélések, Bp., 1948); Voronyezs (színmű, Bp., 1948); Házastársak (regény, Bp., 1951); Koránkelő emberek (riportok és elbeszélések, Bp., 1952); Négy vidám jelenet (Bp., 1953); Hiszek a szabadságban (Bp., 1954); Hóviharban (válogatott elbeszélések, Bp., 1954) Ezüstpisztráng (elbeszélések, Bp., 1956); Nehéz napok (regény, Bp., 1957); Jeruzsálem hercegnője (elbeszélések, Bp., 1966); Nászutasok a légypapíron (elbeszélések, Bp., 1967); Egyperces novellák (Bp., 1968); Időrendben (válogatott elbeszélések, Bp., 1971); Időrendben (színművek, Bp., 1972); Időrendben (arcképek, korképek, Bp., 1973); Vérrokonok (dráma, Bp., 1975); Meddig él egy fa? (elbeszélések, Bp., 1976); „Rózsakiállítás” (regény, Bp., 1977); Az utolsó vonat (elbeszélések, Bp., 1977); Kulcskeresők (színmű, Bp., 1977); Élőszóval (drámák, Bp., 1978); Négykezes regény tanulságos története (regény, Bp., 1979); Forgatókönyv (tragédia, Bp., 1979); Novellák (1-2. k., Bp., 1980); Párbeszéd a groteszkről (Bp., 1981); Kisregények, (Bp., 1981); Batik (kisregény, Bp., 1982); Drámák (1-3. k., Bp., 1982); Önéletrajzok töredékekben. Befejezetlen regények (Bp., 1983); Pisti a vérzivatarban (groteszk játék, Szolnok, 1983); Egyperces novellák (Bp., 1984); Lágerek népe (Bp., 1984); Visszanézve. Arcképek, korképek (Bp., 1985); Négyeskönyv (Bp., 1987). Műveinek kötetekbe szerkesztését, gondozását és jegyzetelését Radnóti Zsuzsa végezte el: Novellák 1-2; Lágerek népe; Kisregények; Drámák 1-3; Önéletrajzom töredékekben; Egyperces novellák; Visszanézve; Párbeszéd a groteszkről; Levelek, emlékezések, interjúk. – Irod. Lázár István: Ö. I. (monográfia, Bp., 1979); Erdődy Edit: Embernek lenni föladat. Ö. I. (Vigilia, 1981. 625-631.). – Irod. Szerb Antal: Tengertánc (Magy. Csillag 1942. I.); Lengyel Balázs: Két felfedezés (L. B.: Hagyomány és kísérlet Bp., 1972), Kenyeres Zoltán: Ö. I. időrendben (Kritika, 1974); Lázár István: Ö. I. (monográfia, Bp., 1979); Almási Miklós: Örkénytől Örkényig (Kortárs, 1974); Bodnár György: Ö. I. harmadik indulása (1976); Kiss Ferenc: Búcsúféle Ö. I.-tól (Tiszatáj, 1979); Lázár István: Ö. I. alkotásai és vallomásai tükrében (Bp., 1979); Tarján Tamás: Ö. I. a drámaíró (Napjaink, 1983); Kerényi Ferenc: Az eltűnő drámai személyiség nyomában (Irodalomtörténet, 1985); Sükösd Mihály: Ö. I. otthonai (Kortárs, 1988); Müller Péter: A groteszk dramaturgiája (Bp., 1990); Szabó B. István: Ö. I. (monográfia, Bp., 1997).

Magyar színházművészeti lexikon, 1994

(Bp., 1912. ápr. 5.–Bp., 1979. jún. 24.): író, dramaturg, drámaíró. 1934-ben gyógyszerész diplomát szerzett. A II. világháború után 1946-ban, hadifogságból érkezett haza. 1949-ben az Ifjúsági Színház, majd 1951–53 között A Magyar Néphadsereg Színháza dramaturgja lett. Voronyezs c. színművének bemutatását 1948-ban nem engedélyezték, és később is, sokszor éveket kellett vitatkozva várnia darabjai színpadi megvalósítására. Első jelentős sikerét a Tóték Thália Színház-beli bemutatójával aratta. Ettől kezdve viszonylag rendszeresen vitték színpadra drámáit Szolnokon, a Vígszínházban és a Nemzeti Színházban. Több műve széles körű nemzetközi sikert aratott. Örkény István a „magyar abszurd” dráma jeles képviselője; abszurditása azonban az asszociálható, felismerhető, átélhető valóságból táplálkozik. F.M. Különös házasság (Mikszáth K. regényének dramatizálása Gyárfás M.-sal, 1948); Zichy-palota (Gyárfás M.-sal, 1949); Tóték (1967); Fekete galamb (1970); Macskajáték (1971); A holtak hallgatása (Nemeskürty I. anyagából, 1973); Vérrokonok (1974); Kulcskeresők (1977); Pisti a vérzivatarban (1979); Forgatókönyv (1982). – Ir. Lázár I.: Ö. I. (1979); Párbeszéd a groteszkről (összeáll. Radnóti Zs., 1981); Földes A.: Örkény-színház (1985); Kósa L.: Pisti a gyógyszergyárban (1989).Örkény István

könyvei

róla szóló könyvek

film

Becsület és dicsőség | Diadalmas portrék | Én azt mondom: csináljunk húsz mozdonyt és kész! |☰ 1951 |☰ forgatókönyvíró, író
Isten hozta, őrnagy úr! |☰ 1969 |☰ író
Mi lenne Budapesten, ha … |☰ 1970 |☰ író
Macskajáték |☰ 1974 |☰ író
Egy erkölcsös éjszaka |☰ 1977 |☰ forgatókönyvíró
A sótartó felé |☰ 1978 |☰ író
Requiem |☰ 1981 |☰ író
170-100 |☰ 1998 |☰ író
Állvamaradás |☰ 2002 |☰ író

linkek

PIM

Amicus: 9537