ABCD - Genthon István

Genthon István ☰ Budapest 1903.08.18 ☷ Eger 1969.05.30 | akadémikus, férfi, művészettörténész

659528

dr. Genthon István (2774930 | - )
Sólyom István (1050796 | - )
Genthon István (1050795 | - )

archontológia

Magyar Tudományos Akadémia
levelező tag
1945.05.30 - 1949.10.31

Magyar Tudományos Akadémia
tanácskozó tag
1949.10.31 - 1969.05.30

életrajzok

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Genthon István (Bp., 1903. aug. 18. – Eger, 1969. máj. 30.): művészettörténész, az MTA tagja (l. 1945–49), művészettörténeti tudományok doktora (1965). Első írásai 1922-ben jelentek meg. Érettségi után 1924-ig az Új Nemzedék szerkesztőségében dolgozott. A bp.-i tudományegy.-en Gerevich Tibort és Hekler Antalt hallgatta (1924). 1927-28-ban Bécsben, Julius von Schlosser szemináriumában készítette doktori disszertációját Magyar művészek Ausztriában a mohácsi vészig címmel (Bp., 1927); doktorált (1928). Több ízben volt Olaszo.-ban ösztöndíjas. Bécsi tartózkodása idején kezdte a régi m. művészettel, főleg a középkori táblaképfestészettel és faszobrászattal foglalkozó kutatásait. E tárgykörben írott dolgozatai jelentik múz.-i (MNM) gyakornoki éveinek fő eredményeit. Köztük a legfontosabb az Apostolvértanúságok mesteréről és a selmecbányai Szent Katalin-templom hajdani főoltáráról írottak (Archaeol. Ért., 1929 és 1931). Összefoglaló munkája A régi magyar festőművészet (Vác, 1932). Ugyanekkor írta első tanulmányait a Gresham-kör művészeiről, kiknek bemutatásában és elismertetésében oroszlánrésze volt. A csoportosulás szinte minden tagjának szentelt egy vagy több tanulmányt. A kortársi és baráti szálakon kívül, melyek a Gresham művészeihez fűzték, ezt a vonzódást a modern m. művészetről vallott felfogása is motiválta. A Gresham-kör tagjait tartotta a nagybányai isk. eredményei továbbvivőinek. A modern m. művészet történeti értékelésében hatással volt rá Fülep Lajos munkája (Magyar művészet, Bp., 1923), összefoglaló művében (Az új magyar festőművészet története 1820-tól napjainkig, Bp., 1935) azonban a hatás csak áttételesen érzékelhető. 1934-ben a MOB (Műemlékek Országos Bizottsága) előadója lett. Ekkor kezdte a topográfiai munkát. 1940–1943 között a római Magy. Akadémia ig.-ja volt. 1945–48-ban a Szépművészeti Múz. főig.-ja. 1948-tól osztályvezető ugyanott, a Modern Külföldi Osztályon. A bp.-i egy. magántanára volt. A negyvenes évektől jelentek meg topográfiai munkái, a nagy műemléki sorozat első, az esztergomi gyűjteményeket feldolgozó kötete (Esztergom műemlékei, Bp., 1948), a továbbiakban a „kis topográfia”, előbb egy (Magyarország műemlékei, Bp., 1951), majd (Zakariás G. Sándorral részben közösen) három kötetben (Magyarország művészeti emlékei, I-III., Bp.; 1959-61) és a A magyar művészettörténet bibliográfiája (Bp., 1951). Részt vett a városképi és műemléki vizsgálatokban és állandóan dolgozott a műemléki bibliográfián. Ismeretterjesztő esszéket és katalógusokat készített a Szépművészeti Múz. francia gyűjteményéről. Tanulmányt írt a kortárs m. művészekről (Bernáth Aurél, Ferenczy Béni, Borsos Miklós, Barcsay Jenő és Egry József). Több tanulmánya jelent meg s kritikákat írt kiállításokról, könyvekről. Főszerk.-je volt (Zádor Annával) a négykötetes Művészeti Lexikonnak (Bp., 1965–68). Összeállította Rippl-Rónai József és Ferenczy Károly oeuvre-katalógusát. Az előbbiről írott könyve (Rippl-Rónai József, Bp., 1958) egyike a legszebb, legárnyaltabb m. művészportréknak; Ferenczy Károlyról készült monográfiájával (Ferenczy Károly, Bp., 1963) nyerte el a művészettörténeti tudományok doktora fokozatot. Fontos résztanulmányai jelentek meg iparművészeti kérdésekről is: Szent László feleségének keresztje (Magy. Művészet, 1927); Magyar műkincsek Csehországban (Apollo, 1937); Exekias mester fazekai (Magy. Csillag, 1942); Der Kalvarienberg aus dem Schatz der Kathedrale von Esztergom (Alte und Moderne Kunst, 1962). Foglalkozott a képzőművészeten kívüli területekkel is (Egy világhírű magyar táncművész, Millos Aurél, Bp., 1947; Laikus levél zenei könyveinkről, Muzsika, 1958; Régi sorok Pécsi Józsefről, Fotóművészet, 1967). Halála után jelent meg Római napló c. könyve (Bp., 1973). Munkássága igen jelentékeny, nemcsak terjedelmét és sokoldalúságát, de hatását tekintve is. Egyetemes művészettörténeti tájékozódás mellett nagy világirodalmi és zenei műveltség és nagy művészi érzékenység jellemezte. – Irod. Kovács Éva–Dercsényi Dezső–Radocsay Dénes–Németh Lajos: G. I. emlékére. Műveinek jegyzéke (klny. a Műv. tört. Ért.-ből, Bp., 1971).

tudósportál

A bp.-i tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. szerzett (1928); közben állami ösztöndíjjal a bécsi Collegium Hungaricumban (1927–1928), majd a Római Magyar Történeti Intézetben tanult (1928–1929). A magyar művészettörténet tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1935), a művészettörténeti tudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952), doktora (1965). Az MTA tagja (l.: 1945. máj. 30.; tanácskozó: 1949. okt. 31.; tagsága visszaállítva: 1989. máj. 9.).

könyvei