ABCD - Gyergyai Albert

Gyergyai Albert ☰ Nagybajom 1893.01.20 ☷ Budapest 1981.07.07 | férfi, író, irodalomtörténész, műfordító, egyetemi tanár, egyetemi oktató

659141

Szegő Albert (1050263 | - )
Gyergyai Albert (1050262 | - )

kitüntetések

Állami díj
1970.08.20

életrajzok

Kortárs magyar írók, 1945-1997

Az irodalomtud. doktora 1957; Baumgarten-díj 1933, 1937, 1946; Francia Becsületrend 1937; Munka Érdemrend 1963; A Munka Érdemrend arany fokozata 1965, 1968; Állami Díj 1970; A Magyar Népköztársaság Zászlórendje 1972; Füst Milán-jutalom 1976; Szocialista Magyarországért 1978.GYERGYAI ALBERT [Szegő]M.: A mai francia regény, tan., 1937 <1936*KMIK>; A falu jegyzőjéről, tan., 1937; Mit olvassunk? Gyergyai Albert 50 francia regényről mesél, 1946; Francia művészet a Szépművészeti Múzeumban, 1948; A francia felvilágosodás. Válogatás Diderot és az enciklopédisták műveiből, szerk., 1954; Klasszikusok, esszék, 1962; Kortársak, esszék, 1965; A Nyugat árnyékában, tan., arcképek, emlékezések, kritikák, 1968; Anyám meg a falum, emlékezések, 1972; Ősz és tél között, v., műford., 1974; Késői találkozás, esszék, 1975; Dorottya Visegrádon, elbeszélő költemény, 1975; Ima az Akropoliszon. A francia esszé klasszikusai, ant., szerk., 1977; A falutól a városig, emlékezés, Háború után, napló, 1979; Védelem az esszé ügyében, tan., emlékezések, kritikák [szerk. Szávai János], 1984; A várostól a világig, emlékezések [szerk. Szávai János], 1986.[MIL,ÚMIL,KMIK,MÉL4,MNBCD]Műford.: A mai francia dekameron, bev., életrajzok, 1935; F. M. Voltaire: Candide vagy az optimizmus, r., 1955; F. M. Voltaire: A vadember, r.; Flaubert: Bovaryné, r., 1960; Flaubert: Érzelmek iskolája, r., 1960; Proust: Az eltűnt idő nyomában, r.ciklus, 1961-1983; Camus: Közöny, r.; Voltaire: Filozófiai ábécé [Réz Pállal], 1983.(Nagybajom, 1893. jan. 20.-Bp., 1981. júl. 7.): irodalomtörténész, műfordító, író. [1917-1919 Svájc]

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Gyergyai Albert, Szegő (Nagybajom, 1893. jan. 20. – Bp., 1981. júl. 7.): irodalomtörténész, egyetemi tanár, író, műfordító, az irodalomtudomány doktora (1957), Baumgarten-díjas (1937, 1946), Állami díjas (1970). Középisk.-it a kaposvári főgimn.-ban végezte, s Dsida Ottó ig. személyes ajánlásával került Bp.-re az Eötvös Kollégiumba. A m.-francia szakos bölcsész 1914-től Toursban az École Normale Superieure ösztöndíjasa. Az I. viágháború kitörésekor egy Atlanti-óceáni szigetre internálták, majd betegsége miatt engedélyezték, hogy 1917-ben Svájcba távozzon. Lausanne-ben folytatott tanulmányokat, majd 1919- ben hazajött, 1920-ban tanári oklevelet szerzett, s hat éven át Lukács József bankár unokái mellett volt nevelő. A budai Kossuth Lajos Kereskedelmi Isk.-ban közel húsz évig volt tanár, közben az Eötvös Kollégium alkalmazta franciatanárként. 1950-től nyugalomba vonulásáig (1970) a bp.-i Eötvös Loránd Tudományegy. (ELTE) francia tanszékének professzora volt. Az Új Idők közölte első novelláját (1909. aug.), melyet gimnazistaként írt, majd a Nobel-díjas Carl Spitelerről a Nyugat 1920-ban közölte első tanulmányát. A Magyar Írás munkatársa volt (1921-27) és a Nyugatba 1920-tól megszűnéséig írt, a kortárs m. és francia irodalomról készítette a legtöbb kritikát. 13 könyvet írt, 50 műfordításkötete és 36 általa szerk. antológia jelent meg. Fordításai közül jelentősebbek: Flaubert: Bovaryné és az Érzelmek iskolája; Proust: Az eltűnt idő nyomában (az első 6 kötet); Camus: Közöny; Voltaire: Candide; La Fontaine, Balzac, Villon, Montaigne, Verhaeren műveinek is fordítója volt. Megkapta a francia Becsületrendet (1937). – F. m. A mai francia regény (tan., Bp., 1937); A falu jegyzőjéről (tan., Bp., 1937); Mit olvassunk? Ötven francia regényről mesél Gy. A. (Bp., 1946); Francia művészet a Szépművészeti Múzeumban (Bp., 1948); Francia irodalom (ELTE jegyzet, Bp., 1951); Klasszikusok (esszék, Bp., 1962); Kortársak (esszék, Bp., 1965); A nyugat árnyékában (tan., arcképek, emlékezések, kritikák, Bp., 1968); Anyám meg falum (visszaemlékezések, Bp., 1972); Ősz és tél között (versek, műfordítások, Bp., 1974); Dorottya Visegrádon (elb. költ., Bp., 1975); Késői tallózás (esszék, Bp., 1975); A falutól a városig (napló, Bp., 1979); Védelem az esszé ügyében (tan., emlékezések, kritikák, Bp., 1984, vál. Szávai János); A várostól a világig (visszaemlékezések, Bp., 1986). – Irod. Benedek Marcell: Gy. A. (Irodalmi Diáknaptár, 1948); Sőtér István: Gy. A. (Tisztuló tükrök, Bp., 1966); Rónay György: Gy. A. (Nagyvilág, 1970); Alföldi Jenő: Az esszéista. A nyolcvanöt éves Gy. A. köszöntése (Élet és Irod., 1978. 3. sz.); Nagy Péter: „A francia irodalom budapesti nagykövete”. Gy. A., az esszéíró és műfordító (Filol. Közl., 1979. 3-4. sz.); Gy. A. halálára. Nagy Péter (Nagyvilág, 1981. 9. sz.); Dobossy László: A közvetítő (Nagyvilág, 1981. 10. sz.); Kéry László: Gy. A. (Nagyvilág, 1981. 10. sz.); Bikácsy Gergely: Búcsú Gy. A.-től (Élet és Irod., 1981. 28. sz.); Karátson Endre: Gy. A. (Irodalmi Újság, 1981. 11-12. sz.); Szijjártó István: Gy. A., az irodalomtudós és esszéíró (Műhely, 1983. 5. sz.); Balla Mária: Gy. A. bibliográfia (Szijjártó István előszavával. Kaposvár-Nagybajom, 1986); Terényi Zoltán: Emlékek kútja. Gy. A. költészete (Somogy, 1989. 3. sz.); Gy. A. emlékezete, Tüskés Tibor, Siklós Zoltán, Terényi Zoltán, Laczkó András cikkei (Somogy, 1991. 4. sz.).

könyvei

róla szóló könyvek

film

Árgyélus királyfi |☰ 2002 |☰ író

linkek

PIM

Amicus: 26048