Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Náday Ferenc (Pest, 1840. márc. 13. – Bp., 1909. ápr. 14.): színész; rendező. ~ Ferenc apja. 1862-ben Molnár György budai Népszínházához, majd 1863-ban a Nemzeti Színházhoz szerződött. Itt mint rendezőnek nagy érdemei voltak az élénk és könnyed játékstílus kifejlesztése körül, 1903-ban örökös tag lett. Paulay Ede együttesének egyik fő erőssége volt, francia színművekben a szalongavallérok könnyed, elegáns figuráit játszotta. Híres szerepe De Ryons (Dumas: A nők barátja). Csiky drámáiban karikírozó hajlamát érvényesítette, a szerepeket nagyrészt ő sugalmazta és a szerző az ő alakjára írta őket. Felesége Vidmár Katalin. – Irod. Hevesi Sándor: Az igazi Shakespeare (Bp., 1919); Csathó Kálmán: Ilyeneknek láttam őket (Bp., 1957).

Magyar színházművészeti lexikon, 1994

Náday Ferenc; Navratil(Pest, 1840. márc. 13.–Bp., 1909. ápr. 14.): színész, rendező, a SzAk tanára. Navratil Ferenc néven lépett először színpadra Molnár Györgynél a Budai Népszínházban. Sikere nyomán azonnal leszerződtették a Nemzeti Színházhoz (1863. jún. 14.), s ott játszott haláláig. Eleinte ifjú-, sihederszerepeket kapott (pl. Adolfot Fredro: Reggeli előtt c. darabjában), majd egyre inkább átvette ifj. Lendvay szerepkörét, és a színház vezető szerelmes- és szalonszínésze lett. Hódított a színpadon és a színpadon kívül is. Alkata, hangja, neveltetése nemcsak a színpadi társalgásban, de a közéletben is segítette. Hamar rend.-i feladatokat is kapott, és 1866-tól 1893-ig a SzAk tanára volt. A Paulay-korszak egyik vezető színésze lett. Idős korára is megtartotta életvidámságát, frissességét. Szerepeit egyszerű eszközökkel, bensőséges természetességgel formálta meg. 1893-ban a Nemzeti Színház örökös tagja lett. Felesége Vidmár Katalin énekesnő volt. F.Sz. Prach gróf (Meilhac: Az attaché), Armand (ifj. Dumas: A kaméliás hölgy) Champrosé marquis (Sardou: A Benoiton család); Demetrius (Sh.: Szentivánéji álom); VIII. Henrik (Sh.); Krisztyán Tódor (Jókai M.: Az aranyember); Kenderesi (Gabányi Á.: A Kókai ház); Mortimer (Sardou: Az agglegények). – Ir. Csathó K.: Ilyennek láttam őket (1957).

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái

1888: Fővárosi Lapok 288., Ország-Világ 3. sz. arczk., Budapesti Hirlap 287., 288. sz., Nemzet, Egyetértés 288. sz., Vasárnapi Ujság 43. sz. arczk., M. Salon X. 129. l. a budapesti nemzeti szinház művésze, rendezője és a szinészeti akadémia tanára,a budapesti nemzeti szinház művésze, rendezője és a szinészeti akadémia tanára, szül. 1840. márcz. 13-án Pesten, hol atyja Ujhelyi Nauratyill József kuriai főlevéltárnok volt; középiskolai tanulmányait a fővárosban végezte s ugyanitt lépett először a színpadra 1862-ben a budai népszinházban mint énekes (Leporello, Don Juanban). A fiatal tehetséges művészt azonban már 1863 jún. 14. szerződtették a nemzeti szinházhoz, melynek azóta állandóan tagja. Szerepköre nagyon tág; mint komoly szerelmes, első bonvivant, jellemszinész, s újabban a szalondarabokban a közönség osztatlan elismerésével és tetszésével találkozik. Legkiválóbb szerepei: Márki (Misantrop), Mortimer (Agglegények), Benedek (Sok hű-hó semmiért), Krisztyán (Arany ember); De Ryon (Nők barátja); azután a Párisiban, a Válás utánban, a Vadrózsákban, a Pont Biquet családban. Csiky összes darabjaiban játszott és maradandó alakításokat teremtett. 1888-ban ünnepelte rneg 25 éves, 1902. decz. pedig negyven éves jubileumát. Fia: Náday Béla szintén föllépett a budapesti színpadon; leánya Náday Ilonka 1897-ben lépett föl a népszinházban és 1899. okt. Bécsben az An der Wien szinházban, hol kedvezően fogadtatott.Borsodmegyei Lapok 1896. 17. sz. (Adomák). Czikkeket, rajzokat írt a lapokba, így a Szinészek Lapjába (1887. Kobler Ferencz, egy realisztikus szinész); a Budapesti Naplóba (1899. 355. sz. Az én szoknyás szerepem) sat.Kéziratban: A kéregető nő, vígj. egy felvon. Verconsin I. után ford. (először a nemzeti szinházban 1876. jan. 5.); Visszatérés Japánból, vígj. egy felv. Delacour és Erny után ford. (először a nemzeti szinházban 1878. június 12.).Kiszlingstein Könyvészete. M. Szemle 1892. 15. sz. Munkája: Az uj czég, szinmű öt felv. ford. Budapest, 1876. (Nemzeti szinház Könyvtára 101. Először a nemzeti szinházban 1876. szept. 15.). Náday Ferencz (családi nevén Ujhelyi Nauratyill)Pallas Nagy Lexikona XII. 902., XVIII. 308. l. szül. 1840. márcz. 13-án Pesten,

• A magyar színművészet. Szerk. B. Virágh Géza. Bp., Országos Irodalmi Részvénytársaság, 1900. 168 [3] o., ill., ()
• A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Bp., Pallas-Révai, 1893-1904., ()
• Én a komédiát lejátsztam, Mulattattam, de nem mulattam. [Bp.], Magyar Színházi Intézet, 1981. 201[1] o., ill., ()
• Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969. ill., ()
• Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994. 882 [4] o., ill., ()
• Magyar Színművészeti Lexikon. Szerk. Erődi Jenő és Kürthy Emil összegyűjtött anyagának felhasználásával... Schöpflin Aladár. [Bp.], Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, [1929]. ill., ()
• Mudrák József - Deák Tamás: Magyar hangosfilm lexikon 1931-1944. Máriabesnyő-Gödöllő, Attraktor, 2006. 384 o., ill., ()
• Színészeti lexikon. Szerk. Németh Antal. Bp., Győző Andor, 1930. 2 db. 1099 o., ill., ()
• Színház az egész!... Játékos színháztörténeti keleidoszkóp a múlt század színi világából. Összeáll. Füle Péter. [Bp.], Palatinus, 2005. 403 o., ()
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Bp., 1891-1914. Hornyánszky Viktor 14 db., ()
• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub. I. köt. A-Cs. 2001; II. köt. D-Gy. 2002; III. köt. H-K. 2002.; IV. köt. L-Ő. 2003; V. köt. P-S. 2004.; VI. köt. Sz-Zs. 2007., ()

• Megvédtem egy asszonyt (r.: Ráthonyi Ákos, 1938)