Oláh Gusztáv     ☰ Budapest 1901.08.20   ☷ 1956.12.19   |   díszlettervező, építészmérnök, rendező, jelmeztervező, operarendező, operai főrendező, díszlet- és jelmeztervező
659741
életrajzok

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Oláh Gusztáv (Bp., 1901. aug. 20. – München, Német Szövetségi Köztársaság, 1956. dec. 19.): operai főrendező, díszlettervező, Kossuth-díjas (1951, 1954), kiváló művész (1952). ~ Gusztáv elmegyógyász fia. Építésznek készült és mint fiatal műegy.-i hallgató került 1921-ben az Operaházhoz, ahol Kéméndy Jenő díszlettervező asszisztense. Már az első éveiben több mint száz darab kiállítását tervezte az Operában és a Nemzeti Színházban. 1928-ban az állami színházak szcenikai főfelügyelője, 1936-tól az Operaház főrendezője, majd vezető főrendezője és szcenikai főrendezője. Nagy sikert aratott a firenzei Maggio Musicalén, ahol a bp.-i Operaház együttese Ottorino Respighi olasz zeneszerző Láng c. operáját adta elő (~ volt a rendező, a díszlet- és jelmeztervező). Festő, muzsikus, tudós, esztéta és technikustehetség, az Iparművészeti és a Zeneművészeti Főisk. tanára, a Nemzeti Színház rendezője is volt operai működésével párhuzamosan. 1943-ban Zilahy Lajos regényéből filmet rendezett Valamit visz a víz címen. Részt vett az első szegedi szabadtéri játékok rendezésében. Számos európai színház vette igénybe több ízben is munkáját (Svédo., SZU, NDK). Münchenben a Hovanscsina előadásának rendezése közben érte váratlanul a halál.

Magyar színházművészeti lexikon, 1994

(Bp., 1901. aug. 20.–München, 1956. dec. 19.): rendező, díszlet- és jelmeztervező. Ifjúkori színpadépítési, díszlettervezési, valamint librettista próbálkozások után először építésznek készült, a József Műegyetemen folytatott térszerkezeti tanulmányokat. Ezt elhagyva a ZAk-n zongora tanszakon szerzett diplomát, miközben utazásai révén széles körű képzőművészeti tanulmányokat is folytatott. Érdeklődése az opera felé fordult, s e műfaj rendezésének, tervezésének egyik legnagyobb, m. viszonylatban elsők közé tartozó szaktekintélyévé, művészévé vált. Munkáját az Operaházban 1921-ben kezdte Kéméndy Jenő mellett szcenikusként. 1930–1956 között szcenikai főfelügyelő és főtervező, 1936-tól 1941-ig főrend., majd 1941–1956 között vez. főrend. volt. Hevesi Sándor hívására a Nemzeti Színháznak is tervezett. 1927-ben az állami színházak szcenikai főfelügyelője lett. Egyre többet dolgozott a két állami színházon kívül más színházaknak is. Rendezett vidéken, Szegeden, Kassán, Kolozsvárott. A Szegedi Szabadtéri Játékok és a tatai játékok létrehozásában aktív szerepet vállalt. Nagy figyelmet keltettek külföldi rendezései, tervezései Firenzében, Veronában, Milánóban, Stockholmban, Münchenben. Tanított az Iparművészeti Főiskolán és a ZAk-n. Gyakran egymaga végezte a színpadra állítás valamennyi résztevékenységét. Operarendezéseire Márkus László és Hevesi Sándor nyomán a stilizáció és a képszerűség, a zenedráma elsődlegessége, a kort, környezetet, szituációt és jellemet festő és kifejező szépségkultusz, előkelő esztétikai szellem, képzőművészeti jelleg kibontakozása, nagy tömegjelenetek dekoratív pompája, a színészi tehetséget is kibontó drámaiság volt a jellemző. Történeti hitelesség, a szecesszió artisztikuma, a drámához, cselekményhez, jellemekhez való alkalmazkodás rugalmassága, festőiség, szilárd színpadi architektúra, kivételes rajztudás, művészettörténeti tájékozottság jellemezte művészi alkotásokként ható díszlet- és jelmezterveit. 1951-ben és 1954-ben Kossuth-díjat kapott, 1952-ben kiváló művész lett. F.R. és F.T. Kodály Z.: Háry János; Puccini: Bohémélet; Mozart: Don Giovanni; Verdi: Otello; Respighi: A láng; Erkel F.: Hunyadi László; Bartók B.: A kékszakállú herceg vára; Borodin: Igor herceg; Bartók B.–Balázs B.: A fából faragott királyfi; Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok; Ránki Gy.: Pomádé király új ruhája; Muszorgszkij: Borisz Godunov; Goethe: Faust; Katona J.: Bánk bán; Sh.: Szentivánéji álom; Madách I.: Az ember tragédiája. Tanulmányai: Az operaelőadások realizmusáért; Az operaénekesek mozgáskultúrájáról; Az opera rendezési és játékproblémájáról (Színház- és Filmművészet, 1952, 1955). – Ir. Alpár Á.: O. G., 1901–1956, tervezései, rendezései (1975); Keresztury D.–Staud G.–Fülöp Z.: A magyar opera- és balettszcenika (1975).Oláh Gusztáv

könyvei

róla szóló könyvek

film
linkek